A magam korabeli, sok-sok tapasztalattal és sokféle divattal szembekerülő némber, emberként, de szülőként, nagyszülőként, sőt már dédszülőként érdeklődve és követve az evilági dolgokat, aggodalmaim egyre inkább növekednek.
Konkrétan a jövő generációja tudás, és jellembeli fejlődése miatt. Így szokott ez lenni – mondják fiataljaink, az idősebbek már nem értik a mai kort, belebeszélnének (ha hagynák), a jelenkori modern, (kevésbé) konzervatív és keresztény, de inkább a liberális gondolkozású fiatalok mindennapi életébe.
Az oktatás berkeiben ugyan nem vagyok bennfentes, de mint érdeklődő, és állandó olvasó ember elképesztő dolgokat látok.
Év végi ünnepségek zajlottak a napokban, ballagások, búcsúztatók, és hallom még a bölcsődések is ballagnak ma már. Na, ez lehet, nem is gond, – élmény ez (remélem) a kicsiknek is, (ha nem is értik, nem is emlékszenek majdan rá) öröm a szülőknek, nagyiknak, dédiknek..
Ami egyre inkább elgondolkoztat, hogy a kicsi óvodások már nem mindenütt az oviban tanulják meg a szereplésre kiosztott verset, hanem hazaküldik a szülőknek, hogy tanítsák meg. Van ilyen! Persze a gyerekek nyolcvan százaléka nem tudta elmondani hatévesen sem a neki adott verset, nem még hogy értette volna. Azt hiszem, nem kell elmagyarázni, miért.
Vagy: már alig van óvoda, – lehet iskola is – ahol a gyerek énekelné a neki, róla szóló dalokat. De szól a kazettás zene, a divatos gyermekdalok, csak nem a gyerekek ajkáról. Aztán ha a technika ördöge közbeszól, a 30 fokos melegben akár húsz percet is áll a gyerek a színpadon, mert a tanító néni a technikával bajlódik. S maguktól énekelni?– hát már elszoktak ettől a mai gyerekek.
Szóval kínos! Persze van erre ellenpélda is, de nagyon elgondolkodtató, a hazai óvónőképzés, hogy oda is betört az elektromos őrület?
Ne essék félreértés nem mindenáron kritizálni akarok, sőt bántani sem akarok sem pedagógust, sem szülőt,
A modern és verseny-őrült világban, mindenáron csak arra lehetünk büszkék, hogy gyermekeink hol, kit győztek le a versenyeken? Hányféle nyelvet tanítunk nekik már az óvodában, meg hány idegen mesével tömjük tele a fejüket?
Játszani is engedd. Meg élni tanítsd – ennek kellene az új jelszónak lennie, vagyis a gyermekéveket mozgással, korosztálynak megfelelő játékkal kellene hagyni élni.
Vannak nagyon szép ellenpéldái a kritikus hangot megütő jelenségeknek.
Az óvónő-képzésnél pedig szigorúbb feltételeket kellene szabni, hogy kit vesznek fel erre a pályára, kire lehet bízni a jövő nemzedékét.
Lehet, kevesebb információ, szülői leterhelés kellene gyerekeinknek, inkább több közös, – családi és közösségi – élmény, együttlét, és sok-sok beszélgetés jobban fejlesztené gyermekeink értelmi és érzelmi világát.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
