Isten pénze

Isten pénze

Hétfőn ismét feltette a miniszterelnök és közvetlen környezete gazdagodására vonatkozó kérdéseit a parlamentben Vona Gábor, és Orbán Viktor – ahogy eggyel korábban, március 21-én, úgy most is – kissé ingerülten, de sziklaszilárd határozottsággal válaszolt. Máshogy nem tehet. Ez az a téma, amelyben egy pillanatnyi-árnyalatnyi megingás sem bocsánatos. Egyfelől. Másfelől egyre valószínűbb, hogy a pénzen kívül aligha van más ügy, amelyen keresztül az ellenzék fogást találhat az elkövetkezendőkben a Fideszen. Orbán és csapata ugyanis világossá tette, hogy ha arra van szükség, egy-két napon belül is képes száznyolcvan fokos fordulatra. Kovács Zoltán kormányszóvivő múlt csütörtökön még cáfolta, hogy felmerül a vasárnapi boltzár eltörlése, ma viszont már meg is szavazta az erről szóló új jogszabályt a többség. Az effajta rugalmassággal – amit elvi politizálásnak titulálni történetesen nehéz lenne – szemben eredményesen használható csodafegyverből kétségtelenül kevés áll az oppozíció rendelkezésére.

Nem véletlen, hogy a Jobbiktól a Demokratikus Koalíción át az Együttig és tovább mindenki korrupciózik és strómanozik, amikor csak teheti. Itt sem az a lényeg, hogy mit tudunk – vagy tudnak a pártok –, meg hogy mi a valóság, az számít, hogy mit sikerülhet elhitetni az emberekkel. A jelek szerint ennek az alaptételnek a szellemében építi kommunikációs stratégiáját a Jobbik is, amely minden alkalmat megragad, hogy felemlegesse Habony Gucci Árpád, Vajna Kaszinó Andy, Rogán Vuitton Antal és Mészáros Felcsút Lőrinc viselt dolgait – ha egy mód van rá, úgy, hogy az Orbán Viktor milliárdos vagyonáról szóló legendákat is idekeverje. Ez a taktika legfontosabb része: a Fidesz-világnak struktúrája van, szintekre épül, és a legfelső emeleten senki más nincs, Orbán Viktor tartózkodhat ott egyedül.

A miniszterelnök a legnagyobb, a legokosabb, a legszebb, a legtisztább. Akik alatta vannak, lehetnek bármilyenek, végtére könnyen cserélhetők. Cserélődtek is az elmúlt két és fél évtizedben. Ám Orbán Viktor maga érinthetetlen, kikezdhetetlen, feddhetetlen. Minél többen és minél többet bántják, annál több tiszteletet és védelmet érdemel.

Orbán Viktor az isten.

Az istennek pedig nem lehet pénze.

Pontosabban: több nem lehet, mint amennyi jár neki, mint amennyit bevall és elismer. Az isten nem lehet vagyonos, az istennek nem lehet strómanja. Az istennek Magyarországon – ahol az emberek a mai napig gyűlölik a kapitalizmust és a gazdagokat: akinek több jutott, mint nekünk, az utálatos – muszáj plebejusnak lennie, és Orbán Viktor hívei körében ez ideig el tudta hitetni, hogy az. Mint Mráz Ágoston Sámuel mondja: “A kormányfőre az átlagválasztó, szerintem nem alaptalanul, a luxust vagy a rongyrázást kifejezetten kerülő politikusként gondol. Márpedig a vagyonosodás vádjával plebejusokat nem lehet sarokba szorítani.”

A fideszes átlagválasztóra ez nagyon is áll. Igen ám, csakhogy a helyzet napról napra változik, az építmény alsóbb szintjeinek szereplői – az Árpád-vonal – saját kezűleg gondoskodnak munícióról. Ráadásul a fideszes átlagválasztó sem egyféle – és az abszolút hívő fideszes átlagválasztó sem droid. Minden híreszteléssel szemben ő is képes nyitott szemmel jönni-menni a világban. Továbbmegyek: az abszolút hívő fideszesek körében sincsenek meghatározó többségben azok, akik rokonszenvvel figyelnék Árpád és Antal táskáit, ahogyan Lőrincben vagy Andyban sem találnak semmi szeretetre méltót. Ezenfelül a rajongók nem is a pártért, hanem a spirituális vezetőért rajonganak, és azok, akik minden körülmények között készek lennének Orbán Viktorért csatába menni, a kisujjukat sem mozdítanák ezekért az újgazdagokért.

Ezen a ponton lesz veszélyes a saját elit megteremtésének programja. Évek teltek el úgy, hogy a Fidesz szavazói csak legyintettek, amikor a holdudvaron belüliek gyarapodása szóba került, mondván, a komcsik annyit loptak a rendszerváltás környékén – meg azután is –, hogy ha a mieink talicskával hordanák el a pénzt, életük végéig sem érhetnék utol amazokat a felhalmozásban. Ám az idő múlik, és ez is olyan sztori, hogy egyszer átbillen. Ez nem matematikai, ez érzelmi kérdés. Azt senki sem tudhatja pontosan, hogy kinek mije és mennyije van, egy Gucci és egy Vuitton viszont könnyen válik a kivagyiság és a rongyrázás rothadt szimbólumává. Éppígy szimbólummá lesz az ibizai szipogó is tetőtől talpig, szőröstül-bőröstül, hiszen olyan távol áll attól, amit a magyar polgár magyar polgárnak képzel, hogy arra tényleg nincsenek szavak.

És a nemzet gázszerelőjének félelmetes tempójú gazdagodásáról még nem is beszéltünk!

Ma még gondolhatja a hívő, hogy jó, itt vannak ezek a kellemetlen figurák, antalostul, lőrincestül, de szükség van rájuk, a tudásukra, az eszükre, a lojalitásukra – akár a pénzükre is –, hogy a gonosz komcsik ne jöhessenek vissza. Nyomasztó és sunyi alakok, de ha a miniszterelnök bízik bennük, nekünk is el kell viselnünk őket.

Ma még működhet ez. Egészen addig működhet ez, amíg valamilyen mestertrükk vagy csoda révén valaki sikerrel nem jár, és be nem bizonyítja, hogy – hűha! – az istennek mégiscsak van pénze. Sok-sok pénze. Sokkal több, mint bárki feltételezni merészelte volna. Persze-persze: nem lesz ez könnyű menet. Pláne, ha se strómanja, se vagyona tényleg nincs, nem is volt és nem is lesz Orbán Viktornak.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »