II. Erzsébetet, az Egyesült Királyság uralkodóját szeptember 19-én a Westminster-apátságban, a monarchia ősi koronázótemplomában végzett gyászszertartást követően a Windsor-kastélyban helyezik végső nyugalomra. A királynőt általános tisztelet övezte, nemcsak brit földön, hanem világszerte is. Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével beszélgettünk.
– Szeptember 8-án elhunyt II. Erzsébet királynő, az Egyesült Királyság uralkodója. A királynőt életének 97., uralkodásának 71. esztendejében érte a halál nyári rezidenciáján, a skóciai Balmoral kastélyában. Hetven esztendő rengeteg idő egy ember életében. Lehet-e szakaszokra osztani II. Erzsébet uralkodásának hét évtizedét?
– Természetesen, csak az a kérdés, milyen szempontok alapján. Az egyik szempont nyilván lehetne a brit birodalom elolvadása, ezzel párhuzamosan a modern Nagy-Britannia kialakulása. Nehéz pontos korszakhatárokat kijelölni, de az első időszak talán az ötvenes évektől a hetvenes évekig tartott. Amikor Erzsébet 1952-ben trónra kerül, még egyértelműen egy birodalom uralkodónője, de ez a világhatalom ekkor már bomlásnak indul. A legfontosabb mozzanat India függetlenné válása 1947-ben. Ez rögtön együtt jár a szubkontinens kettészakadásával Indiára és Pakisztánra. Indiát a birodalom ékkövének nevezték, a legnagyobb területű, a legnépesebb lakosságú és gazdaságilag is a legfontosabb gyarmat volt. Onnantól kezdve, hogy Indiát elvesztette a birodalom, még Erzsébet apjának az idejében, a felbomlás lavinaszerűen gyorsuló folyamat volt, egy ország, aztán kettő, öt és így tovább.
A ’60-as években az afrikai gyarmatok zöme függetlenné vált, Rhodézia (ma Zimbabwe – A szerk.) volt az egyik utolsó jelentősebb ország, amely az 1960-as évek közepén egyoldalúan kiáltotta ki a függetlenségét, mert ez apartheidrendszer volt, akárcsak Dél-Afrika. 1971-ben a britek kivonták minden csapatukat a Szueztől keletre fekvő volt birodalmi területekről, köztük Szingapúrból, és megadták a függetlenséget a Perzsa-öböl menti kis arab monarchiáknak. A nyolcvanas évekre a brit birodalom megszűnik, ezt nyugodtan mondhatjuk.
A Nemzetközösséghez tartozó országok azonban szuverén módon saját maguk választják a parlamentjüket, kormányukat. A legkorábban önállóságot nyert egykori gyarmati országokban, Kanadában, Ausztráliában van egy sajátos tisztség, főkormányzónak nevezik, az adott országból jön, de hivatalosan ő a királynő teljhatalmú képviselője, betölti az államfő szerepét. Ha például a kanadai parlament elfogad egy törvényt, akkor ez a bizonyos főkormányzó írja alá Erzsébet nevében.
– Napjainkban félelmetesen felgyorsult az idő, szinte naponta változnak a dolgok. Mondhatjuk, hogy ezzel szemben II. Erzsébet az állandóságot jelképezte, személyében és az általa vallott és követett értékrendet tekintve is?
– Teljes mértékben. Elegendő, ha csak az uralkodásának hosszúságát nézzük. Ma, 2022-ben alig van élő brit ember, aki visszaemlékezne arra az időre, amikor még nem Erzsébet volt az uralkodó, minimum nyolcvanévesnek kell lennie, és ebből a korosztályból azért nincsenek már olyan sokan. Generációk nőttek fel azzal a megnyugtató, biztos tudattal, hogy a királynőjüket Erzsébetnek hívják. Érdekes például, hogy a BBC hogyan korszakolta Erzsébet hét évtizedes uralkodását. Szerintük
Egy csinos, fiatal, vonzó, sugárzó jelenség, ezek voltak a „mézesévei”. A hatvanas évek viszont a nagy társadalmi változások időszaka…
– Akkor ért véget a viktoriánus kor?
– Igen, legalábbis az erkölcsiség és a hagyományok terén. Az ötvenes évek angol társadalma még nagyon konzervatív volt. A hatvanas években aztán jön a Beatles, a popzene, a szexuális forradalom. London nagyon izgalmas, pezsgő, de a királyi család értékrendjétől távol álló hely volt. Ekkoriban a királyi családot sokan kicsit idejétmúltnak kezdték tekinteni. Kialakult egy kis távolság főleg a fiatalabb generáció és a királyság intézménye között.
– Reagált erre a királyi család?
– Igen. Például 1969-ben beengedik a BBC-t a királyi család belső terébe, a Buckingham-palotában és a királyi kastélyokban forgathatnak filmet, megmutatják a széles nyilvánosságnak a mindennapi életüket. Addig az uralkodó egy arckép volt csupán, akit néha láttak a televízióban, semmi több. Most pedig
Ennek egyik jellemző példája, hogy Erzsébet volt az első uralkodó, akinek a tévében közvetítették a koronázását 1953-ban. Ez állítólag az ő döntése volt, többen is ellenezték, így a miniszterelnök, Winston Churchill felháborodva tiltakozott, hogy micsoda döntés ez. A királynő azonban hajthatatlan volt. Ilyen értelemben, ha megfontoltan, lassan haladva is, igyekezett lépést tartani a korral.
– A kilencvenes években viszont a királynő és a királyi család egyértelműen válságos időszakot élt meg.
– Itt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a válság nem az ő személyét érintette. Hetven évig botránymentesen uralkodott, ami egészen fantasztikus.
Négy gyermekük született, három fiú és egy lány, mind a négyen ott mentek az autó mögött, amikor a koporsót néhány napja ünnepélyesen elszállították az edinburgh-i székesegyházba. A négy gyermek közül háromnak a házassága ugyanabban az évben, 1992-ben bomlott fel. Ráadásul ennek az évnek a végén kigyulladt és leégett a windsori kastélynak, a királynő kedvenc lakhelyének egy jó része. Ez az év egyértelműen válságév a királyi család, így a királyné életében, és ez őt látványosan megviselte. Mindig nagyon megfontoltan, visszafogottan nyilatkozott, de az 1992-es esztendő után azt mondta: ezt az évet nyugodtan lehet annus horribilisnek, borzalmas évnek nevezni. Ebből az egész válságözönből a legsúlyosabb a trónörökös Károly és Diána házasságának a felbomlása volt.
– Pedig kezdetben álompár voltak…
– 1981-ben világraszóló esküvőjük volt a Szent Pál-székesegyházban, még a magyar tévé is foglalkozott vele, ami a szocializmus idején nagyon nagy szó volt. Dianát azonnal szívébe fogadta a brit lakosság, elképesztően népszerű lett, csinos, fiatal, kedves hölgy. Az egésznek volt némi tündérmese jellege. A 80-as évek első felében megszülettek a gyerekek, Vilmos és Henrik. Aztán nagyon csúnya véget ért ez a tündérmese, amikor kiderült, hogy Diana és Károly házassága gyorsan megromlott. Károlynak volt egy korábbi szerelme, Kamilla, akit a királyi udvartanács tagjai nem tartottak elfogadhatónak, mivel bár anyai ágon nemesi származású volt, de nem királyi és nem is arisztokrata. Diana a Spencer grófok arisztokrata családjából származott, nála ilyen probléma nem volt. Diana tizenkilenc éves volt a házasságkötése idején, naiv kislány, aki biztos, hogy kezdetben szerelmes volt Károlyba, de rettentően magányosnak érezte magát a Buckingham-palotában, és fulladozott a királyi család szigorú protokolláris korlátai között. Károly 1986-ban visszatalált Kamillához, a csalódott Dianának szintén lettek viszonyai, így 1992-ben bekövetkezett a hivatalos különválás.
Ebben az időszakban a brit társadalomban komolyan felvetődött, minek nekünk ez a királyi család, azért, hogy ilyen botrányos szappanoperát adjanak elő? Bár nem a királynő személyét érintette mindez, az árnyék őrá is vetült. 1996-ban Károly és Diana hivatalosan is elváltak, 1997-ben pedig bekövetkezett Diana tragikus, halálos kimenetelű autóbalesete Párizsban. Ennek egyik látványos következménye volt, hogy a királyi család, beleértve a királynőt, napokig nem szólalt meg, nem reagáltak nyilvánosan Diana halálára, miközben tömeghisztéria tört ki az országban. A Buckingham-palota előtti teret elárasztották a virágok, a gyertyák, az emléklapok. A nép követelte, hogy a királynő szólaljon meg.
– Végül ez megtörtént…
– Igen, mert ezúttal is felül tudott emelkedni a saját elvein, konzervatív beidegződésein. Állítólag ebben az éppen akkoriban hatalomra került új miniszterelnöknek, Tony Blairnek is része volt, aki a színfalak mögött igyekezett rávenni a királynőt, hogy szólaljon meg, ezt várja a nép.
Sokan ezt tartják egész uralkodása fordulópontjának, mert innentől kezdve a britek ismét úgy tekintettek rá, mint a nemzet nagymamájára.
– Vincent Nichols bíboros, Westminster érseke, az angliai és walesi püspöki konferencia elnöke megemlékezésében azt írta, hogy II. Erzsébet élete és tevékenysége minden napját a keresztény hit jellemezte. Hogyan mutatkozott ez meg nála?
– Erről a nyilvánosság nem tud túl sokat. Azt tudjuk, hogy VIII. Henrik óta a mindenkori uralkodó hivatalából következően az anglikán egyház feje, munkaköri kötelessége tehát egy vallási vezető szerepének a betöltése is. Természetesen ez formalitás, ténylegesen ezt az egyházfői szerepet a canterbury-i érsek, illetve – új érsekek és püspökök kinevezése esetén – a miniszterelnök tölti be. Angliában annyira tökélyre fejlesztették az alkotmányos monarchia keretei között az uralkodó önálló hatalmának korlátozását, hogy a királynő még az anglikán egyház ügyeiben sem szuverén.
Szimbolikusan természetesen nagyon fontos szerepe van. A kérdésére visszatérve,
Csak olyan ünnepi eseményeken, amikor kifejezetten az anglikán egyház fejeként jelent meg, így a karácsonyi beszédeiben.
– II. Erzsébet a külvilág szemében a méltóságot, a távolságtartást testesítette meg, de nem a ridegséget. Milyen személyiség volt valójában?
– A királyi palota zárt világ, az ottani alkalmazottakra nem jellemző a pletykálkodás. Ám a kiszivárgott információk egybehangzóan állítják: Erzsébet szerető nagymama volt, odafigyelt nemcsak a gyerekeire, hanem az unokáira is. Kifejezetten szellemes, humoros, időnként a gonoszkodástól sem mentes hölgy volt. Nemrég hallottam egy bájos anekdotát, amit egy szemtanú mesélt el a közelmúltban, a hetvenéves jubileumán. Kedvenc nyári tartózkodási helye a balmorali kastély volt Skóciában, itt érte a halál is. Szeretett a környéken sétálni, amikor még fizikailag jobb állapotban volt. Előfordult, hogy egyetlen rendőrtiszt volt csak mellette. Ő maga mesélte el, hogy egy alkalommal találkoztak egy amerikai házaspárral, akik gyalogtúrán vettek részt. Összefutottak, és ők nem ismerték fel a királynőt, csak azt látták, hogy itt van egy kedves öreg hölgy, egy férfi társaságában. Elkezdtek vele beszélgetni. Kérdezték, hogy idevalósi-e, igen, van egy nyári lakom a dombon túl, válaszolta Erzsébet.
Az amerikai házaspárnak nem esett le, kérdezgették a rendőrtisztet, milyen a királynő, remek humorú hölgy, mondta. A házaspár megkérte Erzsébetet, készítsen róluk és a rendőrtisztről egy fotót. Kezébe nyomták a kamerát, és Erzsébet lefényképezte őket, majd a rendőrtiszt készített képet róla és a házaspárról. Remekül elbeszélgettek, végül elbúcsúztak. Utána a királynő azt mondta a kísérőjének: szívesen lennék a légy a falon, amikor a házaspár hazatérve előhívja a képeket, és rájön, hogy kivel beszélgettek, fotózkodtak. Ez olyan arca az uralkodónőnek, amit csak nagyon kevesen ismernek, de elképesztően aranyos történet.
– Mi lehet a hetven évig uralkodó II. Erzsébet királynő öröksége, ami továbbhagyományozható?
– Maga az a tény, hogy képes volt a brit monarchia népszerűségét megőrizni az időnkénti hullámvölgyekkel együtt is, óriási fegyvertény. A XXI. században élünk, Nagy-Britannia egy több évszázados demokratikus hagyományokkal rendelkező ország, alapvetően a népszuverenitás, a demokrácia, a jogi egyenlőség alapján működik, és ez a II. világháború óta nem csupán fikció, hanem valóság. Egy ilyen társadalomban önmagában nem evidencia az, hogy az államformánk monarchia, hogy legyen uralkodónk, akinek az az egyetlen érdeme, hogy királyi családba született.
Folyamatosan utazott, belföldön és a világban egyaránt, ő volt Nagy-Britannia arca a világban. Nálunk is járt, még az Antall-kormány idején, 1993-ban. Erzsébetet megelőzően az uralkodó nagyon ritkán hagyta el csak a palotát, ereszkedett le a mindennapi emberek közé. Már az is nagy szó volt, hogy a II. világháború alatt a királyi család kiment a bombázásoktól sújtotta fővárosba, megmutatták az embereknek, hogy együttérzünk veletek, mi is veszélyhelyzetben élünk. Erzsébet ezt jelentősen továbbfejlesztette:
Szinte észrevétlenül modernizálta az uralkodó szerepét. Képes volt tanulni a hibáiból is: Károly kudarcos házassága után már minden további nélkül tudomásul vette, hogy unokái, Vilmos és Harry közrendű származású nőket vegyenek feleségül.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita; Nyitókép: Twitter/Royal Family
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
