Iszlamistákat robbantó gárdistákkal beszélgettünk

Iszlamistákat robbantó gárdistákkal beszélgettünk

Több mint két hónapig ásták a szíriai Köztársasági Gárda katonái azt az alagutat, amelynek segítségével aláaknázták, majd a levegőbe röpítették az egyik iszlamista csoport főhadiszállását Damaszkuszban. Az akcióban részt vevő parancsnokok és katonák nem csak a háború nehézségeiről beszéltek nekünk, hanem a migrációs válságról is megosztották a véleményüket.

Megtaláltuk a Facebookon annak a katonai egységnek a tagjait, amely két hete Damaszkusz Dzsobar nevű kerületében felrobbantotta az iszlamisták főhadiszállását. Az akcióról eredetileg az Al Masdar News számolt be: eszerint az eredetileg a Ar-Rahman Légió által használt épületekben parancsnoki központ, lőszerraktár és kórház is volt, a robbantás során több tucat fegyveres lázadó vesztette életét.

A küldetésről filmet készítettek a katonák, amelyet kiposztoltak oldalukra, és amely óriási népszerűségnek örvend ma is az interneten: a legnagyobb közösségi oldalon már több százezren látták, s a youtube-os verziót is sokan megismerhették.

A jelek szerint a fronton a közösségi médiára való posztolgatás ma már éppúgy hozzátartozik az unalmas hétköznapokhoz, mint korábban levélírás. Illetve majdnem úgy, hiszen mindez propagandacélokat is szolgál. És hogy a katonák figyelik is a reakciókat, azt jelzi, hogy a Facebookon elküldött kérdéseinkre válaszokat kaptunk – nem is akármilyeneket.

Az elitalakulat

Nem telt sok időbe, míg megtaláltuk az akciót végrehajtó katonákat. A legnagyobb közösségi oldalon közzétett videóhoz ugyanis belinkelték a szereplők Facebook-adatlapját, akik büszkén vállalják kilétüket, sőt gyakran még fényképeket is posztolnak magukról. Ezekre általában több száz – ha nem több ezer – lájk érkezik, és nem csak a katonatársaiktól.

Sokakban felmerülhet, hogy nem a videóban látható személyek szólaltak meg nekünk. Hangsúlyozzuk, hogy ezt teljes bizonyossággal ellenőrizni nem tudtuk, de a katonák adatlapjai és az általuk küldött fényképek eloszlatták a kétségeinket. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a cikkel nem az a célunk, hogy egyik vagy másik harcoló fél igazságát bizonyítsuk: amit az olvasó itt olvasni fog, nyilvánvalóan az éremnek csak az egyik oldala.

Rövidesen így megtudtuk, hogy a katonák a szíriai Köztársasági Gárda katonái, vagyis annak az elitalakulatnak a tagjai, amelynek fő feladata a főváros, Damaszkusz védelme a külső és belső támadásoktól. A gárda egyébként másról is híres: az Aszad családnak több tagja is szolgált ebben a szervezetben, Bassár el-Aszad és az öccse, Maher el-Aszad szintén ezredesi címet kapott.

Ennek a huszonötezer tagot számláló katonai szervezetnek a tagja Hedr Szóbh, aki örömmel fogadta a megkeresésünket. Mint mondta, a Szíriai Arab Hadsereg kötelékében a „terroristák”, a zsoldosok és a Daes – vagyis az Iszlám Állam – ellen harcolnak, az alagutat is ennek a küzdelemnek a során ásták ki, ami több mint két hónapba telt. (Az ellenfél állásainak aláaknázása egyébként régóta ismert eljárás a hadművészetben, nálunk már a végvári harcok idején küzdeniük kellett ellene vitézeinknek. Az első világháborúban pedig elterjedt módozata volt annak, hogy az ellenséget a lövészárokharc feladására kényszerítsék – úgy tűnik, a modern kori, öldöklő állóháborúkban is, ahol a frontok megmerevedtek a városokban, bevett technika.)

Nem véletlen, hogy menekülnek

Az egységnek ezúttal az Ar-Rahman Légió állásait kellett bevennie, amely a Szabad Szíriai Hadsereg iszlamista csoportján belül a kelet-gútai egyesített katonai parancsnoksághoz tartozik egyebek közt olyan alakulatokkal, mint az Iszlám Hadsereg (Dzsais al-Iszlám), amelyet több ország is terrorszervezetnek tart.

Az Ar-Rahman Légió előszeretettel népszerűsíti magát: több más lázadó szervezethez hasonlóan ők is a Twitteren teszik közzé a híreiket magukról. Ez arról is árulkodik, hogy a közösségi médiát az összes hadviselő fél előszeretettel használja propaganda célokra. Sőt, a jelek szerint egymás posztjait is figyelik a szembenálló harcosok, persze itt az információszerzés fontos szempont. A légió dzsobari parancsnoka pedig nem más, mint Abu Szajid Basa, aki a film elején mikrofonba beszél.

Hedr Szóbh dolgozik az alagútban Fotó: Hedr Szóbh

Közben,a gárdistákkal folytatott levelezés során, egyre többet tudunk meg Hedrről: a háború előtt önként jelentkezett a hadsereghez, ekkor ismerte meg a későbbi menyasszonyát is, akit a háború miatt a mai napig nem tudott elvenni feleségül. A kibontakozó konfliktusban elveszítette a bátyját, akit mártírnak tart. Számos barátja is meghalt már a háborúban, a többiek pedig inkább elmenekültek az országból.

Nem hagyhatjuk ki a kérdést, hogy mi a véleménye a menekültválságról. A gárdista szerint érthető, hogy sokan útnak indulnak, hiszen félnek a háborútól, és nem érzik biztonságban magukat. Ő azonban sosem hagyná el a hazáját, mert kötelességének érzi, hogy megvédje. De a barátnője sem menne el, mert – mint mondja – kitart mellette, bármi is történjék az országban.

Nem akartak több embert veszíteni

A katona a parancsnokának, Hasszan Haled Alinak is bemutatott minket, akit a videóban több helyütt is láthatunk, például amikor a sikeres robbantás hírét jelzi a feletteseinek (6:30-tól).

A parancsnok szerint a feladat nem volt egyszerű: az iszlamistáknak nagy teljesítményű, francia és amerikai gyártmányú páncéltörő rakétáik voltak, és mesterlövészekkel is védték az állásaikat. Ezért a gárdistáknak – hogy elkerüljék az emberveszteségeket – nem maradt más választásuk, mint hogy egy kétszáz méteres alagutat ássanak egészen az ellenség főhadiszállásáig. A munkában hetvenöt katona vett részt, és éjjel-nappal dolgoztak, mire elkészült a járat, melyben szivattyúkkal biztosították, hogy legyen elegendő levegő.

Hasszan Haled Ali bajtársaival az alagútban Fotó: Hasszan Haled Ali

A parancsnok is mesél az életéről: ő egy Kardaha nevű faluban született, Latakia tartományban, itt végezte az iskoláit, majd Damaszkuszba ment tanulni az egyetemre. 2003-ban végzett ott, azóta is a szíriai hadseregben szolgál. S ha már a szíriai Köztársasági Gárda egyik parancsnokával beszélünk, megkérdezzük: mennyire reális a Syria.liveuamap.com térképe, mely napról napra követi a frontvonalak változását. A parancsnok erre ennyi mond: „a vörös színből több kellene legyen” – vagyis szerinte sokkal nagyobb területek vannak a kormány ellenőrzése alatt, mint ahogy azt a térképen jelzik.

Ahol a muzulmánok és a keresztények testvérek

A videó készítőjéről, Vasszim Isszáról azonnal látszik, hogy a hadi eseményekről nem éppen semleges szemlélődőként tudósít: a fényképén az egyik kezében kamera, a másikban pedig fegyver. Azt mondja, hogy ők nem Aszadot védik, hanem Szíria értékeit és történelmi emlékeit, azonban az elnököt valóban kedvelik, hiszen ő a nagy vezető, Hafez el-Aszad fia, aki éveken át védte Szíriát az ország ellenségeitől. Így ők a szekuláris Szíriáért harcolnak, ahol a keresztények és a muzulmánok testvérként, szeretetben élnek egymással.

Kész az alagút Fotó: Hedr Szóbh

Vasszim Issza úgy látja, hogy a háború annak a következménye, hogy az amerikaiak nem tudták az ellenőrzésük alatt tartani Szíriát. Szerinte itt napjainkban már globális háború zajlik kicsiben, mert a háborús felek mögött valójában a nagyhatalmak állnak. Úgy gondolja, hogy az Iszlám Államnak semmi köze nincs az iszlámhoz, sokkal inkább Amerikához, amelynek ez a terrorszervezet a létét köszönheti. Hasonlóan rossz véleménnyel van a törökökről is: véleménye szerint a migráció csak eszköz északi szomszéduk kezében, hogy nyomást gyakoroljanak Európára, és megkapják, amit akarnak.

Milyen jövő vár Szíriára? A férfi szerint ugyan a kurdok egy része szövetségi állammá, föderációvá alakítaná át az országot, a másik részük ragaszkodik a mostani kormányhoz, Damaszkusznál például több kurd katona is harcol a fegyveresek ellen. Így a katonatársaival teljesen biztos abban, hogy végül győzni fognak a kormányerők, és a kurdok visszatérnek a központi hatalom ellenőrzése alá.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »