A jövő évi választási kampányra vonatkozóan mindenképpen van egy érdekes tanulsága az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség látványos felsülésének az EFOTT-on. Már persze azonkívül, hogy leégették magukat, amivel az ellenzéki térfél legjobb kommunikátorának, a jobbikos Jakab Péternek biztosítottak az országos sajtóban egy újabb hírverést – továbberősítve ezzel a Jakab brandet.
Nyilván, nem ez volt a céljuk, ezért nem mindegy, hogy
milyen eszköztárral készültek, és milyen felvetésekre vitte el a cica a nyelvüket.
Mivel az ifjú KDNP-sek parizerrel próbálkoztak Jakab Péternél, ezért nagyon úgy tűnik, hogy továbbra sincs hatásos fegyverük a Jobbik miniszterelnök-jelöltjének kommunikációjára. Nincsenek korrupciós ügyek, nincsenek nyelvvizsgaügyek, de még a 2010 előtti eseményekkel sem lehet kompromittálni – hiszen akkor még nem volt aktív részese a közéletnek.
Az már az áldozati szerepre szánt IKSZ-es fiatalok szerencsétlensége, hogy arra pedig esélyük sem volt, hogy elmondják Jakab Péter monológja közben, „a párizsit csak a prolik eszik” és/vagy „Jakab milliomos, és biztos nem is eszik minden nap párizsit”. Ugyanis tényleg nem értették meg, mitől működik ez a parizeres kampány.
Amikor a Jobbik elnöke azzal az emlékezetes szelfivel beborította a közösségi médiát, Pék Szabolccsal, az Iránytű Intézet vezetőjével beszélgettünk a jelenségről. Arra jutottunk, hogy a parizer, avagy párizsi, mint húsipari termék a magyar társadalomban már önmagában egyfajta szimbólumként is értelmezhető.
Emellett az is nyilvánvaló, hogy a párizsi egészen a „nép” eledele és semmiképpen nem az elité.
Ez a jellemző pedig – Pék Szabolcs szerint – már önmagában hordoz egy politikai mondanivalót is, mivel bizony sokan nem szeretetből, hanem kényszerből fogyasztják olcsósága miatt ezt a gyakran lesajnált hústerméket.
Ezzel pedig eljutottunk a szociális válsághoz. Arra semmiféleképpen nem lehetett értelmes válasza a kormánypárti ifjaknak, hogy a nemzeti együttműködés tizenegyedik évében vidéken még mindig kérdés, hogy parizer vagy lakhatás. Azt sem tudták elfedni semmivel sem, hogy a borsodi iskolákban a szülőknek kell gyümölcsöt küldeni az iskolába – és ha a tehetősebbek többet küldenek, akkor minden gyerek ehet belőle.
Jakab Péter pedig nem tette meg azt a szívességet nekik, hogy transzokról, az érzékenyítésről, vagy az LMBTQ+-közösségről beszéljen velük. Arra nyilván lett volna válaszuk.
A magyar nyomorra viszont nincs, arról hallgat az Orbán-kormány és a Rogán-Habony politikai boszorkánykonyha.
Így ha az ellenzék a megélhetési válsággal, a szegénységgel tudja tematizálni a választásokat, arra nem biztos, hogy érdemi válasz érkezik. A buzizás pedig kevés lesz. Reméljük…
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
