Ismét a mártírok kora jöhet el

Az egyházon belül is viták folynak arról, hogyan kellene reagálni az Európában megjelenő keresztényellenes terrorcselekményekre. Ferenc pápa egyes megnyilatkozásait katolikus fórumok is kritikával illetik, az általunk megkérdezett egyházi vezetők szerint viszont az egyház alapvetően nem reagálhat másképp, mint ő.

Bevallom, nem hittem el, hogy ez még az én életemben ismét bekövetkezik, de látva, mi történik a keresztényekkel a Közel-Keleten, vagy éppen a franciaországi támadást, azt kell mondanom, ismét a mártírok kora jöhet el.

Beer Miklós váci püspök szavai ezek, akit Jacques Hamel francia jezsuita szerzetes tragikus halála kapcsán kérdeztünk. Hamel torkát mise közben vágta el július 26-án két muszlim fiatal az észak-franciaországi Saint-Étienne-du-Rouvray-ban. A támadás jellege egyértelműen keresztényellenes volt.

A terrorcselekmény éppen a Krakkóban megrendezett katolikus ifjúsági világtalálkozó idején történt. Természetesen Ferenc pápa is szólt Hamel haláláról, de ő kerülte a mártír, mártírhalál kifejezéseket, és a jelek szerint a támadás keresztényellenes élét is igyekezett enyhíteni, amikor arról beszélt: a világ háborúban áll, de ez nem vallások között, hanem erőforrásokért, pénzért, földért, befolyásért zajlik. A pápa ezzel még saját egyházán belül is kritikát váltott ki – de erre még visszatérünk.

Mindenekelőtt nézzük, hogyan vélekednek magyar egyházi emberek – Beer Miklós mellett Urbán József piarista szerzetes, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök, valamint Heidl György eszmetörténész, a Pécsi Tudományegyetem tanára – Hamel atya haláláról és az egyház erre adandó válaszairól, migrációról és az iszlámmal való lehetséges párbeszédről!

Új vértanúságok kora

Ami Jacques Hamel mártíromságát illeti, ebben alig van vita megszólalóink között.

– Jacques Hamel atyát azért tartom mártírnak, mert nem egyszerűn rosszkor volt rossz helyen. Papot keresett a gyilkosa, és azért találhatott rá, mert Jacques atya nem véletlenül, hanem hatvan éve volt pap – mondja Urbán József piarista szerzetes. A budapesti piarista gimnázium jelenleg Rómában szolgálatot teljesítő egykori igazgatója szerint ugyanakkor nem mindegy, hogy ki mit hall ki ebből a tanúságtételből.

– A XX–XXI. században az új vértanúságok korát éljük, elég csak Gandhira, a német haláltáborban megölt lengyel ferences szerzetesre, Maximilian Kolbére vagy éppen Roger Schützre, a taizéi közösség 2005-ben meggyilkolt alapítójára gondolni – mondja a már idézett Beer Miklós. – Ez közel hozza minden keresztény számára Jézus kereszthalálát.

Fabiny Tamás, az Északi evangélikus egyházkerület vezetője szerint éppen a támadás egyértelmű keresztényellenessége okán fontos, hogy a katolikusokon túl mások is felemeljék szavukat az erőszak ellen. Emiatt nagyon szép gesztusnak tartotta, hogy francia muzulmánok Jacques Hamel meggyilkolása után katolikus miséken vettek részt együttérzésük jeléül.

– Természetesen mártíromságnak tartom Jacques Hamel halálát, ugyanúgy a hite miatt és szolgálata közben halt meg, mint mondjuk a salvadori halálbrigádok által meggyilkolt Oscar Romero vagy éppen saját lelkésznőnk, Andorka Eszter, akit egy olyan drogfüggő fiatal gyilkolt meg, akinek ő maga próbált segíteni – mondja Fabiny. – Ez modern mártíromság, és mindegy, hogy katolikus, református vagy evangélikus valaki, attól tartok, a terroristák szemében csak egy a lényeg: keresztény legyen.

Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök szintén úgy látja, a meggyilkolt francia szerzetes mártír, amennyiben hitéért tudatosan szenvedte el a halált, főleg, hogy a szentmise bemutatása közben történt a gyilkosság.

Szabad vitatkozni a pápával

A pápa nyilatkozatait több egyházi fórumon is bírálatok érték, tudjuk meg Heidl Györgytől. Ez azonban, magyarázza a pécsi egyetem tanszékvezető tanára, természetes reakció. Ferenc pápa egyre gyakrabban nyilatkozik meg aktuális, politikai ügyekben, de ezek nem tekinthetők a katolikus egyház hivatalos álláspontjának, mert ilyen csak tanbeli és erkölcsi kérdésekben létezik. Heidl hozzáteszi: a pápa a menekültekkel, vagy éppen a „nem vallási alapon zajló világháborúval” kapcsolatos megnyilatkozásai nem teológiai értelemben csalatkozhatatlan kijelentések, ezért szabadon lehet vitatni őket.

– Ferenc pápa azt mondta Jacques Hamel meggyilkolása után, hogy vannak erőszakos katolikusok is, katolikus testvérgyilkosok, van családon belüli erőszak Olaszországban is – magyarázza Heidl. – Ez igaz, azonban ez más jellegű erőszak, amit nem lehet párhuzamba állítani olyan gyilkossággal, ahol kifejezetten azért vált valaki áldozattá, mert katolikus pap volt, az elkövetőket pedig radikális iszlám eszmék befolyásolták.

Az elbizonytalanodás, a félelem sok keresztény közösségben tetten érhető, tudjuk meg az általunk megkérdezett egyházi vezetőktől. Fabiny Tamás maga is érzi, hogy van olyan hívő, aki tart attól, a keresztényellenes terror Európában is elterjedhet. Ám szerinte egy egyházi vezetőnek, lelkésznek ebben az esetben azt kell hangsúlyoznia, hogy továbbra is kötelessége segíteni, az emberek felé fordulni. Ezzel részben arra a felvetésünkre reagál, hogy magyar egyházi vezetők részéről is elhangzottak már menekültellenes nyilatkozatok.

– Nem szabad, hogy az idegenellenesség erősödjön, nem szabad a gyűlöletnek teret adni, az egyháznak ebben a helyzetben az is felelőssége, hogy a populista, xenofób megnyilvánulásokkal szemben felemelje szavát – hangsúlyozza. – Én is elmondom, ahol csak lehet, hogy az Iszlám Állam, a radikalizmus nem egyenlő a muzulmán vallással, az arabok pedig természetesen nem egyenlőek a terroristákkal. A jó szándék persze nem kell hogy vakká tegyen minket. Azt szoktam mondani, erre a helyzetre is van egy ideillő krisztusi idézet: legyetek szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók.

Szerzetes és muszlim férfi beszélget Nizzában július 31-én a Jacques Hamel emlékére celebrált mise előtt.
„Az egyház feladata továbbra is az marad, hogy forrongó, békétlen világunkban felmutassa az evangéliumot” Fotó: Jean-Christophe Magnenet / AFP

Forrai Tamás szerint viszont a pápa évek óta következetesen beszél arról, hogy háború van a világban.

– Háború a pénzért, természeti erőforrásokért – ahogy ezt most Krakkóban újra kiemelte. Ez a diagnózis. Az Iszlám Állam kapcsán is világosan látható, hogy a terrorszervezet sokkal több pusztítást végez saját muszlim környezetében, mint keresztény célpontokban.

A jezsuita tartományfőnök szerint a pápa az evangélium igazságát mutatja fel, amikor azt mondja, hogy a rászorulóval az irgalmasság testi-lelki cselekedetei szellemében kell eljárnunk, emellett pedig a helyzetre reagáló politikai döntéseket helyben, a politikusoknak és a választóknak kell meghozniuk.

A piarista Urbán József arra hívja fel a figyelmet, amit a francia püspökök is hangsúlyoznak: az egyháznak nem szabad sem megijednie, sem általánosítania, sem gyűlölettel reagálnia, még akkor sem, ha esetleg tart is újabb támadásoktól.

– Nem szabad engedni a félelemnek, és nem szabad olyat mondanunk vagy tennünk, ami a közösségeinkben a félelem erősödésével járna, ez nagyon nagy felelősség, erről beszél Ferenc pápa is sokszor.

Gyerekes reagálás

Francia egyházi vezetők ugyanakkor – nemcsak keresztények, hanem muzulmánok, sőt buddhisták is – a támadás után közös, nyílt levélben kérték Francois Hollande köztársasági elnököt, hogy vezényeljen ki rendőröket, katonákat templomok, imahelyek, vallási intézmények védelmére. A lépés értetlenkedő reakciókat váltott ki: Franciaországban mintegy ötvenezer ilyen intézmény van, amelyeknek egyszerűen logisztikai képtelenség lenne a folyamatos fegyveres őrzésük.

Az általunk megkérdezett egyházi vezetők sem kérnének hasonló megoldásból. Beer Miklós egyenesen úgy véli, gyerekes reagálás lenne, ha mostantól katonákkal, fegyveresekkel védnénk a templomokat.

– Én biztosan nem akarok majd rendőrök vagy katonák sorfala között bemenni a templomba misét celebrálni. Jézus megmondta: ki kardot ragad, kard által vész el. Vagy éppen idekívánkozik a „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” parancsa is. Jézus még a kereszten is gyilkosai bocsánatáért imádkozott, az egyháznak sem lehet más útja.

Urbán József szerint természetesen figyelni kell a biztonságra, a templomok, a papok személyes biztonságára is. De ez alighanem csak addig terjedhet, amíg nem akadályozza az evangélium átadását.

– A pápa esetében talán már megszoktuk, hogy mindenhová biztonsági őrök kísérik, mert tisztában vagyunk a személyes fenyegetettségével – mondja. – De emlékszem, amikor annak idején Szent II. János Pál pápa az egyik útján egymást követően látogatott el Mexikóba, aztán az Egyesült Államokba, sokan megjegyezték, hogy Amerikában a biztonságra hivatkozva teljesen elszigetelték a hívektől, míg Mexikóban lehetősége nyílt a személyes találkozásokra. Utóbbinak kell jellemeznie az egyházat ezután is: hiába bármely fenyegetettség, nem mondhatunk le a közvetlen, személyes találkozás lehetőségéről az emberekkel.

Urbán szerint Jézus élete is erről szólt, ő is folyamatosan ment bele veszélyes helyzetekbe azért, hogy Isten közelségét hirdesse, és jelenvalóvá tegye.

Fabiny Tamás szintén úgy véli, az egyháznak még akkor sem szabad engednie nyitottságából és a szegények, elesettek felé fordulásából, ha netán újabb támadások következnek be.

– Eddig sem voltunk mentesek az erőszaktól, rablások, papgyilkosságok eddig is voltak, még ha a motiváció nem is volt kifejezetten keresztényellenes. Örök félelemben nem lehet élni, én biztosan nem szeretném, ha esetleg rendőr posztolna mostantól a templomaink előtt, vagy csak fémkereső kapun átlépve lehetne bemenni egy istentiszteletre.

Ferenc, a „zarándok”

Egyházon belül is vannak ugyanakkor olyan vélemények, hogy az ellenségekért elmondott ima nem elég. Az Il Tempo olasz jobboldali napilapban megjelent véleménycikk például a katolikus katekizmus 2266-os pontjára hivatkozva írja (ez a törvénytelen támadásokkal szembeni jogos önvédelemről szól), hogy az egyház ellenségeivel szemben harcolni is kötelesség. Forrai Tamás ezzel kapcsolatban nem lát ellentmondást. Szerinte az egyház társadalmi tanítása egyértelműen elfogadja a törvényes önvédelmet.

– Ferenc pápa mindig ezen egyházi tanítás egészéből indult ki, sőt konkrétan utalt is a fizikai és szellemi önvédelemre – emeli ki a jezsuita tartományfőnök. A támadás természetesen a közvetlen biztonsági kérdéseken túl más vitát is gerjesztett, és ismét előtérbe helyezte a menekültek, a migráció ügyét. A katolikus világtalálkozó ráadásul éppen abban a Lengyelországban zajlott, melynek klérusa mindig is az egyház konzervatívabb szárnyához tartozott, így a menekültügyben sem osztja a pápa álláspontját – szoros egyetértésben egyébként a lengyel kormánnyal, amely a magyarhoz hasonlóan kategorikusan elutasítja a bevándorlást vagy éppen az európai uniós menekültkvótát. A The New York Times már idézett cikkében egy lengyel teológus egyenesen úgy fogalmaz, az ország katolikus vezetői nem érzik magukénak Ferenc pápát.

Forrai Tamás szerint viszont a lengyel egyház esetében is igaz, hogy azok is a migrációs válság kapcsán tett szavaiba kötnek bele, akiket alapvetően nem ez zavar, hanem Ferenc pápa radikális egyszerűsége, a hívekhez közel lépő közvetlen magatartása. Ettől függetlenül, véli, a katolikus (egyetemes) egyház mindig sokszínű volt és marad. Az elmúlt évszázad – nálunk is érvényesülő – globalizációja sajnos rákényszerített Rómára is egyfajta centralizációt, a véleményformálás központosítását társadalmi kérdésekben is.

– Ezzel szemben éppen Ferenc pápa hangsúlyozza azt, hogy meg kell találni a helyi közösségekben a helyi válaszokat – véli Forrai Tamás. – Főleg az ilyen komplex válságokban ki kell mondani, hogy nincs mindenütt érvényes, kész válasz. A mi feladatunk, hogy különbséget tegyünk legalább a jó és a rossz kérdések között. Ebben a jövőről szóló túl hangos szócsatában ne engedjük, hogy kisajátítsák keresztény értékeinket.

Heidl György szerint Ferenc pápa helyzete sajátos, óriási a felelőssége, hiszen valóban komolyan veszi, hogy neki egyszerre kell a Fülöp-szigeteki, a dél-amerikai, a pakisztáni vagy az iraki keresztények vezetőjeként megnyilvánulnia és egyetemes szempontokat figyelembe vennie. Emiatt érezheti megnyilatkozásait egy európai hívő esetleg szokatlannak elődeihez képest. Ráadásul Ferenc többször nyilatkozott már úgy, hogy Európát egyfajta kiöregedett kontinensnek tartja. A pápa helyzete és felelőssége ugyan egyedülálló, közéleti ügyekben azonban az ő szava sem több, mint bármely tekintélyes és bölcs keresztény vezetőé.

Urbán József úgy látja, az egyházon belüli különvélemények, Ferenc pápa menekültekkel kapcsolatos nézeteinek ellentmondásos megítélése alapvetően emberi különbségekből fakad, valamint a spiritualitás megélésének különbségeiből.

– Ki jobban, ki kevésbé jól tűri a változásokat, és inkább erről van szó, mint valamiféle „liberális-konzervatív szembenállásról”. A mai vallásszociológia ezzel kapcsolatban a „telepesek-zarándokok” kifejezéspárt használja (dwellers-seekers az angol terminológiában – a szerk.). Ha így nézzük, akkor Ferenc pápa a „zarándok”, a kifelé kereső, kifelé nyitó megközelítést idézi fel.

Urbán József pedagógusként úgy látja, a fiatalok nevelésében különösen fontos ez a szemlélet, mert fiatalkorban alakul ki az is, hogy valaki ragaszkodni kezd igaznak megismert álláspontokhoz, és bezárkózik. Pedig a megismerés, a megértés mindig fiatal lelkületet, az új befogadását igényli, és a másik ember mindig új.

Heidl György szerint a katolikus egyház sokszínű közösség, és nem csoda, hogy ez a közösség erősen megosztott olyan összetett kérdésben, mint a bevándorlás. Ez nem dogmatikai, nem tanbeli kérdés, amelyben nagyon fontos az egység. Ferenc pápa nyilatkozatait migrációról, befogadásról sokan lelkesen fogadják, mások viszont erős kritikával, de hasonló a helyzet olyan püspökök megnyilvánulásaival kapcsolatban is, mint Reinhard Marx német vagy Christoph Schönborn osztrák bíboros, akik, fogalmaz Heidl, közügyekben a politikai korrektség maximális figyelembevételével szólalnak meg, és ezért ritkán lépnek túl a lapos moralizáláson.

– Mindez azonban csak azt mutatja, hogy az egyház heterogén, és megférnek benne az eltérő vélemények és attitűdök is – mondja Heidl.

Beer József szerint ilyen támadások után természetesen nem egyszerű keresztényi választ adni a terrorra, de a „hitben való megerősödés állandó követelem” az egyház részéről. Beer Miklós úgy látja, bár természetesen vannak eltérő vélemények a katolikus vezetők között is, Ferenc pápa mint az egyház feje világos iránymutatást ad: nem lehet más utunk, mint Jézusé.

A váci püspök szerint a katolikus egyház, ha voltak is viták a menekültkérdésben, a krakkói katolikus ifjúsági világtalálkozóval világos üzenetet küldött, hogy egységesen Ferenc pápa mögött áll.

Állam kontra egyház

Ha a támadások folytatódnak, előfordulhat, hogy nem csak Franciaországban merül majd fel az egyházak védelmének kérdése. A kettő szétválasztása viszont az európai jogfejlődés egyik legfontosabb intézménye, kérdés, változást hozhat-e ez az egyház és a politika viszonyában. Olaszországban mindenesetre tavaly november óta katonák őrzik a templomokat, az intézkedés nyilvánvalóan azt szolgálja, hogy a hívők biztonságérzetét növelje a kormány.

– Hol teszi lehetetlenné a más szempontrendszerű állami szerepvállalás, hogy Istent közel vigyük az emberekhez? Szerintem ezt kell mérlegelnie minden felelős egyházi vezetőnek, amikor ezekről a kérdésekről gondolkodik – mondja Urbán József, hozzátéve, nagyon fontosak itt a határok, mert ha a biztonságunk érdekében hagyjuk, hogy összekeveredjen az evangélium hirdetése bizonyos érdekekkel, az nem jó sem az egyháznak, sem az államnak, mert nem jó az embernek.

Heidl György szerint Európa támadás alatt áll, a megtámadottak pedig össze szoktak fogni, így ő az egyház és az állam együttműködésének szorosabbá válását várja a terrortámadások hatására, amint az valójában Rómában is történik. Az egyetemi tanár szerint nem alaptalanul érték bírálatok az erős falakkal övezett Vatikánban élő Ferenc pápát, amikor azt mondta Donald Trumpnak címezve, hogy a keresztények nem húznak falakat, hiszen háborús helyzetben, amelynek valóságát a pápa is elismeri, különösen szükség van védelemre és védekezésre. Rómában, a Szent Péter tér környékén minden egyes nyilvános megjelenésekor rendőrök, katonák, csendőrök tömegei vannak az utcán, és bárkit igazoltathatnak és megmotozhatnak, aki valamiért gyanús nekik.

– Mindenki tegye a maga dolgát: az állam vigyázza a határokat, és gondoskodjon róla, hogy bárki csak ellenőrzött körülmények között érkezzen, az egyház pedig az evangélium terjesztése mellett, azt mintegy hitelesítve foglalkozzon a menekültekkel, és segítse őket – ismerteti álláspontját Fabiny Tamás.

Forrai Tamás sem gondolja úgy, hogy változnia kellene egyház és állam, egyház és politika kapcsolatának.

– Az egyház feladata továbbra is az marad, hogy forrongó, békétlen világunkban felmutassa az evangéliumot. Ehhez pedig egyszerre kellenek a hétköznapok prófétai, szimbolikus tettei és a valóságot megismerni akaró szellem reflexiója. Ezalatt értem az európai ember intellektuális kötelességét, hogy véleményalkotása előtt megértse, értelmezze és másokkal is kész legyen megvitatni a világ kérdéseit.

Megérteni a muszlimokat

De vajon kölcsönös-e a megismerési szándék keresztények és muszlimok között?

Heidl György úgy véli, a katolikus egyház, különösen az európai katolikusok körében megfigyelhető, hogy az elmúlt években – részben a menekültválság, részben az iszlám fundamentalizmus hatására – egyre nagyobb figyelem övezi az iszlámot, egyre többekben erősödik a megismerés vágya, ez azonban egyoldalú folyamatnak tűnik.

– Mi Európában jellemzően úgy reagálunk, hogy itt egy nagyon súlyos helyzet, próbáljuk megérteni, ezért egyre több teológus, történész, pap, keresztény értelmiségi kezdi el mélyebben tanulmányozni az iszlám történetét és a Koránt. Nem vagyok biztos azonban abban, hogy ez kölcsönös megismerési folyamat lenne, hiszen vannak iszlám államok, ahol a keresztényeket üldözik, és a Biblia birtoklásáért is büntetés jár. Megfordítva ez elképzelhetetlen.

Forrai Tamás szerint ugyanakkor a magyar keresztény egyházaknak is megvan a maguk felelőssége.

– A reflexióból és prófétai cselekedetből sosem lehet elég. A magyar egyházban, amint a társadalomban, nem az a nagy probléma, hogy nem egységes, hanem hogy hallgat, s ha beszél, úgy véleménye nem mindig az evangélium alapján reflektált. Az evangéliumi alapon történő lelkiismereti döntés kizárja a manipuláció kényelmes elfogadását.

A jezsuita tartományfőnök szerint a magyar egyházi vezetőknek is van elmaradásuk, mégpedig abban, hogy még a katolikusok sem mindig ismerik az egyház társadalmi tanítását és a benne megfogalmazott értékeket.

– Például azt, hogy a szolidaritás és az önvédelem ütközhet egymással, és ilyenkor lelkiismeretünknek az arányosság elvét kell alkalmaznia – mondja Forrai. – És elmaradásunk van abban, hogy a hétköznapok szintjén legyen tapasztalatunk a szolidaritásról: ha egyházközségeinkben magától értetődő lenne például a roma- vagy hajléktalanmisszió, akkor sokkal könnyebb lenne meghoznunk a migrációs válság kapcsán is lelkiismereti döntésünket.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 06.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »