II. Adok-kapok..!

II. Adok-kapok..!

Fidesz: Aktuális ügyek! Jobbik: 30 év az úgynevezett „rendszerváltás” árnyékában! Párbeszéd: Nem kaptunk választ tarra sem..!

A hagyományokhoz híven, a júniusi rendkívüli ülés második napját is  „bemelegítésként” harcos napirend előtti felszólalások színesítették.  Mit lelket üdítő dalként üdvözöltek az egyik oldalon, károgásnak minősítették a másikon. Az ellenzék bőszen támadta a kormányt, melynek jelesei „pajzsot” tartottak, ám a „kardhasználatról” sem feledkeztek meg. A szócsaták ”szelídített” változatát, – szerényen stilizálva, a „szolidabb” beszólásokat is jelezve – közvetítjük. – Kellemes tallózást! 

“Aktuális ügyek!”

Dr. TILKI ATTILA, (Fidesz): – Képviselőtársaim!  „Testvéreim, Úzvölgye van és még lesz, itt nem két nép áll szemben egymással. Isten őrizzen ettől, meggondolatlan vagy rossz szándékú intézkedésre felült egy mindenre fogható csoport. Felkorbácsolták az indulatokat, ez történt ott. Fáj, ami történt, de nem engedhetjük, hogy elszabaduljanak indulataink, nem általánosíthatunk, mintha mindenki olyan lenne. Az ügy Isten segítségével valamiféleképpen meg fog oldódni, de nekünk meg kell őriznünk emberi, keresztényi méltóságunkat és úgy, ahogy Széchenyi mondta: Ha kővel dobálnak, mi kövekből lépcsőt építünk.” ‑ mondta Pál József Csaba temesvári megyéspüspök a csíksomlyói homíliájában. Ahogy fogalmazott az atya, nem mindenkire igaz a szembenállás, ennek ékes bizonyítéka, hogy a Mátyás-szobor előtt Cornel Vilcu kolozsvári egyetemi tanár vezetésével tüntetést szerveztek magyarok és románok közösen, tiltakozva az úzvölgyi katonatemetőt ért román soviniszta támadással szemben. De hogy a Magyarországon élő román kisebbség is mit adott ki, a parlamenti szószólójuk azt írta: „A magyarországi román nemzetiség képviseletében határozottan elítéljük a temető hősi halottai emlékének meggyalázását. Elítéljük a gyűlölet, az erőszak és a szélsőségesség minden formáját, és szolidárisak vagyunk az erőszakos cselekmények áldozataival.”

– Képviselőtársaim! De nemcsak a megbékélésről kell beszélni, hanem a folytatódó provokációról is, hiszen mindannyian láttuk azt, ami elhangzott a Románia-Norvégia meccsen Oslóban, ahol „Ki a magyarokkal!”, skandálták szélsőséges román drukkerek, természetesen utalva ezzel is az úzvölgyi eseményekre. Vagy a múlt héten szombaton napvilágot látott felvétel, ahol ha Bákó megyéből Kovászna megyébe érkezünk, a Kovászna-táblán a „Kovászna megye” magyar feliratot szélsőséges románok nemzeti színekkel lemeszelték. Vagy nem foghatjuk fel másképp bizonyos Constantin Codreanu, a Népi Mozgalom Párt parlamenti képviselőjének politikai nyilatkozatát, aki a  Úzvölgyében egy ortodox kápolnát szeretne létesíteni. Az ortodox egyház ‑ ez már önmagában is érdekes ‑, különös tekintettel a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség, a román hadisírgondozó hivatal támogatását kéri egy ortodox kápolna felállítására. Ezt írjáka a közleményükben: „A kápolna felépítésére pedig azért van szükség, hogy méltó módon lehessen megemlékezni az itt elesett román hősökről!”

– Képviselőtársaim! Ma vannak olyan újságírók, mint például Sabina Fati, aki román nemzetiségű újságíró, ő írt egy cikket, és ebből a cikkből szeretnék idézni: „Sem az államelnök, sem a kormányfő és senki a román államvezetés csúcsáról nem akart közbelépni a románok és magyarok közötti keresztkonfliktusban. Még az ellenzék vezetői sem nyilatkoztak, félve, nehogy veszítsenek a szavazóbázisaikból.” Ezt még az európai parlamenti választás előtt írta. Majd folytatja: „A védelmi minisztérium anyagi támogatásával felállítottak több betonkeresztet a Hargita megyei Úzvölgyében, amelyet ’17-től magyarok gondoztak, itt leginkább magyar katonai temető van!” – felsorolja a nemzetiségeket, majd megemlíti, hogy néhány román katonát is eltemettek itt.

– Képviselőtársaim! A mostani román hivatalos álláspont szerint mindössze 11 katona ‑ de ez sem igazolt – ‑ lehet esetlegesen ott eltemetve. Akkor miért építettek 52 betonkeresztet, és miért építettek egy ortodox nagy keresztet a magyarok sírjai elé, a 10. honvéd gyalogezred sírjai elé? Folytatódik azzal, hogy büntetik a Kovászna megyei alelnököt, megbüntetik a Hargita megyei elnököt. Én Kölcsey Ferenc idézetét szeretném zárásképp a magunk figyelmébe is ajánlani: „Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi vagy semmivé hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg!”  (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 „30 év az úgynevezett „rendszerváltás” árnyékában!”

Dr. VARGA-DAMM ANDREA, (Jobbik): – Képviselőtársaim! Vasárnap volt 30 éve Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, és érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra, és valahogy értékelni. Elképesztő szimbólum: 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársainak temetésén egy lelkes fiatalember beszél, az ő képe előttünk megjelenik, majd 2019. június 16-án egy öregedő, üres tekintetű ember a párjával egy elhanyagolt, koszos sírhelyre egy szál virágot helyez el. Igen pompázatos temetés képei ország-világ előtt harminc éve, és a koszos, elhanyagolt síremlék, titokban elhelyezett egy-egy szál virággal! (Taps Közbeszólások a Fidesz soraiból: Titokban?)  

 – Lám mivé lett a legerősebb szimbólum! Mivé lett mára, mivé a harminc évvel ezelőtti lelkesedés? Hogy mondta Orbán Viktor 1989. június 16-án? „Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk a ’48-ból, így nem engedünk ’56-ból sem!”  És mára mi lett? Az ’56-os Intézetet alárendeli ugyanez az ember egy magát igazságnak nevező, valójában történelemhamisítónak tekinthető intézetnek! Aztán azt is mondta: „Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik képesek voltak leszámolni az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával.” És hova jutottunk mára? Oroszország pincsikutyájává züllesztette hazánkat ugyanez az ember! Sőt az emberek millióinak életét tönkre tevő KGB főhadiszállását teremtette meg egy bank álcája mögé rejtve, szövetségeseink kérése és figyelmeztetése ellenére. „Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk ‑ mai fiataloktól ‑ a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik!” ‑ mondta Orbán Viktor. Bizony! Abban a koporsóban ott feküdt a ki tudja, hány tíz évünk, és Orbán Viktor máig, – harminc évig is biztosítja azt, hogy az a koporsó még mindig több millió honfitársunk egzisztenciális koporsója legyen! „Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy ‑ mintegy szerencsehozó talizmánként ‑ megérinthessék ezeket a koporsókat” ‑ mondta ezt akkor ez a fiatalember!  És ma, ha számot vetünk, mit látunk? A legtöbb rendszerváltás előtti, a rendszert fenntartó elvtárs az ő keblén élvezi az élet örömeit, különböző közpénzből fizetett állásokban! „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről!” ‑ hangoztak a forradalminak tekinthető szavak. A szavainak súlya volt, hiszen a tájékoztatás akkor is éppen olyan félrevezető volt, mint ma. Valójában, amint jóval később megtudtuk, már ’88 áprilisában Moszkva kötelezettséget vállalt, hogy néhány hónap alatt kivonja összes katonáját Afganisztánból, ugyanazon év, azaz ’88 decemberében pedig az ENSZ New York-i közgyűlésén Gorbacsov nagy horderejű bejelentésekkel vállalta, hogy a Szovjetunió európai részén állomásozó szovjet haderőt mintegy félmillió fővel csökkenti; az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarország területéről kivonja katonáit. ’89. április 25-én, azaz a beszéd előtt két hónappal már elindult haza az első szovjet alakulat, a kiskunhalasi 13. harckocsi-gárdahadosztály, májusban a sárbogárdi, 600 ember és félszáz T-64-es kocsi indult útnak. Tehát mit mondhatunk? Nem volt akkor sem nagy kockázat abban a beszédben. Amit akkor a mára üres tekintetűvé vált, hatalomtól megrészegült ember bátran kiáltott, az már akkor is hazugság volt!

– És mit mondhatunk el így harminc év után? Azt mondhatjuk el, hogy az akkori szépreményű ember ma a strómanja által multimilliárdos lett a nép közpénzéből! A demokratikus intézményrendszert formálissá tette, a választási rendszert a saját érdekei szerint átalakította, a közigazgatás személyügyi szempontja a Fidesznek való feltétlen hűség, az államadósság soha nem látott mértékűre duzzadt, hárommillió ember él mélyszegénységben, a fiatalok 40 százaléka külföldön képzeli el az életét!  ‑ No, ez az elmúlt harminc év, ez az elhazudott harminc év, melynek tökéletes szimbóluma volt a koszos, elhanyagolt sírra tett egy-egy szál virág!   (Taps a Jobbik soraiban. ‑ Gréczy Zsolt tapsol.)

Hírdetés

***

DÖMÖTÖR CSABA, (Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára): – Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy megköszönjem a tegnapi bohóckodásához képest meglehetősen mérsékelt felszólalását, ami… (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól. ‑ Az elnök csenget.)  Ami Oroszországot illeti: én távol tartom magam attól, hogy bárkit is pincsikutyázzak, de nem önök voltak azok, akik egy olyan képviselőt küldtek Brüsszelbe, aki Oroszországnak kémkedett, és minekutána ez kiderült (Bencsik János, Jobbik, kezével ötöt mutatva: Öt éve nem tudjátok bizonyítani!)…benn hagyták pozíciójában? És elmulasztották azt is, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot arról, hogy ez pontosan miért is történt? De hogy a témát is érintsem: számunkra június 16-a a szabad Magyarország és a nemzeti önrendelkezés ünnepe, de azt is gondoljuk…(Varga-Damm Andrea folyamatosan közbeszól.)…hogy a rendszerváltás minden erénye mellett számos adósságot is hátrahagyott! Ön is utalt egzisztenciális kérdésekre, ezért engedje meg, hogy én is megtegyem, mert a legfontosabb ilyen rendezetlen adósság nagyon sokáig a munka kérdése volt. Néhány év alatt másfél millió magyar ember vesztette el a munkáját, és sajnos 2010-ig vékony volt az esély arra, hogy ezeket a munkahelyeket maradéktalanul visszaszerezzük.

– Képviselő Asszony! Ez a kormány 2010-ben azt vállalta, hogy 10 év alatt egymillió új munkahely lesz Magyarországon, és most 2019-ben több mint 800 ezer új munkahelynél tartunk. De azt is gondoljuk egyébként, hogy a rendszerváltás nem lehet teljes az új alapok lerakása nélkül! Ön is emlékezhet arra,  hogy 1989-ben egy magát ideiglenesnek mondó, átmenetinek szánt, de évtizedekig hatályban maradt alkotmány született, ezért az egyik legfontosabb feladat volt az, hogy a magyar emberek által adott felhatalmazással élve új Alaptörvényt fogadjunk el. Ez egy nemzeti, keresztény értékekre építő, büszke Alaptörvény! (Dr. Varga-Damm Andrea: Aha!)  Ennek pedig az egyik legfontosabb újítása az ‑ azért hozom ide ezt, mert ön is említette a megélhetési kérdéseket ‑, hogy adósságféket épített be a mindenkori kormányok számára. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból, többek között dr. Gyüre Csaba: Magyar termőföld… ‑ Az elnök csenget.) Azért is fontos ez, mert 1990-ben az első szabadon választott parlament óriási államadósságot hagyott hátra! (Gréczy Zsolt közbeszól.) Mindemellett sikerült az állami vagyont is növelni. A rendszerváltást követő évtized egyik fő bűne, hogy olyan stratégiai ágazatokat is bagóért magánosítottak, amelyek nélkül a magyar önrendelkezés nem lehet teljes. Eladták az erőműveink jó részét, eladták a lakossági közműszolgáltatókat, a média jó részét, a bankokat és a kiskereskedelmi láncokat is (Gréczy Zsolt: …székházat, bányákat…)…jórészt külföldieknek és jórészt áron alul, de azért néhány vállalat jutott a Gyurcsány-Apró-klánnak is! Összehasonlításképp mondom: ehhez képest a magyar állam 2010-2017-ig 70 százalékkal gyarapította a vagyonát!

– Képviselő Asszony!  És hogyha már megélhetés, akkor a rendszerváltás egy másik adósságát is hadd említsem meg. Az állandósult megszorítások sajnos túlélték a szocializmust, és az MSZP-SZDSZ-kormányok fő politikai eszközei voltak. Ez a gyakorlatban a bérek alacsonyan tartását és a családok sanyargatását jelentette!  Ehhez képest 2010 óta a „megszorítás” szó kikopott a szótárból, a nettó átlagkereset pedig 77 százalékkal nőtt, miközben az otthonteremtési, illetve családtámogatási program is bővül. Természetesennem gondoljuk azt, hogy elég, ahol tartunk, további lépésekre és további munkára van szükség! Ebben a munkában önök is segíthetnének… (Varga-Damm Andrea: Na!)… de nem teszik. Ehelyett összefognak az utódpárttal, összefognak Gyurcsány Ferenccel, meg persze az SZDSZ aktuális…(Közbeszólások a Jobbik padsoraiból, többek között dr. Varga-Damm Andrea: Nana! ‑ Az elnök csenget.)…pont-nullás verziójával. Ezt teszik önök! Tették mindezt és teszik mindezt a pár jelöltségért, vagy úgy is mondhatnám, hogy egy sokadik oldalkocsiért a roncsderbin, – ez jól mutatja  a Jobbik állapotát!

– Képviselő Asszony!  Az emberek döntöttek a Jobbik SZDSZ-t idéző politikai piruettjeiről. Elmondták, hogy mi a véleményük arról, hogy a Jobbik összeáll azokkal a szocialistákkal, akik, ha tehették volna, meg is akadályozták volna a rendszerváltozást! Szóval, egy szépreményű nemzeti pártból egy sokadik szocialista oldalkocsi lettek,  ‑ nem szép történet! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

“Nem kaptunk választ továbbá arra sem..!”

DR. MELLÁR TAMÁS, (Párbeszéd):  -Tisztelt Ház!  A múlt héten és a tegnapi napon szerencsésen túlestünk az MTA kutatóintézeteinek elvételét célzó törvénytervezet általános és bizottsági vitáján (Közbeszólás: Részletes vita volt.) ‑ részletes vitáján. Sok köszönet nem volt benne. A múlt héten régi szokásoknak megfelelően este kezdődött el az általános vita azért, hogy aztán éjszakába nyúljon át. Palkovics miniszter úr igen hosszan válaszolt a fölmerült kérdésekre, de inkább azt mondhatnám, hogy igen hosszan beszélt, mert valójában nem válaszolt azokra a kérdésekre. Nem kaptunk választ többek között olyan fontos kérdésre például, hogy a minisztérium miért nem vázolta fel a tervezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat működési modelljét, és miért nem végezte el azokat a hatástanulmányokat, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy az új rendszer miért lesz majd hatékonyabban működő, mint a mostani rendszer? Nem kaptunk választ továbbá arra a kérdésre sem, hogy vajon a kutatóintézetek minisztérium alá helyezése miként fogja az innovációt és a versenyképességet növelni, pedig ez egy Nobel-díjas kérdés lett volna, közgazdasági Nobel-díjat lehetne rá kapni, ha valaki ezt a kérdést megnyugtatóan meg tudná válaszolni, merthogy a két dolog között igazából oksági kapcsolatot nem lehet föltárni! Nem kaptunk választ arra vonatkozólag sem, hogy vajon a kormányzat és a minisztérium miért ment szembe azzal az akadémiai döntéssel, ahol az akadémiai közgyűlés több mint 90 százalékos többséggel megfogalmazta azt, hogy milyen elveket fogad el a kutatóintézet működtetésével kapcsolatban. Erre a miniszter úr cinikusan azt a választ adta, hogy ez csak egy vélemény. Nos, erről nekem az az anekdota jut eszembe, amit valószínűleg önök is ismernek, amikor egy autós megy az autópályán és közben hallgatja a rádiót. A rádióban bemondják, hogy figyelem, figyelem, vigyázzon mindenki, mert egy őrült szembejön az autópályán. Erre emberünk elgondolkodik, megkérdezi: „Egy? Hát, mind szembejön!”  Valami ilyen helyzetbe került most a minisztérium és az akadémikus miniszter úr is, hogy nem veszi észre, hogy az autópályán milyen irányba is hajt. S persze nem kaptunk választ arra sem, hogy vajon miért nem alkotmányellenes ez az egész átalakítás, tekintetbe véve, hogy az MTA vagyona nem állami vagyon, nem közvagyon, hanem az MTA saját vagyona, ugyanis 1949-ben ezt a vagyont a kommunisták elvették, majd a rendszerváltás után, 1994-ben, Kosáry Domokos elnöksége alatt a kárpótlási törvény értelmében visszaadták az Akadémiának, tehát ez nem közvagyon, hanem az Akadémia vagyona, így ennek az elvételét nem lehet megtenni. A sort persze még tovább lehetne folytatni.

-Tisztelt Ház! Tegnap a Kulturális bizottság is tárgyalta ezt az ügyet, és a módosító indítványok megtárgyalására is sor került. Én nagyon készültem erre a tegnapi vitára, gondoltam, hogy most végre érdemi szakmai viták lesznek, hiszen egy olyan szűk közösségben történik meg ennek az egésznek a megvitatása, amelyik a témához a legeslegjobban ért. Felesleges volt azonban készülnöm, mert semmilyen vita nem volt. A kormánypárti bizottsági tagok egyetlenegy szót sem szóltak, egyetlenegy mondatot sem mondtak azzal kapcsolatban, amiket mi ott fölvetettünk, hallgattak, hallgattak és szavaztak, szavaztak. Minden ellenzéki módosító indítványt indoklás nélkül leszavaztak! Megtehették, hiszen meggyőző többségben voltak. Hát, így áll a demokrácia ügye ma Magyarországon!

– Képviselőtársam! Szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy a történelem tanulsága szerint annak a hatalomnak, amelyik nem veszi figyelembe a kisebbségi elképzeléseket, amely érzéketlen a kisebbségi véleményekre, annak csúnya vége szokott lenni. Adja Isten, hogy ne legyen igazam! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

***

CSERESNYÉS PÉTER, (Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam! Nem tudom, hányadszor beszélünk az MTA-ról az elmúlt időszakban, ön azzal kezdte a felszólalását, hogy egy csomó mindenre nem kapott választ, a kérdéseire, a felvetéseire vagy az ellenzéki oldalról más képviselőtársai felvetéseire sem kaptak választ. Én megcáfolom ezt. Képviselő úr, számtalan alkalommal kapott választ általánosságban is, és konkrét kérdésekre is választ kapott. Például legutoljára akkor, amikor a vita folyt az MTA kutatóintézeteinek az átalakításáról, miniszter úr, nem emlékszem pontosan, hány percben válaszolta meg a felvetődött kérdéseket vagy problémákat, de 40 perc körül volt a válasza, amely válasz során azokra a kérdésekre is választ adott, amiket ön itt felvetett, csak nem figyelt, képviselő úr, többek között azért nem figyelt valószínűleg, mert rosszul érezte magát a bőrében akkor, amikor a miniszter úr számtalan alkalommal megcáfolta az önök állításait. (Tordai Bence: Nem cáfolta! Tagadta!)  Azt nem mondom, hogy hazugsággal vádolta meg önöket, de csúsztatással mindenképpen, közvetlenül vagy közvetett módon! Sőt, ha jól emlékszem, még egy Pécsi Tudományegyetemmel kapcsolatos mondattal vagy gondolatsorral azt is elmondta önnek, hogy ha azt akarják, ami Pécsen történt, akkor nagyon nagy probléma van. Mi meg azt szeretnénk ‑ amit már én többször hangsúlyoztam, és a miniszter úr is többször mondta a parlamentben, hogy a kutatás hatékonyabb legyen, mert az innováció jobban tudja szolgálni a társadalmat, és jobban tudja szolgálni a magyar gazdaságot a következő időben. Ez az oka annak, hogy ez a törvény előttünk van és ezt a törvényt tárgyalja a parlament!

– Képviselő Úr! Szeretnék néhány gondolatot mondani most is, ismételve egy kicsit magamat, hogy elfogadják azt, hogy milyen szándék vezérli ezt az átalakítást. Tehát egyrészt azt szeretnénk, ha több kutatás lenne, és a kutatások eredménye jobban hasznosulna a magyar gazdaságban! Azt önnek is el kell ismerni az elmúlt időszak statisztikai adatai alapján, hogy ez jelen pillanatban Magyarországon nem úgy valósul meg, ahogy az elvárható lenne, sőt azt lehet mondani, hogy az elmúlt időszakban jelentősen visszaléptünk az Európai Unió tagállamaihoz képest, például az innováció és a kutatás-fejlesztés kapcsán. Azt szeretnénk, hogy a tudományra, a tudományos kutatásra fordított milliárdok jobban hasznosuljanak! Többek között az is bizonyítja ezt, hogy az átalakítással kapcsolatosan az innovációra és a kutatásra lényegesen több pénzt fogunk fordítani. Az elmúlt több mint egy évtizedben a következő költségvetés elfogadásakor, tehát a 2020-as költségvetés elfogadásakor történik meg először az, hogy kutatás-fejlesztésre és innovációra lényegesen több pénzt fog megszavazni a parlament ‑ ha ezt így teszi ‑, mint ami eddig rendelkezésre állt. Ez azt jelenti, hogy 32 milliárd forinttal több fog jutni kutatás-fejlesztésre és innovációs tevékenységre. Éppen azért van szükség erre, mert a magyar kutatás-fejlesztés és innováció lemaradóban van, ahogy én mondtam, és ezt szeretnénk mindenképpen megfordítani, érdekeltebbé akarjuk tenni a kutatással foglalkozó kutatóhálózatot és kutatóintézeteket.

– Képviselő Úr! A vagyonnak a kérdése: nem lehet államosítani azt, ami egyébként az államé! Eddig is állami pénzből finanszírozta a kutatóintézeteknek a működtetését az állam…(Tordai Bence közbeszól.)és ez a továbbiakban is folytatódni fog. Természetesen annak a tudtával, hogy ezek a kutatóintézetek 2006-ban kerültek vissza az MTA-hoz, most pedig az állam, a kormányzat azt szeretné, hogy továbbra is arra a célra hasznosuljanak és arra a célra használják, ami miatt annak idején az MTA-hoz kerültek. Kutatásra és fejlesztésre fordítsák ezeket az intézeteket; ezekben az intézetekben kutatás folyjék, alapkutatás és alkalmazott kutatás azért, hogy a következő időszakban a magyar gazdaság és a magyar társadalom részére jobban hasznosuljanak az ide fordított adóforintok. Ezért kérem azt, hogy majd önök is támogassák ezt a törvényt, fogadják el, hiszen közös érdekünk az, hogy mind az innováció , mind pedig a kutatás-fejlesztés terén előrelépjen a magyar állam, a magyar társadalom jobban hasznosítsa azokat a tudásbázisokat, amelyek rendelkezésre állnak! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »