Ideológiai korrupció az igazságszolgáltatásban? – Interjú Gaudi-Nagy Tamással a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökével (II.)

Ha az, ami a Szeviép-ügyben a bírósági oldalról kirajzolódni látszik, teljes körűen bizonyítást nyer, akkor azt jelzi, hogy az igazságszolgáltatásban lényegében egy szervezett, bűnüldözési és igazságszolgáltatási elvek teljes sárba tiprásával működő, kvázi bűnöző jellegű modell ütötte fel fejét – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában Gaudi-Nagy Tamás. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjét a szegedi botrány kapcsán bírói összeférhetetlenségről, újságírók kriminalizálásáról, az ultraliberális jogvédő, civil szervezetek igazságszolgáltatásra gyakorolt nyomásáról, Budaházy tizenegy éve tartó terrorista peréről és Szöőr Anna pszichológus jogász letartóztatásáról kérdeztük beszélgetésünk második részében.– A Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetőjeként mi a véleménye a kirobbant bírósági botrányról, kiemelt ügyekben kirajzolódott bírósági összefonódásokról, elhallgatott összeférhetetlenségekről?– Természetesen a bírákat is megilleti az ártatlanság vélelme, de ami a Szeviép-ügyben kirajzolódni látszik – ha teljes körűen bizonyítást nyer –, akkor azt jelzi, hogy az igazságszolgáltatásban lényegében egy szervezett, bűnüldözési és igazságszolgáltatási elvek teljes sárba tiprásával működő, kvázi bűnöző jellegű modell ütötte fel fejét, ami megengedhetetlen és súlyos, közvetlen és valódi fenyegetést jelent a jogbiztonságra és bírói függetlenségre. Sokatmondó, hogy a hazai jogállamiságért a nap 24 órájában aggódó és ezért ezen a címen hazánkra állandó pergőtüzet zúdító politikusoknak az Európai Parlamentben ilyen jelenségek miatt esze ágában sincs megszólalni. Kollégáimmal nem egy olyan esettel találkoztunk már, ahol tetten érhető volt a bírók balliberális világnézeti elfogultsága, ami szakmailag megengedhetetlen és durván sérti az igazságszolgáltatás alapvető garanciáját jelentő pártatlan elbírálás alapelvét. Évek óta szembetűnő egyes bírók önkényes gyakorlata, amelyekről eddig gondolhatta az ember azt, hogy inkább csak egy szakmailag nem stabil alapokon álló bíróról van szó. De a Szeviép-ügy után a közvéleményben már joggal vetődik fel, hogy az ilyen jellegű, a bírói gyakorlattól eltérő és a jogszabályokat semmibe vevő döntések valamifajta, a Szeviép-ügyhöz hasonló korrupciós szálat tartalmaznak.– Tehát a bírósági korrupció is felmerülhet?– Létezik ennek a „klasszikus” vagyoni előnyszerzésen alapuló fajtája, de van egy világnézeti körhöz, hálózathoz tartozás okán elkövetett bírói visszaélés, tudatos ítélkezési önkény hazafias érdekű személyek, szervezek terhére. Én ezt ideológiai korrupciónak nevezem. Mert ideológiai korrupciónak tekintem azokat az eseteket, amikor egy bíró nem vagyoni előnyt kap egy bizonyos tartalmú döntés meghozatala érdekében, hanem teljesen nyilvánvalóan a hatályos jogszabályok, a tények és a bizonyítékok ellenében ellentétes ideológiai indíttatás alapján, nem kizárhatóan valakik kérésére vagy csak egyszerűen – miután korábban már „megfelelően” érzékenyítették – kvázi mozgalmi munkát végezve dönt típusosan jobboldali, konzervatív, nemzeti érzelmű vádlottak, peres felek terhére. Az ügyvédi kar különböző világnézetű tagjainak egybehangzó véleménye szerint ilyennek tekinthető bíró Baka András. Ő úgy volt a Legfelsőbb Bíróság a balliberális kormányzás utolsó előtti évében megválasztott kérészéletű elnöke, hogy – szakmai berkekben úgy tudni – hazai bírói gyakorlata lényegében nem is volt, de korábban két ciklusnyi időt töltött bíróként Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Korábbi bíróságától, a strasbourgi taláros testülettől csillagászati mértékű kártérítést kapott úgymond elmozdításáért. Ilyen előzmények után már évek óta a Kúria egyetlen olyan ítélkező tanácsát vezeti, amely a jóhírnévsértéses ügyeket is magában foglaló személyiségi jogi és közérdekű adatokkal kapcsolatos perekben a véglegesség hatályával dönt. Nála politikailag érzékeny ügyekben nemzeti érdekű személy vagy szervezet képviseletében általában esélytelen nyerni. Úgy tudni, hogy július elsejével nyugállományba távozik, ezt már sokan várjuk. A jogbiztonságot, a törvény előtti egyenlőséget sértő, a bírói függetlenségbe vetett bizalmat súlyosan aláásó gyakorlat fűződik a nevéhez; szerencsére már látjuk a végét, de kérdés, a Kúria vezetése ezt a számos feltárt visszás eset ellenére miért tűrte-tűri el.– Mi a helyzet az összeférhetetlenségi gyanúkkal? Amikor olyan ügyeket tárgyalnak bírók, amelyhez akár saját magukon, akár családtagjaikon keresztül kötődésük van, tehát nem érdektelenek? Elég-e, hogy a bíró azt mondja: én nem érzem magam elfogultnak?– A Szeviép-ügyben a baloldali kötődésű vállalkozókat a bizonyított tényállás és a tételes jog ellenére megdöbbentő módon felmentő másodfokon eljáró egyes bírók kapcsán a PestiSrácok.hu által feltárt összeférhetetlenség-gyanú megalapozottnak tűnik. Nekik kellett volna jelezniük az érintettségüket, hogy tárgyilagos elbírálásra nem alkalmasak. Ha ezek az elfogultsági felvetések bizonyítást nyernek, akkor az az akár a hivatalvesztést is jelentő fegyelmi felelősségre vonás mellett a szóban forgó bírák büntetőjogi felelősség is felmerül. A szegedi bíróságoknak nem ez az első dobása. Emlékezhetünk arra, hogy az illegális bevándorlók 2015 őszi jogellenes támadásának sodrába került nemzeti elkötelezettségű operatőrt, László Petrát szegedi bírók teljesen megalapozatlanul elítélték első és másodfokon, így végül nemzeti jogvédő közreműködés révén a Kúria kellett felmentse őt a garázdaság képtelen vádja alól. Utána pedig majd egy évig húzták a meghurcolt operatőrt megillető védői díj kifizetését.– Mennyire játszik közre ebben a bírósági gyakorlatban a politika, a már sokat emlegetett ultraliberális jogvédő szervezetek áldásos tevékenysége?– Az érzékenyítéseken keresztül abszolút. Itt érdemes megjegyezni, hogy eddig még csak a balliberális szervezetek tarthattak bíróknak érzékenyítő képzéseket; szerencsére már pár éve ezt az egyértelmű ideológiai befolyásolási lehetőséget megszüntette – helyesen – az Országos Bírósági Hivatal. Mi is tettünk kísérletet, hogy szeretnénk képzést tartani, hogy a patrióta szempontokra érzékennyé tegyük a bírói kar olyan ügyekkel foglalkozó bíráit, akik alapjogokat gyakorlókkal szemben indított büntető vagy polgári ügyekben járnak el, de erre „természetesen” nem kaptunk lehetőséget. Ráadásul a kettős mérce a strasbourgi bíróságon is tetten érhető. Nekünk, nemzeti jogvédőknek az a megfigyelésünk és tapasztalatunk, hogy amikor mi viszünk az Emberi Jogok Európai Bírósága elé szabadságjogaik megsértésével kapcsolatos ügyeket patrióta személyek és szervezetek képviseletében, ezek az ügyek néhány kivételtől eltekintve minden alkalommal elutasításra kerülnek, míg az LMBT-sek, migránsok és bűnözők ügyeiben egyrészt feltűnően gyorsan és kimagasló arányban kedvező irányban dönt ez a bírói fórum. Példa erre a szintén MHB által képviselt Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügy, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága egyezménysértés (többek között jogellenes fogva tartás) miatt fejenként ötezer eurós kártérítésre kötelezte hazánkat azért, mert 2015 őszén két analfabéta bangladesi gazdasági migráns nem mozoghatott szabadon az országban, a déli határ felé egyébként nyitott tranzitzónában kellett várakozniuk és végül menedékjogi kérelmüket elutasították, majd kikísérték őket a tranzitzónából. A nemrég született másodfokú strasbourgi ítélet ezt helyben hagyta, de annyiban korrigáltak legalább, hogy a tranzitzónában való önkéntes tartózkodás értelemszerűen nem minősül fogva tartásnak.– Több olyan eset is volt az utóbbi időben, amikor újságírókat kriminalizáltak. Többek közt mi, a PestiSrácok.hu újságírói is rendszeresen ülünk ott a vádlottak padján, köztörvényes bűncselekményekkel vádolt emberek feljelentési hullámainak köszönhetően úgy, hogy azt sem várják meg, hogy az illető bűnösségét kimondja-e a bíróság. A rágalmazás a Btk. szerint 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Mennyire normális dolog ez?– Azt alapvetőnek tartom, hogy egy oknyomozó újságíróra is vonatkoznak a szakmának azok a szabályai, hogy ha valakiről tényállításokat tesz, akkor a bizonyítékokkal rendelkeznie kell. Ugyanakkor a forrásvédelmet a bíróságnak kötelessége szem előtt tartani, azért van a védett tanú intézménye. A közvagyont vagy közszereplőket érintő büntetőügyekről való tájékoztatás közérdek, de valós alapon kell álljon és meg kell feleljen a büntetőeljárás közléskori állásának. Ugyanakkor egy ilyen büntetőeljárás egyes bizonyítékainak tényszerű keretek közötti nyilvánosságra hozatala vagy egy tanú nyilatkozatainak torzításmentes ismertetése jogszerű. A közérdekre tekintettel feltárt ügyekben a valóság bizonyítását el kell rendelni és így kell lehetőséget kapnia az újságírónak arra, hogy bizonyíthassa leírt tényállítások valóságalapját. Sikeres bizonyítás esetén nem törvényes az újságíró elítélése. A végletekig el kell vinni ezeket az ügyeket, büntetőügyekben a Kúriáig. Gondolom, az eddig elmondottak alapján senkinek sem okoz meglepetést, hogy a 2010. évi sorsdöntő választás idején egy aljas és célzott balliberális sajtóhadjárat keretében tények és bizonyítékok nélkül, súlyosan jogsértő és valótlan módon embertelen, kegyetlen terroristavezérnek kikiáltott Budaházy György számára az általa emiatt indított személyiségi perekben nem szolgáltattak igazságot, a Baka-féle kúriai bírói tanács minden keresetét elutasította. Most a strasbourgi bíróságon keressük igazát…– Ha már itt vagyunk, hogy áll a már lassan 11 éve zajló büntetőper Budaházy György és társai ellen?– Felháborító és teljesen vállalhatatlan a Budaházy és 16 társa ellen még a gyurcsányi időszak koholt bizonyítékai alapján indított terroristaper folyamatban tartása. Az őket elsőfokon összesen 125 év fegyházzal sújtó elsőfokú ítéletet két éve hatályon kívül helyezték, és kiderült: elítélésük minden szempontból törvénytelen volt. A megismételt eljárás napjainkban is tart, zajlik a hazafiak meghurcolása, az ügyészség mindent bevet. Kinek az érdeke ez? Az biztos nem nemzeti érdek, sőt… Mára világossá vált, hogy a vádak megdőltek, a kulcsbizonyítékok felhasználhatatlanok, ezért a vád fenntartása szakmailag, de büntetőpolitikai szempontból is tarthatatlan, értelmetlen és elfogadhatatlan. Morálisan pedig vállalhatatlan annak fényében, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök ellen a 2006 őszi rendőrterror miatt az ügyészség nemhogy vádat nem emelt, de még eljárást sem indított. Véleményem szerint továbbra is az NJSZ által már korábban szorgalmazott és már 2016-ban előterjesztett közkegyelemi törvénytervezet elfogadása lehet az igazi megoldás ebben az ügyben. Az amnesztiát már több százezer választópolgár támogatta petíciós aláírással, és tucatnyi helyi, illetve megyei önkormányzat fogadta el a Budaházyék számára amnesztiát szorgalmazó határozatot. Az amnesztiára megfelelő jogcímet ad az igazságtételi szempontok mellett az a tény is, hogy idén június 4-én lesz a nemzetünk számára oly káros trianoni békediktátum ránk oktrojálásának 100. gyászos évfordulója.A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló 2010. évi XLV. törvény helyesen diktátumnak nevezi a békeparancsot, önrendelkezést követel az elszakított magyarság számára és kiáll a magyar nemzet egysége mellett. De azt is tartalmazza, hogy az Országgyűlés „tisztelettel adózik mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik 1920. június 4., a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is”.Szerintem Budaházy György is címzettje az Országgyűlés és az egész nemzet tiszteletének, mivel közismert, hogy több évtizede hagyományőrzőként, közéleti emberként a trianoni diktátum elleni nemzetvédő társadalmi törekvések egyik régóta meghatározó alakja hazánkban. Ő is azok közét tartozik tehát, akik „áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni”. Ez pedig ésszerű és szükséges indokát adja, hogy a vele és hasonló elveket valló társaival szembeni eljárás egy mielőbbi közkegyelmi törvénnyel véglegesen lezárásra kerüljön.Ráadásul a Budaházy-Hunnia per – mivel benne több nemzeti jogvédő ügyvéd kollégánk működik közre védőként és az NJSZ kiemelt támogatást ad a védelem számára – a Nemzeti Jogvédő Szolgálat jelentős erőforrásait köti le. Emiatt pedig a küldetésünk szerinti területeken (pl. a magyargyalázó balliberálisok, joggal visszaélő szexuális deviánsok, illetve jogkövető polgárok ellen törő bűnözők elleni perek, sértetti képviselet, elcsatolt magyarokat ért jogfosztások elleni fellépés) nem tudunk ezekben a nemzeti önrendelkezéssel szembeni külső és belső támadásokkal teli időkben teljes kapacitással nemzeti jogvédelmet nyújtani, és nem tudjuk minden erőnket a magyarellenes ügyekhez jogi támogatást adó, Soros-féle százmilliókból működő, álcivil liberális jogvédőkkel való jogi küzdelmekre összepontosítani. Pedig ma ez a nemzeti önvédelem egyik kiemelt frontja.– Egészen más terület, de a szükségesség és arányosság Szöőr Anna pszichológus-jogász esetében is felvet kérdéseket. Bár nem az első zaklatási ügye, de elektronikus levelek küldözgetése miatt valakit börtönbe csukni különös bírói döntésnek tűnik ahhoz képest, hogy a győri gyerekgyilkos esetében például a szabadlábra helyezés mellett még a gyermekkel való kapcsolattartást is engedélyezte a bíróság. Ön hogy látja Szöőr Anna helyzetét és a vele történteket?– Sokak felháborodását váltotta ki Anna minapi letartóztatása, hiszen sokan ismerjük elkötelezett hazafiságát és megtapasztalhattam bátor kiállását a 2006 őszi rendőrterror ellen a Civil Jogász Bizottság tagjaként. Együttérzünk vele ebben a helyzetben. Már voltam bent nála, a körülményekhez képest jól van, köszöni az iránta érzett aggódást és szimpátiát, nagyon bizakodó, nem tartja kizártnak, hogy közéleti munkássága szerepet játszhat az események ilyen irányú alakulásában. Azt azonban tisztázni kell, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálatnak és Alapítványnak nem tagja, arca, viszont egy olyan bajtársnak tekintjük, aki most a magánszférájában kialakult konfliktus kapcsán sajnálatosan büntetőeljárás, illetve kényszerintézkedés alá került.Keresztény emberi és bajtársi kötelességünk, hogy ne hagyjuk őt magára ebben a helyzetben. Sokkal jobban örülnénk sokan, ha ismét szabadlábon lehetne és végezhetné nemzetszolgálatát a Hímezz magyarra mozgalom vezetőjeként, az M. Szabó Imre-díj alapítójaként és sok más téren. Szerencsére egy megfelelő felkészültségű védő biztosítja a védelmét ebben a nem könnyű helyzetben, a letartóztatás elleni szakszerű fellebbezést benyújtotta.(…)Tovább a cikkhez

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »