Istennek nem csak formalitás jár – A Sacré Coeur nővérek alapítójának ereklyéje Budapestre érkezett

Istennek nem csak formalitás jár – A Sacré Coeur nővérek alapítójának ereklyéje Budapestre érkezett

Barat Szent Zsófia emléknapján Erdő Péter bíboros elhelyezte a szent rendalapító ereklyéjét a pestújhelyi Keresztelő Szent János-templomban. A Szent Szív nővérek október 18-án a plébánia közösségével együtt vettek részt azon az ünnepen, amelynek a részét képezte a felújított orgona és a megújult plébániaépület megáldása is.

Ki volt Barat Szent Zsófia, miért van ilyen kitüntetett szerepe ebben az 1926–27-ben épült, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templomban? A századfordulóra önállósuló Pestújhely templomát a városrész legnagyobb terén, Kismartoni Lechner Lóránd tervei alapján modern kései román stílusban építették fel. A tér tágassága szerencsére máig megmaradt. Középpontjában áll a templom, körülötte gondozott park, és mellette jó helyen van egy sportpálya és egy játszótér. A teret egy 2012-ben létesített helytörténeti fasor szegélyezi, Pestújhely elhunyt hírességeinek állítanak emléket egy-egy táblával, köztük a templom papjai is helyet kaptak.

Ezen a vasárnapon, az egyik első csípős hideget hozó őszi napon a templom előtti téren várták az ünneplők Erdő Péter bíborost. Ünnepi díszben a tér: az oltárasztalon az ereklye, mellette a díszes ereklyetartó, és ott van a híres Mater Admirabilis-freskóról készült kép. Pauline Perdrau testvér alkotása, mely a szemlélődő, befelé figyelő Szűz Máriát ábrázolja, a Sacré Coeur nővérek közösségeiben, iskoláiban kedvelt festmény Japántól Ugandáig.

A Sacré Coeur nővérek részéről Csókási Anna RSJC a rend, a Szent Szív Társaság megszületésének pillanatát mutatta be, kapcsolatot teremtve az alapító, Zsófia Magdolna kora és napjaink között. Akkor a francia forradalom teremtett bizonytalanságot, jövőt és emberéletet veszélyeztető állapotokat. Most a koronavírus-járvány tart félelemben, bizonytalanságban, és foszt meg attól, hogy a közelséggel kifejezzük egymás iránti szeretetünket.

Így érkezett meg a hír, Lajos felkerült a halállistára. Elbizonytalanodhattak volna: vajon ennyit ér az ima? Ők azonban folytatták az imát, abban a bizalomban, hogy nincs más menedék, csak Jézus szívénél. S bár hírt nem kaptak a fiukról, a bizalom tovább mélyült bennük. Zsófia azt fogalmazta meg a maga számára, mindig van kihez menni, kire rábízni az aggodalmainkat, amikor nem tudjuk kézben tartani az életünket. Így mondott igent Isten hívására, és alapította meg 1800. november 21-én a Szent Szív Társaságot. Élete, melynek során neki is gyakran szembe kellett néznie a bizonytalansággal, azt mutatja, az istenközelség ettől nem ment meg, de megerősít, hogy szembe tudjunk nézni a nehézségekkel.

A közösség két tagja, az örökfogadalmas Szulyovszky Hajnalka és Simon Kata, novíciátusát kezdő jelölt tettek tanúságot hivatástörténetükről.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. Koncelebrált a Keresztelő Szent János-templom plébániai kormányzója, Almásy Tamás. A szentmise elején Erdő Péter bíboros megáldotta a templom felújított orgonáját.

Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Barat Szent Magdolnának, a Jézus Szíve nővérek alapítójának ereklyéjét ma ünnepélyesen elhelyezzük ebben a templomban. A Sacré Coeur nővérek küldetésében, karizmájában a tanítás kiemelkedő szerepet töltött be. Alapítójuk pártfogását bizalommal kérhetjük mai katolikus iskoláink és óvodáink minden oktatója és növendéke számára. A szentek közösségének igazságát a Hiszekegyben minden vasárnap megvalljuk. Ez azt jelenti, hogy valóban kapcsolatban lehetünk a szentekkel és bízhatunk közbenjárásukban. Ma áldjuk meg ennek a templomnak a felújított orgonáját és a megújult plébániáját is. Becsüljük meg azokat az időket, amikor a Gondviselés a megújulást és az építkezést lehetővé teszi, nemcsak a házakban és a kézzel fogható dolgokban, hanem a lelkekben is.

Hírdetés

A mai evangéliumban Jézust politikailag provokálják. Ha megfigyeljük, a farizeusok szólítják meg őt.

Megpróbálják Jézus egész tanítását, minden megnyilatkozását a napi politika síkjára terelni. Nem véletlen az a fél szó ott az evangéliumban, hogy megjelentek a farizeusok a Heródes-pártiakkal együtt. Mert míg a farizeusok nem szerették a rómaiakat, csak éppen a forradalmat, az ellenállást ellenezték, addig a Heródes-pártiak kifejezetten a római hatalom kiszolgálói voltak. Őket is elhívják, hogy legyenek rosszindulatú tanúk, ha Jézus netán valamit a hatóságok ellen szólna. És felteszik a kérdést: Szabad-e adót fizetni a császárnak? Jézus válasza pedig egyszerre mutatja meg azt a hatalmas különbséget, ami hallgatói, provokálói és közötte fennáll, és egyben azt is, hogy mit kíván ma Isten az igazán vallásos embertől.

A kérdés első felére szinte ironikusan válaszol Jézus. Íme, ilyesmi is található az ő szavaiban. Elővétet egy adópénzt, és azt kérdezi: kinek a képe és felirata van ezen a pénzen? A kérdés minden szava merő gúny a farizeusokkal szemben, hiszen a császár képe van ott, és Tiberius korában a császári adópénzen a császárnak az isteni koszorúval ékesített képe alatt ez a felirat áll: „divus et pontifex maximus” (isteni és főpap). Tehát mindaz, ami egy jámbor farizeus vallási érzékét sérthette, egyetlen pénzdarabnak egyetlen oldalán sűrítve ott volt. Megkérdi tehát: kinek a képe ez? És kinek a felirata? Nem tehetnek mást, mint megadják a választ: a császáré. Ezután azonban Jézus nem kezd el napi aktualitásról beszélni, hanem kimondja azt a mondatot, amit azóta is idéznek, azóta is idézünk mi, keresztények, hogy „adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”. Ennek az akkori zsidók számára szörnyűséges, szinte istenkáromló módon jelentkező római hatalomnak is, hiszen maga Jézus mondja többször, Pilátusnak is azt mondja, hogy nem volna hatalmad, ha onnan fölülről nem kaptad volna.

Érdekesen halljuk ezt a mai ószövetségi olvasmányban: hiszen mit is hallottunk? Azt hallottuk, hogy Kürosz perzsa királyról azt mondja a Szentírás, hogy az Isten fölkentje. És azt mondja róla, hogy kiválasztottalak téged, felemeltelek téged, pedig te nem ismertél engem (vö. Iz 45,1.4–6). Tehát még a perzsa hatalom is annak idején beilleszkedett bizonyos cselekedetei miatt az Isten gondviselésébe, tervébe. Ezt a fajta tiszteletet a mindenkori hatalom iránt egészen finoman és az isteni felsőbbségnek a biztonságával jelzi Jézus: adjátok meg a császárnak, ami a császáré. Majd pedig radikálisan változtat a témán, és felemeli abba a magasságba, ahol az ő üzenete szól. Ez az üzenet pedig így hangzik: „Adjátok meg Istennek, ami az Istené!”

Ez jár a mi részünkről az Istennek, ez pedig azt jelenti, hogy figyelnünk kell a szavára, hogy keresnünk kell az akaratát, és aztán minden erőből igyekezni annak a teljesítésén.

Kérjük a gondviselő Istent, kísérje áldásával ennek a plébániai közösségnek az életét, a lelkipásztort és a híveket, hogy Krisztus eleven tanúi legyenek az itt élő emberek, a környező világ felé. Ámen.

*

A záró áldás után elhelyezték Barat Szent Zsófia ereklyéjét a templomban, és a főpásztor megáldotta a felújított plébániaépületet.

Tornya Erika RSJC a köszönetét fogalmazta meg, hogy a társaság alapítójának ereklyéje helyet kap a templomban: az ember számára fontos, hogy az általa szeretett személyek elhunytával azok személyes tárgyaiból valamit megőrizzen, ami ébren tartja emlékét. Az elhunytakra való emlékezés által könnyebb tudni, kik vagyunk, honnan jövünk és hová tartunk. A szentek nagy becsben tartott ereklyéi is ezt az  emlékezést segítik. Elhelyezzük őket az oltárban, templomokban, látogatjuk őket. Egyszerre erősítik a hely szentségét és visznek közelebb bennünket Istenhez. Tornya Erika azt fogalmazta meg, élő találkozóhely lesz közösségük számára ez a templom is Pestújhelyen, ahol Magyarországon elsőként lesz jelen Barat Szent Zsófia ereklyéje.

Végezetül adósak vagyunk a válasszal: Hogyan, miért kerül Pestújhelyre a rendalapító ereklyéje? Almásy Tamás felfigyelt a szentély egyik üvegablakára. Kiderítette, hogy az Barat Szent Zsófiát ábrázolja. Kutatni kezdte a rend és a templom kapcsolatát. A Historia Domus tanulmányozása során talált rá a válaszra: 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején néhány nővér a budapesti anyaházból Pestújhelyen kapott menedéket. Olyan jó kapcsolatuk alakult ki a helyiekkel, hogy azok megemlékeztek a templom építésekor Szent Zsófiáról egy üvegablak formájában. Almásy Tamás ezt továbbépítve vette fel a közösséggel a kapcsolatot, és kapott Bregenzből ereklyét a templom számára.

Fotó: Zuggó Zsolt

Trauttwein Éva/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »