Így szabadult fel Budapest a menekültek alól

“Életem egyik legkeményebb napja volt egy éve, úgyhogy gondoltam leírom. A lényeg, hogy csodálatos meló aktivistának és újságírónak is lenni, amikor a történelem úgy becsap mint tavaly.

A nap kb ilyen tájban kezdődött, mert szeptember 3-án este 10 óra körül kiszúrtam egy ultra facebook oldal posztját, hogy huligánok iszonyatmennyiségben mennek a Városligetben. És hát nem lepődtünk volna meg, ha a keleti felé tartanak ahol a menekültek vannak. menekültsegítő csoportokba beírás, telefon közelben lakó aktivista ismerősöknek. Végül Kalocsai Kingát és Szeles Andrást értem el, vagy ők engem, akik pont a belvárosban ittak az addigra már a Dohányon menetelő arcok mellett. utánuk mentek, és végig PP-ztük, ahogy az arcok összecsapnak a rendőrökkel, a Deáknál, és végül szerteszélednek. (mint utólag kiderült, tényleg a menekülteket akartak verni, csak azt gondolták a Nyugatinál nagyobb esélyük lesz, és egy embert se tartoztattak le közölük, vagy ítéltek el). Lefekvés 2-kor (ahogy addigra kb minden nap hetek óta) gyerek fel kelt éjszaka emlékeim szerint, kelés reggel 8-kor.

Napi rutin elindul, dolgozási, és nem is emlékszem ki volt kint a Keletinél, mert tudtuk napok óta, hogy a menekültek bármikor indulhatnak el Bécsbe gyalog.

11 óra tájt pedig el is indultak. Rutinosan senki nincs kint akinél van net (ez Lackó Bernáth volt), és rutinosan félig lemerülve a telefon. Mindegy eléjük vágok Astoriánál, teloról megy videó és kép Mérce facebook csetre, de nem indul még el a PP. Összefutás Papp Réka Kingával, aki egy fáradt menekült család cuccait visszi a biciklijén, amit egy idő után tök természetesen egy menekült gyerek tol. Néhol az út mentén magyar polgárok, akik vízet és kaját adnak, és integetnek, drukkolnak. Iszonyatos szabadságélmény, némi eltakart sírás.

Közben telefon lemerül, valahol Kelenföldnél kicsek a menetből, fénysebességél haza. (útközben egy benzinkútnál azért vettem fagyit)

Otthon telefon bedug, laptop beizít Percről-percre elindul, a menetben PRK, Misetics Bálintt, később Papp Gazsi tőlük jön az info. Közben Kalmár Szilárdnak leszervezem Soma Ábrahám Kiss és egy kisteherautót, mércére kifut PRK-tól, hogy jöjjenek a babkocsik, a gyerekes menekülteknek. A Kettős Mércenek köszönhetően így lett babakocsi menet kicsit a menekültek menetéből. Kiderül Bicskéről is elindultak menekültek, Somát átirányít oda, mert hozzájuk senki nem megy. Közben Szilárdnak próbálom mondani, merre menjen, hol tart a menet, a kinti infok alapján.

Közben ki facebookra a kép, hogy Törökbálint sorba lerakták a vizet a helyi lakosok a menekülteknek, a kép 10 perc alatt fut fel 1000 lájkig, végül 9 ezernél áll meg. A mérce történetének leglájkoltabb posztja lesz talán. Mindeközben egyébként egész nap, az All Jazera két stábját követő magyar összekötőknek segítek, adom az infokat telefonon.

Megjön a hír, hogy Lázár bejelenti busszal visszik a menekülteket. Hisszük ha látjuk.

A Magyar-román előtt nézem a híreket, origon kikerül a rendőrök összecsaptak a huligánokkal. PP átad, talán Zubek Adriennek, és Füzessi Károlynak, biciklire fel, ki az üllői úthoz. Könnygáz szag de sehol semmi. Elkezdek követni egy HVIM-es csoportot, népstadionhoz mennek, de ott nem tovább, kibiciklizés keletihez. Közben lemerül mobil újra. keletinél Udvarhelyi Tessza, Balázs Anna, vagy Kispál Sándor telojáról betelefonálás PP-be. Szép lassan szivárognak a nácik, de ott van kb 50-100 balos aktivista ha meg kell védeni a menekülteket, akik szintén készülnek gyerekeket le az aluljáróba, férfiak a lejárókat védik. A rendőrség csak a kerepesi útat védi, a keleti másik irányából simán besétál bárki. A rendőrsorfal összezárása előtt átsiklok még, végig biciklizek kerepesein de 7-8 16-18 éves széljobber hülywgyereken kívül senki, visszafelé viszont már feláll rendőrsorfal, csak a Köztársaság tér túloldaláról tudok visszajönni.

A Keletinél egyre feszültebb a légkör, egyre több náci és focihuligán, a rendőrök nem igazoltatják őket, érik a balhé, de várjuk a buszokat is. Lukács Áronnal császkálunk a keletinél, amikor befutnak a buszok. Elsőre hihetetlen, másodjára csoda. A nácik már nem számítanak, az addigi feszültség leomlik. Pár árpádsávos arcal vásárlunk később együtt a boltban, mindannyian nyugodtak vagyunk, hogy tovább mennek a menekültek. Ároné az első videó per world a buszokról. megnézzük őket tényleg kamuk-e. Mellettünk rohannak, gyereke, nők, férfiak családok. Az egész olyan mint egy állom. A szabadság ott van a levegőben.30-40 percet filmezünk, majd visszamegyünk az aluljáróba. kiderül a menekültek nagy része nem hiszi el, hogy tényleg elviszik őket a buszok. megpróbáljuk őket rábeszélni, nem nagyon megy.

Közben kiderül a Köztársaság téren hiába a rendőrök így is sikerült pár menekültet megverni a náciknak. Ekkor eszünkbe jut a helyszín ahol szintén vannak még menekültek, de már csak 10 busz van és mindjárt indul, telefon a helyre, ott se hiszik a családok a szabadság ígéretét, az elmúlt napok hazugságai után. Végül sikerül őket rábeszélni és elérik a buszt.

Hajnali 4 órakor érek haza. 8-10 cigit még elszívok miközben a töltődő mobilomon a gangon nézem vissza a napot. Ennyi volt.”

Jámbor András újságíró, blogger, aktivista


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »