Izraelben megelégedéssel fogadják a Jobbik-pártvezetés átalakítását

Izraelben megelégedéssel fogadják a Jobbik-pártvezetés átalakítását

Vona Gábor bejelentette, hogy a párt 2016. május 29-i tisztújító kongresszusa után kiket kíván, illetve kiket nem kíván látni a Jobbik országos alelnökeként. Nemkívánatos személyként említette előbb Novák Elődöt, Szávay Istvánt és Apáti Istvánt, majd néhány nappal később a pártelnök közölte, hogy Hegedűs Lorántnét, a Jobbik kiváló építészmérnök, önkormányzati szakpolitikusát is megvétózná. Novák Előd és Hegedűs Lorántné politikai tevékenységét évekre visszamenőleg vizsgálva megállapítottuk, hogy az igazság kimondásával mindketten sok borsot törtek az Izrael egyébként sokszor vállalhatatlan politikáját védelmezők orra alá. Azt meg döntse el az olvasó, hogy esetleg van-e összefüggés a két jobbikos politikus tevékenysége és a néppártosító Vona Gábor rájuk vonatkozó vétószándéka között.

Mi, idősebbek még emlékszünk azokra a régi szép demokratikus időkre, amikor Csurka István (vagy a Magyar Igazság Élettársa) 1998-ban jól megtermett verőlegényekkel tartatta távol a MIÉP tisztújító, VII. Országos Gyűlésén a szónoki emelvény környékétől Szabó Lukácsot, a párt országos alelnökét, országgyűlési képviselőjét, Hajdú-Bihar megyei elnökét, aki akkor azért volt „kevésbé jobb”, mert Csurkával szemben jelöltetni merészelte magát a pártelnöki székért. Szerencsére a Jobbikban nem eszik ilyen forrón a kását, s ott inkább a „meggyőzés” józan politikája kerül az előtérbe, s aki pedig kitart az alelnöki jelöltsége mellett, azt megvétózza a pártelnök. Időközben megtudtuk, hogy a négy „kegyvesztett” alelnökaspiráns közül kettő, Szávay István és Apáti István a kezdeti dacos elszántság után – természetesen a párt érdekeit szem előtt tartva – mára jobb belátásra jutottak. Magyarán, önként és dalolva elvetették a megmérettetés rebellis gondolatát. Velük tehát ezúttal nem foglalkozunk, nem próbáljuk megfejteni a rejtélyt, hogy náluk miért és miben „vannak jobbak” az alelnöki tisztségre. De nem feszegetjük azt sem, hogy miért nincs jobb, például Sneider Tamásnál? Vagy, miért pont Szávayra, Apátira, Novákra és Hegedűsnére, pontosabban most már csak az utóbbi kettőre szorítkozik az elnöki vétó?

A két kevésbé jobb jobbikos

Apropó, ha a „kegyvesztetteknél” valóban „vannak jobbak”, s ez a jobbikos közösség számára is a napnál világosabb (vagy netán egy tekintélyes elnöki kérésre ezt elfogadják), akkor miért van szükség a „kevésbé jobbak” indulásának diktatórikus letiltására? Vagy talán attól tart az országos elnök, hogy a jobbikosok, pontosabban a tisztújító kongresszus küldöttei politikailag nem elég érettek ahhoz, hogy szavazatukkal ők döntsék el, ki a jobb és ki a kevésbé jobb? Mi lehet hát az oka annak, hogy Vona Gábor mindenáron szeretné a párt legfelsőbb vezetésétől távol tartani Novák Elődöt és Hegedűs Lorántnét? A pártelnöki bejelentés óta eltelt közel egy hónap folyamán erre a rejtélyre egyelőre nem találtunk ésszerű magyarázatot. A „kevésbé jobbak” kategóriájába sorolt Novák Elődnek és Hegedűs Lorántnénak a nemzeti oldalon kifejtett tevékenységét újságíróként az elmúlt jó másfél évtizedben viszont volt alkalmunk nyomon követni, több sajtófelületen is dokumentálni. A hazai és a nemzetközi sajtóbeli megítélésüket is jól ismerjük.

Magyarországi és izraeli lapok régebbi számait átnézve az újságíró arra a következtetésre jut, hogy a Vona Gábor számára alelnökként nemkívánatos, még állva maradt két jobbikos politikus az Izrael megszálló, fajvédő, népirtó politikáját támogató, az állami terrort önvédelemként felmutató személyek orra alá sok borsot tört. A jelenség jobb megértéséhez emlékeztetnünk kell Golda Méir, néhai izraeli miniszterelnök elhíresült megállapítására, amely így szól: Aki bírálja Izrael politikáját, az antiszemita. Megjegyezzük, hogy a zsidó sajtóban mostanában Izrael politikájának bírálatát „új antiszemitizmusnak” szokás nevezni. Márpedig, akit a Magyarországot megszálló szovjetek készséges kiszolgálóiból 1989 körül a merész fordulattal kommunistából cionistává vedlett zsidók és utódaik antiszemitának bélyegeznek, azt bizony úton-útfélen rágalmazzák, a saját hazájában anyagilag és erkölcsileg tönkre teszik. Így aztán Magyarországon, meg másutt is, szinte minden politikus, politikai párt igyekszik elkerülni Izrael politikájának és egyes zsidó személyek vagy közösségek bírálatát.

Novák Elődöt azért sem kedvelik az érintettek, mert rendszeresen felrója nekik és goj szekértolóiknak, hogy a holokauszt témájának, a zsidó történelem, kultúra és vallás megismertetésére, népszerűsítésére, a zsidó vallási és világi intézmények felújítására bőkezűen kapják, illetve osztogatják a közpénzeket, miközben például a második világháborús, illetve az azt megelőző és követő korszak magyar nemzeti tragédiáinak, hőstetteinek művészi, tudományos megörökítésére nem, vagy csak igen kevés jut az állami költségvetésből. Az ilyen felvetések pedig kimerítik a bűnös antiszemitizmus fogalmát. A szókimondó Novák Előddel ezért nemcsak a hazai, a magyar nyelven írt szoclib, hanem az izraeli héber és angol nyelvű sajtó is nagyon sokszor, terjedelmesen foglalkozik. Igaz, a Jobbikban van még egy ilyen „népszerű” politikus, Gyöngyösi Márton, akit a hazai és az izraeli zsidó sajtóban elég sokszor emlegetnek, ám személye írásunk témájának szempontjából nem releváns, mert ő nem kíván indulni az alelnöki posztért. Amíg tehát a Jobbik elnöke nem áll elő – úgy, amiképpen korábban a négy „kegyvesztett” politikust megvétózó szándékával előállt – egyértelmű, észérvekkel alátámasztott magyarázattal arra vonatkozólag, hogy mivel és mennyivel „jobbak” az általa kegyelt személyek, illetve pontosan mi a gondja Novák Előddel és Hegedűs Lorántnéval, addig mi csak találgathatunk. Elsősorban az izraeli sajtóra támaszkodva ezt meg is tesszük.

Palesztin keresztény nagykövet a reformátusoknál

Kezdjük Hegedűs Lorántnéval, akinek politikusi mivolta elválaszthatatlan a férjének, Hegedűs Loránt lelkész közéleti, politikai tevékenységétől. A Hegedűs család, az általa életben tartott, sokat támadott Szabadság téri Hazatérés Református Templom nemzeti elkötelezettségű hívő közössége már évtizedek óta gerenda a magyargyűlölő sajtó és politikum szemében. Hegedűs Loránt meghívta a Szabadság téri templomba az egyébként keresztény vallású Marie Antoinette Sedint, Palesztina budapesti nagykövetét, amikor is a megjelentek szóba hozták a palesztin nép ellen a megszálló izraeli hadsereg és a felfegyverzett zsidó telepesek elkövette bűntetteket. A Hegedűs Loránt irányította református közösség ezenkívül helyt adott a Gázai övezet ellen legutóbb végrehajtott Szilárd sziklafok fedőnevű izraeli hadművelet során több száz polgári személy, elsősorban gyermekek, nők és idősek halálát, sebesülését előidéző háborús bűncselekmény elleni tiltakozásnak.

Hegedűs Lorántné egyik főszónoka, levezetője volt a 2014 tavaszán, a budapesti Országház közelében megtartott, úgynevezett „anticionista tüntetésnek”, amelyet a Mazsihisz rögtön „vallási csoport elleni uszítás és holokauszttagadás bűntettének” minősített. Három évvel korábban, 2011 szeptemberében a Bem József térről indult ki, és az Országház előtti Kossuth Lajos térre érkezett meg az önálló Palesztináért tartott tüntetés. A Parlament épületéből ekkor Hegedűs Lorántné és férje egy nagy méretű palesztin zászlót lengetve futott ki a téren tüntető, Izrael politikáját elítélő tömeghez. A Hazatérés Templom épületében levő Szabó Dezső Katakombaszínházban 2014 szeptemberében Hegedűs Loránt és a jobbikos képviselő neje előkészítő tevékenységének köszönhetően Marie Antoinette Sedin palesztin nagykövet jelenlétében fényképtárlat nyílt és előadások hangzottak el az izraeli hadsereg által a Gázai övezet polgári lakossága körében véghezvitt gyilkolászásról. A zsidók Izraelben és idehaza azt sem nézik jó szemmel, hogy Hegedűs Lorántné a férjével együtt leleplezte annak a Horthy Miklósnak a mellszobrát, akinek egyébként csak hálával tartoznak.

Már a kérdésfeltevés is „új antiszemitizmus”

Novák Előd „bűnlajstroma” azonban egyesek szemében jóval hosszabb, mint Hegedűs Lorántnéjé, s ezért vele jóval többet foglalkoznak a hazai és az izraeli zsidó sajtóban. Állításunk alátámasztására említsünk föl egy-két példát a sok közül: A Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom által Izraelre indított föld-föld rakéták ellen, illetve Izrael önvédelmi joga mellett tüntettek 2012 novemberében zsidók, zsidóimádó hitgyülisek és mindenféle antifák Budapesten az izraeli nagykövetség épülete előtt. Novák Előd viszont a Gázai övezet elleni, akkor Felhőoszlopnak keresztelt, igen sok palesztin polgári személy életét követelő izraeli hadműveletre célozva transzparensre írt kérdéssel azt szerette volna megtudni a tüntető társulattól, hogy valóban önvédelemnek számít-e a gyermekgyilkosság. A héber rend éber őrei rövid időn belül lefogták és előállították az egyébként csendesen, békésen kérdező, tehát az állampolgári jogával élő országgyűlési képviselőt, miközben a kényelmetlen kérdést feltevő transzparensét dühösen összetörték. Novákot aznap késő este engedték ki a Budapest II. Kerületi Rendőrkapitányság Rómer Flóris utcai épületéből. Másnap már az izraeli héber nyelvű sajtó, így például az izraeli kormány és a Zsidó Ügynökség által is támogatott Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma (CFCA) című hírportál is szörnyülködött a jobbikos képviselő tüntetésén. Pedig a politikus csak kérdezett, ám bírálta Izraelt, s ez a fentebb említett Golda Méír-i meghatározás értelmében antiszemita, illetve a legújabb zsidó értelmezés szerint „új antiszemita” cselekedetnek számít.

Ugyancsak 2012 november 30-án a Jediot Áháronot című izraeli napilap világhálós kiadásának angol nyelvű változata az „egyre fokozódó” magyarországi antiszemitizmussal és a Jobbikkal foglalkozva már fő- és alcímben is Novák Elődöt emlegeti: „Magyarországon egy szélsőjobboldali parlamenti képviselő keményen bírálja az izraeli jelenlétet az ottani parlamentben. Novák Előd, a Jobbik Párt parlamenti képviselője követeli, hogy adják vissza képviselői mandátumukat az izraeli állampolgársággal is rendelkező képviselők, mondván: Izraelnek több képviselője van a Magyar Parlamentben, mint a Kneszetben (az izraeli parlamentben – H. J.).” Novák megállapítását az újság héber nyelvű változata is részletesen tálalja.

„Dübörgő holokausztipar” az emlékezés és a filmgyártás terén

A fentebb már említett Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma (CFCA) című izraeli hírportál 2013 októberében részletesen beszámolt Novák Előd és a fideszes L. Simon László parlamenti bizottsági szópárbajáról, amikor is a jobbikos politikus azt nehezményezte, hogy a kormány 2014-ben újabb, közel hétmilliárd forintot fordít holokausztemlékezésre. Novák ekkor azt javasolta, hogy az összeget a kormány fordítsa inkább a forráshiánnyal küszködő önkormányzatok és az éhező gyermekek megsegítésére, mint a „holokausztipar részét képező megemlékezésekre”. A CFCA angol nyelvű változata is tudósított Novák és L. Simon holokausztiparral kapcsolatos vitájáról.

A Saul fia című film díjzáporos mennybe menesztése idején, 2016. január 19-én Novák Előd két fényképével is illusztrált nagyobb lélegzetű írás jelent meg a legolvasottabb izraeli lap, a Jediot Áháronot világhálós kiadásában, amikor is a szerző a jobbikos politikus mondását kölcsönvéve a cikknek az „Abba kell hagyni a holokausztipart a filmgyártásban” idézőjeles főcímet adta. A héber nyelvű írásból az olvasó a többi között megtudja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán ujjongva gratulált a Saul fia című holokausztfilm Aranyglóbusz-díjához. (Csak később jött az Oscar – H. J.) Novák Előd a miniszterelnöki bejegyzéshez kommentként azt írta: „a holokausztipar dübörgése közben” a jobbikos politikusok, így ő maga is évek óta követelik, hogy állami költségvetésből filmesítsék meg a magyar történelem kiemelkedő eseményeit, személyiségeinek életét. Az izraeli kormány által egyértelműen propagandacélokra fenntartott CFCA hírportál is lehozta a hírt, hogy Novák Előd a magyarországi „filmgyártás holokausztiparosítása” elleni kifogásainak adott hangot Orbán Viktor Facebook-oldalán. A CFCA hírportál ezenkívül képi illusztrációként a jobbikos politikus teljes magyar nyelvű kommentjét is kitette.

Az Osztrák Szabadságpárt vezetője már megjárta a Canossát

Az Izrael politikája ellen föllépő, illetve a hazai zsidóság igényeinek sokszor a kelleténél bőkezűbb állami kielégítését bíráló Novák Előd és Hegedűs Lorántné megnyilvánulásai esetleg zavarhatják Vona Gábor néppártosodási, magyarán pártfelhígítási elképzeléseit. A pártelnök valószínűleg arra gondolhat, hogy ilyen szókimondó, a másik oldalon antiszemitának, sőt „új antiszemitának” bélyegzett vezető politikusokkal képtelenség véghezvinni a sokat hangoztatott, egyelőre nem elég világosan felvázolt néppártosodást, mert a hazai és a nemzetközi zsidóság, de leginkább a kezükben levő sajtó nem fogadja el szalonképesnek a Jobbikot. Vona Gábor esetleg a tőlünk nyugatra elterülő országok „szélsőjobboldalinak” mondott pártjainak zsidó ügyekben végbement színeváltozásán is elgondolkodhatott. Így például Franciaországban Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke még a pártalapító édesapját, Jean-Marie Le Pent is kizárva megtette a gesztust a zsidóknak, nem győzi dicsérni Izrael politikáját, Bibi Netanjáhu miniszterelnököt, s pártja választási listáján legutóbb már ismert zsidók is előkelő helyre kerültek. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, Heinz-Christian Strache pedig alig néhány héttel ezelőtt járt újabb Canossát Jeruzsálemben: kalappal a fején, hajbókolva koszorúzott a Jád Vásém Holokauszt Emlékmúzeumban. H. C. Strache korábban, 2010-ben a megszállt Ciszjordániában zsidó telepeken tett látogatást, Áskelon városában pedig az izraeli hadsereg ottani laktanyájában még a gyalogságnál használatos golyóálló védőmellénybe (sáhpác) is belebújt, arcát korommal ékesítette. Az egyik fényképünkön izraeli katonák társaságában látjuk René Stadtkewitzet, a németországi Die Freiheit (A Szabadság) nevű kisebb párt alapító elnökét és Philip Dewintert, a belgiumi Vlaams Belang (Flamand Érdek) flamand radikális párt vezető politikusát.

Vona Gábor elképzelése Novák Előd és Hegedűs Lorántné tervezett megvétózásával talán az lehet, hogy a zsidókat, Izrael megszálló, népirtó politikáját bírálni merészelő, a magyar érdekekért még velük is szembeszállni merészelő vezető politikusokkal nehezen lehetne tökélyre vinni a néppártosodást. Más lapra tartozik az, hogy mi és mennyi marad meg egy ilyen néppártosodott, magyarán felhígított, zsidó ügyekben a Fideszhez hasonlóan meghunyászkodó, a harcos, emblematikus vezéralakjaitól megfosztott, „megjobbított” Jobbikból, illetve a ma még nemzeti ellenzéki párt szavazótáborából.

Hering József – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »