Ilyenkor farsang idején

Ilyenkor farsang idején

Farsang van. Annak kéne lenni. Normális világban normális életünkben ősi magyar szokás szerint is: vízkereszttől – húshagyó keddig, 47 napig farsang.

Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik.
A farsang csúcspontja mindenütt a bál.

A nyári nehéz kenyérkereső munkák után, a betakarítások elvégzése után, a tél idején jött a fizikai és lelki pihenések ideje, amely farsang idején a szórakozásban csúcsosodott ki. Mert a léleknek is kell mind a szellemi táplálék (elődeinknél a hitéletben nyilvánult meg), mind a feszültségeket oldó lazítás: mulatás, ének, tánc, szórakozás, közösség, találkozás. S ennek egyik leggazdagabb és legszebb ideje farsangkor volt.

Idén sajnos csak múlt időben beszélhetünk. (Remélhetőleg átmenetileg).

Már a kis apródok, gyermekek farsangi maszkabáljai, a vidám hangulat, a szülők, tanítók együtt mulatása, a felnőttek (s ebbe már a letűnő diszkók hiányában kamaszok is jelen vannak) bút-bánatot feledő mulatása – mind-mind valahol az egészségünket is szolgáló, lelki traumáinkat is egy időre feloldó esemény évente.

Hírdetés

Nemrég felkerültek a facebookra a Felvidék legnagyobb magyar báljának, a 23 évig Libádon (e pici kis faluban) megrendezett Felvidéki Magyar Bálnak a fotói. Ez a bál nagy találkozója volt, nem csak a hazai, de a Kárpát-medencéből minden évben megjelent testvéreknek is. A székely népviseletbe öltözött párosok, a Kárpátaljáról érkezett barátok, az esztergomi társszervezők, a magyar politikai elit megjelent vendégei, a hazai ifjú párok, polgármesterek – mind-mind az összetartozás érzését erősítették meg azon az együtt töltött éjszakán.

Erre az is bizonyíték hogy hosszú évek óta visszatérő emberek találkozóhelye volt e kis falu, mely a térképen is alig található. Az egykori hatalmas, kívülről romos épület egy éjszakára mindig megtelt valami szokatlan és ritka melegséggel, egy akarattal, a mindig reményt adó himnusz éneklésével, cigányzenével, színvonalas programmal, köszöntővel, – és a magyar emberhez tartozó gasztronómiai jellegzetességek, borok sem maradtak el. A nagy-nagy beszélgetések, barátságok  egyik évtől a következőig lélekben kitartottak.

Míg az előző évben a farsangot megtarthattuk, de már elvették az egyházi ünnepeinket, a családi eseményeinket, a kirándulásaink örömét, a hagyományokat éltető, szórakoztató rendezvényeinket, a nemzeti értékeinket őrző fesztiválokat.

Egy éve lesz, hogy bezártságra kényszerülve, várjuk a megváltó csodát.

De lelkünk mindinkább kívánja a szabadságot. A társas életet, s mindent ami azzal jár. Ha nem is oly formában, mint eddig, de nekünk kell megtalálnunk az új életformákat, mert soha ennyire nem tapasztaltuk, hogy az ember társas lény, s csakis egy közösség tart meg bennünket: hitben, nemzetben, hazában.

Reménykedjünk a következő farsangokban, ünnepekben, hogy újra összejövünk, újra találkozunk. Tegyünk érte! Mert közösség nélkül nincs élet!


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »