I. Ütésváltás …

I. Ütésváltás …

Európa immunbetegsége! A cigányság integrációja. Célkeresztben az Akadémia! Egészségügyi rulett!

Sportnyelven szólva, híven a hagyományokhoz, napirend előtti felszólalásokkal melegítettek be képviselőink a Tisztelt Házban a hét második napján. Változtatva a hétfői taktikán, ezúttal az ellenzék már nem csak az utcán hallatta a hangját.  

 

Európa immunbetegsége!

HARRACH PÉTER, (KDNP): – Tisztelt Ház! Ha valaki kinyitja a lexikont, vagy beüti a keresőbe azt a szót, hogy immunrendszer, a következőt olvashatja: „A szervezet védekező mechanizmusa, fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat, valamint ha idegen anyaggal találkozik, azt eltávolítsa.” Az immunrendszer betegségéről pedig ezt: „A szervezet anyagait tekinti idegennek, és a saját sejteket, szerveket támadja meg.”De énnem egészségügyi kérdésekről szeretnék szólni, hanem arról a hasonlóságról, ami az emberi szervezet és az európai kontinens között fennáll!  Azt látjuk, hogy Nyugat-Európa egyes országai immunbetegségben szenvednek, hiszen elvesztették önvédelmi képességüket, és saját testük ellen fordulnak, vagyis beengednek egy idegen kultúrát, és megtagadják a saját kulturális identitásukat. A normális ember értetlenül áll ez előtt, és felteszi a kérdést: mi lehet az oka? Amikor válaszolni akarunk, akkor nyilván történelmi, pontosabban, szólva, eszmetörténeti, világnézeti választ kell adnunk.

– A hagyományos európai kultúra első gyökereit a jakobinus diktatúra idején vágták el. Ez a szemléletmód, az emberi élet tiszteletének hiányát jelentette, hiszen kivégeztek mindenkit, aki az útjukba akadt. Ezt a szellemiséget vitték tovább a kommunisták is, akik az egyéni szabadságot tiporták lábbal, és velük párhuzamosan a nemzeti szocialisták ember és ember között tettek különbséget, vagyis az egyetemes emberi méltóságot vették semmibe, de említhetném a ’68-as generáció radikális képviselőit is, akik minden normát felrúgtak. Ma azonban a legnagyobb kárt a „nyílt társadalom” elmélet követői okozzák. A szabad választást hirdetik az egymás mellett élő kultúrák között, a hagyományos identitást próbálják ezzel helyettesíteni, a hagyományos identitás bölcsőjét, a közösséget támadják, így a családot, az egyházat és a nemzetet. A család helyett a magányos életformát és az alternatív együttélést ajánlják, az egyházakat minden eszközzel igyekeznek hitelteleníteni, a keresztény szimbólumokat is igyekeznek kiiktatni, és az európai egyesült államokat hirdetik, és tudjuk, ennek Magyarországon is vannak képviselői. Tehát arról van szó, hogy az immunrendszer nem működik, a beáramlás veszélyeit nem látják, és önmaguk tönkretételével engednek teret a hódításnak!

– Tisztelt Ház! Amikor az immunrendszer betegségeiről beszélünk, akkor nyilván az allergiát is szokták emlegetni. Azonban nem feltétlenül az allergén anyagok túlsúlya a probléma, hanem az immunrendszer betegsége! Európában is könnyen kivédhető lett volna a nem segítségre szoruló, hanem egy kellemesebb életformára vágyó tömegektől megóvni Európát akkor, ha megőrizzük saját értékeinket, a saját kultúránkat, azokat, amelyek az évszázadok során kialakultak, és amelyek Európát Európává tették. Sajnos, ez roppant meg, ez okozza a mai problémáinkat is. Egyetlen reménye Európának Közép-Európában van, hiszen az a folyamat, ami elkezdődött Nyugat-Európában, már visszafordíthatatlannak tűnik. Mi még egy egészséges világot képviselünk, ezt kell őriznünk, és ezt kell a következő generációnak is továbbadni, hogy Európa legalább ezen a részén Európa maradhasson!  (Taps a kormánypártok soraiban.)

A cigányság integrációja…

ANDER BALÁZS, (Jobbik): – Képviselőtársaim! …Arról szeretnék szólni, hogy ha a kormány elfogadja annak az alapigazságát, hogy a XXI. századi Magyarország egyik legfontosabb sorskérdése a magyar-cigány együttélés ügye, a cigányság integrációjának feladata lesz, akkor miért van az, hogy megengedik maguknak azt az önsorsrontó luxust, hogy a legnagyobb hazai népcsoport esetén ne rendelkezzünk átfogó kutatási eredményekkel? Ilyen jellegű komoly vizsgálatot utoljára ugyanis csak Kemény István vezetésével végeztek 1993-ban, aztán 2003-ban, azonban mindössze alig 5 ezer fő megkérdezésére volt lehetőségük. Az eredmény ‑ most kapaszkodjanak meg! – elszomorító: a hazai cigányság 70 százalékát alkotó romungrók jelentős része sajnos nemzetiségi tekintetben távolodott a többségi társadalomtól. Hogy azóta mi a helyzet, nem tudjuk. 

– Félreértés ne legyen: természetesen nem bűn vállalni az identitást, az alapvető jog! De az se legyen titok, hogy igenis örülnénk annak, ha a cigányságon nőne a roma származású, de magukat határozottan a magyar nemzethez soroló, a mesterségesen épített roma nacionalizmusra nemet mondó, magukat csak és kizárólag magyarnak érző emberek száma; vagy azoké, akik a cigány művész, az egykori szocialista képviselő Péli Tamás kettős aranypánt hasonlata szerint a cigány identitásuk mellett legalább olyan büszkén vallják magukat magyarnak is! A társadalmi nemzeti dezintegráció bomba az ország alatt. Én magam egyáltalán nem kívánok a vészmadár szerepkörében tetszelegni, viszont igaza volt Illyés Gyulának: növeli, ki elfödi a bajt! Hiszen mit lehet arra mondani, amikor Ladányi János, a jobboldali elhajlással nehezen vádolható szociológus is így vélekedett egy interjúban, amit nem lehet elégszer idézni: „A legutóbbi évtizedekben erősen megnőtt a szegregált településeken élők aránya. A Csereháton, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi-északkeleti részén kezdenek összeérni a gettófalvak. Ilyen se volt még a magyar történelemben soha. Innen kivonult az állam, feladta az országnak ezt a részét. A nem cigány népesség elöregszik vagy elköltözik, s mindez valóban azzal fenyeget, hogy lesznek, akik a területi autonómiában látják a probléma megoldását, és akár el is szakadhatnak Magyarországtól.” De ha az autonómia egyelőre még csak negatív utópia is, sajnos az integrálhatatlan életmód uralkodóvá válása már nem egy hazai no-go zónává vált kistelepülésen megtörtént, ami gyakorlatilag területi elszakadás nélkül is az adott község, közösség elvesztését jelenti.

– A Jobbik szerint három dolog biztos. Először is: Csonka-Magyarország túl kicsi egy új, akárcsak képletes Trianonhoz! Felelős kormány nem mondhat le hazánk egyetlenegy négyzetcentiméteréről sem, ezért kellene fokozottan megbecsülni az ilyen helyeken szolgálatot teljesítő hétköznapi hősöket, pedagógusokat, védőnőket, szociális munkásokat, postásokat, rendőröket. Másodszor: mindenkinek, így bármely kisebbséghez tartozónak is be kell tartania a kötelező együttélési normákat! Nincs kibúvó, a kívülállás önszegregáló kultúrája nem lehet alternatíva. A beilleszkedést vállaló, minden tiszteletet megérdemlő cigány emberek, akik gyakran maguk is áldozatai a kiilleszkedettek saját gyerekeiket sem kímélő életmódjának, bizton számíthatnak a Jobbikra. Harmadszor pedig: válasszák bármely identitást is a magyarországi cigánysághoz tartozók, mi baráti jobbot nyújtunk azoknak, akik felelősen vállalt gyermekeik jövőjét a tanulásban és a munkásban látják, és akik velünk közösen akarják építeni ezt az országot. A Jobbik múlt héten megalakult integrációs munkacsoportja ezeknek az elveknek a szellemében fog működni. Kíváncsian várjuk, hogy mit tesz a kormány, hogyan gondolkodik erről a kormány, ugyanis Magyarország jövője a tét! (Taps a Jobbik soraiban.)

***

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Az utolsó mondatára hadd reagáljak elsőként! Amikor a Jobbiknak a nyugdíjasokkal kapcsolatos botrányai voltak, és a pártjuk akkori elnöke, Vona Gábor vállalhatatlan szavakkal minősítette az időseket saját Facebook-oldalán ‑ szájukból szennyvíz folyik és a többi, és a többi ‑, akkor hirtelen egy nyugdíjas-munkacsoportot vagy tagozatot alapítottak, hogy ezzel fedjék a bajt. Csak aztán kiderült: annak is az alelnöke szélsőségesen rasszista és antiszemita nézeteket vall, és még egy olyan kirakat nyugdíjastagozatot sem sikerült összehozni, hogy annak a vezetői között ne legyenek olyanok, akikről percek alatt olyan Facebook-videók kerülnek elő, amikor szélsőségesen kirekesztő és rasszista nézeteket vall. Most úgy látszik, egy másik dolgot akar elfedni a Jobbik, ezért egy integrációs tagozatot hozott létre.

– Képviselő Úr! Egy párt, amely a rasszizmusban fogant, egy párt, amely azért ül itt a parlamentben, mert a 2010 előtti években szélsőségesen cigányellenes retorikát vitt, egy párt, amely annak köszönhette a feltűnését, hogy a Magyar Gárda révén cigányok által nagy számban lakott településen félelemkeltő felvonulásokat szervezett, és utána ilyesfajta retorika volt jellemző önökre akkor, amikor Gárda-egyenruhában, oroszlános egyenruhában, akár a Várban, akár máshol masíroztak, az nehezen fogja lemosni magáról egyik pillanatról a másikra, hogy igazából a liberális elvárásoknak megfelelő, genderkompatibilis álláspontot képvisel minden fontos társadalmi kérdésben! Ez nyilván elég erős belső feszültséget generál önökben. Ennek köszönhető, hogy lassan rekordot döntenek, hiszen minden hónapban valaki eltávozik a Jobbikból, pontosan azért, mert ezt a fajta átállást nem bírja! Pár hónappal ezelőtt ön is azt mondta, hogy semmifajta összefogás nem képzelhető el a 2010 előtti hatalom képviselőivel, aztán az elmúlt hetekben azt mondta, hogy szívesen együttműködik ön is baloldali politikusokkal, mert azok jó szándékúak meg kedvesek, magyarul, ha önöket a hatalomhoz közelebb segítik!

– Képviselő úr, ez tehát a kirakat! Hiteltelenné teszi önöket is az, hogy ebből akarnak politikai hasznot húzni, úgy, ahogy az SZDSZ-t is hiteltelenné tette. Ők abból akartak politikai hasznot húzni, hogy mindenhol rasszizmust láttak, és mindenhol alapjogi kérdéssé akarták formálni az alapvetően szociális kérdéseket. Önök pedig pont fordítva: a többség előítéletére játszva, a cigányság elleni gyűlöletet keltve jutottak be a parlamentbe, és próbálják fenntartani a szavazóbázisukat! Csak nagyon nehéz ezt egy mostanában átvett liberális retorikával együtt megtenni! Ezzel szemben mi azt az utat választottuk, hogy nem alapjogi kérdésként, hanem szociális kérdésként mindenkinek kívánunk segíteni, aki nehéz helyzetben van. Ahogy arra ön is utalt, a legfontosabb a továbbtanulás segítése, hogy végzettséget szerezzenek, akár középfokú, akár felsőfokú végzettséget akár cigány, akár nem cigány honfitársaink is. Ezért fontos, hogy a legmagasabb végzettséget szerzők között a cigányok aránya kétszeresére nőtt. Ma kétszer annyi cigány egyetemista van, mint volt 2010-ben. Ha bármelyik más párton múlt volna, ez nem lett volna elképzelhető! Ebben nagyon fontos része van annak, hogy a keresztény-roma szakkollégiumi hálózatot ez a kormányzat támogatta. Az előző kormányzatok nem támogattak ilyen kezdeményezéseket, ez a kormányzat támogatta, hogy segítséget kapjanak ahhoz, hogy akik bejutottak, azok el is végezzék az egyetemet.

Hírdetés

– Az Útravaló-ösztöndíjjal akár az alapfokú végzettség megszerzését és a továbbtanulást, akár a középiskolába való ösztönződíjat, ösztöndíjat is kínáltuk mindenkinek, cigányoknak, nem cigányoknak egyaránt. A középiskolában az „Út a szakmához” ösztöndíjjal a szakma megszerzésére szintén sok-sok milliárd forintot költöttünk az elmúlt években, hogy mindenki számára, függetlenül attól, hogy cigány vagy nem cigány, de ha nehézséget jelent a családja számára az, hogy megteremtse a fedezetét annak, hogy befejezze az iskoláját, akkor be tudja fejezni. Ezt tettük az oktatásban és a munkahelyteremtésben. Ön is láthatja, hogy azok az utcák, amelyek a korábbiakban, akár cigány emberek lakták, akár nem cigány emberek lakták, de tétlenkedő emberekkel voltak tele, akik csak a mobiltelefonjukat nyomogatták, ezzel szemben ezek az emberek most már munkába tudnak járni. 800 ezerrel több ember dolgozik, és ebben a 800 ezer többletben vannak cigány emberek is százezres nagyságrendben, és vannak nem cigány emberek is, szintén sok százezres nagyságrendben. De az, amit önök visznek, amire önök játszanak rá, hogy gyűlöletet keltenek és szembenállást szítanak, és ebből próbálnak politikai hasznot húzni, az az út, a Jobbikos út sehova sem vezet! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Célkeresztben az Akadémia!

MELLÁR TAMÁS, (Párbeszéd): – Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban megtapasztalhattuk, hogy a kormány és a Fidesz és Palkovics miniszter úr hogy rontott rá a Magyar Tudományos Akadémiára. Ezzel kapcsolatban nekem déjà vu érzésem van, hiszen ezt már láttuk egyszer: amikor az MSZP-SZDSZ-kormány volt hatalmon, akkor Kóka miniszter úr hasonlóképpen nekirontott a Magyar Tudományos Akadémiának, és be akarta szántani. De akkor hála Istennek a Fidesz kiállt az Akadémia mellett, és védelmébe vette a Magyar Tudományos Akadémiát, most azonban sajnálatos módon ezt nem teszi és nem tette meg!

Palkovics miniszter úr két nagyon fontos elemet említ, hogy mi a baja a Magyar Tudományos Akadémiával, illetve annak az intézeteivel. Ebből az egyik az, hogy nem szolgálják az innovációt az akadémiai intézetek. Itt egy tárgyi tévedés van, hiszen az innovációt nem azokon kell számonkérni, akik az alapkutatást és az alkalmazott kutatást végzik, hanem sokkal inkább a kormányon és a vállalkozói szférán! A kormány többet is tehetne az innováció érdekében, hiszen a kutatás-fejlesztési kiadások a tavalyi esztendőben csak 1,3 százalékát tették ki a GDP-nek. Ez kevesebb, mint az Európai Unió átlaga, amely 2 százalék fölött van, és még kevesebb a skandináv országok ilyen típusú kiadásainál, ahol 3 százalék körül vagy 3 százalék fölött vannak ezek a kiadások! Azért is problematikus ez az egész dolog, merthogy az innovációt nem tudja a vállalati kör megfelelően végigvinni, hiszen a technikai-technológiai bázis hiányzik ebből, mert azokat a pénzeket, amiket az Európai Uniótól kaptunk technika-, technológiafejlesztésre, azt sajnálatos módon a kormány nem arra fordította, hanem sokkal inkább épületek, közterek felújítására, uszodákra, stadionokra és ehhez hasonló építőipari beruházásokra.

– Természetesen persze hiányzik a humán tőke is: hiányzik az a 600 ezer ‑ vagy talán még ennél is több ‑ mobil, mozgékony ember, aki motorja lehetne ennek az innovációnak. És hiányozni fog, ha az akadémiai kutatóintézeteket szét fogják verni, még további ember, hiszen az akadémiai intézetekben a kutatók majdnem fele negyven év alatti. Ami azt jelenti, hogy egy ilyen változás esetén ők nagyon könnyen veszik a sátorfájukat, és elmennek sokkal békésebb, jobb helyekre, ahol jobban megbecsülik őket.

– A másik kérdés, amit mindig a szemükre szoktak vetni az akadémiai intézeteknek, hogy túl drágák, túl sokba kerülnek. Nos, a GDP-nek 0,1 százalékát sem teszi már ki az a pénz, amit az Akadémia költségvetése fölemészt, és ez is csökkenő! Ha megnézzük azt, hogy az egységnyi költségvetési pénzre jutó kutatások és publikációk száma hogy néz ki, akkor európai összehasonlításban igen kedvező helyzetet lehet találni, tehát az Akadémia e tekintetben is jól végzi a dolgát. De akkor valójában mi az oka annak, hogy az akadémiai intézeteket szét akarják verni? Azt gondolom, hogy az egyik a vagyon: tehát az akadémiai vagyonra szeretné a kormány rátenni a kezét! Hogy ez mekkora, azt nehezen lehet megbecsülni, 100 és 300 milliárd közé teszik az egyes becslések. De a mai nap még lesz egy szavazás erről, pontosan erről fog szólni, ami az alapítványi törvény módosítása, az próbálja majd ezt lehetővé tenni.

–  A következő periódusban sokkal nagyobb arányban fognak intézmények közvetlenül EU-s forrásokat kapni, és nem a kormányon keresztül mennek ezek végbe. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy nincs olyan kutatóintézet, amely képes lenne EU-s forrásokat szerezni, ugyanakkor pedig Fidesz-befolyás alatt állna. Tehát valamilyen módon ezt szeretnék megteremteni, ezt a fából vaskarika dolgot, hogy olyan intézmények, kutatóintézetek legyenek, amelyek képesek EU-s pénzt szerezni, és Fideszhez közvetlenül kapcsolódnak. De ez egy logikai lehetetlenség, hiszen a politikától függő intézmények erre nem lesznek képesek! (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)

***

CSERESNYÉS PÉTER, (Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára): – Képviselő Úr! Megpróbálok nagyon rövid lenni, de először is visszautasítani mindazokat a sejtetéseket, vádakat, amelyeket újra megfogalmaz ön, és megfogalmaztak többször az ön frakciójának tagjai vagy éppen más frakciók tagjai az MTA-átalakítás, az MTA kutatóintézeteinek az átalakítása kapcsán, pontosabban a finanszírozásuk kapcsán. Remélem, hogy a nemsokára remélhetőleg befejeződő tárgyalások pontot tesznek a végére ennek a kérdéssorozatnak, és egy olyan megoldás kerül majd napvilágra, amely az MTA tagjait, mind pedig a kutatóintézményekben dolgozókat megnyugtatja. Ugyanis abban talán egyetérthetünk, hogy az intézmények, az intézetek feladata az, hogy lehetőség szerint a társadalmi igényeket és a gazdaság igényeit minél jobban ki tudják elégíteni. Ezek a tárgyalások, amelyek remélhetőleg nemsokára nyugvópontra fogják tenni ezt a kérdést is.

– Annyiban talán az önök részéről van értelme ennek a vitának, miután egyre jellegtelenebb a frakciójuk, és a frakciótagjaik nem találnak olyan témát, ami értelmes lenne a bennünket hallgató vagy éppen a mi munkánkat figyelő emberek számára, ezért próbálnak olyan területeket találni és olyan vitákat kreálni, amelyek mögött sejtetnek olyan próbálkozásokat, amelyek nem állják ki a valóság próbáját. Ez az a sejtetés, és azok a gondolatok is ezek, amelyeket ön felsorolt az EU-s pénzek esetleges rossz felhasználását sejtetve. Ha ilyenekre kíváncsi ön, képviselő úr, akkor legyen szíves, kérdezze meg talán az ön mögött ülő MSZP-s képviselőtársát, aki többek között azért ment be az önök frakciójába, hogy egyáltalán frakciót tudjanak alakítani. Ön is azért adta fel a sokáig hangoztatott függetlenségét, hogy frakciót tudjon alakítani az a kis csoport, amely egyébként nem áll annyi tagból, hogy önállóan frakciót tudna alakítani, és itt a parlamentben olyan játékot játszanak, amely a parlament méltóságához nagyon nem illeszkedik.

– Visszatérve az MTA-ra: az MTA kutatói, az MTA vezetése is eljutott odáig ‑ ha olvasta volna a nyilatkozatokat ‑, hogy a megegyezés irányába folynak a tárgyalások. Érdekeltek a megegyezésben, és megértik azokat a célokat, amelyeket a kormányzat kitűzött az MTA számára is, és ennek az elfogadásával folynak a tárgyalások. Még egyszer hangsúlyozom: annak érdekében, hogy az MTA és annak intézményei, intézetei minél jobban ki tudják szolgálni a magyar társadalom igényét és a magyar gazdaság igényét! Úgy látszik, hogy önök itt különböző sejtetésekből levonható következtetésképpen nem ebben érdekeltek, próbálnak mindig olyan ügyeket kreálni, aminek nincs semmi valós alapja. Úgyhogy én arra kérem önt is, hogy várjuk meg közösen a tárgyalás végét, és akkor lesz értelme arról beszélni, hogy a megoldás jó irányú-e, jó megoldás született-e, vagy esetleg kell‑e finomítani ezen a megoldáson. Én a türelmét kérem, és kérem azt öntől is és a frakciótársaitól is, hogy addig különböző sejtetésekkel, vádaskodásokkal ne raboljuk egymás idejét, nemsokára meg fog születni a megegyezés, és akkor érdemben tudunk tárgyalni az MTA kutatóintézetei működésével kapcsolatos kérdésekről. (Taps a kormánypártok soraiban.

Egészségügyi rulett!

VARJU LÁSZLÓ, (DK): -Államtitkár Úr! Remélem azt, hogy nem a kollégájához csatlakozik és sejtetésekre hivatkozik, hanem tényekkel igyekszik válaszolni arra az egyszerű helyzetre, hogy évek óta sorra jönnek a hírek az orvoshiányról és az ebből adódó hosszú várólisták tapasztalatairól. Ennek ellenére Kásler miniszter úr a múlt hétfőn nagy dérrel-dúrral bejelentette, hogy olyan drasztikusan csökkentek a várólisták, hogy gyakorlatilag már megérkeztünk Európába! Hogy miniszter úr megbizonyosodjon arról, hogy mi a valóság, elég lett volna belepillantani a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő hivatalos várólistájába, de ezt ő valószínűleg nem tette meg, helyette megtette egy orvoskollégája, aki a tényekkel szembesítve lényegében azt mondta: a hivatalos várólisták igazolják mindannak az ellenkezőjét, amit a miniszter úr állított. Kiderült ugyanis, hogy nem rövidültek a várólisták, vagy legalábbis nem úgy, nem ott, nem akkor, nem abban a formában, nem abban a betegségkategóriában, szóval, nem úgy van, ahogy a miniszter úr állította.

– De ne csak országosan nézzük ezt, hanem a maga konkrétságában! Újpesten, az én választókerületemben is, ha onnét nézem, és nem csak a statisztikából indulok ki, hogy mi történik és mennyien állnak sorba, akkor azt kell mondjam, ugyanez a tapasztalatom. Hiába van vagy volt és indítottak az „Egészséges Budapest” program keretében még egy 800 millió forintos forrással is és igyekeztek jobb helyzetet teremteni, de annak semmi köze nincs a várólisták csökkentéséhez, hanem éppen egyébként az önkormányzati felelős alpolgármester elmondta, hogy majd ezt a pénzt arra költik, hogy nyáron ne legyen olyan meleg az épületben. A szakrendelő hűtés-fűtésének megtervezésére fordítják ezt az összeget. Persze, nyáron szokott meleg lenni, ez kétségtelen, de ettől még a hosszú várólisták nem csökkennek, azok megmaradtak. Így tehát továbbra is nyáron lehet, hogy nem lesz meleg, de a hosszú várólista megmarad Újpesten, csak kérdés, hogy megéri‑e a beteg a nyarat, hogy élvezhesse a klímát, hogy nem jutott egyébként kellően megfelelő és megfelelő időben orvoshoz. Tény, hogy Újpesten is akkora az orvos- és szakemberhiány, hogy a szakrendelőben tapasztalható várólisták belátható időn belül nem fognak rövidülni. A decemberi közmeghallgatáson az alpolgármester kijelentette, hogy 1300 fő vár ultrahangvizsgálatra. Ez 3-4-5 hónapos várakozási időt jelent a betegek számára. A szemészeten ennél hosszabb a várakozás, 4 hónap feletti. A gyógytornára is heteket kell várni, szóval, az önök állítása sem általában, sem konkrétan Újpesten nem igaz. Az önkormányzat terveiben szerepelt még egyébként egy egynapos sebészeti kialakítás, de ez is csak terv maradt, mert éppen a kormány áldásos munkájának eredményeként az ehhez szükséges kórházi háttér a kerületben, a IV. kerületben megszűnt.

– Államtitkár Úr! Szóval, mind a hivatalos országos adatok, mind a személyes tapasztalatok cáfolják az egészségügyi miniszter állításait és ezen belül a várólistákat érintő sikerpropagandát. Sőt, ma már szinte közhely, hogy a magyar egészségügy is halálosan beteg, sokan maradék értékeiket teszik pénzzé azért, hogy az életet választhassák és ne a halállal kelljen szembenézni. Pedig egyszerű lenne belátni, különös figyelmet fordítani a várólistákra, hiszen rövidülésük élet-halál kérdése, megmentheti a betegek életét, csökkenti a gyógyulás idejét, és az egészségügyi rendszerre háruló, csak egyre nehezedő nyomást enyhítené. És hogy ez miért nincs így: az az érzésem, hogy önöknek egyszerűen nem éri meg a betegek, idősek, gyengék életben tartása, a velük való foglalkozás! Döntési helyzetben vannak, ehhez asszisztálnak, és ez sajnos nemcsak általában, hanem ahogy mondtam, Újpesten is megjelenik. A többségnek, akinek nem jut a VIP-listákból, azoknak imádkozni kell azért, hogy életben maradhassanak!  (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) 

***

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Valóban, az önök szocialista kormánynak is volt egy várólista-csökkentési programja, és a Fidesz-KDNP-nek is van. Az önök kormánya úgy próbálta csökkenteni az egészségügyi kezelésért sorban álló betegek számát, hogy vizitdíjat és kórházi napidíjat vezetett be, mert úgy gondolta, hogy ha fizetni kell az ellátásért, akkor kevesebben fognak az ellátásért jelentkezni, és így radikálisan csökkenni fog az intézményi várólistákon  szereplők száma. Ez is egy út, ez is egy mód, hogy a betegség első jeleit magukon tapasztaló embereket, főleg, ha kispénzű van szó, akkor önök távol tartják mind a szakrendelőtől, mind a kórháztól, mind a háziorvostól, mert azzal a kezdetben 300 forinttal, majd a későbbiekben nyilván több ezer forinttal, amit vizitdíjként szedtek volna, ezzel önök megpróbálták csökkenteni a várakozók számát. Ezt az elképzelésüket a magyar emberek 2008 márciusában a szociális népszavazással egyértelműen elutasították, elsöpörték, és utána leváltották azt a kormányzatot is, amelyik így akart várólistákat csökkenteni. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP úgy gondolta, hogy többletforrást biztosít erre a területre, és úgy gondolta, hogy egy átlátható, interneten követhető rendszert hoz létre, hogy azt mindenki lássa. Önök nem véletlenül nem hozták létre ezt az országos online várólista-nyilvántartási rendszert, mert akkor pontosan kiderült volna, hogy hol mennyi beteg várakozik, és önök ezt semmiképpen nem akarták, mert tudták, hogy javítani rajta nem tudnak, ha már a vizitdíjas „ötletük” zátonyra futott, akkor maradjon a kórházi és rendelői spirál kockás füzetek világa, és úgy valahogy oldódjanak meg helyben a dolgok. Ezzel szemben mi a kormányzásunk elején másfél év alatt fölépítettük azt az informatikai rendszert, amely mindenki számára átláthatóan, követhetően, éppen ezért külső befolyástól mentesen tudja a várólistákat kezelni, ki-ki azon tudja követni, hogy hányan várnak még előtte a kezelésre és ő mikor fog odakerülni, ráadásul ez nyilván a személyiségi jogok tiszteletben tartásával, a nevek feltüntetése nélkül, azonosító számokkal…

– És ha már volt egy átlátható rendszer, akkor már érdemes többletforrást erre fordítani. Így fordítottunk 26 milliárd forintot a várólista-csökkentési programra és  idén is 5 milliárd forint többletforrást. Önök ilyen programot nem indítottak, ilyen többletforrást nem biztosítottak, így a 2012-es 70 ezerről mostanra 28 ezer főre csökkent azoknak a száma, akik a várólistán szerepelnek. A szürkehályogműtétekre várakozók száma és még inkább a várakozás mértéke 50 százalékkal csökkent ez alatt az idő alatt; a térdprotézisműtéteknél 48 százalékos a várakozási idő csökkenése, a csípőprotézis-műtéteknél pedig 51,8 százalékos a várakozási idő csökkenése. És bár ön ezen gúnyolódott, de valóban sok nyugat-európai országhoz hasonlítható ma már akár ezeknél a leginkább többször előforduló beavatkozásoknál a várakozási idők sora, és elismerést érdemelnek szerintem azok az orvosok, ápolók, a Kórházszövetség és mindenki, aki együttműködött abban, hogy sikerüljön ilyen szintre leszorítani.

– Képviselő Úr!  Ha ismeri ezt a rendszert, szerencsére, ahogy mondtam, átlátható, tehát a NEAK honlapján mindenki ‑ ez az OEP utóda, az Egészségbiztosítási Alapkezelő honlapja ‑ követheti a számokat és megnézheti a várakozási időket. Kétfajta várakozási idő van: az egyik a tervezett, tehát hogy várhatóan valaki mikor kerül sorra, a másik pedig a tényleges. Hála Istennek, a tényleges mindig rövidebb, mint a tervezett, hiszen több más okból, vagy azért, mert valakinek a beavatkozásához egy másik beavatkozásra is még szükség van, és csak azután lehet a következő műtétet elvégezni, vagy egyéb okokból, de kiesnek várakozók a sorból időről időre. Éppen ezért mindenki gyorsabban jut általában ellátáshoz, mint azt az első pillanatban mondják. Ezért van a különbség a tervezett és a tényleges várakozási idő között, de hála istennek, a tényleges rövidebb. Kérem, hogy ön se ferdítsen itt a parlamentben, és ne e kettővel játszadozzon! Egyféle műfajú számokat, vagy a ténylegest a ténylegessel hasonlítsa össze, vagy a tervezettet a tervezettel. Ha így tesz összehasonlítást, minden esetben csökkenést fog tapasztalni. Azt is kérem, hogy ne keverje össze a fekvő- és járóbeteg-ellátást! Újpesten járóbeteg-ellátás van. Bízunk benne, hogy egynapos sebészet is kiépülhet, és ezt se keverje össze. Azt pedig pozitívumként tudom önnek mondani, hogy az elmúlt év fejlesztései nyomán 10 százalékkal nőtt a diagnosztikai kapacitás Budapesten és Pest megyében, és ez is a várólisták további csökkentését fogja eredményezni! (Taps a kormánypártok soraiban.) 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »