Ilyen Anfieldet érdemelnek a drukkerek

Ilyen Anfieldet érdemelnek a drukkerek

Visszavonul a stadionigazgató Ged Poynton, aki 26 évig volt lojális alkalmazottja a Liverpoolnak.

„Ismét csillog az Anfield, a főlelátó kibővítését követően olyan stadion lett, amely illik a Liverpoolhoz” – áll a Liverpool Echo cikkében, amelyet Ged Poynton stadionigazgató közelgő visszavonulása alkalmából írtak. A férfi 1990 decemberében sétált be ide először, majd 26 éven keresztül felelt az aréna üzemeltetéséért, és részt vett mind a négy lelátó felújításában. Jövő hónapban – amikor betölti 65. életévét – távozik.

„Amikor idejöttem, a Liverpool volt Anglia bajnoka” – mesélte Poynton, ám szerinte már akkor lemaradásban voltak: a Manchester United évekkel korábban újította fel az Old Trafford lelátóit. Úgy véli, a Liverpool bankba tette a pénzét a siker éveiben ahelyett, hogy befektette volna a létesítményeinek fejlesztésébe. Ám amikor megérkezett, már kezdte sejteni a klub, hogy erre is költeni kell, így szép fokozatosan mind a négy oldali lelátónak nekiestek. „Büszke vagyok arra, amit elértünk. Sok változást láttam, néhányat sokban segítettem is – mondta. –

Leginkább arra vagyok büszke, hogy a drukkerek évek óta ide járnak. Végre olyan stadionjuk van, amilyet megérdemelnek.”

Még nincs is kész teljesen

Poynton nem először vonul vissza: 2015 májusában már megtette egyszer, de a Liverpool meggyőzte, hogy külsősként folytassa munkáját. Az elmúlt másfél évben Tom Doyle projektigazgatóval a főlelátó bővítésén fáradozott: a plusz 8500 székkel összesen 54 000-esre nőtt az Anfield befogadóképessége.

Állítása szerint senki sem épített még ilyen szerkezetű lelátót, Poynton úgy véli, az angliai futballipar eddigi legnagyobb kihívása volt az, amelyet sikerrel vettek Liverpoolban. Az építkezés során az új lelátót az addigi mögött, a stadionon kívül építették meg, így 10 500 néző folyamatosan helyet foglalhatott a főlelátón egészen addig, amíg el nem készült az új. „Sikerrel oldottuk meg a feladatot, és csodálatos lett az eredmény” – büszkélkedett. Ged Poynton örül annak is, milyen remek visszajelzéseket kaptak. Januárra teljesen elkészülnek, már csak az öltözők és a médiaközpont átalakítása van hátra.

 Munkálatok az új főlelátó építése közben a liverpooli Anfieldnél 2015. július 15-én Fotó: Paul Ellis / Europress/AFP  

Poynton útja az Anfieldig

Az 1951-ben, Liverpoolban született férfi fiatalon árva lett, katolikus neveltetést kapott egy otthonban, majd nevelőszülőkhöz került St Helensbe. 14 évesen, 1965-ben kőművesinasként kezdett dolgozni, később a liverpooli városi tanács munkálatainak vezetője lett, mielőtt saját céget alapított.

Eközben a sportot sem vetette meg: a crosbyi Waterloo csapatában rögbizett, egészen addig volt az ovális labda szerelmese, míg nem találkozott a Liverpool akkori igazgatójával, Tony Ensorral. Azért kereste fel a klub, hogy felkérje Poyntont, vezesse a középső lelátó felújítási munkálatait. Rábólintott, majd 1992-ben ő lett a klub történetének első stadionigazgatója, később a meccsnapok biztonsági főnökévé is vált.

„A kezdetekkor nem sokat tudtam a fociról, mindössze két meccsen voltam korábban a nejemmel. Amikor a régi Kop lelátóra néztem, elborzadtam, majd azt is felújítottuk”

– mesélte Poynton. Ez 1994-ben történt meg végül, de nem volt egyszerű: a bontást követően szennyezett talajra bukkantak. Félmillió fontot költött el a klub, mire folytatódhattak a munkálatok.

1996-ban a középső lelátót újították fel, egy évvel később az Anfield Road lelátó felső részét bővítették, majd 2001-ben Gérard Houllier-vel közösen teljesen újjáalakították a Melwood edzőközpontot. Három dologért felelt egyszerre: a stadion üzemeltetéséért, az edzőpályák állapotáért, valamint biztonsági főnökként a meccsek biztosításának megszervezését is intézte.

Amikor elment az áram…

„Mindig igyekeztem Liverpool északi részéről toborozni az új munkatársakat, mert számukra fontos a klub. Mindig azt tapasztaltam, hogy aki Liverpoolból jött hozzánk melózni, szenvedéllyel végezte a munkáját”

– jelentette ki Poynton. Állítása szerint a kilencvenes évek elején 65 fő dolgozott a klubnak, az igazgatóság tagjai is csak félállásban dolgoztak. 20 nyugdíjast alkalmaztak, akik a lelátók takarításáért feleltek. Akkor még rosszabbul, szervezetlenebbül működött a Liverpool, ma már 800 főt alkalmaz, szigorú rendszerben.

Ged Poynton elmondása szerint mindössze egy hazai meccset hagyott ki: 1998 májusában az Arsenal ellen játszott a Liverpool, ám Poyntonnak szívrohama volt, ami miatt három hétig nem dolgozhatott. Úgy emlékszik vissza, hogy 680 hazai és 170 idegenbeli találkozón dolgozott a klubnak – köztük minden európai idegenbeli meccsen az 1995-ös, Vlagyikavkaz elleni összecsapás óta. „Mindig a meccsnapok voltak a legstresszesebbek, mindent ellenőrizni kellett többször is. Aztán leültem az igazgatói székembe kismillió telefonnal szemben, majd végigbeszéltem a meccset” – részletezte élményeit Poynton.

Három meccsen került nagyobb bajba: egyszer nem tudták lecsapolni a vizet a pályáról, egyszer a havat nem tudták eltakarítani – mindkét találkozót elhalasztották. Egyszer pedig a Newcastle-t fogadták, amikor a kezdő sípszó előtt elszállt az áram két lelátón is. Poynton visszazavarta a csapatokat az öltözőbe, ám végül a generátorok beindultak, ő pedig zöld jelet adott a focistáknak. Hozzátette:

„Őrjítő volt! Ha a generátorokból elfogyott volna az üzemanyag, elég nagy bajba kerültünk volna, de végül kibírtuk. Hinned kell az ítélőképességedben, és jó döntéseket kell hoznod.”

A kedvenc éjszaka

A 2005-ös Bajnokok Ligája-elődöntőt nevezte kedvenc anfieldi éjszakájának a stadionigazgató – ekkor ejtette ki a Chelsea-t a csapat. „Az akkori volt a legjobb hangulat, amit tapasztaltam. […] Az elejétől a végéig zúgott a stadion. Csak a Liverpool drukkerei és ez a stadion képes ilyen légkört teremteni” – véli Poynton.

Munkáját az Európai Labdarúgó-szövetség is elismeri, hiszen náluk dolgozik tovább, stadionfejlesztésekkel foglalkozik majd.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »