Több mint húsz éve nem él ugyan a Bodrogközben, de rendszeresen visszajár ide családtagjaihoz, barátaihoz. Nyolc éve dédelgetett álmát váltotta valóra a napokban – az általa vezetett angolnyelv-gyermektáborban látogattam meg Lakatos Ingridet.
A kistárkányi Aranka panzió kapuján belépve épp az ebédidő végén cseppentem a vidám társaságba. Kicsit szóba elegyedve a gyerekekkel az ebédet követő pihenőidőben, megtudtam, hogy négy és fél éves a legfiatalabbjuk és tizenkét éves a legidősebb.
Bodrogköz és Ung-vidék különböző szegleteiből hozzák őket reggelente szüleik a napközis táborba. Ingrid angol nyelv iránti szeretete furcsa módon épp a királyhelmeci gimnáziumi évei alatt megszerzett negatív tapasztalataira épül. Nem nyugodott bele, hogy az ott eltöltött négy év alatt szinte semmit nem tanítottak meg nekik. Elhatározta, hogy ő igenis angolnyelv-tanár lesz és mindent megtesz majd azért, hogy minél többekkel szerettesse meg azt a nyelvet, amelynek ismerete nélkül nehéz a mai világban boldogulni.
A gimnázium után előbb 2 évig magán nyelviskolába járt, majd a gyakorlatban hasznosítva az elsajátított ismereteket, pár évig külföldön dolgozott, mielőtt jelentkezett volna a miskolci egyetem angol szakára. Tanári diplomája megszerzésekor elmúlt már harmincéves. Tanított ugyan intézményes keretek között is, legutóbb egy Eger melletti két tannyelvű alternatív magán iskolában, de túl soknak tűnt számára a szabály és a megkötöttség. Ezért előnyben részesíti a magán nyelvtanári státuszt.
Amíg a ma már négy és féléves Samu kisfia meg nem született, zömében felnőtt tanítványai voltak. A járvány korlátait elviselhetőbbé téve, a pár hónapos Samuval királyhelmeci szüleihez költözött, online oktatni innen is tudott. Mondhatni, elkezdődött „nyelvi kalandjuk”. A nagyszülők magyarul, Ingrid angolul beszélt a cseperedő kisfiúhoz, aminek köszönhetően Samu ma már az Eger melletti Montessori óvoda azon kevés gyerekeinek egyike, aki a magyaron kívül az angolt is kitűnően beszéli.
Ingridet a fiával megélt tapasztalatai is motiválták abban, hogy kidolgozza a tananyagát egy játékos, a meséken és történetmesélésen alapuló nyári gyermektábornak, ahol a teljesen nulláról induló gyerekekkel megtaníthat egy minimális alapot, és ami nagyon fontos, hogy pozitív élménnyel tudják társítani angolnyelv-tanulásukat. Figyelembe veszi minden gyerek személyiségét, senkire semmit nem kényszerít rá.
Mint mutatta, a tábori gyerekek szüleivel, a közösségi hálón létrehozott csoportban, megosztotta a napi történéseket bemutató felvételeket. Ezekbe a fotókba, videókba belekukkantva láthattam, hallhattam, mennyi tematikus szituációs játék volt már mögöttük. Ahogy mondta, a tábor végén mindenki egy saját maga által készített füzetecskével tér haza, amelyben lefűzve, emlékként megmaradnak az elsajátított fogalmak, rajzok, történések.
A zárónapon pedig a szülőknek bemutatják majd azt a mesét, amelynek egyik próbáját magam is végignéztem, még mielőtt elbúcsúztam volna tőlük. Ingrid azt is elárulta, külön öröm volt számára, hogy egy nagykaposi tanítványának köszönhetően megtalálta a tábor számára megálmodott, mesés környezetet – a tágas kinti, betonmentes, természetközeli teret.
Az eredetileg Eger melletti felsőtárkányi gyermektáborból így lett kistárkányi. Mint mondta, ezt jelként fogta fel és boldog, hogy a szülőföldje érdeklődő gyerekeit oktathatta első Szív táborában.
Megjelent a Magyar7 2022/32.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
