Időtlen hülyeség

Az európai ember válságának egyik tünete önmaga állandó megkérdőjelezése. A történelmi időből kilépni ugyan nem lehet, de mégis, sokan igyekeznek kulturális gyökereinket kritizálni.

Ha mindezt tudományos jelleggel próbálják megtenni, a közmegegyezéssel elfogadott ügyek felforgatására, akkor nagyon erős bizonyítási igénynek kell eleget tenni, ha valaki ezt komolyan gondolja. Persze sok esetben egyszerűen csak napi, máról holnapra múló politikai aprópénz-uzsoráról, vagy valamiféle személyes rövidzárlatról lehet szó.

(Kép forrása: itt.)

Nemrég az egyik baloldali-liberális hetilap olyan interjút közölt egy történésszel, amelyből az derült ki, hogy Mindszenty József megveszekedett antiszemita lett volna. Az állítások alapja egy hosszú tanulmány, amely egy baloldali örökséget képviselő műhely folyóiratában jelent meg. A szöveg méltó utóda a kommunista hatalomátvétel éveiből az sajtótermékeknek, tudományos formában persze.

Hihetetlen, hogy el lehet felejteni azt, hogy az üldözöttek érdekében felemelte a szavát, hogy befogadta őket, hogy a nyilasok börtönbe hurcolták. Úgy tűnik, mindez nem elég, és Mindszenty, mivel nem volt a „progresszió” híve, még holtában is célponttá tud válni.

Mindszenty, mint antiszemita – ez az állítás azon kívül, hogy igaztalan és történelmietlen, elég rossz fényt vetne mondjuk az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére, ahol Mindszenty 15 évet töltött biztonságban. De nem csak az akkori, hanem a mai követségre is rossz fényt vet, hiszen ezek szerint a megrögzötten antiszemita egyházfő fotójával díszítették hosszú évtizedeken keresztül magát a nagyköveti irodát. Rossz fényt mondjuk Nancy Pelosi demokrata párti képviselőasszonyra is, aki 2012-ben büszkén mesélte, hogy gyerekkorában minden nap imádkozott Mindszentyért.

Nem az a megdöbbentő, hogy valaki az antiszemita váddal előáll. A véleményszabadság sok mindent elvisel, mindenféle szélsőséges uszítást. Az már sokkal nagyobb probléma, hogy ezt egy magára valamit is adó, önmagát mainstreamnek gondoló folyóirat, azután meg egy lap átveszi és ügyet igyekszik belőle csinálni. A vád egyébként félelmetes következtetésekre is okot adhat, hiszen amennyiben antiszemita volt, akkor megérdemelte a kommunisták ítéletét, nem igaz?

Mindez csupán egy irányba futhat ki sajnos: az antiszemitizmus vádjával kiseprűzni lehetőleg mindenkit, aki egykor jelképünk lehetett, és akire ma kegyelettel tekinthetnénk. Aki ebben fáradozik, az méltó utóda a múltat végképp eltörölni kívánó egykori politikai erőknek. De azoknak is, akik nemrég tűntek el a süllyesztőben. Magyar Bálint, korábbi SZDSZ-es oktatási miniszter például ezt mondta az általuk kisajátítani kívánt Kossuth- emlékév kapcsán: “Míg az elmúlt ezer év a magyar történelem számára a királyság évezrede volt, az eljövendő ezer év a köztársaság ezer éve legyen, és ne a királyság iránti nosztalgiákat próbáljuk felébreszteni, hanem rendezkedjünk be ebben az új köztársaságban büszke köztársasági öntudattal”. Hogy is mondta a kommunista mozgalmi nóta? „Múltad, a fájó, bús ezer év…”. Mi lenne, ha még a megelőző időszakot is hozzá mernénk számítani…

A politikai támadásokat méltatlan a Mindszenty Központ felépítése és egyes műemlék-felújítási munkák elvégzésének költségigénye miatt antiszemitázásba csomagolni. Másfelől, a keresztény kultúra ellen viselt háborúnak sokféle arca van: Magyarországon az egyházak nagy alakjai elleni kampánnyal lehet ebben pontokat szerezni, úgy tűnik. Ez azonban nem vezet sehova, a „Tarka Magyar” nem létezik, mint ahogyan a tarka Európa is kátyúba került.

A múltunk likvidálására tett kísérleteket tehát szó szerint időtlen hülyeségnek kell tekinteni.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »