Jóléti polgári állam

A nyugati jóléti állam ugyanaz, mint a nagy kaszinónyeremény: alapfeltétele, hogy sokan ne nyerjenek. Hiszen ki is akarna úgy kaszinózni, hogy annyit kap vissza, amennyit befizet? – ennek semmi értelme nem lenne.

Pontosan ez a nyugati polgári liberális jóléti állam lényege: sokan fizetnek keveseknek.

Ha az egész világ ma Világállam lenne, s azonos lenne az életszínvonal mindenhol, ez kb. a mostani szerb életszínvonalat jelentené, mely a legszegényebb EU-tagállam – Bulgária – szintjének 85 %-a.

Egyszerűen nincs elegendő erőforrás ahhoz a világon, hogy mindenhol nyugati jóléti állam legyen. Ehhez előbb fel kellene fedezni egy idegen civiizációt, majd azt leigázni.

Ha pedig maradunk a nemzeti kereteknél, csak egyes kivételesen gazdag természeti kincsekkel rendelkező, kis lakosságszámú államokban lehetne jóléti állam. Európában az egyetlen ilyen Norvégia. Norvégia lakossága 5 millió fő, ez a világ kb. 0,1 %-a, míg a világ földgáz készletének 1 %-a norvég. (A leggazdagabb arab ország, Katar esetében ez még drasztikusabb: a lakosság a norvég fele, míg a földgáz-készlet 13 %.)

Hogyan lehet ennek ellenére a nyugat nagy része mégis jóléti polgári állam? A trükk: a világ többi részétől való erőforráselvonás képessége, majd ebből a belső szociális problémák megoldása. Ez pedig tipikus kaszinó módszer.

Hírdetés

Ezért is marhaság azt állítani, hogy csak akarat kérdése a jóléti liberális demokrácia. Pedig éppen ez marhaság a mai fősodrú politikai üzenet. Lásd, ki kell építeni a megfelelő intézményrendszert, a hatalmi ágakat el kell választani, politikai váltógazdaság kell, de a gazdaságot alapvetően a szabadpiacnak kell irányítania, be kell fektetni az oktatásba és az egészségügybe, s akkor hamarosan minden csodás lesz. A magyar ballib elmélet ehhez még hozzáteszi a “korrupció” elleni küzdelmet mint szükséges elemet, ami szintén abszurd állítás, hiszen a kapitalizmus egyik alapja éppen a korrupció.

A a valóság azt mutatja, soha sehol nem lett senki jóléti állam a fentiek bevezetésével, sőt ahol sikerült jólétet teremteni, ott éppen a fentiek megszegésével lett az. A legnagyobb európai példa éppen a már említett Norvégia, ahol a szabadpiac helyett máig az állam irányítja a kőolaj és a földgáz kitermelését. S a már szintén említett Katar is ezt igazolja még inkább: a teljes kitermelés egy darab állami cég kezében van, melynek vezetését egy direkt erre létrehozott minisztérium igazgatja, a minisztert pedig természetesen egyszemélyben az emír nevezi ki. Szóval se váltógazdaság, se hatalmi ágak szétválasztása, se szabadpiac.

Mindennek ellenére a magyar fősodor ragaszkodik a valóság által megcáfolt elméletekhez. A kedvencem a híres Acemoğlu-Robinson szerzőpáros főműve: ez kb. szentírásnak számít ezekben a körökben.

A jelenlegi vilárendben egyetlen módon lehet jóléti állammá válni: erős szuverenista politika, a hazai tőke felhízlalása, a szabadpiac szerepének csökkentése, erős állam. Majd kiharcolni helyet magunknak a nyertesek klubjában. Pont az ellenkezője a liberális receptnek.

S persze a végső kérdés: mire jó ez az egész? Morálisan ugyanis mindez nehezen igazolható.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »