Inter(t)urbán

Inter(t)urbán

Amikor a budapesti egyetemi éveim alatt kommunikálni szerettem volna az otthoniakkal, bementem a Petőfi utcai főpostára, kértem egy interurbán R beszélgetést (nemzetközi hívás a hívott számlájára – a fiatalabbak kedvéért), vártam egy órát, (néha többet, ritkán kevesebbet), és máris beszélhettem.

 

Gyanús volt nekem, hogy az óceánon túli hívások sokkal gyorsabban bejöttek, a Los Angelesbe hívó néni mellettem már el is felejtette távolba szakadt rokonait, amikor én még mindig csak vártam a közeli otthoniakra Érsekújvárból. És dühöngtem magamban, hogy a kágéestés – varsói szerződéses anyátok, baráti országba miért nem lehet ugyanolyan gyorsan hívni? Nem tudtam mire vélni, azzal nyugtattam magam bambán, hogy a sós tengervízbe merített telefonkábelek gyorsabban közvetítik a hívásokat, mint a telefonpóznákon lógók.

 

Érsekújvár a hatos fülkébe

 

Máig sem felejtem azt az izgalmasan izgató női hangot, amely bekiáltott a nagyterembe várakozókhoz: Érsekújvár a hatos fülkébe, én meg büszkén törtem át magam a várakozókon, hogy én vagyok az a messzi Érsekújvár, és mit nekem a gyorsan bejövő New York vagy Sidney. Úgy éreztem, a tömeg is néha kissé irigykedve, máskor pedig elismerően követ a tekintetével, hogy ez az Érsekújvár biztos a jó messzi francban van, mert a fiatalember már jó sok ideje itt csücsül meg mászkál föl s alá a hívásra várva, miközben a tengerentúliak már rég letudták interurbánjaikat, turbánjaikat.

 

Az internacionalista oktatásügyön és agymosáson felnevelkedett interurbán nemzedékek történelmi tudata mit sem sejtette, hogy egy erősebb hátszélben át is lehet köpni Újvárba Esztergomból, meg hogy ez egykoron nem is számított nemzetközi hívásnak… De én ezt nem árultam el, hadd higgyék, hogy a világ túlsó végén van, ahol a postagalamb se jár.

 

Kép: youtube.com

 

A hatos fülkében aztán általában leizzadtam, mint Kern András a klasszikus rádiókabaréjában, a vasedényesben, amiben legalább 10 telefonállomással beszélget egyszerre, de az örökös visszatérő a Vasedény (egykori magyarországi üzletlánc) volt, ahol a kivehető ajtós hűtőszekrény érkezéséről érdeklődik egy türelmetlen telefonáló. Vagyis nem voltak ezek sima beszélgetések: hol engem hallottak tisztán, hol én őket, és nagyon zavarmentes légköri viszonyoknak kellettek lenniük ahhoz, hogy tisztán értsük egymást. Meg aztán az egymással szomszédos fülkebeli, kiabálós beszélgetések akaratlanul át is szűrődtek.

 

A Pentagont is kapcsolták egyszer tévedésből

 

Egyszer én is beleszóltam a szomszédfülke tengerentúli marhapörköltös – receptes beszélgetésébe, hogy én majorannát is szoktam beletenni, de csak ha már megpuhult a hús. Meg vándoroltak is a beszélgetések: a hatos fülkémbe néha átjött a tizenkettes fülke calcuttai hívása, de kapcsolták nekem a Pentagont is egyszer tévedésből. Az én szerény érsekújvári hívásomat pedig a kilencesben értem utol…

 

Kép: postamuzeum.hu

 

El kell most árulnom egy nagy bűnömet: egyszer megkárosítottam a Magyar Népköztársaságot! Elterjedt ugyanis a kollégiumban, hogy a Kosztolányi Dezső téren egy fülkéből lehet hívni 2 forintos érmével külföldre. Fülkeforradalom más a hetvenes években! Igen, lehetett, csak ki kellett várni a sort. Úgyis bukott le a fülke, mert valakinek szembetűnt, hogy ennél a telefonfülkénél milyen színes a várakozók sora, mindig sok arab, vietnami, néger, meg nem néger ácsorgott türelmesen, várva sorára, rokonságára. Bár azt is mondták nagy csöndben akkoriban, hogy ezeket a beszélgetéseket egyesek lehallgatták, aztán küldték a jelentéseket a baráti nagykövetségekre!?

 

Simogatás, öleléshiány

 

Hogy miért ez a nosztalgiázás? Mert csodálatos ez az okos mobilos, akárhol elérhetős, skypoló, live messengeres világ. A szeretteink akkor is velünk vannak, ha nincsenek, mert láthatjuk őket, beszélgethetünk velük.

 

Csak azt a fránya simogatás- meg öleléshiányt tudná még valamilyen módon pótolni a technika. Félek, nem fogja tudni…

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: postamuzeum.hu


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »