Indiába megyek

Indiába megyek

Viszonylag ritkán osztok meg az oldalon a személyes életemmel kapcsolatos eseményeket, most azonban örömmel függesztem fel ezt a gyakorlatot.

Egy csodálatos lehetőségnek köszönhetően, a férjem és én meghívást kaptunk Indiába, hogy egy barátunk ottani misszióiban segédkezzünk. Az út miatt könnyen lehet, hogy az elkövetkezendő napokban ritkán vagy egyáltalán nem tudok majd bejelentkezni, bár azon leszek, hogy ha röviden is, de megosszam gondolataimat és tapasztalataimat veletek. Ha másképp nem megy, lehet, hogy ezúttal megpróbálok képekben kommunikálni. Mindez két tényezőtől függ majd: a rendelkezésünkre álló szabadidőtől és az Internet elérhetőségétől, amiről már most is tudjuk, hogy nem túl jó arrafelé.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nyilván idehaza is éppen olyan sok a tennivaló, mint bárhol a világon, ezért is tekintek erre az útra ajándékként és nem valamiféle áldozatként, amivel jópontokat gyűjthetek. Úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen lehetőség éppen akkora áldás a segíteni vágyó számára, mint azoknak, akiknek segíteni próbál.

Egy apró, bár számomra érdekes vagy talán inkább tanulságos ízelítőt már kaptunk az indiai rendszer működéséből. India budapesti nagykövetségének vízumigényléseket kezelő oldalán kiemelt üzenetben közlik az utazni vágyókkal, hogy elindult az e-vízum szolgáltatás. Mivel egyszerűbbnek tűnt a hagyományos, bepecsételős módszernél, és ráadásul olcsóbb is, gondoltuk kipróbáljuk. Egy óra töltögetést, dokumentum feltöltést és sok-sok hibaüzenet kezelést követően (még a nagyszüleim származásáról és különös ismertető jegyeimről is nyilatkozni kellett) kaptam egy tranzakció azonosítót, amivel elvileg nyomonkövethető a vízum státusza. A probléma csupán abban állt, hogy az azonosító 15 jegyű volt, a státuszellenőrzéshez viszont egy 12 jegyű kódot kért a rendszert, és ennél hosszabbat beírni se lehetett. Teljes patthelyzet. Felhívtuk a követséget, ahol egy indiai telefonszámot kaptunk, mondván, a rendszert nem Magyarországról üzemeltetik. Ezen a ponton döntöttük el, hogy inkább bemegyünk személyesen.

Ha a biometrikus azonosítók rögzítése is ilyen hatékonysággal folyik Indiában, van még időnk bőven a világkormányig és ezért tulajdonképpen örülök, hogy így állunk. Azt pedig végképp nem bántam meg, hogy végül a hagyományos igénylést választottuk, mert a követségen rendkívül kedvesek voltak és azt is láthattuk, hogy a számos, igazi indiai angolsággal írt figyelmeztető kiírás ellenére („vízumigénylés kizárólag előzetes időpontkérés alapján”, és hasonlók) személyesen szinte bármi elintézhető, feltéve persze, hogy az ember rászánja az időt.

Egy másik említésre méltó tényező Indiával kapcsolatban – ha már az idők jelein írom e sorokat – az a viszonylag friss intézkedés, amivel az indiai kormány saját elmondása szerint az országban felhalmozódott „fekete pénzt” kívánta fehérre mosni.

Mint arról már korábban szó esett, 2016. november 8-án az indiai kormány szinte azonnali hatállyal bevonta a két legnagyobb címletű bankjegyet, amivel egy csapásra használhatatlanná tették az országban forgó készpénzvagyon 86 százalékát. Ezzel elvileg „a korrupciónak és az adóelkerülésnek akartak hatalmas pofont adni, de egyelőre csak az ország gazdaságának sikerült beverni egy hatalmasat. Az emberek pánikba estek, a gazdaság behúzta a kéziféket, a helyzet pedig már-már áruhiánnyal fenyeget.”

Készpénzre várva

Az index.hu így foglalta össze a helyzetet:

A bankok és bankautomaták előtt brutális tülekedés kezdődött, a tömegkáosznak halálos áldozatai is voltak.A bankautomaták persze rögtön kifogytak, és a hatóságok gyorsan korlátozták is a napi felvehető pénzmennyiséget.Többen már a sorban állást sem élték meg, mert öngyilkosok lettek, amint meghallották a bejelentést, miután azt hitték, hogy egész vagyonuk elértéktelenedett.Több helyen a kórházak is visszautasították a betegek kezelését, mert vagy nem jutottak pénzhez a káoszban, vagy csak a bevont ötszázasokkal és ezresekkel tudtak volna fizetni az ellátásért. Többen emiatt haltak meg.Rengeteg bolt és kisvállalkozás kényszerült bezárni, mert elfogyott a pénz. Sok helyen leállt a termelés, főleg a mezőgazdaságban, ahol jellemzően napszámosokat foglalkoztatnak.Közel ötmillió kamionos nemes egyszerűséggel a napi áruszállítás közepén fogta magát és hátrahagyta a kocsit, mert elfogyott a pénzük.

Közben már decemberben elkezdtek érkezni a hírek arról, hogy több százmillió rúpia értekben foglaltak le új bankjegyeket a hatóságok korrupció gyanúja miatt, tehát akik eddig is korruptak voltak, megtalálták a módot, hogy továbbra is azok maradjanak.

Sokak szerint a pénzbevonás az adatgyűjtésről szól, hiszen a beváltásokon keresztül egy csomó információt szereznek az állampolgárok anyagi helyzetéről, és elvben így könnyebben tudnak majd utánamenni az adózatlan vagyonnak. Azonkívül a városokban szinte mindenki a kártyás fizetésre kényszerült átállni, ami alapból lekövethető.

Az idők jeleiből talán ennyi elég is lesz. Persze azért kíváncsi vagyok, hogy ebből egy odalátogató mennyit érzékel. Meghívónk szerint nem sokat.

A következő poszttal reményeim szerint már 6000 kilométerrel odábbról jelentkezem. Az imákat előre is köszönöm!


Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »