„Nem vetek rátok más terhet, hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg, amíg eljövök.” (Jel 2, 24–25)
Uram, értem-e, jól értem-e szavadat, az igét? Vonatkozik-e ez az ige rám is, vagy a gyülekezetemre, közösségemre? Ha rám vonatkozik, hogyan értsem? Ez az üzenet a Tiatirabeli gyülekezetnek szólt. Az Úr mondta nékik, biztosította őket, a közösséget: „Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés panaszom ellened.” (Jel 2,19–20/a)
Tudom én is, hogy nincs titok Isten előtt. Nem csak cselekedeteimet, de gondolataimat, érzéseimet és indulataimat is ismeri, tudja. Ezért szégyellem magam, ezért van szükségem naponta önvizsgálatot és bűnbánatot tartani, mert Ő ismer és mindent tud.
Nem felejti el a jó dolgokat, sem a szolgálatot, amit az Ő nevében végzünk, a tűrést, amit Ő érte tűrünk, a szeretetet, amit másokkal éreztetünk… Örül Isten, ha igyekszünk, ha az Ő tanácsa és parancsai szerint élünk. Tudja, hogy a sátán a nyomunkban van, leskelődik utánunk. Azt is tudja, hogy nem vagyok elég óvatos, éber, és sokszor beleesem a csapdába. Sőt azt is tudja, hogy mit érzek akkor, amikor látom, hogy a testvérem bukik el. Lehet-e felmentés nekem, hogy ő próbálkozik a hamissággal, valami fajta bűnnel, ezért nekem is megengedett, ha egy kicsit én is belekóstolok? Hiszen ő is csinálja…
Tudja az Úr az én dolgaimat! Nincs felmentés a bűn alól, ha tudom, hogy bűn és mégis gyakorlom. De megszabadulhatok bűnöm ítéletétől, terhétől, ha bűnbánattal oda megyek a kereszt alá és bocsánatot kérek a Megváltótól, őszintén.
Olyan jólesik, ha megdicsérnek, ha az emberek észreveszik a jót, a szépet, az áldozatot, a szolgálatot, a szeretetet, a türelmet… Szabad dicsérni, sőt kell a dicséret, az elismerés, de nem szabad elbizakodni, felfuvalkodni utána. Magasztaljuk az Urat a lehetőségekért, a jó alkalomért, és kérjük áldását további szolgálatunkra.
Meghallod-e, amikor az Úr dicsér? Meghallották a Tiatirabeliek is, mert János leírta az Úr szavát… De megmeghallod, meghallom, ha az Úr megdicsér?
Miért, Isten dicsérni is szokott? Azt meghallom-e, meghallod-e, ha int, megdorgál, megfedd? Biztosan meghalljuk. Hogyan? Az Úr Istennek nincs füllel hallható hangja…
Van Neki hangja, amit a lelked, a lelkem meghall! Ha dorgál, nincs nyugalmam. Fáj a lelkem, mert érzem, hogy Isten ellen vétkeztem. Hangosan szól és nem tudom elhallgattatni az Ő hangját. Nincs béke és nem tudok örülni semminek, nem találom a helyemet, nem tudok aludni, nyugtalan vagyok és úgy érzem, elveszett, kicsúszott a „talaj a lábam alól”. Minden homályos és bizonytalanná vált bennem és körülöttem. Miért? Mert vétkeztem Isten ellen és megszomorítottam.
Csak a belátás, bűnbánat, megbánás, bocsánatkérés után van feloldódás! Mindig van szabadulás, mindig van kegyelem, ha kérem. Kérdés, meddig tudom takargatni, húzni, halasztani az időt, kicsinyíteni vagy tagadni a bűnt? Legjobb, ha a felismerés után azonnal rendezem életemet az Úr előtt. Hamar jön a segítség, a gyógyulás, a béke és nyugalom, s erre vágyik a lélek. Ugye meghallod az Úr hangját, ha valami rosszat tettél? Miért ne hallanád meg azt is, amikor Ő dicsér? Mert Ő szeret dicsérni. Milyen jó, hogy látja a jót, a szépet, a törekvést, akarást. Értékeli és számontartja minden jó cselekedetedet. Nem csak számontartja, megdicsér érte. Ugye jó érzés, amikor a lelked mélyén hallod, érzed az Úr mosolyát, örömét, dicséretét? Ha Vele jársz, ha az életed az Övé, akkor biztosan tudod, hogy mi tetszik Neki, mi az, amit áldása követ.
A tiatirai gyülekezetet is megdicsérte… De volt valami panasza is az Úrnak. Nem tűri a bűnt, a hamis tanítást, ami a gyülekezetben gyakorlattá vált. „Adtam néki időt, hogy megtérjen…” Nem tért meg és ha nem térnek meg a többiek sem, akkor jön az ítélet!
De azok, akik nem követték a hamisságot, a tisztátalanságot, akik nem gyakorolták a bűnöket, „nem mentek bele a Sátán mélységeibe…”, azok nem kapnak büntetést. Ők kapták a dicséretet, ők áldást örökölnek az Úrtól. „Nem vetek rátok más terhet” – mondja az Úr.
Jól értem-e az igét? Rám is vonatkozik? Hogyan értsem, mit jelent ez az ige az életemben? „Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.
És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon.”(Jel 2,24/b–25)
Rád és rám is vonatkozik az ige! Megtartani, áldani akar és ad erőt, hogy amikor a sátán serege körülveszi életemet, amikor a modern, pogány világ támad, kísért az Ő hatalmával, Szent Lelke erejével uralkodhatok felette.
Mit érzel most lelkedben, kedves Olvasóm? Bizalmat, örömöt, hálát, biztonságot? Jó, hogy így érzel. Fogadd el az Úr intését, feddését, de örvendjen szíved-lelked az Ő dicséretének és a jutalomnak. Senkitől nem tanulhatunk szebbet, jobbat, maradandóbbat, mint Istentől. Az Ő igéje, tanítása kibírt, túlélt száz és száz irányzatot. Isten nem akar terhet rakni ránk. De azt meg kell tanulnunk, hogy csakis az Ő törvénye, tanácsa, parancsa által maradhatunk meg, és csakis így élik túl gyermekeink, unokáink is a világból felénk áradó fertelmet, erkölcstelenségeket. Legyen irgalmas hozzánk, gyermekeinkhez, unokáinkhoz, népünkhöz Isten!Uram, ha a bűnöket számon tartanád, ki maradhatna meg, ki állhatna meg előtted? Köszönöm, hogy Te ma is tanítasz, figyelmeztetsz. Mily jó, Igédből hallhatom hangodat, amikor szívemre beszélsz. Bocsáss meg engedetlenségemért. Ne ítélj el kérlek, segíts, hogy mindenkor eltaláljak a kereszthez. Adj bocsánatot, szabadulást. Köszönöm, hogy számon tartod a jót is. Áldott légy a biztatásért, a dicséretedért, az örömökért, amit kapok Tőled. Uram, olyan csodálatos a Te Igéd, jó hangodat hallani. Taníts, kérlek, és segíts, hogy az életben jól vizsgázzak. Magasztallak, Uram! Ámen
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
