Pogrányban tartják legrégebb óta a Jézus szíve búcsút a Zoboralján. A jeles egyházi esemény kilencvenegyedik alkalmára június 13-án került sor. A búcsún ezúttal is felvonultatták a legszebb zoboralji népviseleteket.
A Jézus Szíve búcsúi misét és körmenetet június 13-án tartották meg a zoboralji Pogrányban. A Csemadok Pogrányi Alapszervezete és a Csemadok Nyitrai Területi Választmánya arra kérte a hagyományőrző csoportokat, népviseletben vegyenek részt az alkalmon, így fejezzék ki Jézus Szíve iránti tiszteletüket, folytatva ezzel a 90 éves hagyományt. A szentmisét Licsko Bálint plébános celebrálta. A hagyományőrzők énekeltek.
Az idei búcsú érdekessége, hogy jelen volt egy idős néni és bácsi is, akik az első búcsún is ott voltak. Az egyikük egyéves, a másikuk négyéves volt akkor.
„Zoboralján a legrégebbi a pogrányi Jézus szíve búcsú, 1931-től tartják; ide járt az összes környékbeli falu: Kolon, Geszte, Gímes, Zsére, Család, még a „hegymegiek” is: Menyhe, Béd, sőt Égerszeg és a vicsápapátiak is. Gyalog mentek. A fiatalok vitték vállukon a szobrokat, zászlókat, egész úton énekeltek, imádkoztak. A faluban a mise után körmenetet tartottak – olvasható a bucsujaras.hu honlapon.
A Jézus Szíve Búcsú jelentősebb, mint a templomi búcsú. A körmenettel egybekötött ünnep nagy tömegeket mozgat meg. Az 1950-es években ugyan megpróbálták visszaszorítani, de a rendszerváltás óta ismét nagyon sok zarándok jár el az alkalomra.
Dr. Nýbl László plébános egy 1941. október 24-ei cikkben így írt a búcsúról: Az áldozatkészségéről jól ismert és katolikus hitéhez mindenkor hűségesen ragaszkodó pogrányi, bodoki és gesztei hívő nép kezdeményezésére történt, hogy 1931-től kezdve minden esztendőben a központi fekvésű Pogranice – Pográny községben nagyarányú egyházi ünnepség van az Úr Jézus szentséges Szívének tiszteletére és imádságára.
Az egyházmegyei főhatóság nagy örömmel fogadta a hívők ezen szép szándékát és 508/931. keltezésű határozata alapján elrendelte, hogy magán a szent szív ünnepén a szentmise az Oltáriszentség kivételével mondassék, az ünnepet követő vasárnapon pedig szentségi körmenet legyen az egész vidék szlovák és magyar nyelvű híveinek részvétele mellett. így lett Pográny új s korszerű zarándokhely.
A cikkben a község plébánosa a kor kihívásaira is kitért. A kihívások mára sem szűntek meg, kissé más gondokkal, de a felvidéki magyarság továbbra is küzd. 1941-ben így írt Nýbl László: Ez a rövid megemlékezés elégséges, hogy minden igaz katolikus hívő ember szívesen gondoljon vissza a pogrányi templom dicsőséges múltjára és örömtől telt szívvel ismerje el, hogy ez a szent hely méltán hivatott arra, hogy az egész környék, sőt mondhatni, az egész ország itteni katolikus magyarságának kedvelt zarándokhelye legyen. Ma a pogrányi templomban Jézus Szíve szobra áll. Ez a templom, mely évszázadokon keresztül biztos menedékhely volt, most is itt van, hogy dicső múltját összekapcsolja a mostani kor nagy feladataival a hitélet terén.
Jézus szent Szíve világot boldogító szeretetének kicsin gyújtópontja éled a magyar katolikus történelmi nevezetességű pogrányi templomban is. Kedveljük meg azt! Ostromoljuk benne imáinkkal Jézus szentséges Szívét s kössünk vele szövetséget! Mondjuk meg neki s váltsuk ki életünkkel, hogy „tieid vagyunk, tieid leszünk s Tőled soha többé el nem szakadunk.” Akkor e szentséges szívből sok erő és áldás patakja fog fakadni s mi réá támaszkodva küzdünk, szeretünk, szenvedünk, hogy azután végre mindnyájan Jézus sz. Szívében egy szív és lélek lehessünk. – írja befejezésül a pogrányi plébános az 1941. október 24-én megjelent újságcikkben.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
