Jeruzsálemben járt az egyiptomi külügyminiszter – Jordánnak, Nílusnak egy a hangja

Jeruzsálemben járt az egyiptomi külügyminiszter – Jordánnak, Nílusnak egy a hangja

Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter vasárnap néhány órás, az egyiptomi sajtó által „fontosnak” nevezett látogatást tett Jeruzsálemben, ahol megbeszélést folytatott Binjámin Netanjáhu zsidó miniszterelnökkel és egyben külügyminiszterrel. Izraeli hírmagyarázók hangsúlyozzák, hogy közel tíz esztendeje nem járt – legalábbis hivatalosan – ilyen magas beosztású egyiptomi politikus a zsidó államban. Abban sincs vita és kétely a sajtóban megszólaló politikusok és helyzetértékelők között, hogy a kairói külügyminisztert elsősorban a mindkét országot, de leginkább Egyiptomot érintő biztonsági problémák vezérelték Izraelbe.

Az Anvár esz-Szádát néhai egyiptomi elnök által – amerikai bábáskodással – közel három évtizeddel ezelőtt Menáhem Beginnel megkötött külön alku megbontotta a palesztinügyben addig bizonyos fokig létező arab egységet, s egyben Izraelnek szabad kezet adott az 1967-ben megszállt, részben bekebelezett arab területek visszafordíthatatlan elzsidósítására a nemzetközi törvények és több ENSZ-határozat figyelmen kívül hagyása mellett. (Mert határmódosítást az Izrael népirtó politikáját így vagy úgy támogató Nyugat mindenütt elutasítja, kivéve a Szentföldet, ahol a zsidók következmények nélkül átrajzolhatják a térképet, amiképpen azt vonalzóval tették ezen a vidéken a korábbi gyarmatosítók – H. J.) Az Anvár esz-Szádátot az 1981-ben történt meggyilkolása után követő, s jó három évtizedig hivatalban volt Huszni Mubárak elnök tulajdonképpen folytatta az elődjének Amerika-barát, az Izraellel fenntartott „hideg béke” politikáját, ami abban is megnyilvánult, hogy Anvár esz-Szádát nevezetes 1977-es jeruzsálemi látogatása óta nem járt egyiptomi elnök a zsidó államban.

‘Ábd el-Fattáh esz-Szíszi, jelenlegi egyiptomi elnök sem nagyon siet Jeruzsálembe, ám a külügyminisztere mostani izraeli látogatásának egyik célja az volt, hogy előkészítse Binjámin Netanjáhu kairói útját. Izraelt és Egyiptomot ugyanis sokkal több köti össze, mint ami elválasztja. Hogy neve legyen a gyereknek, az egyiptomi legfelsőbb politikai vezetés most azt hangsúlyozza: Netanjáhu kairói látogatására elsősorban azért van szükség, hogy Esz-Szíszi elnök meggyőzze a zsidótelepítő izraeli miniszterelnököt a palesztin-izraeli béketárgyalás egyiptomi bábáskodás melletti újrakezdésének szükségességéről. Netanjáhu, amiképpen a hivatali elődei is, némi udvaroltatás után természetesen ezúttal is hajlandó lesz újrakezdeni – immár sokadszor – a béketárgyalásokat a palesztinokkal, ám Izrael nemzetközi támogatottságának tudatában a megszállt területeken a zsidó telepek építését vagy kibővítésének leállítását most sem rendeli el. Mindezzel ‘Ábd el-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi és Mahmúd ‘Abbász palesztin elnök egyaránt tisztában van.

Egyiptom és Izrael közös érdeke nem is annyira a palesztinkérdés megoldása (főleg nem a zsidótelepítő Izraelé), hanem inkább az egyiptomi Sínai-félszigeten tevékenykedő dzsihadista fegyveres erők elleni együttes küzdelem. Izrael ugyanis a Sínai-félszigeti Iszlám Állam (أنصار بيت المقدس – Jeruzsálem Megváltói) elleni küzdelmében különféle logisztikai és titkosszolgálati segítséget nyújt Egyiptomnak elsősorban azért, mert bizonyítható az együttműködés a Gázai övezetet kormányzó Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom és félszigeten mára katonai erővé vált dzsihadisták között. Magyarán, ‘Ábd esz-Szíszi az egyiptomi oldalról ugyanúgy blokád alatt tartja a Gázai övezet egymillió 800 ezer főnyi palesztin lakosságát, amiképpen az izraeli hadsereg teszi ezt tengeren, szárazföldön és a levegőben. Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter tegnapi jeruzsálemi útjának egyik fontos célja tehát nem is annyira az eleve kudarcra ítélt palesztin-izraeli tárgyalások újraindítása volt, hanem inkább az, hogy izraeli közreműködéssel miképpen hiúsítsák meg a Sínai-félszigeti Iszlám Állam és Gázai övezetbeli Hamász együttműködését. Izrael segítsége abban is megnyilvánul, hogy az egyiptomi-izraeli békeszerződésben lefektetett elvek ellenére hozzájárul komolyabb egyiptomi katonai erők és fegyverzet jelenlétéhez a Sínai-félszigeten.

Izraelt és Egyiptomot, illetve az utóbbi jelenlegi politikai vezetését pénzügyileg finanszírozó Szaúd-Arábiát ezenkívül összehozza még a térségi nagyhatalmi státuszra törekvő sí’ita muszlim és nem arab Irántól való rettegés. Izrael, amint rövid újkori történelme folyamán mindig, most is ragyogóan kiaknázza a közel-keleti térség muszlim országai, népei közti érdekellentéteket: a szunnita-sí’ita muszlim vallási, illetve a török-arab, a kurd-arab és a kurd-török etnikai ellentétet. Jó példa erre az egyértelműen a szíriai Bassár el-Ászád- és az Irán-ellenes közös érdek szülte legutóbbi török-izraeli megbékélés, valamint a szaúd-arábiai uralkodóház és Izrael színfalak mögötti egyeztetései. Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter tegnapi jeruzsálemi, illetve Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnök várható egyiptomi látogatására is az ilyen közös érdek jegyében került, illetve kerül sor.

Hering J. – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »