Jézus közvetítője nagyvonalú és szakszerű segítő – Karitászönkéntesek találkozója Székesfehérváron

Jézus közvetítője nagyvonalú és szakszerű segítő – Karitászönkéntesek találkozója Székesfehérváron

Püspöki szentmisével kezdődött a Székesfehérvári Egyházmegye karitászönkénteseinek őszi találkozója november 9-én a Szent Imre-templomban. A program a Szent István Művelődési Házban folytatódott a segítőszolgálat morális kérdéseiről és alappilléreiről, a jövő évi karitásztervekről, valamint a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjairól szóló előadásokkal.

Spányi Antal püspök az evangéliumi szakaszhoz kapcsolódva arra figyelmeztetett: ha megbotránkozunk Jézus viselkedésén a kufárok templomból való kiűzésekor, akkor magunkba kell néznünk. Vajon mi hogyan érkezünk Isten házába?

„Prohászka püspök arra tanít bennünket, nem kéréseink teljesítése miatt kell szeretni az Istent, hanem meg kell próbálnunk őt életünk középpontjába helyezni. Meg kell tanulnunk őrá hallgatni, belső csendünkben ráhangolódni a magunk gyengeségei ellenére is. Vallásosságunkat, hitünket megélni, karitatív jó cselekedeteket végezni csak úgy tudunk, ha azt tesszük, amit Isten szeretne. Tegyünk az ő dicsőségére mindent, hogy akivel jót teszünk, az az Úrral találkozzon, és az ő szeretetét érezze meg általunk” – buzdított a megyéspüspök.

A főpásztor a lateráni bazilika felszentelésének emléknapjáról is megemlékezett: „Ez az ünnep nemcsak arra hív bennünket, hogy kötődjünk a mindenkori pápához, hanem arra is jó, hogy felfedezzük: Isten az emberi szívekből, lelkekből akarja templomát felépíteni ma is. Éljünk ebben az egyházközösségben úgy, hogy mindent megtegyünk, ami tőlünk telik, és az Úr megáldja munkánkat. Így újul meg életünk, az egyházunk, és építjük tovább Isten országát.”

A találkozó, melyen közel háromszáz önkéntes vett részt, a Szent István Művelődési Házban folytatódott. Spányi Antal megyéspüspök megköszönte a karitászmunkatársak önzetlen segítségét, amit teljes szívvel végeznek a nehéz pillanatokban is. A karitatív tevékenység ősidők óta része az Egyháznak. Ahhoz, hogy a szeretet e megnyilatkozását igazán jól tudjuk végezni, Krisztus-központú életet kell élnünk, nemcsak önmagunkban, hanem a másik emberben is meg kell látnunk Jézust – emelte ki a főpásztor.

Ezt követően előadásában Papp Miklós morálteológus, görögkatolikus lelkész a segítő tevékenység morális kérdéseiről és a mások szolgálata során szerzett sebekről, azok gyógyulásáról beszélt. Az irgalmas szamaritánus példáján keresztül mutatta be a nagyvonalú, de okos és szakszerű segítést, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a karitászmunkában Isten a fő gondoskodó, és nem egyedül az önkéntesen múlik a másik ember sorsának jobbra fordulása. Hangsúlyozta: az öngondoskodásnak is helyet kell hagyni, és – tisztelve a másik szabadságát – sokszor a kemény szeretetre is szükség van. A szeretet motivál, biztat, segít, de tiszteli a másik önrendelkezését is – mondta az előadó.

Hírdetés

Az imádságban helye van a dicsőítésnek, a hálának, az örömnek, a kérésnek, a tervezésnek, a megbocsátásnak, a közbenjárásnak és Isten jelenléte erejének.

Amerre járunk, nekünk is vinnünk kell Isten szeretetét, a másik emberben az ő képmását kell tisztelnünk. Azért akarjunk segíteni, mert rendkívüli adósai vagyunk Istennek: így tudunk szabadon szeretetet beleadni e szolgáló tevékenységbe – emelte ki Papp Miklós. A segítő hivatásban szerzett sebekről szólva kifejtette: az élet nagy titka, hogy ahol nagy szeretet van, ott nagy sebeket is kapunk. A legjobbak, a hozzánk legközelebb állók sebeznek meg a legjobban. Amikor a szeretett emberek bántanak, a sebek nagyok fájnak, de Isten ezt is nagy szeretettel veszi körül. A segítőnek – minthogy Jézus közvetítője – el kell mondania a másiknak, hogy Krisztusnak van vigasza, van mondanivalója az egyes embereknek. Van a szenvedésnek egy olyan dimenziója, amelybe nem tud senki belépni, csak a világmindenséget szeretetével mozgató és átölelő Isten.

Az előadás után Nagy Lajosné egyházmegyei karitászvezető ismertette: a Székesfehérvári Egyházmegye mintegy száz karitászcsoportja az elmúlt évben is hatékonyan és szervezetten működött. 2020-ban továbbra is számítanak az önkéntesek munkájára a karitászközpontba érkező adományok, segélyek szétosztásában, a megkezdett akciókban.

Bágya János, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyházmegyei referense tájékoztatta a karitászmunkatársakat a kongresszus országos eseményeiről és azokról a lehetőségekről, amelyek a rászorulóknak a jövő szeptemberi találkozón való részvételét segíthetik.

Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Somogyi Tamás

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »