Idő van

Idő van

március 21.

Tanácstalan köztársaság. A Kun Béla fedőnevű droid repülőgépe leír még egy kört a hátrahagyott Vérmező és vérmező felett, majd eltűnik a légtérből. Később a haverjai kinyiffantják. Életem első huszonvalahány éve úgy telt el, hogy a tizenkilences cécót dicsőséges százharminchárom napnak nevezték. Már aki, persze, de azért mégis. És volt még FIN is, Forradalmi Ifjúsági Napok, az „ünnepet” összemosták március tizenötödikével és április negyedikével, és menetelt szépen a generációm legrosszabb arcaiból álló Ifjú Gárda. A szintén elég lidércnyomásos kapitalizmus annyival jobb, hogy nem kell feszt ünnepelni a bankokat meg a multinacionális cégeket. Sokkal kifinomultabb formája ez a rabszolgatartásnak.

————————————–

Temetésen. Természetesen megrázó az egész, plusz még az önsajnálat naná. A modern ember meg amúgy sem tud mit kezdeni a halállal. Úgy tesz, mintha el lehetne tussolni legalább, ha már ezt végképp nem lehet megügyezni okosba’. Többnyire kórházban halunk, nem otthon, egyedül, mint a kivert kutya, aztán meg az alagsor. Nincs már virrasztás (széken még van, aligha sokáig), az elhunyt lelkének gondozása. A hitünk jó esetben vasárnapi. Ezért aztán félünk. Mit félünk, rettegünk.

március 22.

Brüsszel. Néhány napja írtam az Apple vs. FBI ügy kapcsán, hogy nyakunkon a kor egyik legnagyobb erkölcsi, filozófiai problémája, meg azt is, hogy szabadság, biztonság, e kettő kell nekem. Brüsszel után úgy tűnik, hogy tényleg ez a kérdés, és választanunk kell. Ez pedig sátáni. Látható a jele. Az újabb gyilkosságokat amúgy is rendesen teleszórták szimbólumokkal. Brüsszel az egykor különösen kegyetlen gyarmatosítók véres pénzéből lett a megvalósult és megtestesült európai álom, ugyanakkor kvázi annak a keresztény Európának a fővárosa, ahol nem lehetett kitenni a falra a keresztet, mert hogy érzékenységet sért. És történt mindez a nagyhéten. És persze, hogy reptér és metró. Ég és föld.

március 25.

Nagypéntek. Elvégeztetett. Plusz még egy Rolling Stones-koncert Kubában. Ennek a havannai bulinak annyi esélye volt a mi életünkben, mint annak, hogy tőlünk kimennek az oroszok, aztán tessék. Soha ne mondd, hogy soha. Persze maga a zenekar is a lehetetlennel határos. Ezzel az ottani komancsoknak annyi is, kész, vége kilőtték a tárat. Pillanatokon belül visszajönnek az amcsik, kiszerelik a Zaporozsec alkatrészeket a Cadillacekből, lesz kaszinó doszt, kokain és kurvák, mint a régi szép időkben, az ingyenes egészség- és oktatásügynek meg meszelnek, egy kísérlet véget ért.

március 27–28.

Feltámadás, a legnagyobb misztérium és víz a lányokra a termékenység és a megtisztulás jegyében. Rítusok. Ferenc pápa menekültek lábát mossa, Pakisztánban felrobbantanak több száz keresztény nőt és gyereket. Közben az éj leple alatt előre álltjuk az óramutatókat, a kütyük ezt elintézik maguktól. Jobb lesz így, tovább lehet matatni a kertben. Egyszerre van tehát offenzívában a fény és a sötétség. Az „időt” ugyanezzel a lendülettel így is kéne hagyni, egy téli reggel így is, úgy is elég rémes, de legalább nem délután négykor jönne a baj. Ennél is van jobb ötlet. Egyszerűen odébb kellene húzni egy időzónával. Herman Gábor mérnök már évek óta mantrázza, hogy Magyarország időzónaváltása pont hatvannyolccal több világos estét jelentene, azok meg közel hétmilliárd forintnyi megtakarítást, de elsősorban jobb életminőséget és több vidámságot, ami igazán ránk férne. És annál is kevés jobb mulatság van, mint amikor az ember este tízkor sétálgat az erdélyi naplementében. Még több napfényt ide, ahogyan azt a kiváló Belga együttes oly szépen megfogalmazta, vagy éppen mehr licht, ahogyan azt Goethe mondotta volt a halálos ágyán. Nem egy bonyolult feladat, hozzá is lehetne látni ügyesen.

——————————–

Azért az amerikaiaknak sem könnyű, ahogy ez kinéz, ősszel egy hatalommániás nő és egy bohóc közül választhatnak majd maguknak elnököt. Utóbbi az ünnepre időzítve addig is kijelentette, hogy ő majd jól felgyújtja a közel-keleti olajmezőket. Köszönjük szépen, már alig várjuk.

———————————-

A magyar–horvát meccs második félidejében alig hittem a szememnek. Jó, felkészülési, meg minden, de a horvátok sem szórakozni jöttek, és az, hogy Európa egyik legjobb csapata alig bír átjönni a felezővonalon, mégiscsak szívderítő és reménykeltő.

———————————-

Kallós Zoltán, ez a csodálatos ember nagyszombaton ünnepelte kilencvenedik születésnapját. A Jóisten éltesse.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »