A kassai ipariskola egykori diákjai az elmúlt napokban Vágsellyén és Rimaszombatban gyűltek össze, hogy megemlékezzenek az iskola alapításának 150. évfordulójáról. Kevéssel a kiegyezés után, 1872-ben egy kassai tanárember, Szakkay József megalapította a történelmi Magyarország első szakközépiskoláját. Ezt a magániskolaként induló Gépészeti Felsőbb Ipartanodát tartjuk az egykor patinás kassai ipariskola anyaintézményének.
A közelmúltban Albert Sándor, az ipariskola egykori diákja, tanára, majd igazgatója, három kötetben számolt be az iskola múltjáról és jelenéről. Az említett találkozókon a jubileum alkalmából megjelentetett nagyedik kötetet mutatta be a szerző. A kötet A legenda nyomában címet viseli és bemutatja az iskola fénykorát, a háború utáni évtizedeket. Ugyanis
A bemutatón elhangzott, hogy „az 1950-1970-es években az iparistákat arról lehetett felismerni, hogy rajztáblával, fejesvonalzóval és egy tekercs pauszpapírral a hónuk alatt közlekednek a városban, és az iskolában kék köpenyt viselnek, logarléccel számolnak, sublerral mérnek, tuskihúzóval, csőtollal rajzolnak, dolgoznak.
„Műveinket olvadó jéghegyekbe karcoljuk, hiú igyekezettel, hátha fönnmarad belőle valami” – idézte a szerző zárógondolatként Müller Pétert.
A jéghegy persze idővel elolvad, de a mi jéghegyünket, az ipariskola jéghegyét, azok az öregdiák alkotják, akik még élnek, és akik tevékenységükkel, viselkedésükkel, iparista mivoltukkal ma is életben tartják és ápolják az ipari legendát – fejezte be a bemutatót Albert Sándor.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
