Immár más ligában játszunk

Immár más ligában játszunk

„Mikor elmúlik a dagály, gyorsan kiderül, kik fürdőztek meztelenül…” Talán ez az amerikai befektetési gurunak, Warren Buffettnek tulajdonított mondat tükrözheti legjobban a globális pénzpiacok elmúlt havi történéseit. A válság kitörése után hosszú ideig tartó dagály jellemezte a világ pénzpiacait. A meghatározó nagy jegybankok az Egyesült Államoktól kezdve Európán át egészen Japánig óriási mennyiségű többletlikviditást pumpáltak pénzügyi rendszerükbe. A jobbára általános eszközvásárlási programok keretében megjelenő új likviditás érezhető növekedési hatások helyett egyre inkább a magasabb megtérülést és nagyobb kockázatokat jelentő feltörekvő piacok irányába áramlott.

_Februárban Fotó: AFP

Az olcsó pénz időszakát sok ország az államháztartása, valamint a vállalati és lakossági hitelfelvétel külső forrásból való finanszírozására használta. A külföldi finanszírozás arányának emelkedése mellett gyakran még az adósságok denominációját is külső devizában – többnyire amerikai dollárban – állapították meg. A belső megtakarítások apadása mellett rendszerint gyors fogyasztás- és beruházásnövekedés jellemezte e gazdaságokat. Külső eladósodás, külföldi devizában denominált hitelek, nagymértékű költségvetési hiány, valamint a folyó fizetési mérleg hiánya, továbbá elégtelen belső megtakarítások. A gazdaságtörténet számos példával bizonyította, hogy az említett tényezők így együtt rendkívül veszélyes elegyet alkotnak. Ezek jellemezték Magyarországot is a 2008–09-es globális válságot megelőző időszakban, amelynek következményeiről utóbb már tudjuk, milyen katasztrofálisak és hosszan tartók voltak.

A globális likviditásbőség időszaka a piaci várakozások szerint egyre inkább a végéhez közelít. Az amerikai Fed már tavaly megkezdte mérlege szűkítését, amihez a következő másfél évben a többi nagy jegybank is csatlakozhat. Könnyen elképzelhető, hogy 2019 második felétől már nem az új likviditás beáramlása, hanem a globális likviditás szűkülése lesz jellemző. A visszahúzódó likviditás időről időre turbulenciát fog okozni a feltörekvő gazdaságok pénzpiacán. Ennek hullámait láthattuk az elmúlt hetekben is. A kérdés egyre inkább az lesz, hogy ki indult felkészülten fürdőzni, és kiket érint majd kellemetlenül az apály.

Leginkább a jelentős fizetésimérleg- és költségvetési hiánnyal, gyors hitelkiáramlással, számottevő külső adóssággal vagy épp magas inflációval küzdő országok válhatnak sérülékennyé.

Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben a kimagasló dolláradóssággal terhelt Argentína és az ikerdeficittel küzdő Törökország eszközei mutatták a legnagyobb értékvesztést.

Magyarország a válság után egészen más utat választott. A 2010-et követő stabilizációs időszak gazdaságpolitikai prioritássá tette a külső és belső egyensúly megőrzését, az adósságmutatók folyamatos csökkentését, továbbá a belső megtakarítások növelését. Az elmúlt években valamennyi területen jelentős és tartós fordulatot sikerült elérni. A fegyelmezett költségvetési politika és a dinamikus növekedés mellett az államadósság trendszerűen süllyed, miközben folyó fizetési mérlegünk minden mértékadó elemzés szerint tartósan nagymértékű többletet mutat.

A 2009-ben még a GDP 60 százalékát kitevő nettó külső adósságunk 2020-ra teljesen eltűnhet.

A lakossági frankhiteleket sikeresen kivezették. Az infláció alacsony szinten alakul, s immár a növekvő hazai megtakarítások is stabil finanszírozási forrást jelentenek. Az elmúlt évek stabilizációs lépéseivel hazánk elérte, hogy a makrogazdasági fundamentumok alapján is visszakerülhettünk a visegrádi országok csoportjába, ahová a 2000-es évek elejéig tartoztunk. Ügyelnünk kell rá, hogy a közelgő pénzpiaci apály időszakában is végig e biztonságosabb sziget részei maradjunk.


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »