Ildikó Szécsi Pált dúdol

Trump és Orbán. Ahogy egykor Szécsi Pál énekelte: „Két összeillő ember…”. Ha szónoklataikat olvassuk, nemigen lehet megkülönböztetni, melyiket mondta az amerikai elnökjelölt, melyiket a magyar kormányfő. Ne is bajlódjunk vele, nevezzük őket egyszerűen Trumpbánnak. Európában nem először, de az Egyesült Államokban a csúcsok közelében első ízben jelenik meg ez a politikai karakter. Egy nagyratörő, kalandorságra is hajló figura néptribunnak kiáltja ki magát, és az általános bizonytalanság, frusztráció hullámlovasaként változást hirdet, igazságtételt ígér és rendet. Csak épp teljhatalmat kér cserébe azoktól, akiknek elegük van a bajaikra válaszképtelen politikai és gazdasági vezetőkből. Fő vonzereje az elitellenesség, miközben persze maga is az elit tagja, csak még nagyobb részt akar pénzből és hatalomból. Az elitellenes Trumpnak 4,5 milliárd dolláros vagyona van, Orbán az ország egyik leggazdagabb embere.

Nevezhetnénk a Trumpbánokat populistának is, de a populista állításoknak mindig van igazságmagvuk, különben a kutya sem hinné el őket. Akármennyire különböznek a két ország méretei és viszonyai, az a közérzet mindkét helyen jelen van, hogy már semmi sem biztos, minden rossz megtörténhet. A válság megrendítette a középosztály biztonságérzetét, amelynek az alattuk lévő rétegek azelőtt is híján voltak. Ahogy Európában és (részben épp Orbánék jóvoltából) Magyarországon, úgy az Egyesült Államokban is nőttek a társadalmi különbségek. A leggazdagabb 1 százalék az utolsó tíz évben megháromszorozta vagyonát, míg a legszegényebb 10 százalék helyzete nem javult. Terjedt az a meggyőződés, hogy valami nagyon nincs rendben, az élet egyre igazságtalanabb, az ország, a világ vezetői valamit elszúrtak.

Ebben bizony sok igazság van. Nem úgy abban a receptben, amit a Trumpbánok kínálnak. Valódi segítség helyett csak megcirógatják a nemzeti büszkeséget, hogy oldják a társadalmi frusztrációt, és rámutatnak a nép ellenségeire (többnyire idegenekre vagy „idegenszívűekre”), akik merő gonoszságból okozói lettek a bajoknak. Bízz bennem, és utáld őket – nagyjából ez a program. Nem túl szofisztikált, de hatásos, főleg, ha előadója képes szenvedélyesen szónokolni, indulatokat kelteni.

Orbán is, Trump is képes. Nem csoda, ha viszonyuk Orbán részéről első látásra szerelem volt. Hiszen esélyt látott arra, hogy a világ vezető hatalma hozzá hasonló utat jár, ahelyett, hogy folyton belekötne a magyar demokrácia hiányosságaiba. Magában tovább dúdolhatta a dalt a két összeillő emberről: „Két fénysugár a ködben…” (…)

Orbán is, Trump is képes. Nem csoda, ha viszonyuk Orbán részéről első látásra szerelem volt. Hiszen esélyt látott arra, hogy a világ vezető hatalma hozzá hasonló utat jár, ahelyett, hogy folyton belekötne a magyar demokrácia hiányosságaiba. Magában tovább dúdolhatta a dalt a két összeillő emberről: „Két fénysugár a ködben…” (…)

Lendvai Ildikó: Trumpbán


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »