II. Szemtől-szembe..

Zengzetes interpellációk ”színesítették” e héten is az Országgyűlés életét. Számosan Goethe tanácsát követték: ”a nyugodt életforma titka, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeretne, hanem azt szeresse, amit csinál!”

MOTTÓ: Fölöttébb kedvelt, főszereplést kínáló műfaj az interpelláció. Hangzatos üzenetek váltják egymást. A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni.  Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, újra csenget, a siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja és győztesként ünnepli szószólóját!

MOTTÓ: Fölöttébb kedvelt, főszereplést kínáló műfaj az interpelláció. Hangzatos üzenetek váltják egymást. A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni.  Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, újra csenget, a siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja és győztesként ünnepli szószólóját!

MOTTÓ: Fölöttébb kedvelt, főszereplést kínáló műfaj az interpelláció. Hangzatos üzenetek váltják egymást. A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni.  Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, újra csenget, a siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja és győztesként ünnepli szószólóját!

Melyek a legújabb családtámogatási intézkedéseink?

DUNAI MÓNIKA, (Fidesz): – Tisztelt Országgyűlés! Mi a Fidesz-KDNP-ben az elmúlt években azon dolgoztunk, hogy a családokat megerősítsük, hogy a lehető legtöbb támogatást megadjuk a szülőknek, a leendő szülőknek, a fiataloknak, hogy gyermekeket vállaljanak, hogy gyermekeket neveljenek. Ennek köszönhetően az elmúlt években szeptemberről szeptemberre egyre szélesebb körű támogatásban részesülnek már a családok.

– Európában, így Magyarországon a társadalmi szolidaritás a családon belüli szolidaritásra épül, amelynek gyökerei az európai keresztény szellemiségbe nyúlnak. Kiemelt célunk, hogy az eddigieknél is erősebben segítsük az édesanyákat, a leendő édesanyákat, a családokat. Tavaly mintegy 1775 milliárd forintot hagyott a kormány a családoknál, 182 milliárddal többet, mint 2016-ban. A családi kedvezménynek köszönhetően átlagosan 277 ezer forint adót spóroltak a szülők csak a tavalyi évben. A tavalyi 283 milliárd forintos összeg több mint hússzorosa annak, amit a balliberális kormányok az utolsó évükben adókedvezményként adtak a családoknak.

– Kiemelendő, hogy évről évre egyre több pénz marad a kisgyermekeseknél. Az előzetes számítások szerint a kétgyermekes kedvezmény emelésének és a keresetek folyamatos emelkedésének köszönhetően a családi kedvezmény révén megtakarított összeg az idén meghaladhatja a 310 milliárd forintot is. Bevezettük a családi adórendszert, a családi adókedvezményt, a gyed extrát, és visszaadtuk a hároméves gyest az édesanyáknak. Minden eddiginél több pénzzel támogatjuk a családok otthonteremtését, és a több gyermeket vállaló családokat segítjük az adósságcsökkentésben, a jelzáloghitel-tartozásból és a diákhitel-tartozásból is jelentős összegeket engedünk el számukra. A minimálbér emelésével együtt a gyed, valamint a diplomásgyed összegét is emeltük, továbbá a csecsemőgondozási és a gyermekgondozási díj összege is jelentősen emelkedett az elmúlt években.

– Államtitkár Úr! Mindezekből is jól látszik, hogy olyan családbarát országgá szeretnénk tenni Magyarországot, ahol az édesanyák és a gyermekes családok minden lehetséges támogatást megkapnak ahhoz, hogy felelősséggel tudjanak gyermekeket vállalni és gyermekeket nevelni.  Kérdezem tehát:

– Milyen további támogatásokkal segítjük a családokat, hogy minél több családban minél több gyermek születhessen?

– Milyen további támogatásokkal segítjük a családokat, hogy minél több családban minél több gyermek születhessen?

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Asszony! 2018 a családok éve, éppen ezért újabb rekordot dönt a családtámogatások mértéke, hiszen a költségvetésben most már 2004 milliárd forint szerepel, amely a családok támogatását célozza. Ha ezt az összeget megnézte 2010-ben, akkor csak 1038 milliárd forintot talált. Tehát kétszeresére nőtt az, amit mi itt Magyarországon a magyar családokra kívánunk fordítani, amit multiktól, más cégektől többletadóként be tudtunk szedni, amit a magyar gazdaság növekedéséből többletforrásként a költségvetésben biztosítani tudunk, annak a legnagyobb részét igyekszünk a magyar családoknak adni, visszaadni vagy tőlük el nem vonni, mert úgy gondoljuk, hogy hosszú távon Magyarországnak ez leginkább az érdeke!

– A családok évében indult a Köldökzsinór-program, amelynek a révén azok a külföldön élő magyar családok, akiknek gyermeke születik, a gyermekük után az anyasági támogatást és a fiatalok életkezdési támogatását igényelni tudják. Ezzel a köldökzsinórral is kívánjuk őket Magyarországhoz még erősebben kötni, és ezeket a támogatásokat ‑ annak ellenére, hogy külföldön élnek ‑ meg is kapják.

– A legfontosabb talán a gyermekek otthongondozási díja, az ápolási díjnak egyfajta kiterjesztése. A kormány múlt heti döntése révén az ápolási díj mellett megjelenik a gyermekek otthongondozási díja azokban az esetekben, ahol valaki nem feltétlenül a 18 év alatti, lehet, hogy 18 év fölötti gyermekét otthon gondozza. Az ő díjuk 100 ezer forint lesz, de abban az esetben, ha több gyermeket is otthon gondoz valaki, ennek a másfélszerese lesz, 150 ezer forint, és nem szűnik a gyermek 18 éves koránál. Ez az intézkedés több évre szól, nemcsak egy egyszeri emelés, hanem a következő években fokozatosan úgy fogja emelni a kormány az erre fedezetül szolgáló összegeket, hogy 2022-re az akkori minimálbér összegét éri el. A minimálbér összege pedig radikálisan emelkedett Magyarországon, már eddig is közel megduplázódott, tehát egy jóval magasabb értéket fog jelenteni 2022-ben is.

– Képviselő Asszony! Fontos, hogy nemcsak az a 17 ezer család számíthat erre a többletjövedelemre, ahol olyan gyermek van, aki nem tud önmagáról teljes mértékben vagy semennyire sem gondoskodni, hanem az enyhébb állapotú, de szintén ápolást, figyelmet igénylő gyermekek esetében is további emelkedés várható. Jövő év január 1-jétól 15 százalékkal, a további években 2022-ig pedig további 5-5-5 százalékkal fog emelkedni az ápolási díj összege, így itt is az a 33 ezer család is körülbelül 30 százalékos emeléssel számolhat a következő esztendőkben.

– Képviselő Asszony! Ahogy ön is utalt rá, a családok évében is tovább emelkedett a kétgyermekesek adókedvezménye. Itt szintén egy megduplázásról beszélhetünk több év alatt. Az idei évben már a KRESZ-tanfolyam és -vizsga díját is 25 ezer forintig közel 2500-an igényelték, így többek kifizetése már meg is történt. Erre 3,4 milliárd forintot tartalmaz a költségvetés. Az első nyelvvizsga díjának megtérítését is 21 660-an kérték, közülük 12 ezer kérelmet már elbíráltak, és 351 millió forinttal tudtuk itt is csökkenteni a családok terheit. A kormány arra fog törekedni, hogy minden évben egyre bővülő körben tudja a családok terheit csökkenteni! (Taps a Fidesz soraiból.)

– Képviselő Asszony! Ahogy ön is utalt rá, a családok évében is tovább emelkedett a kétgyermekesek adókedvezménye. Itt szintén egy megduplázásról beszélhetünk több év alatt. Az idei évben már a KRESZ-tanfolyam és -vizsga díját is 25 ezer forintig közel 2500-an igényelték, így többek kifizetése már meg is történt. Erre 3,4 milliárd forintot tartalmaz a költségvetés. Az első nyelvvizsga díjának megtérítését is 21 660-an kérték, közülük 12 ezer kérelmet már elbíráltak, és 351 millió forinttal tudtuk itt is csökkenteni a családok terheit. A kormány arra fog törekedni, hogy minden évben egyre bővülő körben tudja a családok terheit csökkenteni! (Taps a Fidesz soraiból.)

DUNAI MÓNIKA: – Államtitkár Úr! Ön a családok évét is említette, hogy az idén Magyarországon a családok évét ünnepeljük. Ebből a válaszból is az derült ki, hogy a Fidesz és a KDNP számára nemcsak egy év a családok éve, hanem már 2010 óta azon dolgozunk, hogy a gyermekek éve legyen minden egyes év és annak minden egyes napja és pillanata. Az a célunk, és a válasz is ezt húzta alá, hogy jó úton haladunk, amikor azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a családokat megerősítjük, a terheiket csökkentjük. Minden lehetőséget szeretnénk megadni a családoknak ahhoz, hogy gyermeket tudjanak vállalni és ne legyen teher számukra a gyermekvállalás. Tisztelettel köszönöm választ, elfogadom! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Hulladék, politika!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, (Jobbik): – Államtitkár Úr! Hát, igen, éppen az iménti felszólalás is ihlethette volna ezt a „Hulladék, politika” című felszólalásomat… (Derültség és taps a Jobbik soraiban.)…de most nem erről szeretnék beszélni, hanem az NHKV Zrt.-ről, ami mint állami koordináló szerv, 2016-ban kelt küldetésnyilatkozata szerint „a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás területileg optimalizált és szolgáltatási színvonalában egységes rendszerét hivatott kialakítani és fejleszteni”. A társaság célja „a rezsicsökkentés eredményeinek a megőrzése”, és ennek érdekében látja el törvényi feladatát, azaz „beszedi a díjat és kifizeti azt a közszolgáltatóknak”.

– Államtitkár Úr! Sajnálatos tény azonban, hogy sem célját nem sikerült elérnie, sem pedig feladatát nem teljesíti az NHKV Zrt. Megalakítását követően hosszú hónapokon át blokkolta a számlázás addig egyébként jól működő rendszerét, és így már a kezdetektől komoly ellátási zavarokat okozott a hulladékszállításban. Azóta is folyamatos gond van a díj beszedésével, de főleg annak továbbításával a közszolgáltatást végző cégek felé. Ennek bizonyítására hadd emeljek most csak két példát ki! Az egyik a Zöld Híd Kft. esete, amely a sajtóhírek szerint éppen a napokban lesz kénytelen csökkenteni a feladatellátását, mert az állami kukaholding által begyűjtött pénzből messze nem jut annyi vissza ennek a regionális társaságnak, amennyiből normálisan üzemeltetni lehetne azt. Így az eszközpótlásra, például az új autók megvásárlására vagy rekultivációra egyáltalában nincsen forrásuk. A Zöld Híd a béreket, a munkaruhát, az üzemanyagot és az adókat persze kifizeti, de semmi mást. Havi 130 millió forint hiányzik a működésének a finanszírozásából.

– Államtitkár Úr! A másik, még több lakost érintő példa a fővárosi közszolgáltatóé, az FKF-é. Mai napig nem készült el ezen cég 2017. évi üzleti beszámolója, mérlege, mert az NHKV Zrt. nem fizette ki időben, illetve csak jelentős késéssel, most idén, 2018. október 2-án fizette ki a 2017. évi tartozását, vagyis az FKF Zrt. tavalyi, igazolt teljesítményét, azaz mindösszesen 13 milliárd forintot. Ennek eredményeképpen azért, hogy legalább fizetést tudjanak adni a dolgozóknak, és legyen üzemanyag a kukásautókban, csak jelentős szűkítéssel tudták, illetve tudják teljesíteni a közszolgáltatási szerződésükben foglaltakat. Kérdezem:

– Ki a felelős a kialakult helyzetért?
– Milyen azonnali lépéseket, intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy elkerüljék a hulladékszállítás rendszerének összeomlását?

– Ki a felelős a kialakult helyzetért?
– Milyen azonnali lépéseket, intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy elkerüljék a hulladékszállítás rendszerének összeomlását?

CSERESNYÉS PÉTER, (innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár): – Képviselő Asszony! Köszönöm kérdését és aggodalmát a hulladékgazdálkodás működésével kapcsolatban, azonban azt kell mondanom, hogy aggodalomra önnek semmi oka nincs, hisz a kormányzat a közszolgáltatást úgy alakította át, hogy az emberek számára minél alacsonyabb díjon minél magasabb színvonalú szolgáltatást tudjon nyújtani. Hadd világítsak rá részletesen, hogy a közszolgáltatási rendszer átalakításának célja a fenntartható, hosszú távon működőképes és magas színvonalú szolgáltatás biztosítása mellett a költséghatékony működés megteremtése. Kiemelt kormányzati célkitűzés volt emellett a rezsicsökkentés eredményeinek megőrzése, az európai uniós hulladékhasznosítási kötelezettségek teljesítése, ezzel párhuzamosan a lerakásra kerülő hulladék mennyiségének csökkentése, a hulladékhasznosításban rejlő gazdasági lehetőségek kiaknázása is.

– A központi koordináció célja mindezekből következően lehetővé tenné a közszolgáltatásban a leghatékonyabb feladatellátást, ösztönözné a közszolgáltatókat a magasabb szolgáltatási színvonal biztosítására. Az állami koordináció megjelenése óta a szelektív gyűjtés az uniós célokkal összhangban fejlődik. Jelenleg az ingatlanhasználók által történő díjfizetés ‑ közszolgáltatási díj ‑ és a közszolgáltatást végző szolgáltató költségeinek ‑ az úgynevezett szolgáltatási díj ‑ megfizetése közötti összefüggés átrendeződött. A közszolgáltatók a jelenlegi rendszerben nem függnek a díjfizetőktől, hiszen az NHKV Zrt. a közszolgáltatók számára kifizeti a szolgáltatási díjat. Az NHKV Zrt. folyamatosan biztosítja a közszolgáltatók finanszírozását.

– Képviselő Asszony! Hogy a konkrétan felhozott esetekre is feleljek, a Zöld Híd Kft., ahogy azt a szabályozás is lehetővé teszi, a 2018. évi szolgáltatási díjainak felülvizsgálatát kérte, amely jelenleg is folyamatban van. A társaság kérelemmel fordult az NHKV Zrt. felé költségeinek áttekintése érdekében is. Ez a megállapodásban foglalt intézkedési terv alapján információim szerint október végén zárul, zárulhat le. Az NHKV Zrt. a cég feladatellátását fokozott együttműködéssel támogatja. Az FKF Nonprofit Zrt.-vel és a főváros vezetésével folyamatosak az egyeztetések. Ezek eredményeként az FKF Nonprofit Zrt. 2016. és 2017. évi pénzügyi elszámolását tudomásom szerint lezárták, tavalyi beszámolóját közzétették.

– Képviselő Asszony! A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás helyzetét összefoglalva megállapítható, hogy a lakossági díjak alacsony szinten tartása mellett a szolgáltatás folyamatos, és az egyik legfontosabb cél, a rezsidíjcsökkentés és a díjak alacsony szinten tartása teljesült és teljesül. A kiemelt térségek ellátását pedig információim szerint az NHKV Zrt. a szolgáltatókkal együttműködésben fokozott figyelemmel kezeli, hogy a hulladékszállításban és a hulladékgazdálkodásban fennakadás ne legyen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

– Képviselő Asszony! A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás helyzetét összefoglalva megállapítható, hogy a lakossági díjak alacsony szinten tartása mellett a szolgáltatás folyamatos, és az egyik legfontosabb cél, a rezsidíjcsökkentés és a díjak alacsony szinten tartása teljesült és teljesül. A kiemelt térségek ellátását pedig információim szerint az NHKV Zrt. a szolgáltatókkal együttműködésben fokozott figyelemmel kezeli, hogy a hulladékszállításban és a hulladékgazdálkodásban fennakadás ne legyen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Államtitkár Úr! Semmiképpen nem tudom elfogadni ezt a választ, már csak azért sem, mert ez az a kérdés, amiben nem elég a propaganda, nem elég a kormányzati hurráoptimizmus, hiszen a szemét továbbra is kint rohad az utak mentén! (Szilágyi György: Így van!) Sem zöldhulladék-, sem szelektívhulladék-ellátás, -elvitel nincsen! Tessenek szembesülni a valósággal! Az igazság az, hogy szerintem a nápolyi maffia is sírva könyörögne a receptért, hogy hogyan lehet egy többmilliós nagyságrendű lakossági szolgáltatást ilyen módon, ilyen gyorsan és ilyen hatékonyan tönkreverni, mert amikor ön a hatékonyságról beszél, akkor valójában csak azt felejti el, hogy a hatékonyság ebben az esetben azt jelenti, hogy gyorsan, korszerű eszközökkel, jól fizetett munkatársak időben a szemetet elszállítják.

– Államtitkár Úr! Valójában a felelőst sem nevezte meg, hadd tegyem meg most ezt én ön helyett! Úgy hívják ezt a jóembert, hogy Weingartner Balázs József, az önök egyik államtitkára! A „kukaholding” államtitkár, aki eddig a „kukaholding” vezérigazgatója volt, de most már olyan nagy méltóságra méltóztatott, hogy most már államtitkár is lehetett belőle! (Taps a Jobbik soraiban.)

– Államtitkár Úr! Valójában a felelőst sem nevezte meg, hadd tegyem meg most ezt én ön helyett! Úgy hívják ezt a jóembert, hogy Weingartner Balázs József, az önök egyik államtitkára! A „kukaholding” államtitkár, aki eddig a „kukaholding” vezérigazgatója volt, de most már olyan nagy méltóságra méltóztatott, hogy most már államtitkár is lehetett belőle! (Taps a Jobbik soraiban.)

 A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  108  igen szavazattal, 30  nem ellenében, 1 tartózkodás kísértében elfogadta.

 Hazudik az államtitkár?

KORÓZS LAJOS, (MSZP): – Képviselőtársaim! Rétvári államtitkár úr nagy plénum előtt a kórházi várólisták kapcsán azt említette, hogy dicséretesen csökken a sorban állók létszáma, és meg is nevezte nagy plénum előtt, hogy mintegy 28 ezer ember vár különböző műtétekre. Ugyanakkor fölmenve az illetékes honlapra, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő honlapjára, abból kiderül, hogy mintegy 36 ezer ember vár valamilyen műtétre! Ebből a statisztikából az is kiderül, hogy a szürkehályogműtétre, ahogy államtitkár úr említette, mintegy 45 napot kell várni, ugyanakkor, ha megnézzük ezt a statisztikát, akkor kiderül, hogy átlagosan 87 napot kell várni, de van ettől elrettentőbb adat is. Az Észak-Alföldön 199 napot kell egy egyszerű műtétre várni. Térdprotézisre, azt mondja államtitkár úr, hogy 137 nap a várakozási idő, ugyanakkor ezen a honlapon mi azt látjuk, hogy 340 nap, majdnem háromszorosa a várakozási idő, mint amennyit az államtitkár úr állít. Nálunk, Észak-Magyarországon ez az idő 571 nap, majdnem négyszerese annak, mint amit az államtitkár úr állít. Csípőprotézisre azt mondja, államtitkár úr, hogy 104 napot kell várni, ugyanakkor én azt látom, hogy 279 nap az átlagos várakozási idő. Ez is majdnem háromszorosa annak, mint amennyit ő állított. Egy komolyabb ortopédiai nagyműtétre pedig azt mondták itt a statisztikákban, hogy 400 napot kell várni, ugyanakkor az látszik, hogy Dél-Dunántúlon pedig 792 napot.

– Államtitkár Úr! Azt látjuk, hogy nagyon sokan kénytelenek elmenni a magánszférába, a magánrendelésekre, és olyan intézményekben elvégeztetni a műtéteket, amelyek lényegesen rövidebb határidő alatt teszik ezt meg. De azért ám keményen fizetni kell! Ha tehát csökkennének a várólisták, az nemcsak azért van, mert jól dolgozik az állami ellátórendszer, hanem azért, mert nagyon sok ember nem győzi kivárni a sorát. Egy egyszerű képdiagnosztikai vizsgálatért 20 és 50 ezer forint között kell a piacon fizetni, egy egyszerű műtétért 300 és 400 ezer forint között kell fizetni, egy bonyolultabb műtétért bizony 800 ezer forintot és 1,2 millió forintot is elkérnek. Ez vár a magyar emberekre! Ez lesz a jövő egészségügye!  Kérdezem államtitkár urat:

– Mi az igazság?

– Hogy lehet, hogy ekkora nagy a különbség az olvasott statisztika, a működtetett honlap és az államtitkári válasz között?

– Hogy lehet az, hogy ön teljesen más számokat használ, mint az erre hivatott intézmény honlapján olvasható és a nagyközönség számára hozzáférhető?

– Hogy lehet az, hogy ön teljesen más számokat használ, mint az erre hivatott intézmény honlapján olvasható és a nagyközönség számára hozzáférhető?

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Ha teljes hosszában tette volna föl a kérdését, hogy hazudik-e a Gyurcsány-kormány egykori szocialista államtitkára, amikor az alábbiakat állítja, amiket ön itt felsorolt, akkor nyugodtan mondhatnánk, hogy igen, hiszen nem állít valósat akkor, amikor alapfogalmakat kever össze. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Gyurcsány Ferenc, az önök miniszterelnöke mondta, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este! Ön ezt csak kiegészíti államtitkárként, úgy látom, a délutánnal! (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból.)

– Képviselő Úr! Önöknek a várólisták kapcsán két irányba léptek. Egyrészről nem hoztak létre országos, interneten is követhető elektronikus várólista-nyilvántartást…(Gréczy Zsolt: Nem volt rá szükség.)…pontosan azért, hogy ne legyen ez átlátható a rendszer, hogy aki bejelentkezik, az kerül sorra, és szépen időrendben, illetőleg nyilvánvalóan az eset súlyosságát orvosi szempontok alapján figyelembe véve alakuljon ki a sorrend és ez ne legyen átlátható. Meghagyták az intézményekben vezetett kis kockás füzetek rendszerét. Másrészről pedig a vizitdíj és a kórházi napidíj volt az, amivel önök a várólistát csökkenteni akarták. Azzal próbálták távol tartani az embereket, hogy fizetőssé akarták tenni az egészségügyet!

– Képviselő Úr! Hogy a matematika nem az erőssége, azt az elmúlt napokban megtapasztaltuk, hiszen ön azt állította, hogy soha nem voltak olyan hosszúak a várólisták, mint amilyenek most. Eszerint ön azt állítja, hogy most, amikor 28 ezren szerepelnek körülbelül a várólistákon, a 28 ezer magasabb szám, mint a 70 ezer; ugyanis 70 ezren szerepeltek akkor, amikor a várólista-nyilvántartás létrejött, miután önök befejezték a kormányzás lehetőségét.  71 903-an, egész konkrétan, október elsején pedig 28 361-en voltak ezen a várólistán.

– Hogy ön hol csúsztat, tisztelt képviselő úr? Mivel úgy látom, hogy ezt a számok nyelvén, az alapműveletekkel nehéz önnek elmagyarázni, egy szöveges feladattal próbálom önnek elmondani, hogy miben csúsztat ön, amikor magasabb számot mond ennél. Ha ön bemegy egy boltba, a kosarába teszi azokat a dolgokat, amiket meg akar vásárolni, és beáll a sorba, akkor ön előtt állnak hárman. Mi azt mondjuk, hogy hárman állnak ön előtt. Ön a negyedik, az, aki sorra fog kerülni. De ön meg azt mondja, hogy a boltban bóklásznak az emberek a polcok között még hárman. Tehát igazából a potenciális fizetők száma hat, így ön a hetedik, ezért mond ön magasabb számot képviselő úr! Ugyanis az a különbség a várólista és az intézményi előjegyzési lista között, hogy a várólista azokat a betegeket tartalmazza, akiknek már konkrétan van egy időpontjuk, amikor őket megműtik, ön pedig hozzászámít olyan 8 ezer embert, aki nem a legkorábbi időpontot választja a műtétre.

 – Képviselő Úr! Általában az emberek hamarabb kerülnek a várólistán sorra, mint amikorra a regisztrációkor beiratkoznak. Így érdemesebb a lezárt éveket és féléveket nézni és érdemesebb azokat összehasonlítani. Ezt megpróbálom gyorsan megtenni. Szürkehályogműtétnél lezárt 2012-es évben 90 nap volt a várakozási idő, ’17-ben 45 nap, ’18, idei év első félévében 46 nap. Ez közel felére történő csökkenés. Térdprotézis esetében ’12-ben, amikor bevezettük, a teljes évben 241 nap volt a várakozási idő, tavaly 137, az idei év első félévében 123 nap. Ez is a megfeleződését jelenti. Csípőprotézis-műtét esetében 180 nap volt a várólistarendszer indításakor, ez a tavalyi évre, 2017-re 104 napra csökkent, az idei év első félévében pedig 86 napra csökkent. Itt kevesebb mint felére csökkent a várakozás, és azt is bevezettük, hogy ha egyik kórházban rövidebb, a másikban hosszabb a várakozási idő, akkor 10 százalékát a költségeknek az utazás költségeire lehet fordítani, ha valaki máshol, nem a saját megyéjében, egy szomszéd megyében gyorsabban kerül sorra. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 – Képviselő Úr! Általában az emberek hamarabb kerülnek a várólistán sorra, mint amikorra a regisztrációkor beiratkoznak. Így érdemesebb a lezárt éveket és féléveket nézni és érdemesebb azokat összehasonlítani. Ezt megpróbálom gyorsan megtenni. Szürkehályogműtétnél lezárt 2012-es évben 90 nap volt a várakozási idő, ’17-ben 45 nap, ’18, idei év első félévében 46 nap. Ez közel felére történő csökkenés. Térdprotézis esetében ’12-ben, amikor bevezettük, a teljes évben 241 nap volt a várakozási idő, tavaly 137, az idei év első félévében 123 nap. Ez is a megfeleződését jelenti. Csípőprotézis-műtét esetében 180 nap volt a várólistarendszer indításakor, ez a tavalyi évre, 2017-re 104 napra csökkent, az idei év első félévében pedig 86 napra csökkent. Itt kevesebb mint felére csökkent a várakozás, és azt is bevezettük, hogy ha egyik kórházban rövidebb, a másikban hosszabb a várakozási idő, akkor 10 százalékát a költségeknek az utazás költségeire lehet fordítani, ha valaki máshol, nem a saját megyéjében, egy szomszéd megyében gyorsabban kerül sorra. (Taps a kormánypártok soraiból.)

KORÓZS LAJOS: – Államtitkár Úr! Hát, most sem mondott igazat! Tízparancsolat 8. pontja: legyen olyan kedves tanulmányozni. Nem fogadom el a válaszát! (Taps az MSZP soraiból.)

***

Hírdetés

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  112  igen szavazattal, 26 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Miért veszik semmibe a magyar nőket?

OLÁH  LAJOS, (DK):- Képviselőtársaim! Több nemzetközileg elismert kutatás támasztotta alá az elmúlt években, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyek több női döntéshozót alkalmaznak, jobb gazdasági teljesítményre képesek. Ma már nem csak a tapasztalatok, hanem a kutatások is azt igazolják, hogy felelős pozícióban a nők sokszor jobban kezelik a konfliktusokat és kockázatvállalásban is higgadtabban járnak el, mint férfitársaik.

– Európában olyan országok kezdték már meg a kötelező női kvóták alkalmazását az állami cégekre vonatkozóan, mint Belgium, Franciaország, Hollandia, Dánia, Finnország, Ausztria vagy Németország. A magyar nők sem képességeik, sem végzettségük terén nem maradnak el európai társaiktól, mégis kirívóan alacsony a számuk a döntéshozó pozíciókban. Ezzel Önök ártanak a magyar nőknek és ártanak a magyar gazdaságnak is, hiszen több női döntéshozóval jobb döntések születnének és eredményesebb, hatékonyabb lenne a gazdaságunk is. Ez a probléma szerepel a Sargentini-jelentésben is, mert Önök 8 éve nem csinálnak semmit és még azt sem hagyják, hogy mi, európai magyarok csináljunk.

– A Demokratikus Koalíció nevében már több törvényjavaslatot is benyújtottam ez ügyben, a kormánypártok azonban már a tárgysorozatba vételüket is elutasították. Ha valamit tárgysorozatba sem vesznek, az nagyjából annyit jelent, hogy Önök szerint beszélni sem érdemes róla, szóra sem érdemes. Önök nem tisztelik a magyar nőket és nem hajlandóak biztosítani nekik sem az egyenlő esélyeket, sem az egyenlő fizetést. Nézzenek körül Európában, nem csak állami céget, hanem még parlamentet sem találnak olyan kevés nővel, mint az itteni. Kérdezem ezért:

– Miért van ez a különbség Európa és Magyarország között?

– Miért nem hagyják, hogy a magyar nők is megkapják azt a tiszteletet és bánásmódot a gazdaságban, amit Európa legtöbb országában megkapnak?

– Miért veszik semmibe a magyar nőket?

– Miért veszik semmibe a magyar nőket?

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Ön arról beszélt, hogy miért nem 40 százalék a nők aránya a döntéshozatalban. Ránéztem az önök frakciójára, a DK frakciójára. Csak férfiak ülnek jelenleg ebben a frakcióban, és ön közben arról beszél, hogy magasabb női részvételt követel.  Ehhez képest, ha én visszamegyek az EMMI-be egy miniszteri értekezletünkre, ott női többlet van az államtitkárok, a szakmai vezetők között. Aztán eszembe jutott az ön pártelnökének, Gyurcsány Ferencnek a kijelentése is 2004-ből, aki azt mondta: akinek öregecskedő felesége van, az szívesebben cserélné fiatalabbra! Ez volt a DK-nek a nők iránti tisztelete? Vagy az is eszembe jutott, hogy önök idén februárban a választási kampány hevében tartottak egy fórumot, ahol elmondta az önök pártelnöke, hogy történt, vagy nem történt migránsok által nőkkel szembeni erőszak, és ezalatt nevetgéltek. Amikor Gyurcsány Ferenc az öregecskedő feleségek lecseréléséről dönt, az az önök nők iránti tisztelete? Amikor nőkkel szembeni erőszakról nevetgélnek a saját kampánygyűlésükön? Ez a nők iránti tisztelet? (Kunhalmi Ágnes: Meg is erőszakolta a Gyurcsány őket!)  Azt hiszem, hogy ez is mutatja, hogy ön valakinek éppen meg akart felelni, vagy majd Brüsszelben be akarják mutatni, hogy volt egy ilyen felszólalásuk, csak ott majd nem tudom, hogyan montírozzák be az ön felszólalásának videójára, hogy a DK-nak női képviselői is jelen voltak-e ezen vagy sem.

– Képviselő Úr! Mi az elmúlt években több döntést hoztunk, amivel igyekeztünk a nők helyzetét javítani. Sőt az önök által nem támogatott Alaptörvénybe is beiktattuk, hogy a nők számára az átlaghoz képest kedvezőbb intézkedéseket hozhat a parlament, és hozott is ilyen intézkedéseket: Például a „Nők 40”-et, vagy például azt, hogy a diákhitelt, ha három gyermeket vállal valaki, akkor teljes mértékben elengedjük. Ezek mind-mind a nők tiszteletét mutatják, az ő irányukba hozott döntések, amelyeket önök egyenként és összességében sem támogattak. Például a „Nők 40”-et nem fájt volna a DK képviselőinek sem megszavazni, mégsem szavazták meg. Arról nem beszélve, hogy ha a kormányzati intézkedéseket nézzük, vagy a gyed extrát, a diplomásgyedet vagy a munkahelyvédelmi akciót, amikor bevezettük, nem támogatta őket az ellenzék, a bölcsődefejlesztésekről nem is beszélve.

– Képviselő Úr! Ha megnézi ön az OECD kimutatásait, akkor viszont azt láthatja, hogy a női vezetők számának növekedési üteme meghaladta Magyarországon az OECD, tehát a legfejlettebb országok átlagát. Ha megnézi, hogy a női foglalkoztatottság miként emelkedett, azt láthatja, hogy 49,8 százalékról 62,5 százalékra emelkedett, rekordmagasságba emelkedett Magyarországon a nők foglalkoztatása. Az önök listája viszont csak arról szól, hogy miket szüntettek meg, amit a nők igénybe vehettek korábban; kezdve a rendszeres gyerekvédelmi támogatással az egy és két gyermeket nevelő családok családi adókedvezményéig, a három- és többgyermekesek esetében pedig csökkentették az összegét az igénybe vehető adókedvezménynek, lerövidítették a gyest, megszigorították a gyed jogosultsági feltételeit, vagy akár még az otthonteremtést is korlátozták a családok, a családanyák kárára.

– Képviselő Úr! Mi ezzel szemben új bölcsődetípusokat vezettünk be, pontosan azért, hogy azok a nők, akik vissza szeretnének térni dolgozni már a gyermek hároméves kora előtt, nekik is rendelkezésre álljon minibölcsőde, családi bölcsőde, munkahelyi bölcsőde. Óvodafejlesztésre, bölcsődefejlesztésre százmilliárdos nagyságrendben, összesen 110 milliárd forintot fordítunk, pontosan azért, hogy a nők helyzetét is minél inkább olyanná tegyük, hogy maguk döntsék el, mit szeretnének tenni. A húszévesnél idősebb magyarok körében pedig a diplomás nők aránya már 2016-ban meghaladta a diplomás férfiakét! Az Eurostat kimutatása szerint, amit még a Frankfurter Allgemeine Zeitung is idézett, ötödik helyen állunk Európában a női vezetők számát tekintve!. (Taps a kormánypártok soraiból.)

– Képviselő Úr! Mi ezzel szemben új bölcsődetípusokat vezettünk be, pontosan azért, hogy azok a nők, akik vissza szeretnének térni dolgozni már a gyermek hároméves kora előtt, nekik is rendelkezésre álljon minibölcsőde, családi bölcsőde, munkahelyi bölcsőde. Óvodafejlesztésre, bölcsődefejlesztésre százmilliárdos nagyságrendben, összesen 110 milliárd forintot fordítunk, pontosan azért, hogy a nők helyzetét is minél inkább olyanná tegyük, hogy maguk döntsék el, mit szeretnének tenni. A húszévesnél idősebb magyarok körében pedig a diplomás nők aránya már 2016-ban meghaladta a diplomás férfiakét! Az Eurostat kimutatása szerint, amit még a Frankfurter Allgemeine Zeitung is idézett, ötödik helyen állunk Európában a női vezetők számát tekintve!. (Taps a kormánypártok soraiból.)

OLÁH LAJOS: – Meglepődtem államtitkár úron, azt hittem, azzal fogja kezdeni, hogy kifli volt a jelem az óvodában, és hogy volt osztályfőnöki figyelmeztetésem is, és hogy ez lesz a válaszának a lényege, de úgy látszik, most kivételesen a kommunikáció és a TEK nem ásott elég mélyre az önök kérésére. (Rétvári Bence: Nagyon gyenge volt!)  Úgy látom, biztos az én hibám az, hogy ön nem értette a kérdés valódi tartalmát, de valószínű, hogy nemcsak a kérdést nem érti, hanem a nők valódi helyzetét sem! (Rétvári Bence: Visszautasítom!)

– Államtitkár Úr! Ön nem válaszolt arra a kérdésre egy szó erejéig sem, hogy miért nem támogatják a női kvótát az állami és az önkormányzati cégek esetében. Nem válaszolt arra, hogy az isztambuli egyezményt miért nem ratifikálják, és hogy miért nem támogatták a nők elleni erőszakról szóló határozatot, így a válaszát elfogadni nem tudom! (Taps a DK soraiból.)

 ***

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  112  igen szavazattal, 17  nem ellenében, 15 tartózkodás kísértében elfogadta.

A Családok Évében jár-e egy nagymama mellé egy nagypapa is a családba?

PINTÉR TAMÁS, (Jobbik): –  Államtitkár Úr! A Jobbik nemrégiben egy országos akciót hirdetett meg „40 év, 40 érv” címmel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a magyar dolgozók hogyan fogadnák azt, ha 40 év ledolgozott munkaviszony után a nőkhöz hasonlóan a férfiak is nyugdíjba vonulhatnának. A hónap elejéig tartott a meghirdetett akciónk, és több száz válasz érkezett a felvetésünkre. Több mint hat éve hiába kérjük a Fidesz-kormányt arra, hogy teremtsük meg végre a férfiak számára is ezt a lehetőséget, de talán most, ezt az össztársadalmi igényt figyelembe véve önök is lépni fognak. Egybehangzó kérés ugyanis a nők és a férfiak részéről is, hogy a nyugdíjrendszerünkben végre igazságot tegyünk! Ez a diszkriminatív helyzet egyre égetőbb mindenki számára és gyors megoldást sürget; ismétlem, gyors megoldást, mert hazánkban ma ötből három férfi nem éri meg a nyugdíjkorhatárt! Az özvegyi nyugdíj pedig csak töredéke annak az összegnek, ami járna!

– Államtitkár Úr! Sajnos, ismerjük az önök rendkívül gyenge érvelési technikáját, de most az egyszer nagyon fontos, hogy mindenki számára őszinte választ adjanak a bemagolt szövegek helyett, ezért kérjük, hogy hagyják a mellébeszélést, hogy nem szavaztuk meg például az áfacsökkentést vagy a Budapest-programot, hiszen önök is utánanézhetnek, hogy minden esetben egy kedvezőbb megoldást kerestünk. De a nyugdíjprémiummal se jöjjenek, kérem, mert bár támogatjuk a nyugdíjasok megsegítését, de egyrészt a növekvő árakat a kisebb anyagi segítségek nem ellensúlyozzák, másrészt pedig most nem erről kérdezzük önöket. Arra szeretnénk választ kapni:

– Tervezik-e a férfiak számára is biztosítani azt, hogy 40 év ledolgozott munkaviszony után megérdemelten nyugdíjba mehessenek?

– Tisztában vannak-e önök azzal, hogy hány unoka nem tud játszani a nagypapájával, mert az dolgozik, vagy a korai halálozások miatt már erre nincs lehetősége?

– Tudják-e, hogy vannak olyan férfiak, akik 40-50 évig fizetik a nyugdíjjárulékot, de egy fillért sem kapnak, mert meghalnak, mielőtt élvezhetnék a békés nyugdíjas éveket?

– Tudják-e, hogy van olyan család, ahol azért nem születik több unoka, mert nincs elég nagyszülői támogatás hozzá?

– És tudják-e azt, hogy a magyar társadalombiztosításra micsoda terhet rónak azok az idős, munkájukban megroppant férfi dolgozók, akik a nyugdíjas éveikben már csak a betegségek szövődményeivel tudnak foglalkozni?

– És tudják-e azt, hogy a magyar társadalombiztosításra micsoda terhet rónak azok az idős, munkájukban megroppant férfi dolgozók, akik a nyugdíjas éveikben már csak a betegségek szövődményeivel tudnak foglalkozni?

RÉTVÁRI BENCE,  (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Egy újabb, eléggé gyenge lábakon álló érvelést hallottunk a Jobbik részéről, hogy miért nem támogatták a „Nők 40” bevezetését. Bárhányféle megoldási javaslatot próbálnak erre a kommunikációs zsákutcára kitalálni, nem fognak. Nagyon nehéz lesz önöknek bármikor is megindokolni, hogy itt a parlamentben megnyomott nem gombja igazából igent jelentett, csak önök kétszer is nyomtak volna igent, ezért nyomtak nemet.

– Képviselő Úr! Az a szomorú valóság, mert ez valóban szomorú, hiszen itt egy olyan kérdésről volt szó 2010 táján, amelyet támogathatott volna mindegyik párt a parlamentben,  amikor a nők számára a 40 év munkaviszony és a gyermekneveléssel eltöltött idő utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét biztosítottuk, a Jobbik frakciója, hasonlóan a többi ellenzéki frakcióhoz, ezt nem támogatta. Azért tettük ezt, hiszen a nők, akik gyermeket vállalnak, több helyen is kell hogy helytálljanak: nemcsak a munkahelyükön, hanem nagyobb mértékben hárul rájuk a gyermekneveléssel kapcsolatos otthoni feladat, és a gyermek vállalása is az ő fizikumukat sokkal jobban igénybe veszi. Éppen ezért, elismerve, hogy dupla helytállása van a magyar édesanyáknak, ezért vezettük be a „Nők 40”-et, és azért is, hogy nagymamaként minél hamarabb tudjanak a gyermekeiknek is besegíteni abban, hogy az unokák neveléséből egyes feladatokat átvegyenek. Az Alaptörvényben is rögzítettük, hogy a nők számára kedvezőbb intézkedéseket a kormány és a parlament hozhat. A „Nők 40” pontosan egy ilyen intézkedés, ahol a nőket kedvezőbb helyzetbe szeretnénk hozni.

– Képviselő Úr! A nők és férfiak számára egyaránt kedvező volt az, hogy az elmúlt években messze az infláció fölött emelkedtek a nyugdíjak. Összességében 29,8 százalékkal emelkedtek, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke most 10 százalékkal magasabb, mint volt 2010-ben, férfiaknak, nőknek egyaránt. Az is fontos volt, hogy 2016 novembere és ’18 márciusa között nyugdíj-kiegészítésre, nyugdíjprémiumra és Erzsébet-utalványokra összességében 129 milliárd forint többletet fordított a magyar költségvetés. Férfiaknak, nőknek egyaránt fontos volt ez az emelkedés. Az is fontos volt, hogy azoknak a nyugdíj előtt álló, 55 éves kor felettieknek tudtunk segítséget nyújtani a gazdasági válságnak egy nehezebb szakaszában, akik ilyenkor küzdöttek azzal, hogy ha elbocsátják őket, nehezebben szereznek munkát. A munkahelyvédelmi akcióterv tíz, nyugdíj előtt álló munkavállalóból hétnek segítette a foglalkoztatását és a többségük férfi volt. Ezzel is segítettünk a férfiaknak elhelyezkedni és magasabb nyugdíjat elérni.

– Képviselő Úr! Hogy önök hogyan gondolkodnak a nyugdíjasokról, azt Vona Gábortól megtudhattuk. 2017 júliusában írta ki a Facebookjára: „Hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugrálnak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul és hörgik fel a 20. század minden traumáját.” (Lukács László György: Mindezt azért, mert a TV2-t nézed!) „Húzták maguk mögött a kis bevásárlókosarukat, és ne szépítsük, a szemükben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig szennyvíz folyt.” Így beszéltek önök azokról, akik akár 40 év, akár több mint 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulnak. (Lukács László György: Agymosás!) Most pedig azt próbálják mutatni, hogy önök bár az áfacsökkentést meg a „Nők 40”-et és sok minden mást nem szavaztak meg, mégis a nyugdíjasok és az idős férfiak barátai.

– Képviselő Úr! Szerintem inkább azok a barátai az idős embereknek, akik olyan gazdaságpolitikát folytatnak, amelynek a keretében most már akár 18 ezer forint összegű nyugdíjprémium is kifizethetővé válik, és egy átlagnyugdíjas 18 ezer forintos nyugdíjprémiumot várhat idén év végén. Erre tudtunk 41,3 milliárd forintot fordítani. Ha a Jobbik gazdaságpolitikai javaslatait elfogadtuk volna, akkor erre nem kerülhetett volna sor soha! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

– Képviselő Úr! Szerintem inkább azok a barátai az idős embereknek, akik olyan gazdaságpolitikát folytatnak, amelynek a keretében most már akár 18 ezer forint összegű nyugdíjprémium is kifizethetővé válik, és egy átlagnyugdíjas 18 ezer forintos nyugdíjprémiumot várhat idén év végén. Erre tudtunk 41,3 milliárd forintot fordítani. Ha a Jobbik gazdaságpolitikai javaslatait elfogadtuk volna, akkor erre nem kerülhetett volna sor soha! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

PINTÉR TAMÁS: – Egészen elképesztő, államtitkár úr, hogy ön politikai kérdést csinál emberek életéből!  (L. Simon László: Jesszus!) De ha már itt tartunk, beszélhetnénk arról is, hogy Szolnok fideszes polgármestere, Szalay Ferenc hogy beszélt, milyen minősíthetetlenül beszélt az idős emberekről. De beszélhetnénk az önök propagandistájáról, Bayer Zsoltról is, aki szét akarta veretni az idős embereknek egy csoportját. Tudja, én akkor az ön helyében meg sem szólalnék, ha ennek tudatában lennék!

– De akkor már beszéljünk arról, hogy önök mit nem szavaztak meg! Nem szavazták meg például a nyugdíjminimum 50 ezer forintra történő emelését! Nem adták vissza a nyugdíjasoknak a 13. havi nyugdíját. Eltörölték és azóta sem akarják visszaadni a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét! (Szilágyi György: Bizony!) Önök halálba, de jobb esetben is betegségbe taszítják ezeket az embereket! Azt gondolom, államtitkár úr, főleg az önök által meghirdetett családok évében viszont minden családban szükséges egy nagymama mellé egy nagypapa is. A válaszát nem tudom elfogadni!  (Taps a Jobbik padsoraiból.)

***

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  108 igen szavazattal, 32  nem ellenében, 1 tartózkodás kísértében elfogadta.

Mikor hajlandók végre segíteni a hitelkárosultaknak?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, (MSZP): – Államtitkár Úr! Az Európai Bíróság szeptemberben sorsfordító ítéletet hozott, megvizsgálhatják ugyanis a magyar bíróságok a devizahitelek árfolyamkockázatának ügyfélre terhelését, és tisztességtelennek nyilváníthatják az ezzel kapcsolatos szerződési feltételeket, ha a hitelt felvevő számára nem világosan és érthetően lettek megfogalmazva. Az EU Bírósága nagyobb segítséget nyújt a devizahiteleseknek, mondhatnánk úgy is, hogy az EU Bírósága a magyar emberek oldalára állt a magyar kormánnyal szemben, ezzel a döntéssel ugyanis minden egyedi ügyben megvizsgálhatóvá válik, hogy a bank megfelelően tájékoztatta-e az érintetteket vagy őket az apróbetűs részek csapdájába ejtették? Ez akár a szerződések semmissé nyilvánításához is vezethet! Azok a devizakárosultak kaphatnak újabb esélyt, akiknek már több éve, talán évtizede nem oldották meg a problémáját. Amíg önök luxuskastélyokat vásárolnak, a barátaik vadászkastélyaikban töltik az időt, addig emberek tucatjai kerülnek nap mint nap utcára. Miközben azt hazudták nekik, hogy megoldják az ő problémájukat, lassan egy évtizede várnak az igazságra.

– Államtitkár Úr!Az Európai Bíróság ítéletével a Magyar Országgyűlés újabb esélyt kapott arra, hogy a hitelkárosultaknak végre valódi segítséget nyújtson! Példáért nem kell messzire menni, a szomszédos Horvátország bírósága egyértelműen kimondta, hogy az árfolyamkockázat a bankokat terheli. Nemcsak a horvát fociról lehet példát venni, államtitkár úr, hanem mondjuk, a horvát hitelkárosultak megsegítéséről is, ahol a kormány segített! Lehet menni tanácsért, államtitkár úr! Ha önök nem a bankok oldalán állnának, akkor a hitelkárosultak helyzete egy évtizedes várakozás után végre igazságosan rendezésre kerülne. A családok éve van, államtitkár úr, önök szerint ‑ akkor jó lenne, ha úgy is viselkednének! Ezért kérdezem:

– Mit kíván tenni a kormány az EU Bíróságának ítélete után?

–  Követik-e a horvát példát, és a bankokra terhelik-e az árfolyamkockázatot a magyar családokkal szemben?

***

VÖLNER PÁL, (igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő Asszony!  Ha az ön számára leírt szöveg elejét pontosan értelmezné, akkor talán kiderült volna belőle, hogy azt mondta ki a bíróság, hogy a bíróság értelmezheti ezt a részt, vizsgálhatja azokat a körülményeket, amelyek között a szerződés megszületett, és ez a magyar bíróságok feladata. Önök mindig azon háborognak, hogy a kormányzat vagy akár a parlament beavatkozik a bíróságok működésébe. Ön a hatalmi ágak tiszteletben tartását figyelmen kívül hagyva pontosan egy olyan javaslattal él itt nekünk, ahol azt mondja, hogy a bíróság helyett mi végezzük el azt, egyedileg, hogy mondjuk, az 1 millió devizahitel-szerződést vizsgáljuk felül, és ennek alapján hozzunk egy döntést. Ez egy nagyon érdekes felvetés. Nem tudom, képviselő asszony mekkora részt tudna ebből vállalni, illetve milyen végzettsége van hozzá. A magyar bíróságok tagjainak, a bíráknak ehhez megvan most már a jogkörük is, megvan hozzá a tudásuk is, és egyedileg megvizsgálhatják ezeket a szerződéseket!

– Képviselő Asszony!  Már többször tájékoztattam önöket arról, hogy gyakorlatilag  minden ügy teljesen más lehet, és nem lehet általános szabályozás alapján meghatározni azt, hogy abban a tényleges ügyben az adott szerződéskötéskor ki volt jelen, mit mondott, milyen tájékoztatást kaptak. A leírt szerződések alapján ez rekonstruálható, de hogy ténylegesen mi történt, az egy bírósági eljárás része! Ott tanúkat kell beidézni, írásbeli bizonyítékok vannak, szakértőket lehet igénybe venni, és ön úgy állítja be, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne, hogy akkor most itt pattintunk egyet, és megoldottuk ezt a problémát. Egy kicsit azonban  álszentnek tartom az MSZP magatartását ebben az ügyben.

– Képviselő Asszony! Önök 2002 után gyakorlatilag megszüntették az államilag támogatott lakáshiteleket, amelyekből forint alapon lehetett vásárolni lakásokat. Megjegyzem, néhány miniszterük még az utolsó pillanatban sikeresen élt ezzel a lehetőséggel, ez persze hozzátartozik a kép teljessé tételéhez. (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiból.) Gyakorlatilag rákényszerítették a magyar társadalmat, nemcsak a lakáshitelek, a gépjármű-hitelezés tekintetében és mindenféle tekintetben, hogy a devizahiteleket vegyék igénybe  és ezt az adósságcsapdát kitervelten odatették eléjük!  Majd amikor 2008-ban beütött a krach, bejött a világgazdasági válság, kiderült, hogy a bankok nem a barátaink, hanem éppenséggel azok, akik kihasználnak bennünket, amikor elszálltak a kamatok, elszálltak az árfolyamok, ugyanúgy tudták önök is, hogy a bankok tisztességtelenül számolnak fel költségeket, az árfolyamátváltásnál tisztességtelen hasznot realizálnak, nem tettek semmit, nem váltották át forintra a hiteleket! Itt mindenféle árfolyamokra hivatkoznak, hogy hogyan meg miként lehetett volna: a Nemzeti Banknak ugyanaz a devizatartaléka volt meg, amikor Matolcsy György jegybankelnök úr átváltotta forintra a hiteleket, mint ami Simor András idejében rendelkezésre állt. Önök mégis gyávák voltak, vagy éppenséggel a bankok pártján álltak, és nem tették meg a hitelesek érdekében ezt a lépést, ami teljesen kézenfekvő és logikus lett volna. Ehelyett még felvettek egy nagy hitelt az Uniótól, a Világbanktól, három évre természetesen, hogy az utána az adófizetőket már az új kormányzat idején terhelje, megtetézve a többi problémával.

– Képviselő Asszony! Az a probléma, hogy önök nem hajlandók elszámolni a saját múltjukkal, a saját tetteikkel, és akkor, amikor nem szavazzák meg a bankok elszámoltatását, a forintosítást, a végtörlesztést, a Nemzeti Eszközkezelőt, és a számtalan intézkedést, amit a kormányzat tett azoknak a devizahiteleseknek az érdekében, akikért krokodilkönnyeket hullatnak itt, akkor egy kicsit teljesen érthetetlen a számomra, hogy hogyan mernek ilyen kérdéseket feltenni nekünk? (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

– Képviselő Asszony! Az a probléma, hogy önök nem hajlandók elszámolni a saját múltjukkal, a saját tetteikkel, és akkor, amikor nem szavazzák meg a bankok elszámoltatását, a forintosítást, a végtörlesztést, a Nemzeti Eszközkezelőt, és a számtalan intézkedést, amit a kormányzat tett azoknak a devizahiteleseknek az érdekében, akikért krokodilkönnyeket hullatnak itt, akkor egy kicsit teljesen érthetetlen a számomra, hogy hogyan mernek ilyen kérdéseket feltenni nekünk? (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ:  – Tudja, államtitkár úr, az ön igazságügyi minisztere a bankokat védi a károsultakkal szemben! (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között Szászfalvi László: Nem figyeltél oda!)  A horvát kormány magától tette meg ezt a lépést, hogy megmentse a devizakárosultakat.

– Államtitkár Úr! Milyen szakmaiságra hivatkozik ön? A lakástakarékok kivéreztetését egy nap alatt viszik át a parlamenten. Milyen szakmai anyag van, milyen háttéregyeztetés?  (Völner Pál: Nem tudnak nyerészkedni az utolsó pillanatban!)  Mit tudnak önök felmutatni, amivel ezt majd holnap meg tudják magyarázni?

– Államtitkár Úr! Hivatkozik arra, hogy nincs elég szakember. Annyi léhűtő államtitkár, helyettes államtitkár, kormánymegbízott, miniszteri megbízott ül a kormányban! Európában ilyen kormány nincs, amelyikben ennyi ember ülne, és nem csinálnak semmit, csak azokat a törvényeket nyomatják keresztül, ami önöknek jó! (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)  Fogják munkára őket, és akkor lesz, aki segítsen a hitelkárosultaknak! (Taps az MSZP padsoraiból.)

***

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  111  igen szavazattal, 29  nem ellenében, 1 tartózkodás kísértében elfogadta.

Mikor hozzák végre helyzetbe a magyar vállalkozásokat is?

 Z. KÁRPÁT DÁNIEL, (Jobbik): – Tisztelt Ház! Statisztikai adatok vizsgálata közben megdöbbentő dolgokra bukkan az ember. Amikor azt vizsgáljuk, hogy a magyar vállalkozások, a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások versenyhátránya miért ennyire brutális, a válasz egyik részét ott találjuk meg, ahogy a multinacionális cégekkel bánik ez a kormányzat 2010 óta. Ha van valaki ebben a teremben, aki a Gyurcsány-, illetve Bajnai-kormányok gazdaságpolitikájával enyhén szólva nem szimpatizál, az én magam vagyok, viszont el kell hogy mondjam, ha összehasonlítjuk, hogy mennyi pénzzel… (Zaj és derültség a kormányzó pártok padsoraiban.)…mekkora forrással támogatták önök, akik most röhögcsélnek,  mennyi forrással támogatták a multicégeket… (Moraj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiban, többek között Rétvári Bence: Nem olvassátok a házszabályt?) és egyébként kiköphetné a rágót beszólás közben, akkor elmondhatnánk azt is, hogy álláshelyenként vizsgálva a multicégek által teremtett álláshelyeket a Fidesz-kormányok 7,6 millió forinttal dotálták átlagosan, a Gyurcsány-Bajnai korszakban ez 4,5 millió volt álláshelyenként. Lehet arról vitatkozni, hogy milyen szakmai ismérvek bújnak meg a háttérben, de ha azt vizsgáljuk, hogy egyedi kormánydöntéssel mennyi vissza nem térítendő forrást biztosított ezen multicégek számára az egymást követő két Fidesz-kormányzat, vizsgáljuk csak 2011-től az adatsort, hiszen a korábbi áthúzódó döntéseket vegyük ki a rendszerből, akkor is azt látjuk, hogy a Fidesz-kormányok 255,6 milliárd forint közpénzt adtak oda vissza nem térítendő munkahelyteremtési támogatás, infrastrukturális beruházás címszó alatt, miközben a korábbi MSZP-kormányok 130,2 milliárdot.

– Államtitkár Úr! Azt látjuk tehát, hogy a multicégek simogatása kormányokon átívelő módon megtörtént, nem csillapodik, miközben a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások brutális versenyhátrányban vannak. Ha a hazai vállalatok termelékenységi rátáját vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy 2010-től kezdve, tehát 2016-ig vizsgálva, ez 1,25 százalékról mindössze 1,49 százalékra növekedett, a régióban messze a legalacsonyabb. A leginkább kivéreztetett csoportba a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások tartoznak, amelyeknek teljes adórátája még mindig brutális szinten van. A minimális csökkentés ellenére is ez 52,4 százalékról alig 46,5 százalékra csökkent.

