Jézus az EFOTT-on

Jézus az EFOTT-on

Az EFOTT-on jártam…

Haverok, buli… Sokak számára „csak” erről szól az EFOTT, kevesen kapcsolnák Krisztushoz ezt a fesztivált – mégis, Jézus ott is jelen volt, s ma erről szeretnék mesélni.

A tipikus EFOTT ruházat:

Első nap: bikini vagy fürdőgatya, strandpapucs.

Második nap: bikini és gumicsizma.

Harmadik nap: gumicsizma és póló.

Negyedik nap: esőköpeny és gumicsizma.

Az első nap……és az utolsók, amikor még a tűzoltók is elakadtak.

Mint a felsorolásból látható, az időjárás nem kényeztette el a résztvevőket. Első nap olyan érzésem volt, mintha egy amerikai rockfesztiválba csöppentem volna, az egyedüli különbség az volt, hogy itt senki sem volt meztelen. Dübörgött a zene, folyt a sör, fújt a szél, pattogtak a labdák, amikor útra keltem, hogy bejárjam a sátrakat, vajon mi jelenik meg az idelátogató fiataloknak?

Nehezebb, mint az ember gondolná…

Társadalmi szervezetek, pártok, oktatási és egyéb intézmények várták a betérőket. A Holokauszt Emlékközpont standja mellett nem messze ott volt a „Kérdezd a rabbit” pult is, de az sem volt zavaró, hogy nem messze tőlük a jobbik sátra előtt az apostoli kereszttel díszített kiadványt osztogattak. Volt, aki ezzel a zsebében ment tovább az előző pultokhoz. Tudom, nevetségesnek tűnik, de valahol ez mégis arra utal, hogy a régi magyar liberalizmus, a gondolati szabadság a génjeinkbe ívódott.

Vallom, hogy amíg nem tud összefogni minden jóakaratú magyar, hittől és politikai nézettől függetlenül, addig nem támad erőre hazánk, s ha más haszna nincs is az ilyen fesztiváloknak, csak az, hogy a toleranciára neveljen, már megéri.

Mégis, nem erről akarok írni ma, hanem arról, hogy volt, aki Krisztust hozta el az emberek közé.

Az IKSZ sátra nehéz feladvánnyal indult

Az első sátor, ahol megálltam, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség sátra volt. Mondhatja a kedves olvasó, hogy ez is csak pártpolitika, én azt mondom, ezek a fiatalok azt mutatták be, hogy érdemes keresztény hittel felelősséget vállalni a közösségért, amit magyarságnak hívunk. Nem akartak meggyőzni semmiről, nem akartak beléptetni a szövetségbe, csak játszottunk (nem kis büszkeséggel mondom, hogy mindegyik gyufás feladványukat meg tudtam oldani, igaz, az utolsót már az agyvérzés határán), beszéltek arról, hogy kik is ők. Jelen voltak.

A Krisztust követő közösségek közül a reformátusok jelentek meg külön sátorralCsocsó és Biblia – hogy jön össze? Köszönöm jól, mondta Micimackó. És valóban: Krisztus nem ellensége sem a játéknak, sem a vidámságnak.

Én is leteszteltem a tudásomat, mennyire ismerem református testvéreim hitét… (a minimum pontszámot elértem!)

A második sátor, a reformátusoké volt. Itt is jóarcú fiatalok fogadtak, s a darts és a csocsó mellett ott volt a Vizsolyi Biblia is. Kérdőívért cserébe ajándékokat lehetett nyerni, de nem a nyeremény volt a lényeges, hanem az, hogy a kérdésekben megismerhettük a református egyházat. Még egy év, a reformáció félezer éves lesz, s katolikusként is mondom, hogy ezt meg kell ünnepelnünk. Nyilvánvalóan nem azt, hogy a kereszténység egység közel ötszáz évvel az ortodox-katolikus szakadás után újra részekre szakadt, hanem azt, hogy a reformáció a katolikus közösségeket is megújulásra késztette, s hittételeikkel olyan emberekhez is eljuttatták Krisztust, akiknek életében már nem játszott szerepet. Ehhez a sátorhoz még vissza-vissza tértem, s másnaptól már az én versemet is kirakták az üzenőfalra – s így kicsit ott maradtam én is.

A Közös Pont sátrában beszélgetés vártLevélírás későbbi önmagunknakKi a hős? Nem is olyan könnyű válaszolni erre a kérdésre…

A harmadik a Közös Pont sátra volt. Talán sokan még nem hallottak róluk, katolikus, református és evangélikus diákok fogadták a betérőt. Itt nem voltak olyan „élvezetes” játékok és nyeremények, mint máshol, nem ez a sátor a csendről szólt. Bár a zene itt is dübörgött, a szél itt is fújt, de itt mindig volt hely, hogy leülhessünk, elgondolkodjunk azon, hogy mitől hős a hős, s ennek tükrében nézzük életünket. A lány, akivel beszélgettem, látván, hogy igencsak melegem van, egy pohár vízzel kínált (aki ismeri az ilyen fesztiválokat, tudja, hogy ez mekkora kincs!). Egyszerű evangéliumi gesztus: szomjazónak vizet adni, mégis, azt hiszem, ebben a sátorban a lélek szomját oltották igazán.

Voltak, akik ide is elhozták Krisztus…

Ennyit akartam elmesélni az EFOTT-ról. Ne értsen félre senki: nem azt akarom mondani, hogy ez olyan keresztény ifjúsági találkozó lenne, mint évente Nagymaros, vagy ahová most Krakkóba készülnek a fiatalok, de azt mindenképpen vallom: ahogy Jézus mindenhol ott van, nekünk is mindenhol meg kell őt jelenítenünk. S ha félelemből, sznobizmusból, büszkeségből nem megyünk el mindenhová, akkor a következő generáció hitetlensége a mi bűnünk lesz.

Sokan kérdezik tőlem, miért publikálok olyan holnapokon, melyek nem a keresztény erkölcsiség szerinti írásokat jelentetnek – a válaszom: ezért. Mert pont ezekre a helyekre kell elvinnünk a hitet, Istent.

Köszönöm ezeknek a fiataloknak, hogy Jézust elhozták ide is!

The post Jézus az EFOTT-on appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »