Mindazok, akik valamely önsorsrontó szándéktól vezérelve figyelemmel kísérik az ukrán nyilatkozatokat, a kommunikáció szembetűnő ellentmondásainak lehetnek tanúi. Itt most nem a hitelességre, a szavahihetőségre gondolok, mert arról egyáltalán nem beszélhetünk, hanem az ellenkező tartalmú, zűrzavaros nyilatkozatokra.
Az uniós csatlakozásával kapcsolatban ez a korrupcióról, a nemzetiségek jogainak durva megsértéséről elhíresült ország pofátlan módon teljesen „unióérettnek” tartja magát, s amikor azzal szembesültek, hogy reményeikkel ellentétben mégsem masírozhatnak be a tagállamok közé máról holnapra (bár az unió jelenlegi züllött erkölcsi állapotát tekintve Zelenszkijnek végeredményben teljes joggal von der Leyen jobbján lenne a helye), csalódottságukban rögtön Magyarország jutott az eszükbe.
Ezúttal nem Zelenszkij volt Ukrajna hangja, hanem egyik kulcsembere, Olekszandr Merezko, az ukrán parlament külügyi bizottságának elnöke, aki szerint Ukrajnának igenis helye van az Európai Unióban, Magyarországnak viszont nincs, mivel Ukrajna az európai értékeket védi, miközben Magyarország aláássa azokat.
Aztán egy röpke pillanatra szembejöhetett a valóság, vagy változott a széljárás, mert rövid idő elteltével Zelenszkijék bejelentették: Ukrajna kész megállapodni Magyarországgal a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó uniós követelmények teljesítéséről. Ezt Olha Sztefanyisina európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes jelentette be.
Nos, az előzőekben említett hitelesség, szavahihetőség kapcsán meg kell állapítani, hogy ezzel a vezetőséggel, ilyen hozzáállással szinte teljességgel reménytelen a sokat szenvedett kárpátaljai magyarság helyzetének, jogállásának rendezése, hiszen jól a bevált hagyományokhoz híven bármit ígérjenek is, annak csupán annyi hitele lesz, mint amennyi A nép szolgája esetlen, de tisztességes elnöke történetének a valóságtartalma: a nullával egyenlő…
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
