A pihenés nem csupán annyit tesz, hogy egy fárasztó nap után elnyúlunk a kanapén és csak a tévét bámuljuk. Ennél jóval változatosabb módokon töltődhetünk fel energiával – egészen pontosan 7 különféle típusa létezik a pihenésnek. Mutatjuk, melyek ezek, és miért fontos rendszeresen beiktatni őket!
Kellő mennyiségű pihenésre mindenkinek szüksége van, enélkül nem tudunk létezni, a mindennapi feladatainkat ellátni. A legszűkebb értelemben vett pihenés a fekvés és az alvás, amikor a testünk ellazul és megpihen – ez azonban csupán egy a közül a hét pihenési mód közül, amelyek segítségével dr. Saundra Dalton-Smith orvos szerint feltöltődhetünk energiával. A szakértő Sacred Rest (Szent pihenés) című könyvében végigveszi a pihenés 7 különböző típusát, melyeket a Popsugar nevű portál cikkében röviden summáztak. Az állandó online jelenlét és a modern életvitel mellett nagyobb szükség van a lelassításra és a feltöltődésre, mint valaha – ráadásul, ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy szervezetünk mind a hétféle módon megpihenhessen, szó szerint úgy érezhetjük, hogy teljesen újjászületünk. Lássuk, mit kell ehhez megfogadnunk! – írja a Házipatika.com.
A pihenés szó alatt legtöbbször a fizikai pihenésre gondolunk, amikor egy fárasztó tevékenység után kényelembe helyezzük magunkat. Ilyenkor időt adunk a testünknek a regenerálódásra, hiszen nem kell energiát használnia, nem dolgoznak az izmok, csak ellazulunk és feltöltődünk. Ám a fizikai pihenés lehet passzív és aktív is – előbbinél valóban a kényelmes ellazulás kerül előtérbe, ami lehet egy rövid délutáni szundi, egy ebéd utáni ejtőzés vagy éppen egy kád forró fürdő, amiben elmerülhetünk. Az aktív pihenés azonban ennek ellenkezője, amikor a fizikai aktivitás hatására töltődünk fel energiával, legyen az futás, jóga, kirándulás vagy bármilyen sport űzése.
Amikor úgy érezzük, hogy a legkisebb koncentráció is a nehezünkre esik, akkor eljött az ideje egy kis mentális pihenésnek. Ennek lényege, hogy csökkentsük az agyunkat érő ingereket: kapcsoljuk ki az elektronikai kütyüket, szabaduljunk el a munkahelyi feladatoktól, és keressünk olyan elfoglaltságot, ami közben fejben is lelassulhatunk. Tegyünk be kellemes, relaxáló zenét, és csináljunk valami olyasmit, ami közben nem kell agyalni, mert a mozdulatok maguktól jönnek – főzzünk, kertészkedjünk, színezzünk, de az is segíthet, ha egy füzetbe mindennap leírjuk a fejünkben kavargó gondolatokat, amelyek nem hagynak nyugodni. Hosszú távon a mentális pihenésünket és jóllétünket szolgálja az is, ha megtanulunk segítséget kérni és nemet mondani.
Ideális esetben időnk és alkalmunk is bőven van megélni a bennünk dúló érzelmeket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. A mindennapokban azonban ez sokszor elmarad, így a felgyülemlett érzelmeket egyfajta csomagként cipeljük magunkkal, ami egyre jobban és jobban húz lefelé. A pihenést ez esetben az szolgálja, ha ezeket a pakkokat le tudjuk tenni, azaz az érzelmeket meg tudjuk élni és ki tudjuk adni magunkból. Ebben egy közeli barát, a párunk, egy önsegítő csoport vagy akár terapeuta is segíthet, a lényeg, hogy rendszeresen ki tudjuk adni magunkból mindazt, amit érzünk. Ha úgy érezzük, senkihez sem tudunk vagy akarunk fordulni a problémáinkkal, vessük papírra az érzelmeinket és írjunk naplót – kutatások szerint ez is hatékony módja az érzelmeink rendezésének.
A pandémia miatti korlátozások idején úgy tűnhet, ez az egy, amiben nem szenvedünk hiányt, ám könnyen lehet, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. A szociális pihenés ugyanis nem azt jelenti, hogy egy magunkban elvonulunk, hanem éppen azt, hogy a megfelelő emberek társaságában töltődünk fel energiával. Ehhez fontos felismerni, melyek azok a kapcsolatok, amelyek valóban jó hatással vannak ránk, és kik azok a személyek, akik inkább energiavámpírként szívják el az életerőnket, és minden találkozás után csak fáradtnak, megviseltnek, negatívnak érezzük magunkat. A megoldás egyszerű: töltsünk több időt azokkal, akik mellett jól érezzük magunkat és szinte újjászületünk, míg a többiekkel érdemes lazábbra fűzni a viszonyunkat.
A monotonitás és az ingerszegény környezet bizony kikezdik az idegrendszert – nem véletlen, hogy a korlátozások idején néha úgy érezzük, megőrülünk a négy fal között, és vágyunk ki a szabadba, ahol csupa újdonság vár. A bennünk szunnyadó kreativitást és alkotóvágyat – a kézügyességünktől függetlenül – kiélhetjük bármilyen kreatív tevékenységgel, festhetünk, rajzolhatunk, makramézhatunk, origamizhatunk, írhatunk vagy zenélhetünk, de az is a kreatív pihenés remek formája, amikor mások művészetére szakítunk időt, és egy online kiállítást vagy színházi előadást, koncertet tekintünk meg. Sőt, nem véletlenül említettük a szabadban tett nagy sétát sem, a legtöbbször ugyanis akkor jönnek a kreatív gondolatok, ha éppen céltalanul csatangolunk az utcákon, parkokban.
A minket érő külső ingerek java részét a szemünkkel, fülünkkel, orrunkkal, nyelvünkkel, bőrünkkel érzékeljük – azaz az érzékszerveink szinte megállás nélkül dolgoznak. Érdemes azonban néha célzottan „szabadságra” küldeni őket, azaz minimalizálni a minket érő ingereket. Remek érzéki kikapcsolódás egy gyertyával megvilágított, csendes helységbe félrevonulni, ahol a szemek és a fülek megpihenhetnek. Az orrunknak jólesik egy-két nap, amikor nem terheljük túl erős illatokkal, ilyenkor kerüljük a parfümök és illatosított kozmetikumok használatát. A bőrünket alaposan radírozzuk le, majd bújjunk laza, természetes anyagú ruházatba, ami nem szúr, nem szorít, nem dörzsöl, nem fülled be, csak hagyja a bőrt szabadon lélegezni. Az ízlelőbimbóknak pedig igazi felüdülést nyújt, ha alkalomadtán elkerüljük az ízfokozókat, a túl sok fűszert és az összetett fogásokat, és helyettük valamilyen kevés összetevőből készült, letisztult ízvilágú étel kerül a tányérunkra.
Függetlenül attól, hogy gyakorol-e bármilyen vallást, mindenkinek szüksége van a lelki feltöltődésre is. Ez lehet a hitgyakorlás, egy imádság, egy meditáció, de akár a sírás vagy a természetjárás is előhívhatja a bennünk szunnyadó spirituális érzéseket. A spirituális pihenés lényege, hogy átgondoljuk, mi is a helyünk és szerepünk a világban, milyen hitrendszer mentén szeretnénk élni az életünket, hol húzódnak a gyökereink, azaz egyfajta önismereti munkát végzünk fejben. A legjobb, ha ilyenkor egyedül vagyunk és csak a gondolatainkra tudunk fókuszálni anélkül, hogy ebben bárki vagy bármi megzavarna – már napi 10-15 perc is rendkívül hatásos lehet!
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
