Így idomítsd a bevándorlódat

Így idomítsd a bevándorlódat

Berlin és Brüsszel bevándorlásügyi kapkodása lassan Bulgakov “Mester és Margarita” regényének világára emlékeztet. Mintha tényleg a zárt osztályon lennének.

A páciensek egy képzelt világban élnek, a fenyegetéseket az elhangzásuk pillanatában sem veszik már komolyan, és a bent lévők nem értik, hogy a külvilág miért nem viselkedik úgy, ahogyan ők azt szeretnék. Továbbra is a valóságot akarják képzelt világukhoz igazítani.

A novemberi párizsi terrortámadás és a kölni (stuttgarti, salzburgi, stb.) szilveszteri erőszakoskodások után a bevándorlásbarát álláspont defenzívába szorult. Németországban Merkel “nyitott kapuk” politikáját januárban a válaszadók 56 százaléka ellenezte (+7%), miközben a többség (60%) szerint Németország nem fog megbirkózni a menekültáradattal. Egyre többen fordítják meg a Merkel által korábban kiadott jelszót: “Nem fog sikerülni!” (“Wir schaffen das nicht!”).

A 2015-ben többségi szavazással, erőből keresztülnyomott 160 000 fős migráns relokációs kvótából ezidáig jó, ha 300 embert tudtak hivatalosan áthelyezni. A többiek “lábbal szavaztak”, a záródó határoknak fittyet hányva vándorolnak keresztül-kasul Európán. Az utánpótlás pedig szinte kimeríthetetlen: Csak 2016 első két hetében 50 000 migráns érkezett úgy Európába, hogy — elméletileg — Törökország és a balkáni útvonal országai is csak a “valódi” menekülteket engedik tovább.

A bizottság tavaly novemberben úgy számolt, hogy ha nem lesz változás, úgy 2016-ban akár 3-3,5 millió bevándorló is érkezhet Európába. Azt persze nem mondták, hogy ebbe a keretbe bele kell-e számolni azt a 400-500 000 főt, akiknek 2016 első félévben történő átvételére Merkel kancellár tavaly október 18-án Isztambulban Erdogán török elnöknek ígéretet tett.

Kovács István jól érzi, hogy a Merkel kancellár által élőpajzsként maga elé tartott politikusok (Juncker bizottsági elnök és Faymann osztrák kancellár) újra nekifutnak a permanens és kötelező betelepítési kvótának. A tavaly november 29-i brüsszeli csúcson még 9 “hajlandó” (willing) országról cikkeztek. Hollande francia elnök el sem ment a találkozásokra, a franciák, hollandok és luxemburgiak a már elfogadott kvótához képest egyetlen migránssal sem akarnak többet befogadni.

Hírdetés

Faymann osztrák szociáldemokrata kancellár korábban azt pedzegette, hogy a 2020-ig futó költségvetés rendszeres felülvizsgálatánál új szempontként be kellene vezetni a migránsok befogadásának költségeit. Azt már ő sem hiszi, hogy a tagországok többsége ezt támogatná, vagy hagyná.

Maradt a másik Merkel-proxi, Juncker bizottsági elnök, aki a minap drámai hangon óvott Schengen szétesésétől. Nem nevezett meg országokat, ami nehéz is lett volna, hiszen tavaly a müncheni Oktoberfest előtt pont Németország vezette be “ideiglenesen” a határellenőrzéseket. Legutóbb pedig pont a bevándorlásbarát Svédország zárt Dánia felé. Schengen bukása egyébként a fejlett ipari országoknak fájna a legjobban, ott okozná a legnagyobb pluszköltségeket.

Miután az “európai megoldás” (=permanens és kötelező betelepítési kvóta) elfogadása egyre valószínűtlenebb, így Berlin és Brüsszel számára nem marad más, mint a színfalak mögötti tárgyalás és a porhintés.

A bevándorlásbarát nyugati média a migránsok által elkövetett bűncselekmények és erőszakoskodások elhallgatásával annyira hiteltelenné vált, hogy immáron a megkérdezett németek 60 százaléka nem hisz a német médiának. A főszerkesztők ezért stratégiát is váltottak, így továbbra sem a tömeges bevándorlás értelméről és veszélyeiről cikkeznek, hanem átveszik a bevándorlásbarát politika gumicsontját, miszerint nem a kulturális szakadék és Merkelék elhibázott politikája miatt történt az erőszakoskodás, hanem az szervezett volt (=ha elkapják a szervezőket, véget ér az erőszak).

Ez az érvelés nemcsak erősen sántít, de az élet mellett rendőri vezetők is hamar cáfolták. Ezért jön az újabb liberális mutatvány, a bevándorlók idomítása “átnevelése”. Az antropológiai optimizmus jegyében füzetecskékkel, tanfolyamokkal és az “érzékenység kialakításával” próbálkoznak olyan emberek százezreinél, akik a halál árnyékának völgyéből érkeznek (=más a viszonyuk az élethez/erőszakhoz/mások vagyonához), diktatúrákban nőttek fel (=erőből értenek), vagy a befogadó állam törvényei helyett a Korán szabályait követik.

A nyugat-európai szavazókon múlik, hogy meddig hagyják magukat az ilyen és hasonló mutatványok által elvarázsolni. Három német tartományban március 13-án választanak, Merkelék ideje gyorsan pereg…


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »