Ivan Korčok külügyminiszter ismét megmutatta, milyen is a szlovák liberális DNS, és miből áll a szlovák külpolitika agendája. A dolog mégis úgy esett, hogy a szlovákok körében sem ért el osztatlan sikert a magyarkártya előhúzásával. A kultúrharc szlovákiai kibontakozásával az etnikai különbözőségek és a történelmi feszültségek kezdenek elhalványulni a liberális és konzervatív ideológiák globális szembenállása mellett. A mostani szlovák epizód főszereplője azonban mégsem Korčok, hanem valaki más.
Még mielőtt kitérnénk erre az illetőre is, érdemes kiemelni egy nagyon beszédes példát arra az egyszerű trendre, hogy a szlovákok egy része a liberálisok felé nagyobb ellenszenvvel viseltetik, mint a magyarok iránt.
Szerdán ugyanis Korčok ominózus kijelentéseire nem csak a magyarok reagáltak bírálóan, hanem meglepetésre még a kommunista felhangú, baloldali Eduard Chmelár is a magyarok mellé állt. Pedig a két évvel ezelőtt államfői babérokra törő Chmelár a választások előtt azt állította, hogy magyarosítás folyik Dél-Szlovákiában. Ezzel szemben most a következőképp fogalmazott „A szlovákiai magyarok védelmében” című írásában:
Nyilván nem Chmelár lesz az erkölcsi irányzék ebben a vitában, a viszonyok összetettségét mégis jól mutatja. Abban pedig még ő sem téved, hogy Korčok semmilyen nemzeti érdeket nem képvisel, csupán a nyugati és brüsszeli érdekeket próbálja érvényesíteni Szlovákiában. Ahogy néhány hónapja Martin Klus államtitkár is megmondta: azért nem lehet lehetővé tenni a kettős állampolgárságot a felvidéki magyarságnak, mert a nyugati partnerek nem néznék jó szemmel. Befejezve a gondolatot, azért nem néznék jó szemmel, mert nyilván konzervatív pártokra adnák le a voksukat, nem a Brüsszelnek magukat eladó magyar ellenzékiekre.
A senki által meg nem választott karrierista diplomata nemrég Oroszországgal egy lapon emlegette Magyarországot, miközben teljesen érthetőnek vélte Németország álláspontját az Északi Áramlat 2 esetében – amellyel a németek gyakorlatilag kiszolgáltatták Moszkvának Közép-Kelet-Európát.
Mindennek ellenére nem Korčok az események valódi főszereplője. Jóval szomorúbb az a pálfordulás, amit a Sme rodinánál tapasztalhattunk az elmúlt hetekben.
Kollár nagy fordulata
Az első jelentős változás az volt, mikor a legutóbbi V4-es házelnöki találkozón Kollár gyakorlatilag a semmiből a visegrádi identitás ellen szólalt fel. Mivel a fő témák között egy ilyen identitás kialakítása nem szerepelt, a Sme rodina elnöke nyilván érzékeltetni akarta valakikkel, hogy az érem melyik oldalához tartozik.
Annál is inkább, mert az általa ellenzett visegrádi önazonosság feleslegességét azzal hangsúlyozta ki, hogy európai identitást kell építeni. Ezzel alig burkoltan Ivan Korčok azon retorikáját ismételte el, aki szerint Szlovákiának addig és csak azokban a kérdésekben kell a V4 mellett kitartani, amíg érdekei úgy kívánják.
Bár az események önmagukban nem utalnak kapcsolatra, mégis feltűnő, hogy a Sme rodina retorikájában bekövetkező változás nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, mikor az Európai Bizottság rábólintott a szlovák újjáépítési alapra.
Azóta Kollár Trianon emlékművet avatott, és képes volt olyan ostobaságot állítani, hogy a békediktátum a közép-európai stabilitás záloga.
És most, a magyar házelnök beszédén némi fáziskéséssel felháborodó Korčok mellett foglalt állást,és ami még feltűnőbb, teljes mellszélességgel a liberális külpolitikai irányvonal mellett kötelezte el magát. Annak ellenére, hogy a Sme rodina eredetileg egy elitellenes, eurokritikus, konzervatív jellemzőkkel is rendelkező pártként jutott be a parlamentbe, és vált a kormány második legerősebb pártjává.
Mi lehet a háttérben?
Nem tudni, hogy Kollár milyen stratégiát követ, a szlovák mélynemzeti-nacionalista oldal eddig nem nagyon fért össze a nyugatorientált liberálisokkal, bár az igaz, hogy az elmúlt időszakban a magyarellenesség a liberális retorika része lett. Az sem világos, hogy vajon mely választói réteget akarja ezzel megszólítani. Törzsválasztói a szociális érzelműek elitellenes euroszkeptikusok voltak. Besorakozni a szivárványos hisztériát keltő politikusok mögé némileg öngólnak tűnik. Főleg egy olyan időszakban, ahol magyarellenességgel már rég nem lehet elterelni a szlovák közvélemény figyelmét annyira, mint az I. Fico-kormány idején.
Kollár az utóbbi időben újra és újra azt bizonygatja , hogy Szlovákia külpolitikája pártállástól függetlenül egységes (értsd: nyugati irányultságú), és ez kísértetiesen hasonlít Robert Fico esetére. Fico a Kuciak-gyilkosság előtt néhány hónapra a mainstream és balliberális kommentátorok kedvencévé vált azzal, hogy a V4-ek ellenében Európa magját kezdte emlegetni, illetve azt ismételgette, hogy Szlovákia sorsa Európa magjához kötődik. Ezzel az egyetlen húzással elérte, hogy még a legkormánykritikusabb liberális kommentátorok is enyhítették bírálataikat.
Nem kizárt, hogy Kollár hasonló taktikában gondolkodik, ne feledjük, Vladimír Pčolinský ügye még nincs lezárva, a Sme rodina pedig Roman Mikulec belügyminiszter fejét követeli. A liberális SaS ugyan szóban kiáll Mikulec mellett, ám Richard Sulík pártja az elmúlt évben számtalanszor cselekedett mást, mint amit korábban nyilvánosan kimondott.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
