Igenek, nemek…

Meddig forogjanak sírjukban a kommunizmus áldozatai? Hogy állunk a bölcsődei ellátások fejlesztésével? Ki adott utasítást a pedagógusokkal kapcsolatos adatgyűjtésre? Fapados atomerőművet veszünk Oroszországtól? Földadót akar az ellenzék?

Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze”. /Patriae fumus igni alieno luculentior./

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Így történik, mindig így történik. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk a legutóbbi ülésen elhangzott szónoklataikat.

Meddig forogjanak sírjukban a kommunizmus áldozatai?

NOVÁK ELŐD, (Jobbik): – Államtitkár Úr! A Jobbik szerint nem lehet méltósággal megemlékezni a kommunizmus áldozatainak emléknapján addig, amíg nem történt meg az állambiztonsági múlt, így többek közt a 2060-ig titkosított ügynöklisták feltárása, a kommunista vezetők elszámoltatása és közéletből való kitiltása, valamint a kommunista luxusnyugdíjak megvonása. A kommunizmus áldozatai igenis forognak a sírjukban, gondoljunk csak a Mansfeld Péterre halálos ítéletet kérő ügyészre, Mátsik Györgyre, aki nemhogy elszámoltatástól nem kell hogy féljen, miután feljelentésünket elutasították, de a kommunista luxusnyugdíjat még ő is kapja, ahogy Biszku Béla is rózsadombi otthonában. Sajnos, az elmúlt 24 évben csak maszatolás történt antikommunista követeléseink ügyében, ami az MSZP- és a Fidesz-kormányok közös szégyene. A Jobbik azonban három legfontosabb antikommunista programpontját kormányra kerülése esetén haladéktalanul meg fogja valósítani.

– Államtitkár Úr! Egyszerű kormánydöntéssel kutathatóvá tehetnék azokat a jelenleg 2060-ig titkosított mágnesszalagokat, melyek ha nem is hiánytalanul, de megvannak, torzítatlanul tartalmazzák az állambiztonsági múlt jelentős részét. Persze nem csoda, hogy erre nem hajlandók, hiszen még a kormányzatnak is tagja lehet a D-209 fedőnevű Medgyessy Péter egykori kollégája, a szintén III/II-es Tasnádi László, ma rendészeti államtitkárként. Elfogadhatatlan, hogy az egykori kommunista vezetők ebben az állítólagosan új rendszerben szintén meghatározó politikusok lehetnek,  miután önök leszavazták a lusztrációs javaslatunkat, ahogy minden más alaptörvény-módosító javaslatunkat is az alkotmányozás során, miközben a nemzeti együttműködés rendszeréről beszéltek. És még van képük ennek ötödik évfordulóját megünnepelni, megünnepeltetni, hogy a rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti Alaptörvény kerül, melybe eredetileg még saját neveiket is bele akarták foglalni!

– Alaptörvény-módosító javaslatunk leszavazása miatt maradhatott országgyűlési képviselő többek közt az MSZMP Központi Bizottságának több tagja az MSZP soraiban, valamint az egykori cenzor, Lendvai Ildikó és a KISZ KB-titkár Gyurcsány Ferenc is. Ha lett volna valódi rendszerváltás, ő nemhogy országgyűlési képviselő, de miniszterelnök sem lehetett volna soha. A Jobbik az állami cégek éléről is eltávolíttatná a pártállami vezetőket!

– Végül a kommunista luxusnyugdíjakról, amelyek folyósítása a legfelháborítóbb. Félmegoldásnak is kevés látszatintézkedés az a kommunista kitüntetések után járó néhány ezer forintos pótlék megvonása, az is csak az érintettek tizedénél, miközben a legérintettebbek juttatása – például Biszku Béláé – lényegében nem változott, a mai napig több százezer forint havonta. Ennek a megváltoztatásához a Jobbik által már 2010-ben benyújtott átfogó nyugdíjtörvény-módosító javaslat elfogadására volna szükség, amit azonban számtalan alkalommal szavaztak le önök Biszku Béla legnagyobb örömére, az MSZP összefogásával. Várva mellébeszéléstől mentes és őszinte bűnbánással is felérő beismerő válaszát, kérdezem:

– Miért kell megvárni ezekkel az antikommunista követelésekkel a Jobbik kormányra kerülését? 

– Miért kell megvárni ezekkel az antikommunista követelésekkel a Jobbik kormányra kerülését? 

TUZSON BENCE, (Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára): – Egy kicsit eklektikus volt ez az interpelláció, de azért haladjunk sorjában. Nemrég volt február 25-e, ami nagyon fontos nap, a nemzeti megemlékezés napja. Nem véletlen, hogy 2000-ben pont az első Orbán-kormány döntött úgy, hogy ez egy olyan nap lesz, amikor megemlékezhetünk a kommunizmus áldozatairól. Fontos nap e tekintetben, hiszen annak idején Kovács Béla kisgazdapárti képviselőt elhurcolták a Szovjetunióba. Abba a Szovjetunióba, ahova néhány évvel később egy másik Kovács Béla önszántából indult el tanulni, hogy ott egyébként az ottani párt szervezetei mellett elsajátíthasson bizonyos tudást. Bizonyos tudást, ami segítségére lehetett abban, hogy amikor elindul az ellenkező irányba és elindul Brüsszelbe az önök segítségével és az önök támogatásával, akkor bizony élhessen annak a lehetőségével, amit megszerzett, és ezt ne a haza szolgálatába állítsa. Azt gondolom, hogy amikor ezek a tények merülnek föl és ilyen irányból is látjuk az eseményeket, látjuk, hogy volt egy jeles országgyűlési képviselője az országnak, aki föláldozta magát annak érdekében, hogy mégis Magyarország demokrácia lehessen, utána egy másik Kovács Béla pedig ilyen lépéseket tesz pont Magyarországgal szemben. Ennek megfelelően arra hívom fel az önök figyelmét, hogy amikor bármilyen ilyen kérdést fölvetnek, először önvizsgálatot tartsanak. Tartsanak valós önvizsgálatot, és nézzék meg, hogy kik ülnek az önök soraiban! Hány olyan Kovács Béla lehet még önök között, akiről nem tudunk? Van-e ilyen? Nézzék meg! Hiszen azért mégiscsak arról van szó, hogy a legfontosabb dolog az Országgyűlésben a hitelesség.

– Akkor beszélhetünk hitelesen ezekről a kérdésekről, ha egyébként a választópolgárok szemébe tudunk nézni és azt tudjuk mondani, hogy nincsenek közöttünk ilyen emberek. Önök ezt meg tudják tenni, kedves képviselőtársaim? Nem tudják megtenni, mert önök ma is rejtegetik, és ma sem néztek szembe Kovács Bélával, illetve Kovács Béla múltjával. Vajon hogy van ez önöknél, kedves képviselőtársaim? Ennek megfelelően még egyszer arra szeretném önöket kérni: amennyiben ilyen kérdéseket felvetnek, azokat, akik egyébként tettek is annak érdekében, hogy megfelelő megbecsülésük legyen azoknak az embereknek, akik annak idején tényleg föláldozták magukat egy önkényuralmi rendszer leküzdése érdekében, azokat az embereket becsüljük megfelelően. Ezt tartsuk fontos feladatunknak, de amikor ilyet lépünk, akkor az is fontos, hogy akik fölszólalnak annak érdekében, hogy további lépések legyenek az ügy érdekében, azok önmagukkal is szembe tudjanak nézni, és ne legyenek önök között olyan emberek, akik a hazájukat képesek elárulni bizonyos érdekek mentén!

– Akkor beszélhetünk hitelesen ezekről a kérdésekről, ha egyébként a választópolgárok szemébe tudunk nézni és azt tudjuk mondani, hogy nincsenek közöttünk ilyen emberek. Önök ezt meg tudják tenni, kedves képviselőtársaim? Nem tudják megtenni, mert önök ma is rejtegetik, és ma sem néztek szembe Kovács Bélával, illetve Kovács Béla múltjával. Vajon hogy van ez önöknél, kedves képviselőtársaim? Ennek megfelelően még egyszer arra szeretném önöket kérni: amennyiben ilyen kérdéseket felvetnek, azokat, akik egyébként tettek is annak érdekében, hogy megfelelő megbecsülésük legyen azoknak az embereknek, akik annak idején tényleg föláldozták magukat egy önkényuralmi rendszer leküzdése érdekében, azokat az embereket becsüljük megfelelően. Ezt tartsuk fontos feladatunknak, de amikor ilyet lépünk, akkor az is fontos, hogy akik fölszólalnak annak érdekében, hogy további lépések legyenek az ügy érdekében, azok önmagukkal is szembe tudjanak nézni, és ne legyenek önök között olyan emberek, akik a hazájukat képesek elárulni bizonyos érdekek mentén!

NOVÁK ELŐD: – Betonkemény volt ez az érvelés, államtitkár úr, de sajnos mégis elfogadhatatlan, hiszen a kommunizmus áldozatai igenis forognak a sírjukban. Forognak akkor is, amikor ezt a választ hallják a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tett panaszáradatom nyomán. Semmilyen választ nem hallhattunk azzal kapcsolatban, hogy a legfontosabb antikommunista követeléseink ügyében legalább csak egy jottányit is hajlandóak volnának elmozdulni.

– Hajlandóak volnának elmozdulni például a 2060-ig titkosított ügynöklisták kérdésében? Hajlandóak volnának-e a kommunista vezetők elszámoltatására és közéletből való kitiltására? Hajlandóak volnának-e a kommunista luxusnyugdíjak megvonására? Ezekről ön egy szót sem szólt. Ehelyett olcsó kovácsbélázásba menekült, amiért nem tudom, adott esetben Habony Árpád mennyit számlázott ki önöknek, hogy ezt mindenre válaszként elmondják, és mekkora kommunikációs fogás ez.

– Azonban egy dologban szeretném önt pontosítani: a kommunizmus áldozatainak emléknapjára Pokorni Zoltán nem tett anno javaslatot, ő csak a holokauszt áldozatainak emléknapjára való emlékezésre tett javaslatot. Horváth Béla kisgazda képviselő volt az, aki a kettős mércére való rávilágítással elérte azt egy módosító indítványával, hogy végre emlékezhetünk a kommunizmus egyébként világszerte százmilliónyi halálos áldozatáról, amiről, úgy tűnik, önök azonban nem kívánnak emlékezni, és az antikommunista követelésekkel sem kívánnak foglalkozni. Nagyon sajnálom!

– Azonban egy dologban szeretném önt pontosítani: a kommunizmus áldozatainak emléknapjára Pokorni Zoltán nem tett anno javaslatot, ő csak a holokauszt áldozatainak emléknapjára való emlékezésre tett javaslatot. Horváth Béla kisgazda képviselő volt az, aki a kettős mércére való rávilágítással elérte azt egy módosító indítványával, hogy végre emlékezhetünk a kommunizmus egyébként világszerte százmilliónyi halálos áldozatáról, amiről, úgy tűnik, önök azonban nem kívánnak emlékezni, és az antikommunista követelésekkel sem kívánnak foglalkozni. Nagyon sajnálom!

A képviselő úr nem, az Országgyűlést viszont az államtitkári választ. választ 103 igen szavazattal, 30 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Hogy állunk a bölcsődei ellátások fejlesztésével?

HOLLIK ISTVÁN,  (KDNP): – Számunkra mindig is különösen fontos volt a családok, illetve a gyermekek helyzete és azok jövője. Éppen ezért különösen örvendetes számunkra, hogy az elmúlt időszak híradásaiból értesülhettünk, hogy további jelentős bővítésre van lehetőség a bölcsődei ellátás terén. Itt jegyezném meg: a Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014-ben már 38 ezer fölött volt a bölcsődei férőhelyek száma, míg például a második Orbán-kormány hivatalba lépését megelőző évben ez a szám még a 27 ezret sem érte el. Emelkedett a bölcsődék finanszírozására fordított összeg is, az új férőhelyek mellett több ezer bölcsődét újítottak fel a kormány támogatásának jóvoltából, és a folyamat eredményeképpen csaknem ezer új munkahelyet is sikerült létrehozni.

– Államtitkár Úr! Úgy értesültünk, hogy nemcsak az idén várható jelentős fejlesztés e területen, hanem a jövő évtől is, amikor új ellátástípusok közül is választhatnak majd a szülők: ilyen lesz például a családi, a munkahelyi bölcsőde. A bölcsődei férőhelyek további bővítésével egyébként nemcsak a népességnövekedést tudjuk ösztönözni, hanem közvetetten a munkaerőpiacot is támogatjuk. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a települések, a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű térségek életében is fejlődésösztönző lehet egy felújított bölcsőde.

A férőhelyek számának bővülése, az itt kapott ellátás, a nevelői munka jótékony hatása mind-mind segíti az igazán szegény családok életét, ezáltal úgy is tekinthetünk rá, mint a szociális segítségnyújtás egy fontos formájára. Az eddigi lépésekre és a jövőben várható fejlesztésekre tekintettel kérdezném:

– A gyermekeket nevelő családok helyzetének javítása érdekében 2018-ig a bölcsődékkel kapcsolatosan milyen konkrét intézkedéseket tervez a kormány, és ezeknek mi lesz a költségvonzata?

– A gyermekeket nevelő családok helyzetének javítása érdekében 2018-ig a bölcsődékkel kapcsolatosan milyen konkrét intézkedéseket tervez a kormány, és ezeknek mi lesz a költségvonzata?

Dr. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Ahogyan már ön is utalt rá, két oka is van annak, hogy miért fogott a kormány akár a bölcsőde-, akár az óvodafejlesztések körében fokozatváltásba, és miért másfélszerese-kétszerese a bölcsődeépítésnek, óvodaépítésnek a sebessége annak, mint a 2010-et megelőző időszakban.

Az egyik ok, hogy családbarát országot építünk, és úgy gondoljuk, hogy ebben a nőknek és a családoknak meg kell adni a szabadságot, hogy maguk döntsék el: ha akarnak, akkor két-három évig otthon maradhatnak a gyermekkel, és ugyanakkor, ha valaki akar, akkor akár fél év után a gyed extrával visszamehessen dolgozni, és mindamellett a gyermeknek a napközbeni gondoskodásáról, felügyeletéről is a különböző állami szervek vagy a bölcsődék révén tudjon a közösség gondoskodni. Ezáltal a nőknek minél szélesebb körű szabadságot nyitunk meg. Erre igény is van, magasabb a gyermekek születési száma, mint az előző években, a nők foglalkoztatottsága is magasabb szintű, tehát egyértelmű, hogy több bölcsődére van szükség.

– Mind a fejlesztési források tekintetében, mind a jogi formák tekintetében igyekeztünk rugalmasabbá, szélesebb körűvé és a családok igényeihez jobban igazodóvá tenni a bölcsődei ellátási rendszert. Fontos hogy rugalmasabb, többlépcsős, többszereplős legyen, minél családiasabb, kisebb létszámú, és adott esetben minél közelebb legyen a munkahelyhez is. Ezért nyitottunk három új kategóriát a meglévők mellett: a minibölcsődét, a családi bölcsődét és a munkahelyi bölcsődét. A minibölcsődének sokkal könnyebbek a működési feltételei, egyszerűbb ezeket létrehozni. A családi bölcsőde szintén talán a korábbi családi napközihez hasonlít a leginkább. A munkahelyi bölcsőde pedig abban segít, hogy ha egy munkahelyen vállalja egy munkáltató, hogy ebben is segíti a dolgozóit, akkor az állam is segítséget nyújt ahhoz, hogy ilyen bölcsődéket létrehozzanak.

– Az önkormányzatok akár önállóan, akár társulásban, akár ellátási szerződés alapján, valamilyen fenntartóval kötött társulási szerződéssel is elláthatják ezt a feladatot. Az a célunk, hogy a három éven aluli gyerekek ellátását biztosító férőhelyek száma 2018-ig, a ciklus végéig 44 ezerről 60 ezerre emelkedjen. Ez 37 százalékos bővülést jelentene, és azt jelentené, hogy a 2014-es 16 százalékos korosztályon belüli férőhelyszámot 22 százalékra tudnánk emelni, amely már európai uniós szinten is becsülendő szám. A fejlesztési forrásokból 2020-ig 100 milliárd forint az, ami a bölcsődék és óvodák fejlesztésére áll, nagyon sokféle jogcímen. A terület- és településfejlesztési operatív programokban is találhatók ilyenek, a versenyképes Közép-Magyarország operatív programban is vannak források, de megjelentek már EFOP-os források is. 2016. január 8-án kettő is: az egyik a „Családbarát, munkába állást segítő intézmények, közszolgáltatások fejlesztése”, a másik pedig „A foglalkoztatás és az életminőség javítása családbarát, munkába állást segítő intézmények, közszolgáltatók fejlesztésével” címén. Ezek összességében már 53 milliárd forintnyi pluszforrást jelentenek bölcsődei, óvodai férőhelybővítésre is fordíthatóan.

– Ahogy a képviselő úr is fogalmazott, ez a gazdaságfejlesztésnek is fontos része, hiszen azok, akik akarnak, így könnyebben vissza tudnak menni dolgozni. Éppen ezért a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban is egymilliárd forintos fejlesztési forrás fog rendelkezésre állni hasonló célra. Bízunk benne, hogy ez a gyermekek érdekét is szolgálja, a szülők érdekét is szolgálja a munka és magánélet kiegyensúlyozásának megteremtése érdekében, és a hátrányos helyzetű gyermekeknek is nagyobb segítséget jelent a kisgyermekellátásba való bekapcsolódás révén.

– Ahogy a képviselő úr is fogalmazott, ez a gazdaságfejlesztésnek is fontos része, hiszen azok, akik akarnak, így könnyebben vissza tudnak menni dolgozni. Éppen ezért a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban is egymilliárd forintos fejlesztési forrás fog rendelkezésre állni hasonló célra. Bízunk benne, hogy ez a gyermekek érdekét is szolgálja, a szülők érdekét is szolgálja a munka és magánélet kiegyensúlyozásának megteremtése érdekében, és a hátrányos helyzetű gyermekeknek is nagyobb segítséget jelent a kisgyermekellátásba való bekapcsolódás révén.

HOLLIK ISTVÁN: – Azt láthatjuk, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy fenntartható demográfiai fordulatot hajtson végre. Nemzetközi kutatások, tanulmányok is mutatják, hogy ezt csak azokban az országokban sikerül véghez vinni, ahol a családpolitikához komplex módon közelítenek, és nem csupán közvetlen pénzügyi támogatásként tekintenek erre. Örömmel láthatjuk, hogy a magyar kormány is ezt az utat járja, hiszen a közvetlen pénzügyi támogatások mellett – itt gondolok az adókedvezményre, a családi otthonteremtési kedvezményre – figyelmet fordít a rugalmas foglalkoztatási formákra, vagy éppen a bölcsődék és óvodák fejlesztésére. Reméljük, ezzel valóban meg lehet fordítani azt a demográfiai trendet, ami az elmúlt húsz évben Magyarországra jellemző volt, és minden évben több gyermek tud születni. Köszönöm, a választ elfogadom!

Ki adott utasítást a pedagógusokkal kapcsolatos adatgyűjtésre?

TUKACS ISTVÁN, (MSZP): – Államtitkár Úr! Egy máig példátlannak hitt eset ügyében szeretném önt kérdezni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye két falujából jelezték azt, hogy az ominózus pedagógustüntetés előtt szolgálatban lévő rendőr érdeklődött az intézmény vezetőjénél arról, hogy mennek-e pedagógusok tüntetni, és kik ők. Egy eset is elég tragikus lenne, de azt gondolom, hogy még ez a kettő sem önmagában való, tehát ennél is lehet még több.

– Államtitkár Úr! Mindenkinek törvény adta joga, hogy ott és akkor demonstráljon, ahol és amikor ezt tenni akarja, néhány kivételtől eltekintve, ugyanakkor ezek a pedagógusok, nem is kell mondanom, nem munkaidőben tették ezt, bár ha akkor tették volna, sem lenne köze hozzá a rendvédelemnek. Azt is gondolom, hogy nemcsak önmagában az eset érdekes, hanem annak a jelentősége az adott falvakban, hiszen erről beszélnek az emberek, ezért meg is tud félemlíteni embereket a jövőre nézvést is. Tehát, ha válaszol majd a kérdésemre, kérem, hogy tegye ezt őszintén és úgy, hogy az hihető és életszerű legyen, mert ott az esetek után már mindenféle felmerült: közlekedésirányítási információkat akartak szerezni, csak segíteni akartak és így tovább, miközben nagyon egyszerűen fogalmazva az történt, hogy a rendőr arról érdeklődött egy iskolában, hogy akarnak-e a pedagógusokkal demonstrálni menni.

– Államtitkár Úr! Egyetlen kérésem még lenne: ne mondja azt, hogy nem történt meg. Megtörtént, nyilvánosságban a szereplők egyébként nyilatkoztak, már aki ezt el merte vállalni, tehát letagadni az ügyet nem lehet, félreértésként kezelni nem lehet, hiszen mégiscsak egy katonás rendben, hierarchiában működő szervezetről beszélünk. Ezért tehát, ha válaszol, azt is meg kell mondania:

–  Ki adott erre parancsot, mert ha jól tudom, a rendőrség önszorgalomból nem működik, minden utasításra, illetve parancsra történik?

 – Mi a garancia arra, hogy ilyen esetek a következő időszakban nem történnek, nem történnek azért, mert nem lehet elvitatni, elvonni vagy más módon akadályozni azt a jogot, hogy mindenki ott és akkor menjen politikai véleményét kifejezni, amikor azt jónak látja?

 – Mi a garancia arra, hogy ilyen esetek a következő időszakban nem történnek, nem történnek azért, mert nem lehet elvitatni, elvonni vagy más módon akadályozni azt a jogot, hogy mindenki ott és akkor menjen politikai véleményét kifejezni, amikor azt jónak látja?

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Az ön által feltett konkrét kérdésre a válaszom a következő: senki nem adott parancsot arra vonatkozóan, hogy azokat az információkat összegyűjtsék, amelyeket ön állít, sem az Országos Rendőr-főkapitányságság, sem pedig a helyi, megyei rendőr-főkapitányság, sem pedig egyéb rendőri szerv vezetője e tekintetben, erre vonatkozóan nem adott parancsot vagy utasítást. A rendőrség törvényesen jár el, tiszteletben tartja minden körülmények között az állampolgárok Alaptörvényben rögzített gyülekezéshez való jogát. Megismétlem: a válasz az ön által föltett kérdésre: ilyen utasítás nem hangzott el, ilyen adatgyűjtés nem történt. Kérem, hogy fogadja el a válaszomat.

KONTRÁT KÁROLY, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Az ön által feltett konkrét kérdésre a válaszom a következő: senki nem adott parancsot arra vonatkozóan, hogy azokat az információkat összegyűjtsék, amelyeket ön állít, sem az Országos Rendőr-főkapitányságság, sem pedig a helyi, megyei rendőr-főkapitányság, sem pedig egyéb rendőri szerv vezetője e tekintetben, erre vonatkozóan nem adott parancsot vagy utasítást. A rendőrség törvényesen jár el, tiszteletben tartja minden körülmények között az állampolgárok Alaptörvényben rögzített gyülekezéshez való jogát. Megismétlem: a válasz az ön által föltett kérdésre: ilyen utasítás nem hangzott el, ilyen adatgyűjtés nem történt. Kérem, hogy fogadja el a válaszomat.

TUKACS ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Figyelemre méltó a válasza, mert ön nem vitatja, hogy ezek az esetek megtörténtek, pusztán csak azt mondja, hogy nem adott senki erre parancsot. Ezért tehát azt kell mondjam, hogy bizonyára egy szolgálatban lévő rendőr önszorgalomból próbált meg érdeklődni arról, hogy ki, mit csinál. Ezt én elképzelni sem tudom. Hogy van az, amikor az ismert, tehát mindenki által ismert rendőr odafárad a pedagógushoz, odafárad az iskolaigazgatóhoz, polgármesterhez, és elkezd arról érdeklődni, hogy kik és hová akarnak menni? Csak felháborodni tudok! És a mai napig példátlannak tartom azt is, hogy Rogán Antal nevezetű propagandaminiszter megfenyegetett egy várost. Ezt akarják stílussá tenni, ezt a XXI. században, Magyarországon, a mi hazánkban? 

TUKACS ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Figyelemre méltó a válasza, mert ön nem vitatja, hogy ezek az esetek megtörténtek, pusztán csak azt mondja, hogy nem adott senki erre parancsot. Ezért tehát azt kell mondjam, hogy bizonyára egy szolgálatban lévő rendőr önszorgalomból próbált meg érdeklődni arról, hogy ki, mit csinál. Ezt én elképzelni sem tudom. Hogy van az, amikor az ismert, tehát mindenki által ismert rendőr odafárad a pedagógushoz, odafárad az iskolaigazgatóhoz, polgármesterhez, és elkezd arról érdeklődni, hogy kik és hová akarnak menni? Csak felháborodni tudok! És a mai napig példátlannak tartom azt is, hogy Rogán Antal nevezetű propagandaminiszter megfenyegetett egy várost. Ezt akarják stílussá tenni, ezt a XXI. században, Magyarországon, a mi hazánkban? 

A képviselő úr nem, az Országgyűlést viszont az államtitkári választ. választ 93igen szavazattal, 31nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Fapados atomerőművet veszünk Oroszországtól?

Dr. SZÉL BERNADETT, (LMP): – Miniszter Úr! A tervezett paksi bővítésnek a sorozatos vargabetűi, úgy is, mint például az orosz gazdaságnak a megrendülése, illetve az, hogy a reklámpénzeket a Fidesz láthatóan egyre inkább a saját háttérországa felé terelgeti, úgy látom, hogy egyre kevésbé tudják fenntartani azt a látszatot, hogy a nukleáris biztonságra még valamennyire is adnak ebben az országban. De ezen túlmenően is van számos nyugtalanító kérdés, amire igazából a mai napig nem érkezett biztos válasz. Úgy tudjuk ugyanis, hogy az Orbán-kabinet által rendre példaként hivatkozott finnországi Fennovoima konzorcium az elmúlt évben a fukusimai tapasztalatok és az újabb nyugat-európai biztonsági elvárások miatt plusz biztonsági berendezéseket vásárolt a Roszatomtól, gyakorlatilag az alapkonstrukciót kiegészítették olyan tételekkel, ami a nukleáris biztonságot emeli. A birtokomban vannak olyan európai bizottsági anyagok, amelyek ugyanezt hiányolják a magyar kormány részéről, vagyis úgy tűnik, hogy az EPC-szerződésekbe, a megvalósítási megállapodásokba önök elfelejtették ezeket a plusz biztonsági berendezéseket belefoglalni. Nem éltek ezzel a lehetőséggel, amivel például a finnek éltek.

– Miniszter Úr! Na most, egyvalamiben talán megegyezhetünk, még ha vitatkozni is fogunk sok mindenben, hogy ha nukleáris erőművet akar valaki építeni, akkor a nukleáris biztonság a legfontosabb, amire gondolnia kell. Ugyanis a nukleáris energia nem egy biztonságos energiaforrás. Egy nagyon veszélyes energiaforrásról van szó, a Föld bolygó és nagyon sok nemzet megélt már nagyon komoly nukleáris katasztrófákat, és nagyon problémásnak tartom azt, hogy önök, amikor az oroszokkal szerződést kötöttek, láthatóan nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy biztonságos, korszerű atomerőműre szerződjenek.

– Miniszter Úr! Önök már annyit beszéltek mellé Paks II.-vel kapcsolatban, hogy válaszát csak akkor tudom elfogadni, ha hitelt érdemlően bizonyítja, azaz átadja azt a dokumentációt, amiből meggyőződhet minden magyar állampolgár és az ellenzék is arról, hogy ezeket a nukleáris biztonságot fokozó berendezéseket önök valóban megrendelték a befektetőtől. Úgyhogy, legyen kedves, válaszoljon öt kérdésemre:

– Valóban minden titkos?

– Időközben megrendelték-e a baleseti menedzsmentrendszereket, a passzív biztonsági rendszerek tesztelésére alkalmas berendezéseket?

– Az EPC-szerződésekben ezek miért nem szerepeltek?

– Felülvizsgálták-e a szerződéseket ilyen módon?

– Mennyibe fog ez kerülni a magyar adófizetőknek, ugyanis Finnországban – információim szerint, bár felháborítónak tartom, hogy egy magyar képviselő többet tud a finn projektről, mint a magyarról – a beruházás értékének a 10 százalékát is érintheti ez a módosítás?

***

LÁZÁR JÁNOS, (Miniszterelnökséget vezető miniszter): – Kedves Képviselőtársam! Immáron sokadjára kell megköszönnöm alapos és körültekintő kérdését, részben azért, mert lenyűgöz a műveltségével, egy reneszánsz hölgy képe bontakozik ki mindannyiunk előtt, aki az atomenergiától egy egészen széles spektrumon át képes képviselni minden ügyet, sőt olyan kérdéseket tesz fel, ami, bevallom őszintén, az én szerény képességeimet meghaladja. Ezért, ha megtenné,  részletezze, hogy a passzív biztonsági rendszereken mit ért egy atomerőmű esetében, és ha megtenné, hogy a független első körös nyomásleeresztő kialakítása mit jelent konkrétan, illetve az irányító központ és a létesítmény szeparálása az ön technikai műveltsége alapján hogyan értendő egy nukleáris erőmű esetében, megkönnyítené a kérdésre adandó válaszomat.

– Kedves Képviselő Asszony! Mindenekelőtt szeretném a leghatározottabban visszautasítani azt az állítását, hogy a Paksi Atomerőmű akár most vagy akár a jövőben bármiféle biztonsági kockázatot jelentene. Ebben az erőműben ma több ezer ember dolgozik azért, hogy Magyarországon olcsó legyen a lakossági áram, és egy olyan áramforrása legyen az országnak, amely teljes egészében megfelel minden hazai és nemzetközi biztonsági előírásnak. Amikor ön kétségbe vonja a magyar nukleáris ipar teljesítőképességét, a magyar atomerőmű teljesítőképességét, több ezer ember szakértelmét vonja kétségbe. Ne feledje el, képviselő asszony, hogy az elmúlt harminc esztendőben a nukleáris atomerőművünket orosz technológiával, orosz műszaki segítséggel magyar emberek működtetik. A legmagasabb nemzetközi biztonsági követelményeknek felel meg. Ma olyan orosz technológiával működő atomerőműve van Magyarországnak, amely az egyik legbiztonságosabb atomerőmű. Ön ezt vonja kétségbe, ezeknek az embereknek a tevékenységét, munkáját, felkészültségét kétségbe vonva próbál pánikot kelteni.

– Ami pedig a jövőbeni szerződést illeti: szeretném elmondani önnek, hogy két nagyon fontos sarokpontja van annak a szerződésnek. Az egyik ilyen, hogy mi kulcsrakész atomerőművet vásárolunk, ami azt jelenti, hogy az orosz félnek minden garanciális szabályt teljesítenie kell. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legfontosabb elvárás egy létesítendő atomerőművel kapcsolatban, hogy először is minden hazai, minden európai uniós és minden nemzetközi, a világ összes atomerőművére vonatkozó nemzetközi sztenderdnek maximálisan megfeleljen. Ennek hiányában természetesen nem fogjuk üzemeltetni, a kulcsrakész atomerőművet nem fogjuk majd átvenni a kivitelezőtől, illetve a beruházótól. Tehát szeretném önnek világosan elmondani, hogy minden biztonsági követelménynek az atomerőmű teljes egészében meg fog felelni! Másrészről szeretném azt is figyelmébe ajánlani, hogy semmilyen olyan döntés nem született tudomásom szerint, amely alátámasztaná, hogy az orosz partner ezután fog tendert hirdetni, amelyben a különböző technológiák megoldási ügyei és megoldási kérdései lesznek versenyeztetve.

– Egy dologra különösképpen szeretném felhívni a figyelmét: arra a legújabb statisztikára, amely a 2015-ös áramárakkal kapcsolatos. 2015-ben Németországban az áram energiadíja 24 forintba került kilowattóránként, Magyarországon 15,50-be. 2015-ben minden német háztartás minden kilowattórát 19 forinttal szubvencionált, a különböző hálózati díjak, adók, koncessziók, megújulós támogatás, kapcsolt támogatás azt eredményezte, hogy Németországban tavaly kilowattóránként 90 forint volt a lakossági áram díja, Magyarországon pedig 36 forint 50 fillér. Ebben kell döntést hoznia, képviselő asszony, hogy 90 forint legyen az áram díja vagy 36,50! 

– Egy dologra különösképpen szeretném felhívni a figyelmét: arra a legújabb statisztikára, amely a 2015-ös áramárakkal kapcsolatos. 2015-ben Németországban az áram energiadíja 24 forintba került kilowattóránként, Magyarországon 15,50-be. 2015-ben minden német háztartás minden kilowattórát 19 forinttal szubvencionált, a különböző hálózati díjak, adók, koncessziók, megújulós támogatás, kapcsolt támogatás azt eredményezte, hogy Németországban tavaly kilowattóránként 90 forint volt a lakossági áram díja, Magyarországon pedig 36 forint 50 fillér. Ebben kell döntést hoznia, képviselő asszony, hogy 90 forint legyen az áram díja vagy 36,50! 

Dr. SZÉL BERNADETT: – Miniszter Úr! Először nem is értettem azt, hogy miért ilyen ideges. Hát, most már értem, miért ideges. Ugye, én a nukleáris biztonságról kérdeztem, és ön elkezdett áramárakkal válaszolni. Ezek szerint a helyzet az, hogy önök nem vették meg ezeket a biztonsági berendezéseket az orosz féltől. Ezek szerint az Európai Bizottságnak az az állásfoglalása, amit pár hónapja hozott, és felkérte a magyar kormányt arra, hogy bővítsék ki ezzel a konstrukcióval a mostani megrendelésüket, az nagyon is helytálló. Sajnos azt a választ kaptam ezek szerint öntől burkoltan, itt mindenféle más megjegyzésbe beleszőve, hogy önök szerződést még nem módosítottak. Márpedig ez probléma, mert az, amiről nincsen szerződés, az nem számonkérhető, és szerény számításaink szerint 300 milliárd forint a tét alsó hangon, de sokkal nagyobb itt a tét: itt a magyar polgároknak, sőt mondhatnám, az egész régiónak a nukleáris biztonsága a tét. Tudja, tisztelt miniszter úr, a helyzet az, hogy ha önök ennyire atomerőművet akarnak építeni, akkor muszáj azt biztonságosan csinálni; azonban láthatóan önök még erre sem figyelnek.

 ***

A képviselőasszony nem, az Országgyűlést viszont a miniszteri választ 106igen szavazattal, 13nem ellenében, 22 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Földadót akar az ellenzék?

PÓCS JÁNOS,  (Fidesz): – Nemrég fórumot hívott össze az LMP agrárügyekben illetékes politikusa, Sallai R. Benedek. A fórum sokatmondó címe „Élet a Fidesz után” volt, és az LMP vidékpolitikájába engedett bepillantást. Kapjunk hát képet mi is!

– A fórumon részt vevők kellő hangulatának megteremtése érdekében a képviselő úr igen sötét képet festett: kivándorlással, elnéptelenedő vidékkel, demográfiai katasztrófával, aránytalanul eloszló támogatásokkal. Viszont a mezőgazdaság teljesítményének stabil emelkedéséről, az egyes ágazatok számára nyújtott hathatós kormányzati segítségről, a nehezen kiharcolt, rendkívüli mértékű EU-s vidékfejlesztési támogatásokról vagy a vidéki emberek lehetőségét javító családtámogatási rendszerről szó is alig esett. Slágertémaként viszont előkerült a „Földet a gazdáknak” program eredményeinek ellenzéki nézőpontú ismertetése, ahol Sallai R. Benedek képviselő úr megismételte azon nyilatkozatát, amely szerint a legutóbbi elárverezett 130 ezer hektár egyharmada fideszesekhez került.

– Államtitkár Úr! Nem tudunk olyan árverésről, ahol pártszimpátiától függően különböző színű, mondjuk, narancssárga, vörös vagy zöld tárcsákat emelgettek volna a gazdák, és így meg lehetett volna állapítani, hogy mennyi földet nyertek az egyes pártok támogatói. Azt viszont észleltük, hogy az árverések helyszínére beharangozott ellenzéki tüntetések jórészt elmaradtak, bizonyára azért, mert azokon pártállástól függetlenül, el nem ítélhető módon mindenki részt kívánt venni.

– A fórum számunkra legtanulságosabb részlete azonban mindenképp az lehet, hogyan kívánja megoldani az ellenzék a meglehetősen szubjektíven tálalt vidéki problémákat. Az új ellenzéki vidékpolitika föld- és vagyonadó bevezetésén alapszik, amely 100 hektár földtulajdon vagy 100 négyzetméter fölötti lakóingatlanok esetében kerülne kivetésre. Nem tudom, hogy az ilyen intézkedés milyen módon tudná jó irányba befolyásolni a vidéken élők helyzetét. Ezért is kérdezem:

– Hogyan látja és milyen intézkedésekkel kívánja a kormány segíteni a magyar vidék helyzetét?

– Milyen eredményei vannak a „Földet a gazdáknak” programnak?

– Hogyan értékeli a minisztérium a föld- és a vagyonadó bevezetésének ellenzéki ötletét?

– Hogyan értékeli a minisztérium a föld- és a vagyonadó bevezetésének ellenzéki ötletét?

Dr. BITAY MÁRTON ÖRS, (földművelésügyi minisztériumi államtitkár): – Valóban nagyon fontos kérdés: miért is van ez a „Földet a gazdáknak” program, és mit szeretnénk ezzel elérni? Ha jól látom az európai agrárgazdasági versenyt, akkor nagyjából két alapon nyugszik az agrárgazdaság sikeressége. Az egyik a földtulajdon, a másik pedig a források. Azt kell megteremteni, hogy ebben a versenyben a magyar családi gazdaságok is minél versenyképesebbek legyenek. Ezért én azt gondolom: kifejezetten helyes, hogy az előző kormányzati ciklusban meghirdetésre került a „Földet a gazdáknak” program, ami közel 290 ezer hektár állami termőföldet adott haszonbérbe, és a is, hogy megkezdtük az állami tulajdonú szántóterületek értékesítését, amelyen családi gazdaságok nyilvános árverés keretében vásárolhatnak.

– Biztos elképzelésünk, hogy a családi gazdaságoknak termőföldtulajdont kell adni a versenyképességük érdekében. Ehhez képest mit ajánl az ellenzék? Azt halljuk folyamatosan, hogy nem jó ez a tulajdon, és sokkal jobb lenne, hogy ha az állam nem eladna, sőt amit eladott, az ellenzék ígéretei szerint még vissza is szeretnék venni. Szeretném megkérdezni, hogy az kinek jó. A családi gazdaságoknak biztos, hogy nem, de a magyar agrárgazdaságnak sem jó az, hogyha folyamatosan növelném az állami szántóföldvagyont, pláne olyan vagyon terhére, amit egyébként már egyszer tulajdonba adtunk. Nagyon érdekes lenne az az átgondolás is, hogy inkább bérletet adjunk a családi gazdaságoknak. Én azt mondom, hogy vannak erre lehetőségek, vannak olyan területek, ahol valóban, mondjuk, védett természeti területek vonatkozásában nem indokolt és nem is teszik lehetővé törvények azt, hogy magántulajdonba kerüljön, de a szántóföldek vonatkozásában erre sem társadalompolitikai, sem agrárgazdasági ok nincsen.

– Végképp kíváncsian várnám, hogy melyik az a cél, amit megvalósítana egy földadó bevezetése. Kinek kedvez az, amit az ellenzék szeretne, vagy legalábbis, ha jól hallottam, az LMP szeretne, hogy valamilyen földadó bevezetésre kerüljön? Miben segíti ez az agrárgazdálkodókat, miben segíti a családi gazdaságokat, miben segíti a versenyképességét ezeknek a gazdaságoknak? Szintén egy érdekes kérdés, hogy miért pont 100 hektárban? Tehát melyik az a szakmai elképzelés, amely alapján oda szeretnének visszatérni, hogy bármilyen szinten meghúzzunk ilyen adóbevezetési elképzeléseket, őrületeket? Miért gondolnám én azt, hogy mondjuk, egy szántóföldi kukoricatermesztésnél, pláne egy nehezebb adottságú területnél 100 hektár után bárkinek bármilyen adót kellene, plusz földadót bevezetni? Ez teljesen szembemegy mindenféle tulajdoni, illetőleg agrárgazdasági logikával, ráadásul nem is jelentene ez semmilyen előrelépést, legalábbis én azt gondolom, hogy a családi gazdaságok számára semmiképpen sem. Nagyon érdekes, hogy amikor ők pályáznak, amikor ők próbálnak termőföldhasználathoz jutni – az említett képviselő úr is szerencsés nyertese érdekeltségeivel a „Földet a gazdáknak” programban -, akkor nem kerül elő ez a kérdés, hogy bármilyen adót, földadót kivessenek.

– Szeretnék kitérni arra is egyébként, amit a statisztikák… – hogy egyharmad fideszes nyert vagy nem. A Jobbik teljesen más számot mond, az LMP teljesen más számot mond, én is szeretnék mondani egy számot: több mint 8 ezer családi gazda vásárolt már a földértékesítési programban, az átlagos vásárlások pedig körülbelül olyan 30 hektár körül vannak, amit megvásároltak. Magyarországon tehát a földprogram jó, a kormány nevében pedig szeretnék visszautasítani minden olyan ellenzéki elképzelést, ami földadót szeretne bevezetni!

– Szeretnék kitérni arra is egyébként, amit a statisztikák… – hogy egyharmad fideszes nyert vagy nem. A Jobbik teljesen más számot mond, az LMP teljesen más számot mond, én is szeretnék mondani egy számot: több mint 8 ezer családi gazda vásárolt már a földértékesítési programban, az átlagos vásárlások pedig körülbelül olyan 30 hektár körül vannak, amit megvásároltak. Magyarországon tehát a földprogram jó, a kormány nevében pedig szeretnék visszautasítani minden olyan ellenzéki elképzelést, ami földadót szeretne bevezetni!

PÓCS JÁNOS: – Államtitkár úr, a válaszát elfogadom. Láthatjuk a témából adódóan is, hogy mi lenne, ha az ellenzék, ezen belül az LMP kormányra kerülne: a szénát lapátolnák, a trágyát aszfaltra borítanák, a gazdákat megadóztatnák. Az agráriumnak lenne két ellensége, az időjárás és az LMP. 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »