Ha a mai világban zajló folyamatokat a maguk valójában megismertük, és azokat veszélyesnek, úttévesztésnek ítéltük, írta Vladimír Palko a Jönnek az oroszlánok című könyvében, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy megtettünk-e mindent, ami rajtunk múlott, hogy rátaláljunk a valódi progresszióra, hogy ne haladjunk azon a kátyús, mocsárba süppedős úton, amit ma sokan haladásnak vélnek.
Ezután viszont már nem lapíthatunk. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs mit tenni, hiszen a világot nem mi irányítjuk. Az igazságot nem elég csak ismerni, hanem ki is kell mondani. Ez a megismerés és önvizsgálat után a harmadik feladat.
XVI. Benedek pápa szerint olyan érzés gyötri a világot, hogy széthull az a morális konszenzus, ami nélkül nem tudnak működni a jogi és a politikai struktúrák. Ez a helyzet a Római Birodalom bukásának korára emlékeztet. Közben halljuk a „keresztény” politikusok frázisait, akik már nem hiszik, hogy az igazság kimondása sikerre vezethet, és képtelenek bármilyen nyílt állásfoglalásra.
A közmondások figyelmeztetnek: mondj igazat, betörik a fejed. Ezt vállalni kell, ahogy eleink vállalták a következményeket. Nem a közvélemény-kutatásokhoz akarjuk igazítani a véleményünket, hanem az igazsághoz, aminek olykor nagy ára van. Ezért szól Palko negyedik kitörési pontja arról, hogy vállalni kell a vértanúságot, sőt készülni is kell rá.
Ma sajnos a világ több pontján a maga véres valóságában is zajlik a keresztények üldözése, de korunk kifinomultabb eszközöket is alkalmaz. Aki nem áll be a forradalom hívei közé, azt sárral dobálják a médiumokban.
Ha valaki a hatalomból való részesedés kedvéért egy adott helyzetben lemond a saját elveiről, érhet el ideiglenes sikert, de a végén az történik vele, mint a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségével: a politikai szemétdombon találja magát. A döntés nem könnyű, hiszen a fényes politikai cirkuszban való részvételnek megvan a maga varázsa. De állandóan idomulnia kell a többséghez annak, aki a mártíromságot eleve kizárja, ezért már nem szabad ember. Pedig ahogy Ján Čarnogurský mondta: „A politikában minden pillanatban felkészültnek kell lenni minden elvesztésére”.
A mártíromságra való készség azonban még nem elég, a küzdelemre is fel kell készülni.
Valóban ki ne akarná, hogy ne legyen egészségügyi akadálya annak, hogy az asszonyok gyermeket hozzanak a világra. Amikor ez a fogalom már elfogadott, akkor derül ki, hogy valójában azt jelenti, hogy ne szenvedjen egészségügyi károsodást az, aki elveteti magzatát. Ehhez minden orvosi támogatást meg kell kapnia. Így, lépésről lépésre halad előre a halál kultúrája.
Ez Palko ötödik pontja. Mutasson rá például, hogy a forradalom egyik eredménye az európai termékenység látványos zuhanása, ami a munkaerő hiány miatt veszélyezteti a gazdaságot, és összeomlással fenyegeti a nyugdíjrendszert. Tudjon érvelni az ellen, hogy a munkaerő hiányát pótolja majd a technológiai fejlődés és az automatizálás, továbbá a bevándorlás.
A magát reprodukálni nem tudó társadalmunkról évtizedek múltán majd megállapítják, hogy bolond emberekből állt. Nem voltak gyermekeik, de végtelenségig támogatták az abortuszt, és azt állították, hogy a házasságnak semmi köze a gyermekek nemzéséhez és neveléséhez. A forradalom sok rossz gyümölcsöt hozott. Ezek számbavétele, tudatosítása és a megfelelő megoldás keresése az ellenforradalmárok fontos feladata.
Kisközösségekben, egyesületekben és egyházközségekben kell a válaszokat kimunkálni, és azokat az egész társadalommal megismertetni. Egy ember kevés a feladathoz, de Széchenyitől megtanultuk, hogy egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen.
Ez a mi munkánk, és nem is kevés.
(Surján László/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