– Államtitkár Úr! Tehát önök visszafogják a magyar vállalkozások versenyképességét, nem hagyják őket még az önök által idehívott összeszerelő üzemek bedolgozóivá sem válni. Teljesen jogos lenne az az igény, hogy mondjuk, a mobiltelefonról végezhető ügyintézés szélesítésével, a telephely létesítésével, illetve engedélyezésével kapcsolatos illeték eltörlésével, vagy akár a vállalati gépjárműhasználat megkönnyítésével azon magyar kisvállalkozásokat hozhatnák helyzetbe, amelyeknek bürokratikus terheik elképesztően magasan vannak, szeretném hangsúlyozni, hogy a mérhető, de mégiscsak kozmetikai szintű csökkentés ellenére is.

– Arról is el kellene gondolkozniuk ebben a teremben, hogy a stratégiai szerződések tekintetében, ahol nem írták elő a bérkiegyenlítődés lassú mivoltát a multicégek számára, hogyan lehet olyan újratárgyalást eszközölni, amelyek révén a felszabaduló forrásokkal magyar kis- és közepes vállalkozásokat hoznak helyzetbe? A különböző minősítések megszerzésének folyamatát szintén ildomos lenne egyszerűsíteni és felgyorsítani, a költségeit pedig állami forrásokból dotációban részesíteni. Számos részterületen lenne indokolt engedményeket biztosítani, kezdve a vállalati gépjárműhasználat során a kötelezően vezetett menetlevél használatának újraszabályozásától a vállalatok bejegyzésének folyamatát egyszerűsítő és felgyorsító, a visszaéléseket kiküszöbölő lépésekig. Bármiféle söralátét emlegetését mellőzve kérdezem:

– Várható­ e a különböző bevallások egységesítése, illetve további vállalkozásbarát lépések kiszámítható bevezetésének bejelentése?

– Várható­ e a különböző bevallások egységesítése, illetve további vállalkozásbarát lépések kiszámítható bevezetésének bejelentése?

CSERESNYÉS PÉTER, (innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Ön olyan valótlan képet fest a gazdaságról, mintha a multinacionális vállalatok és a hazai kis- és középvállalkozások csak egymás rovására gyarapodhatnának. Pedig ön is tudja, hogy e vállalkozások a gazdaság egymást kiegészítő szereplői. Vagy ha nem tudja, kérdezze meg a sok tízezer magyar dolgozót, akiknek a nagyvállalatok ugyanúgy adnak munkát, mint a kis- és közepes vállalkozások. Kérdezze meg azokat a magyar kkv-kat, amelyek működését a rájuk egyre nagyobb mértékben támaszkodó nagyvállalatok stabil megrendelései biztosítják. Ellenzéki képviselőként persze vélhetően munkaköri kötelességének tartja, hogy letagadja a 2010 óta eltelt időszak kétségbevonhatatlan eredményeit. A kísérlet hiábavaló, minden elfogulatlan szemlélő átlátja, hogy a magyar gazdaság évek óta az uniós átlagot meghaladó mértékben növekszik!

– Képviselő Úr! Soha nem dolgoztak annyian idehaza, mint most, és a bérek is folyamatosan emelkednek. Mindezt csak sikeres hazai kis- és középvállalkozások révén érhettük el, ezért a kezdetektől támogatjuk növekedésüket, és csökkentjük a terheiket, a helyzetük így nyolc éve folyamatosan javul. A 2010-ben még 52 százalékos átlagos adóterhelésük közel negyedével, 39 százalékra csökkent.

– Képviselő Úr! Azon a kormányon kéri számon a vállalkozói terhek csökkentését, amely Európában az egyik legalacsonyabbra, 19-ről 9 százalékra csökkentette a társaságiadó-kulcsokat. A kkv-k alanyi áfamentességét 8 millió forintra emeltük, a foglalkoztatással kapcsolatos közterheket tartós csökkenő pályára állítottuk. A kata és a kiva konstrukciók bevezetése egyszerre adott lehetőséget a kisebb vállalkozások adózási és adminisztratív terheinek csökkentésére. Ezeket a lehetőségeket mára közel 330 ezer vállalkozás veszi igénybe. Az adminisztratív tehercsökkentés is nyitott kapukat dönget. Talán nem emlékszik az egyablakosan vagy digitálisan intézhetővé tett közigazgatási ügyek tömegére, az engedélyeztetést felváltó bejelentési eljárásokra, a közigazgatási rezsidíj csökkentésére? Ami pedig a fejlesztéspolitikát illeti: 2011 és 2017 között 45,5 milliárd forinttal támogattok a kkv-szektort kifejezetten új munkahelyek létrehozásában, ami 24 ezer új munkahely megteremtését eredményezte. A gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program 2014 és 2020 közötti uniós forrásaiból pedig 10 ezer vállalkozás 14 ezer fejlesztési projektjét támogattuk közel 2300 milliárd forinttal. Hazai forrásból is átfogó programok indultak, például a beszállítófejlesztési program, az Irinyi-terv iparstratégiai támogatásai, az építőipari támogatási program, vagy az induló „Ipar 4.0” program.

–  Képviselő Úr! Az elért eredmények megkérdőjelezhetetlenek, mégsem érjük be ennyivel! Az a célunk, hogy 2020-ra a hazai kkv-k hozzáadott értéke elérje a teljes hazai hozzáadott érték 65 százalékát, a kis- és középvállalkozások termelékenysége 2030-ra a nagyvállalati mutató 81 százalékára nőjön, a kkv-szektor exporthoz hozzáadott értéke pedig elérje a 45 százalékot. Mindennek érdekében sokkal többet tettünk és fogunk tenni!. Más léptékben tervezünk cselekedni, mint amit ön a kérdésében, az interpellációjában fölvetett! (Taps a kormánypártok soraiban.) 

–  Képviselő Úr! Az elért eredmények megkérdőjelezhetetlenek, mégsem érjük be ennyivel! Az a célunk, hogy 2020-ra a hazai kkv-k hozzáadott értéke elérje a teljes hazai hozzáadott érték 65 százalékát, a kis- és középvállalkozások termelékenysége 2030-ra a nagyvállalati mutató 81 százalékára nőjön, a kkv-szektor exporthoz hozzáadott értéke pedig elérje a 45 százalékot. Mindennek érdekében sokkal többet tettünk és fogunk tenni!. Más léptékben tervezünk cselekedni, mint amit ön a kérdésében, az interpellációjában fölvetett! (Taps a kormánypártok soraiban.) 

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár Úr! Azért sem áll módomban elfogadni ezt a válasznak nevezhető valamit, mert épp itt a teremben ülő magyar nemzeti banki vezető által készített statisztikának mond ellent. Ön az MNB 2017-es versenyképességi jelentési adatait hamisítja, amikor több mint 10 százalékos eltéréssel ugyanolyan adatot vonultat fel, senki nem tudja, honnan! Felolvasta egy papírról, de még a Magyar Nemzeti Bank adatsorával sem egyezik az, amit mondott. Ha önnek hinnénk, azt mondhatnánk, hogy éljen a párt, hát, az önök országában minden rendben van!

– Államtitkár Úr! Szögezzünk le: multicégekre szükség van, ha betartják a szabályokat, és a közteherviselés alá vetik magukat. A helyzet az, hogy a közteherviselés nem valósul meg, amit önök hagynak, és eközben statisztikahamisítással igyekeznek szebb képet festeni! Diákmunkásokat, közfoglalkoztatottakat és külföldön dolgozókat számítanak bele az újonnan létrejött munkahelyek közé, méghozzá százezrével. Gyalázat, amit csinálnak, miközben a magyar minőségi jól képzett munkaerő folyamatosan vándorol ki az országból, és egy demográfiai alkonyat közepette vagyunk, ahol az élve születések száma tovább csökken! Erre a bizonyítványra, államtitkár úr, nem lehetnek büszkék. A magyar vállalkozások itthoni sikereiért sokkal többet kellene tenni! (Taps a Jobbik soraiban.)

***

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  108  igen szavazattal, 34  nem ellenében, 1 tartózkodás kísértében elfogadta.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »