„Jézus a barátom” – Aranymisét mutatott be Fodor András püspöki helynök Debrecenben

„Jézus a barátom” – Aranymisét mutatott be Fodor András püspöki helynök Debrecenben

Fodor András, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki helynöke hálaadó szentmisét mutatott be pappá szentelésének 50. évfordulóján, április 14-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök egyházmegyés paptársai, munkatársai, barátai részvételével.

Erre az ünnepi alkalomra jelent meg Életem zarándokútja a földön című önéletrajzi kötete, amellyel minden jelenlévőt megajándékozott, azzal a szándékkal, hogy minél többen felfedezzék Isten nagylelkűségét és segítségét az akadályok leküzdése közepette saját életükben is.

Fodor András természetfotózással is foglalkozik – így az aranymisés kártyákon a természet csodáiban gyönyörködhettek a vendégek. Az ünnepelt elmondta, nincs két egyforma kép; így mutatja be a teremtett világ sokszínűségét, amely létezésével dicsőíti Istent.

András atyát Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte a szentmise elején. A főpásztor hálát adott a helynök atya 50 évnyi papi szolgálatért, húsvéti hitéért, amely az egész hivatását áthatja, az örök dolgokra irányítva a rábízottak figyelmét.

Palánki Ferenc püspök utalt Fodor András atya önéletrajzi kötetére, amelyben megmutatkozik az emmauszi tanítványok lelkülete. Ők elindultak, és találkoztak a Feltámadottal, érezték az Úr közelségét. Ezt az ajándékot minden pap megkapja, hogy az ő tanítását, kinyilatkoztatását megértse, azt lángoló szívvel befogadja és továbbadja.

Az emmauszi tanítványok akkor tapasztalták meg a feltámadás örömét, a végtelen távlat megnyílását, amikor a nap már lemenőben volt. „Segítsen a Jóisten, hogy továbbra is nagy örömmel, lelkesedéssel, az eddig megtapasztalt szeretettel, hitelesen tudd végezni a szolgálatodat!” – fejezte be köszöntőjét Palánki Ferenc püspök.

A hálaadó szentmise szónoka Németh János mezőladányi plébános volt, aki egykor káplánként szolgált Fodor András mellett.

Németh János úgy fogalmazott: András atya a munkájáért kapott megérdemelt világi és egyházi elismerések mellett is megmaradt egyszerű lelkipásztornak. Már kispapként megfogalmazta – amikor elöljárója a központi szemináriumba akarta küldeni –, hogy ő nem tudós, hanem elsősorban egyszerű pap akar lenni. A petróleumlámpa fénye mellett tanulta az élet bölcsességét és hallotta meg Isten szavát, és ezt felidézve a karácsonykor bemutatott pásztorjátékban évről évre mindig hűségesen a kispásztor szerepét választotta.

A szónok az életrajzi kötet képzeletbeli folytatásaként méltatta a káplánjával szigorú, de mégis nyitott szívű plébánost, aki a papi szolgálatában, majd az egyházmegye életében betöltött feladatait hűségesen teljesítette.

Hírdetés

János atya megfogalmazta személyes háláját is. Elmondta, ha 22 évvel ezelőtt nem András atyához helyezték volna káplánnak, talán most nem lenne itt. Plébánosa szigorúsága mellett nyitottságot, következetességet tapasztalt részéről. Sokszor nem egyszerű a helyzet a plébános és káplán között, és a szolgálatban egyiknek sem könnyű. De a mennyek országáért le kell mondani bizonyos dolgokról. Akkor az érthetetlennek tűnő szigorú szabályok elfogadása nem tűnt egyszerű feladatnak, de most már tudja, hogy András atya következetessége az ő papi szolgálatának alappilléreit erősítette.

Nem vehette félvállról a hivatását, mert előtte állt a példa ennek ellenkezőjéről. András atya mindig komolyan vette a papságot, és szívén viselte a káplán sorsát, nyitottsága, segítőkészsége, partnersége a szigorúságából fakadt. Igazi papot faragott a rosszcsont gyerekből – fogalmazott Németh János.

Fodor Andrást gyermekkorától megedzették a nehézségek, így készült a hivatására. Ez az erő kellett ahhoz, hogy töretlenül haladjon előre hivatásában, és vállalja feladatainak és betegségének keresztjét. Soha nem hátrál meg. Pappá szentelésével kapcsolatban egy mondatot írt az érzéseiről a könyvében: „Ezt már nem lehet leírni, Jézus a barátom.”

Felsorolni is hosszú lenne, mi mindennel foglalkozott szolgálata során. Többek között sokat köszönhet neki az erdélyi magyarság, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportjának megalakulása is az ő szolgálatához fűződik, valamint ő volt a debreceni ifjúsági találkozó megálmodója. Sokak emlékeznek még, hogy a legnehezebb időkben titokban szervezett találkozókra fiatalok százai érkeztek a Szent Anna-templomba.

Fontos szerepe volt a II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatását koordináló, előkészítő bizottságban. A pápa által 1993-ban megalapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kezdeti lépéseit is segítette munkájával, nem kevés részt vállalva a szervezésben.

„Szívből kívánom, adjon neked a Jóisten erőt, egészséget, hogy papi életed, szolgálatod még hosszú évekig folytatódjon. Továbbra is tapasztald meg a gondviselő Isten szeretetét, jóságát, a rád bízott hívek igaz mosolyát. Paptársaim és az egyházmegye hívei nevében kérem: Isten éltessen sokáig, és tartson meg szeretetében!” – fejezte be beszédét Németh János plébános.

A szentmise végén Haranghy Sándor és Keresztesné Várhelyi Ilona a helyi közösség és a Sziklára Épített Ház Alapítvány nevében Petrás Mária egyik alkotásával mondtak köszönetet az ünnepeltnek.

Az aranymiséről készült bővebb beszámoló ITT olvasható.

Fodor András – tekintettel a járványügyi helyzetre – még két alkalommal mutat be hálaadó szentmisét a közeljövőben. Április 25-én, vasárnap 9 órától az előző szolgálati helyén, a debreceni Szent Család-templomban, az egyházközség híveinek részvételével, majd május 14-én 14 órától ismét a Szent Anna-székesegyházban, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Észak-Alföldi Régió tagjainak részvételével.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »