I. Szemtől-szembe..

Zengzetes interpellációk ”színesítették” e héten is az Országgyűlés életét.Számosan Goethe tanácsát követték: ”a nyugodt életforma titka, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeretne, hanem azt szeresse, amit csinál!”

MOTTÓ: Fölöttébb kedvelt, főszereplést kínáló műfaj az interpelláció. Hangzatos üzenetek váltják egymást. A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni.  Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, újra csenget, a siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja és győztesként ünnepli szószólóját!

MOTTÓ: Fölöttébb kedvelt, főszereplést kínáló műfaj az interpelláció. Hangzatos üzenetek váltják egymást. A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni.  Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, újra csenget, a siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja és győztesként ünnepli szószólóját!

MOTTÓ: Fölöttébb kedvelt, főszereplést kínáló műfaj az interpelláció. Hangzatos üzenetek váltják egymást. A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni.  Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, újra csenget, a siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja és győztesként ünnepli szószólóját!

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról!

ARADSZKI ANDRÁS, (KDNP): – Államtitkár Úr! Magyarország Alaptörvénye szerint mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. Magyarország törekszik megteremteni azon feltételeket, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. Idetartoznak a megváltozott munkaképességű állampolgárok is, akik foglakoztatása az elmúlt évek intézkedései eredményeképpen a 2010-es 18 százalékról 2018-ra 40 százalékra nőtt. Már 350 akkreditált cég mintegy 30 ezer megváltozott munkaképességű embert foglalkoztat, s ez a szám megfelelő intézkedések támogatásával tovább növelhető, hiszen foglalkoztatottságuk növelése nemcsak gazdasági, de társadalmi érdek is. Ilyen intézkedés volt például a támogatás a munkahely rehabilitációs célú átalakításához, bér- és költségtámogatás vagy munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtása.

– Már a nyár elején elfogadott, a jövő évre vonatkozó költségvetés is ennek figyelembevételével készült, ezért például az adócsomag is több, a munkaerőpiacot érintő változást tartalmaz. 2019. január l-jétől igénybe vehető adókedvezmények célzottabbá válnak, amit például a megváltozott munkaképességűek és a közfoglalkoztatottak után lehet majd érvényesíteni. Itt szeretném megjegyezni: a közelmúltban országszerte huszonkét információs és koordinációs pontot hoztak létre egy több mint hárommilliárd forintos projekt keretében, hogy komplex szolgáltatásokkal, naprakész információkkal segítsék a fogyatékos embereket, köztük a megváltozott munkaképességű munkavállalókat is.

– Államtitkár Úr! A kormány – és úgy vélem mindannyiunk – célja a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási arányának további növelése, ami a munkaerőpiac jelenlegi helyzetében, mikor sok területen már munkaerőhiány alakult ki, különösen támogatandó. A szociális kiadások növelése mellett ezt a tendenciát a Kereszténydemokrata Néppárt is örömmel üdvözli és támogatja, éppen ezért kérdezem:

– Hogyan értékeli a megváltozott munkaképességű társainkért eddig tett kormányzati lépéseket?

– A közeljövőben milyen további támogatásokat tudnak nekik vagy az őket foglalkoztatóknak nyújtani?

– Esetleg hogyan lehetne bővíteni az akkreditált foglalkoztatók körét?

***

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): –  Képviselő Úr! Valóban, ahogy ön mondta, mindenki számára a munkalehetőséget, a foglalkozás lehetőségét meg kell adni, s nemcsak általában mondhatjuk, hogy rekordalacsony már Magyarországon a munkanélküliség, rekordmagas a foglalkoztatottság, a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas a nők foglalkoztatottsága. Ehhez az eredményhez párosul az is, hogy a megváltozott munkaképességűek esetében is érezhető előrelépést sikerült elérni, hiszen 18 százalékos foglalkoztatottsági szintről 40 százalékra sikerült emelni ezt az arányt. Több mint kétszeresére nőtt azoknak az embereknek a száma, akik korábban, pontosan azért, mert nem voltak teljesek a lehetőségeik, és megváltozott munkaképességűként nem volt egyrészt a munkáltató ösztönözve, másrészt a munkahely akadálymentesítve, nem vették őket föl, nem alkalmazták őket. Kellett egy célzott kormányzati program, amelyhez nyilván többletforrás is párosult, és ez érezhetően tudta növelni az ő foglalkoztatottságukat is, ami nem egyszerűen csak bevételteremtési lehetőség egy ember számára, aki megváltozott munkaképességű, hanem egész egyszerűen az egyenlőség érzete szintén legalább ennyire fontos számára. Az ő emberi méltóságát azzal tudjuk szolgálni, ha megteremtjük a munkában való részvétel lehetőségét, és ahogy az természetesen lenni szokott, ez magasabb fokú anyagi biztonsággal is jár. A támogatott foglalkoztatás keretében, amelynek a szabályait 2012-ben újítottuk meg, egyrészről akkreditált munkáltatónál történhet a foglalkoztatás, másrészről fejlesztő foglalkoztatás keretében is részt vehet valaki. Az akkreditált munkáltatónál, védett körülmények között zajló rehabilitációs foglalkoztatáshoz költségvetési támogatás is társul.

– A bérköltségre és a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásából adódó többletköltségek fedezésére fordítható költségvetési támogatás összege évről évre növekszik. Ha megnézzük, hogy ez mennyi volt, mondjuk, 2013-14-ben, ez 34 milliárd forintos összeg, ez idén 41, jövőre   pedig 42 milliárd forint. Tehát itt 4-5 év alatt 20-23 százalékos emelkedés volt, és 7-8 milliárd forintos többletet is láthatunk.

– A rehabilitációs kártya nyújtotta kedvezményben a 2012. évi bevezetése óta egyre többen tudnak részesülni, egyre többen tudják igénybe venni. A kedvezményt érvényesítők száma is emelkedett. 2012-ben 3217 munkáltató vette ezt igénybe, most 9125. Most már közel háromszor annyi munkáltató tud a rehabilitációs kártyás járulékkedvezménnyel megváltozott munkaképességűt alkalmazni.

– A foglalkoztatottak számában ennél jóval nagyobb az előrelépés, mert itt 5574 fő volt 2012-ben a foglalkoztatottak száma. Ez most 37 245, tehát míg a munkáltatók száma, akik megváltozott munkaképességűeket a rehabilitációs kártyás kedvezmény keretében foglalkoztatnak, ott közel háromszoros volt a növekedés, itt 6,7-szeres. Ezek a kedvezmények és ezek a növekedések állnak a 18-ról 40 százalékra emelkedő foglalkoztatási ráta mögött. Ráadásul jövedelemszerzés a minimálbér 150 százalékáig megengedett mindkét esetben. Uniós forrásból is 13 ezer főt kívántunk bevonni a megváltozott munkaképességűek programjába, a fogyatékos személyek közül pedig 8 ezer fő munkavállalásának támogatása valósult meg. Erre 14 milliárd forintot költünk. A szakmai és közszolgáltatások hozzáférhetőségének kialakítására szintén külön programot indítottunk 3,3 milliárd forint értékben.

– A jövőre is rákérdezett, tisztelt képviselő úr. A jövő év január 1-jétől egyszerűsödik az adó- és járulékkedvezmény igénybevételének lehetősége. Közvetlenül az adóeljárás keretében érvényesíthetőek ezek, tehát adminisztratív tehertől szabadulnak meg a munkáltatók  a kártyakiváltásnál, és az akkreditált foglalkoztatottá válás lehetősége mindenki számára nyitott. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

– A jövőre is rákérdezett, tisztelt képviselő úr. A jövő év január 1-jétől egyszerűsödik az adó- és járulékkedvezmény igénybevételének lehetősége. Közvetlenül az adóeljárás keretében érvényesíthetőek ezek, tehát adminisztratív tehertől szabadulnak meg a munkáltatók  a kártyakiváltásnál, és az akkreditált foglalkoztatottá válás lehetősége mindenki számára nyitott. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ARADSZKI ANDRÁS: – Államtitkár Úr! A megváltozott munkaképességű állampolgáraink lehetőségei imponáló módon növekedtek az elmúlt nyolc évben. Erre azért is szükség van, mert jelentős a munkaerőhiány az országban, ez megköveteli azt, hogy minél többen tudjanak a piaci körülmények között is munkát végezni. A jövőben kormányszintű programként olyan átfogó javaslatot kell biztosítani, amely a modern világban az innovatív, digitalizált munkahelyek megteremtésével még nagyobb számban tudja a megváltozott munkaképességűeket alkalmazni. Köszönöm, a választ elfogadom!  (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Megfelelő felkészítés nincs, követelmény van? – Elhalasztja-e a kormány a nyelvvizsgát 2020-tól felvételi követelményként előíró rendelet bevezetését?

FARKAS GERGELY, (Jobbik): – Államtitkár Úr! A kormány 2014-es rendelete alapján 2020-tól, vagyis alig szűk másfél év múlva, minden felvételiző számára kötelező lesz a középfokú nyelvvizsga a felsőoktatási intézménybe való jelentkezéskor. Ezzel kapcsolatban a Jobbik, de több szakmai szervezet, sőt Székely László, az alapvető jogok biztosa is kifogással élt, hangoztatva ennek a kormányrendeletnek a visszáságát. A Jobbik alapvetően egyetért azzal, hogy a felsőoktatásba való bekerüléshez elvárható a nyelvvizsga megléte, azonban ehhez mindenütt szükségesnek tartjuk a kellő felkészítés biztosítását. Jelenleg ez a feltételrendszer nincs meg a magyar köznevelésben, ami nagyon komoly aggályokat vet fel. Erre mutatott rá az alapvető jogok biztosa is.

– Államtitkár Úr! A helyzet úgy áll, hogy önök úgy teszik kötelezővé a középfokú nyelvvizsga meglétét, hogy közben nem biztosítják a diákok iskolai keretek között történő, kellő felkészítését a nyelvvizsga megszerzésére. Tapasztalat, hogy akiknek nincsen pénzük az iskolán kívüli plusz nyelvoktatásra, a különórákra, azok hátrányból indulnak, így 2020-tól akár eleshetnek a továbbtanulástól is. Lehet, hogy majd nő valamelyest az elkövetkező években a nyelvvizsgák száma, köszönhetően például a Jobbik által öt éve javasolt ingyenes nyelvvizsgának, de e téren még csak nem is a számok a döntőek, hanem maga az elv! Ugyanis, ha csak egy olyan ember van, aki anyagi helyzete miatt nem tudja teljesíteni a feltételeket, mert nem tudja a nyelvkurzusok, különórák árát kifizetni, már az is elfogadhatatlan. Ráadásul itt nem egy, hanem több ezer emberről lenne szó, olyanok, akiknek egyébként megvan a szorgalma és tehetsége, de nem kapnak kellő felkészítést a nyelvvizsgához szükséges nyelvismeretre a köznevelési rendszeren belül!

– Államtitkár Úr! Hiába mondják azt, hogy adtak hat év felkészülési időt, tény, hogy ma még nincsen meg a szükséges feltételrendszer, és ez az elkeserítő eredményekből és statisztikákból is kitűnik, ugyanis egy felmérés például azt mutatja, hogy az Európai Unió országai között idegennyelv-ismeret terén sereghajtók vagyunk. Azzal, hogy 2020-tól kötelezővé teszik a felsőoktatási intézménybe való bejutáshoz a középfokú nyelvvizsgát, tovább korlátozzák a szegényebb családból érkező fiatalok továbbtanulási lehetőségeit és folytatják a felsőoktatás csendes leépítését! Ez utóbbira egy adat: míg 2010-ben 361 ezer hallgató volt a felsőoktatás rendszerében, a 2016-17-es tanévben ez a szám már csak 287 ezer hallgató. Hat év alatt 74 ezres csökkenés ‑ ez sokkal, de sokkal nagyobb visszaesés, mint amit a demográfiacsökkenés indokolna! Itt az ideje végre, hogy belássák: nincsen meg a megfelelő feltételrendszer ahhoz, hogy 2020-tól kötelezővé tegyék a felsőoktatásba való bejutáshoz a középfokú nyelvvizsga meglétét. Kérdésemre egyértelmű választ szeretnék kapni:

– Elhalasztják-e a 2020-as bevezetését annak, hogy csak nyelvvizsgával lehessen bejutni a felsőoktatásba?

***

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! …Nyilvánosságra hoztuk a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” felsőoktatási stratégiát, és meghoztunk egy döntést jó pár esztendővel ezelőtt, amely a minőségi magyar felsőoktatást hivatott elősegíteni. A stratégiát egyébként általában üdvözölték az ellenzéki pártok is, akkortájt nem volt ilyen tiltakozás a nyelvvizsga-követelményekkel szemben sem. Az a célunk, hogy minőségi magyar felsőoktatás legyen, és ebben nyilvánvalóan fontos elem, hogy minél jobb legyen a felsőoktatásba már belépők nyelvismerete, hiszen ha már a belépésnél megvan valakinek a nyelvismerete, akkor, ha szaknyelvi képzésben is részt vesz, az bővíti a tudását, értékesebbé, versenyképesebbé teszi a diplomáját.

– Képviselő Úr! Ha körbenéz Magyarországon, most már Budapesttől Debrecenig és Szombathelytől Nyíregyházáig vagy Szegedig és Pécsig újabb és újabb nemzetközi high-tech cégek is felbukkannak, amelyek a világ kutatás-fejlesztésnek az élvonalába is tartoznak, amelyeknél természetesen fontos szempont az ilyesfajta tudásnak az idegen nyelven történő elsajátítása. És dönthetünk amellett, hogy lemondunk arról, hogy magyar fiatalok legyenek vezető pozícióban vagy kutatás-fejlesztésnél vezető pozícióban ezeknél a cégeknél, és majd jöjjenek ide más országokból, akár távoli országokból, Dél-Koreából vagy máshonnan fiatalok, akik ezeknél a Magyarországon lévő cégeknél majd fejlesztenek és kutatnak, jöjjenek ők és legyenek ők azok, akik idegen nyelven ezeknél a cégeknél szép karriert tudnak befutni és meglehetősen jól tudnak emellett keresni, és akkor dőljünk hátra, tegyük föl a kezünket; vagy kitűzhetjük azt a célt, hogy mi azt szeretnénk, hogy Magyarországon az itt lévő, világélvonalban lévő vállalatoknál igenis magyarok legyenek azok, akik vezető pozíciót is be tudnak tölteni, illetőleg a fejlesztésben is élen tudnak járni.

– Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy hány ezer vagy tízezer hallgatónak beragad a diplomája azért, mert nincsen meg a nyelvvizsgája. Megvan az abszolutóriuma, letette adott esetben a záróvizsgákat is, de ettől függetlenül nem tudja megkapni a diplomáját, mert nincsen meg a nyelvtudása. Ezért indítottunk diplomamentő programot és más programokat, amelyek keretében ezek a fiatalok meg tudták szerezni a nyelvvizsgájukat. Az ingyenesnyelvvizsga-programban ‑ ezt örömmel tudom önnek elmondani ‑ már 21 660-an igényelték a támogatást, 12 054 nyelvvizsgázó meg is kapja, és összességében 351 millió forinttal tudtuk támogatni a magyar fiatalok nyelvvizsgázását. A „Nyelvtanulással a boldogulásért” programban 2,5 milliárd forintot szánunk a fiatalok nyelvtudásának a javítására, és az iskolai órakeretekben is 924 óra az, amit nyelvtanulásra tudnak fordítani. A célunk az, hogy ezt a 924 órát minél hatékonyabban és hasznosabban töltsék el a fiatalok. Sokkal inkább erre kéne szerintem a Jobbiknak is koncentrálni, hogy valóban 18 évesen meg tudják szerezni a magyar fiatalok a kellő nyelvtudást!  (Taps a kormánypártok soraiban.)

– Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy hány ezer vagy tízezer hallgatónak beragad a diplomája azért, mert nincsen meg a nyelvvizsgája. Megvan az abszolutóriuma, letette adott esetben a záróvizsgákat is, de ettől függetlenül nem tudja megkapni a diplomáját, mert nincsen meg a nyelvtudása. Ezért indítottunk diplomamentő programot és más programokat, amelyek keretében ezek a fiatalok meg tudták szerezni a nyelvvizsgájukat. Az ingyenesnyelvvizsga-programban ‑ ezt örömmel tudom önnek elmondani ‑ már 21 660-an igényelték a támogatást, 12 054 nyelvvizsgázó meg is kapja, és összességében 351 millió forinttal tudtuk támogatni a magyar fiatalok nyelvvizsgázását. A „Nyelvtanulással a boldogulásért” programban 2,5 milliárd forintot szánunk a fiatalok nyelvtudásának a javítására, és az iskolai órakeretekben is 924 óra az, amit nyelvtanulásra tudnak fordítani. A célunk az, hogy ezt a 924 órát minél hatékonyabban és hasznosabban töltsék el a fiatalok. Sokkal inkább erre kéne szerintem a Jobbiknak is koncentrálni, hogy valóban 18 évesen meg tudják szerezni a magyar fiatalok a kellő nyelvtudást!  (Taps a kormánypártok soraiban.)

FARKAS GERGELY: – Államtitkár Úr! Megértem, hogy kellemetlen önöknek a téma, ezért nyilvánvaló hazugságokkal kezdte, majd mellébeszéléssel folytatta…(Moraj a kormánypártok soraiban.)a válaszát. Egyetlenegy elfogadható válasz lett volna, hogy igen, elhalasztják ennek a bevezetését 2020-tól, és előbb megteremtik a feltételeket, mert mindannyian egyetértünk abban, hogy fontos a nyelvtudás, hogy fel kell készíteni a magyar fiatalokat arra, hogy versenyképes munkaerőt jelentsenek az idejövő vagy a hazai cégek számára, de ehhez a köznevelési rendszeren belül kell megteremteni a lehetőséget, és amikor megvan ez a feltételrendszer, akkor lehet ezt bevezetni. Önök nem ezt teszik, hanem bevezetik 2020-tól. Ezzel pedig további, szegényebb sorsú családokból származó gyerekeket zárnak ki, diákokat zárnak ki a felsőoktatásból.

– Államtitkár Úr! Forduljanak vissza erről a helytelen útról, és ne menjenek ilyen irányba, ne zárják ki ezt a több tízezer fiatalt a felsőoktatásból!  (Taps a Jobbik soraiban.)

– Államtitkár Úr! Forduljanak vissza erről a helytelen útról, és ne menjenek ilyen irányba, ne zárják ki ezt a több tízezer fiatalt a felsőoktatásból!  (Taps a Jobbik soraiban.)

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  112  igen szavazattal, 36 nem ellenében, 1 tartózkodás kísértében elfogadta.

Hány kilakoltatásra kerülhet sor a tél beállta előtt?

SZABÓ SÁNDOR, (MSZP): – Képviselőtársaim! A kilakoltatások problémájával kapcsolatban már nem először fordulunk önökhöz. Itt van előttem a tavalyi évi interpellációm, a tavalyelőtti interpellációm, a frakciótársaim, de szerintem az ellenzéki képviselőtársaim is rendszeresen foglalkoznak ezzel a témával itt, a Parlament falai között, illetve a parlamenten kívül is évek óta, ami azért probléma, mert erre egyelőre, úgy látszik, a kormányzásuk alatt nem sikerült semmiféle megoldást találni.

– Közeleg a tél, s a tél beállta előtt bizony a kilakoltatások különösen kiszolgáltatott helyzetbe hozzák az érintett családokat. A helyzet tehát válságos, és ha valami válságos, akkor önök talán ezekre a válságos helyzetekre szoktak legkevésbé érdemtelen válaszokat adni. Bízom benne, hogy mos valami érdemleges választ is kapok.

– Államtitkár Úr! A „válságos” jelző, azt gondolom, nem túlzás. Azért nem túlzás, mert a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar részletes statisztikái szerint 2017-ben 3636 kilakoltatás történt Magyarországon, míg egyébként ebben az évben, 2018. április és június közt is ez a szám már elérte az 1355 kilakoltatást. Ezeknek a kilakoltatásoknak a legnagyobb része az adóssággal terhelt lakásokból történt, ez az a kategória, amely az elmúlt években meredeken megnőtt. Vagyis minden évben több ezer család veszíti el otthonát azért, mert erre önök kormányzásuk alatt nem találnak megoldást vagy éppen azért, mert esetleg a bankok oldalára álltak.

– Államtitkár Úr! Önöknek egyetlenegy megoldásuk volt 2015-ben, a  KDNP csodafegyvere, a családi csődvédelem rendszere, ami még abban az évben megbukott, hiszen azt tapasztaltuk, hogy a több tízezer érintett közül csupán 1300-an tudták igénybe venni ezt a megoldást, azért, mert egyébként maguknak a kérdőíveknek a kitöltése vagy a törvény végrehajtása bizonyult nehézkesnek.

Hírdetés

– Államtitkár Úr! Dicshimnuszokat hallunk arról is, hogy önök megmentették a devizahiteleseket, a lakáshiteleseket, a valóság azonban elkeserítő! Még az önök jegybankelnöke, a Matolcsy György vezette jegybank is elismeri, hogy több mint 72 ezer adóst kerestek meg végrehajtás tárgyában a bankok! Közülük mindössze 4 ezer családdal sikerült valamiféle megállapodást megvalósítani, valahogy ezt az ügyet rendezni. 2017 ősze óta tehát nem történt semmi ebben az ügyben, és bizony-bizony több tízezer családot fenyeget a kilakoltatás veszélye. Kérdezem tehát:

– A tehetetlenségük miatt hány kilakoltatásra kerülhet még idén sor a tél beállta előtt?

***

VÖLNER PÁL, (igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselőtársam! Mindig van egy kis pikáns bája annak, amikor az MSZP padsoraiból a devizahitelekkel kapcsolatos felszólalást hallhatom. Gondoljunk csak vissza arra az időszakra, amikor önök több mint egymillió családot kergettek a devizahitel-csapdába azzal, hogy a korábbi lakástámogatási rendszert megszüntették, amely államilag garantált volt, és gyakorlatilag ezt az úgymond olcsó hitelezési formát kínálták fel. Aztán emlékezhetünk, hogy 2008-tól 2010-ig ezzel a problémával abszolút nem foglalkoztak, a családok hitelei az égbe szöktek, a kamatok elszálltak, megint csak nem tettek semmit. Egy új kormány, egy új parlament kellett ahhoz, hogy bátran hozzányúljunk ehhez a kérdéshez! Megjegyzem egyébként, hogy önök ebben soha nem támogattak bennünket. Ön is, képviselő úr, sem a bankok elszámoltatását nem szavazta meg, sem pedig a devizahitelek forintosítását, amelyre konkrétan nemmel szavazott. Ez a parlamenti jegyzőkönyvekből világosan látható. Ezek után nem tudom, hogy milyen erkölcsi alapja van feltenni bármilyen kérdést annak a kormányzatnak, amely családok százezreit mentette ki abból a rabságból, amely a végtörlesztéssel, a bankok elszámoltatásával, a forintosítással vagy akár a legelesettebbeknél az eszközkezelő bevezetésével, amely szintén több mint 30 ezer családnak nyújtott segítséget.

– Képviselő Úr! Említette a magáncsőd intézményét, amely valóban egy új jogintézmény, és nehezebben veszik igénybe a családok. De emellett nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a kilakoltatási moratóriumot is ez a parlament hosszabbította meg nemrégiben november 15-étől április 30-áig a téli időszakra, amely korábban csak december 1-jétől február végéig volt érvényes, ezzel is segítve azokat, akik a legelesettebbek. Arról nem beszélhetünk külön, hogy az is mekkora csúsztatás, hogy önök mindig kilakoltatásról beszélnek, és ezt a devizahitelekre vezetik vissza, holott ebbe a körbe tartoznak akár a vállalatokkal szemben végzett végrehajtások, ha a lakásukról van szó, akár azoknak a lakásoknak a kiürítése, ahol több lakása van az adósnak, abban az esetben is, amikor önként teljesítenek, az önkormányzati lakások esetében, ahol például a közüzemi számlák, a közös költség, a gyerektartásdíj, és ezer más oka lehet annak, hogy végrehajtási cselekményekre kerül sor. Ugyanakkor az is látható, hogy az ön által a végrehajtói kartól idézett adatokból kitűnik, hogy nem emelkedik a végrehajtások száma, gyakorlatilag csökkenőben van. Éppen a múlt héten volt a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökének egy nyilatkozata a sajtóban, amelyben pontosan tálalta azokat a számokat, amelyekből kitűnik, hogy éppenséggel az idei évben már csökkenő tendenciát mutatnak a kiürített lakások száma tekintetében a végrehajtások.

– Képviselő Úr! Most fogjuk majd a statisztikát olyan irányba pontosítani, ahol az általam felvetett problémákat sikerül majd tisztázni. Tehát ténylegesen, hogy a végrehajtási cselekményeknél miért, milyen esetben került sor, milyen hitelből eredt, illetve volt-e olyan egyáltalán, hogy amit kilakoltatásként próbálnak önök eladni, oda rendőr felvonul, és tényleg kiürítése iránt intézkedik a lakásnak, ezek elenyésző számot képviselnek ahhoz képest, ahol a jogkövetés útján, gyakorlatilag más megoldás már felmerült, ahova el tudtak költözni, és nem arról a drasztikus fellépésről beszélhetünk, amit önök mindig tálalni akarnak. Beszélhetünk azokról a módosításokról is, ahol éppenséggel a családok, a gyerekek érdekében a jegyzőnek értesítési kötelezettsége van, hogy az önkormányzatok is a szociális háló segítségével segítséget tudjanak nyújtani a családoknak, időben tudjon mindenki értesülni arról az állami, önkormányzati szervezeteken belül, hogy milyen segítségre van szükség. Itt a jogi segítségnyújtáson keresztül a bírósági kifogásokon át számtalan olyan útja van a végrehajtás megakadályozásának, amely rendelkezésére áll az adósoknak.  (Taps a kormánypártok soraiban.)

– Képviselő Úr! Most fogjuk majd a statisztikát olyan irányba pontosítani, ahol az általam felvetett problémákat sikerül majd tisztázni. Tehát ténylegesen, hogy a végrehajtási cselekményeknél miért, milyen esetben került sor, milyen hitelből eredt, illetve volt-e olyan egyáltalán, hogy amit kilakoltatásként próbálnak önök eladni, oda rendőr felvonul, és tényleg kiürítése iránt intézkedik a lakásnak, ezek elenyésző számot képviselnek ahhoz képest, ahol a jogkövetés útján, gyakorlatilag más megoldás már felmerült, ahova el tudtak költözni, és nem arról a drasztikus fellépésről beszélhetünk, amit önök mindig tálalni akarnak. Beszélhetünk azokról a módosításokról is, ahol éppenséggel a családok, a gyerekek érdekében a jegyzőnek értesítési kötelezettsége van, hogy az önkormányzatok is a szociális háló segítségével segítséget tudjanak nyújtani a családoknak, időben tudjon mindenki értesülni arról az állami, önkormányzati szervezeteken belül, hogy milyen segítségre van szükség. Itt a jogi segítségnyújtáson keresztül a bírósági kifogásokon át számtalan olyan útja van a végrehajtás megakadályozásának, amely rendelkezésére áll az adósoknak.  (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZABÓ SÁNDOR: – Államtitkár Úr! Megint hozza a devizahiteleket! Nem tudom, hányadik államtitkártól kell meghallgatnunk, hogy önök a devizahiteleseket megmentették. Először is tisztázzuk: önök vezették be a devizahiteleket!  (Zaj, közbeszólások.)  És ezt számtalanszor el kell mondani. Az első Orbán-kormány jegybankelnöke, Járai Zsigmond vezette be a devizahiteleket. Ne tessék ezt ránk kenni, önök vezették be!

– Aztán pedig volt egy javaslatunk, ami a devizahitelesek megmentésére irányult, ez pedig az volt, hogy 180 forintos svájci frankos, 250 forintos eurós szinten kell a devizahiteleseket megmenteni. Önök nem ezt tették! Piaci áron próbálták megmenteni a devizahiteleseket, és azon nem kell csodálkozni, hogy értelemszerűen nagyon sok család ezzel a lehetőséggel nem tudott élni. Önök megmentették magukat, államtitkárokat és azokat az embereket, akiknek egyébként is van pénze. Úgyhogy nem tudom elfogadni a válaszát!  (Taps az MSZP soraiban.)

– Aztán pedig volt egy javaslatunk, ami a devizahitelesek megmentésére irányult, ez pedig az volt, hogy 180 forintos svájci frankos, 250 forintos eurós szinten kell a devizahiteleseket megmenteni. Önök nem ezt tették! Piaci áron próbálták megmenteni a devizahiteleseket, és azon nem kell csodálkozni, hogy értelemszerűen nagyon sok család ezzel a lehetőséggel nem tudott élni. Önök megmentették magukat, államtitkárokat és azokat az embereket, akiknek egyébként is van pénze. Úgyhogy nem tudom elfogadni a válaszát!  (Taps az MSZP soraiban.)

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  113  igen szavazattal, 30 nem ellenében, tartózkodás nélkülelfogadta.

Mikor kívánnak a folyamatosan romló egészségügyi helyzeten javítani?

LÁSZLÓ IMRE, (DK): – Államtitkár Úr! A magyar egészségügy nemzetközileg is híresen elfogadott és jó ellátást nyújt; ezt a lemondott egészségügyi államtitkártól tudjuk. Azt pedig, hogy soha ennyi orvos nem dolgozott Magyarországon, egyenesen a KSH-tól és öntől. De lássuk a valós tényeket! Közhely, de igaz, hogy a betegek sorsa az alapellátásban dől el. Ha az késve vagy nem megfelelő színvonalon történik, a későbbiekben esetleg már csak az elmúláshoz lehet asszisztálni. Ehhez képest az önök október 1-jei adatai alapján Magyarországon ma 330 tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van, amelyhez mintegy 600 ezren tartoznak. Még Budapesten is 19, és folyamatosan növekszik az üres praxisok száma, Borsodban pedig elérte a 43-at. Az önök kormánya 12-20 millió forintot kínál annak, aki egy ilyen praxist elvállal, de jelentkező alig akad. Budapesten 36, országosan pedig 245 a tartósan betöltetlen fogorvosi praxisok száma. A hiány tehát óriási, amelyet jól demonstrál az utcán velünk szembe jövők fogazatának állapota is. A házi gyermekorvosok átlagéletkora 60 év fölött van. Számuk a nyugdíjazások és a sajnálatos elhalálozások miatt folyamatosan csökken. Néhány év múlva nem lesz, aki a gyermekek mandula- vagy középfülgyulladását, de akár csak egy enyhébb játszótéri sérülését is ellássa!

– Államtitkár Úr! Gréczy Zsolt  képviselőtársammal ellátogattunk a mentőszolgálathoz. Az előre egyeztetett időpontot korábban többször is lemondták, remélem, nem azért, mert az EMMI kirendelt munkatársa, aki egyébként minden elhangzott szót alapos figyelemmel kísért, előbb nem ért rá. Jelenlétében a főigazgató mindenesetre úgy nyilatkozott, hogy minden a legteljesebb rendben van. Amiként azonban Fülig Jimmytől tudjuk, nem lehet minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt állítani, úgy a szolgálatot teljesítő mentősök mindegyike mellé sem lehet egy-egy EMMI-ellenőrt rendelni. Tőlük tudjuk, hogy tömeges az elvándorlás, a beharangozott bérintézkedések a tényleges illetményeket alig emelték, a mentőállomások felszereltsége pedig siralmas! A mentőszolgálat fuldoklik az adósságban. Kérdezem tehát:

– Hogyan kívánják a létszámhiányokat megoldani az egészségügyben?

– Hogyan kívánják a VIP-körön túl is biztosítani az Alaptörvény XX. cikkében mindenkinek garantált jogot a testi egészségre?

– Hogyan kívánják a VIP-körön túl is biztosítani az Alaptörvény XX. cikkében mindenkinek garantált jogot a testi egészségre?

RÉTVÁRI BENCE,  (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): –  Képviselő Úr! Nem tudom, hogy amikor a szocialista kormány éppen vizitdíjat fizettetett az emberekkel, és ön ennek az egyik szakmai támogatója volt, akkor hivatkozott-e az Alaptörvénynek erre a szakaszára, amely mindenki számára biztosítani volt hivatott a lehető legmagasabb szintű egészségügyi ellátást. Ön szerint, amikor a betegnek vizitdíjat kell fizetni, amikor meglátogatja a háziorvosát, akkor ez kiszélesíti azoknak a körét, akik el tudnak menni és háziorvoshoz tudnak fordulni, vagy pedig éppen a legszegényebb embereket tartja távol az orvostól, és az ő betegségük sokkal súlyosabb lefolyású lesz, mert nem mennek el időben az orvoshoz, mert nem fizetik ki a vizitdíjat?

–  Képviselő Úr! Önnek rendkívül innovatív ötletei voltak, mert azt mondta:  ahogy befizetjük mobiltelefonon keresztül a parkolási díjat, fizessük úgy a vizitdíjat is, és élen akart járni akkor, Gyurcsány Ferenc időszakában, és a saját kórházában példát akart mutatni, hogy itt már ne csak készpénzben, de mobiltelefonon is lehessen vizitdíjat fizetni. Ez lett volna az alkotmány, a mostani Alaptörvény XX. szakaszának, a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésnek a legjobb módja, hogy ne csak készpénzben, hanem mobiltelefonon is lehessen vizitdíjat fizetni?  De a hozzáállása Gyurcsány Ferenchez akkor is méltó volt, mert azt mondta egy interjúban egy újságnak, hogy két hónapig számít vitatkozó, hangoskodó betegekre, aztán majd megszokják a fizetést! Mintha Gyurcsány Ferencet hallottuk volna a Kossuth tér kapcsán: pár hétig tüntetnek, aztán hazamennek. Ön meg azt mondta, hogy két hónapig vitatkoznak, hangoskodnak, aztán meg majd fizetnek. Ez lett volna az empatikus hozzáállás ahhoz, hogy minél többekhez jusson el az alapellátás, és minél többen menjenek el orvoshoz minél korábban?

– Képviselő Úr! Amikor önök kormányon voltak, akkor ezt tették: vizitdíjat vezettek be, és csökkentették az orvosok és az ápolók bérét! (Zaj a DK soraiban.) Ön a háziorvosokról beszélt. Ön szerint egy átlagos háziorvosnak Magyarországon 2010-ben mennyi volt a bevétele? A praxisbevétele 867 570 forint volt átlagosan. És mennyi az idén, 2018 első félévében? A 867 ezer forinttal szemben 1 596 242 forint. Ez a különbség aközött, ahogy önök megbecsülték a háziorvosokat, ahogy önök próbálták a fiatal orvosokat erre a pályára orientálni, hogy megfelelő bevétele legyen a praxisnak, és ez a különbség aközött, amit a Fidesz-KDNP tesz.

– Képviselő Úr! Említette a praxispályázatot és a letelepedési pályázatot, amely az elmúlt esztendőkben valóban nem oldotta meg az összes problémás körzetet, de azért abból a pénzből, amit adunk a háziorvosoknak, a praxis vásárlásához vissza nem térítendő módon 4 millió forintot, a letelepedéshez pedig akár 20 millió forintot is, mégiscsak a letelepedés területén 179 orvosnak sikerült segítenünk 3 milliárd forint értékben, a praxis megvásárlásában pedig 167 orvosnak 852 millió forint értékben.

– Ön azt mondta, hogy a szembe jövő emberek fogazata arra emlékezteti önt, hogy volt-e praxistámogatás vagy sem. Szerintem meg inkább a Bokros-csomagra kell hogy emlékeztesse, mert ott vonták meg az emberektől a fogmegtartó kezeléseket!

– Képviselő Úr!  A praxispályázat és a letelepedési pályázat következtében 573 ezer embernek, betegnek sikerült megoldani a háziorvosi ellátottságát, és 175 ezer embernek a fogorvosi ellátottságát, hiszen azok a praxisok, amelyeket ezen programok révén töltöttünk be, ennyi ember ellátásáról gondoskodnak. Mindenhol megoldott az ellátás, mert ha máshogy nem, hát helyettesítéssel megoldották, de ezekben a háziorvosi körzetekben ezekből a programokból sikerült közvetlenül is megoldani. S az utánpótlás tekintetében is: a rezidenstámogatási programot el lehetett volna indítani 2010 előtt is, de nem indították el, mert spórolni akartak az egészségügyön, nem akartak vele foglalkozni. Lehetett volna akkor is 100 és 200 ezer forintos ösztöndíjakat adni a magyar fiatal orvosoknak, orvosjelölteknek, de nem tették meg, és a szakgimnáziumi rendszerben és máshol is az utánpótlás útjait csak elnehezítették. (Taps a kormánypártok soraiban.)

– Képviselő Úr!  A praxispályázat és a letelepedési pályázat következtében 573 ezer embernek, betegnek sikerült megoldani a háziorvosi ellátottságát, és 175 ezer embernek a fogorvosi ellátottságát, hiszen azok a praxisok, amelyeket ezen programok révén töltöttünk be, ennyi ember ellátásáról gondoskodnak. Mindenhol megoldott az ellátás, mert ha máshogy nem, hát helyettesítéssel megoldották, de ezekben a háziorvosi körzetekben ezekből a programokból sikerült közvetlenül is megoldani. S az utánpótlás tekintetében is: a rezidenstámogatási programot el lehetett volna indítani 2010 előtt is, de nem indították el, mert spórolni akartak az egészségügyön, nem akartak vele foglalkozni. Lehetett volna akkor is 100 és 200 ezer forintos ösztöndíjakat adni a magyar fiatal orvosoknak, orvosjelölteknek, de nem tették meg, és a szakgimnáziumi rendszerben és máshol is az utánpótlás útjait csak elnehezítették. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LÁSZLÓ IMRE: – Őszintén sajnálom, államtitkár úr, hogy a mi beszélgetésünk a süketek párbeszédévé alakult! Két kérdést tettem fel önnek, és szokásához híven egyetlen kérdésre sem kaptam választ. Én nagyon szívesen elvitatkozom önnel a dolgokról. A vizitdíj maximum 3600 forintot jelentett volna egy évben, ott is egy sor kitétel volt. Ezt ön természetesen nem idézi. Viszont a KSH jelenlegi adatai alapján az emberek átlagban 65 ezer forintot vesznek ki a zsebükből a saját egészségügyi ellátásuk támogatására. Ezt is illene elmondani! Őszintén sajnálom, de nem tudom elfogadni a választ. (Taps a DK soraiban.)

LÁSZLÓ IMRE: – Őszintén sajnálom, államtitkár úr, hogy a mi beszélgetésünk a süketek párbeszédévé alakult! Két kérdést tettem fel önnek, és szokásához híven egyetlen kérdésre sem kaptam választ. Én nagyon szívesen elvitatkozom önnel a dolgokról. A vizitdíj maximum 3600 forintot jelentett volna egy évben, ott is egy sor kitétel volt. Ezt ön természetesen nem idézi. Viszont a KSH jelenlegi adatai alapján az emberek átlagban 65 ezer forintot vesznek ki a zsebükből a saját egészségügyi ellátásuk támogatására. Ezt is illene elmondani! Őszintén sajnálom, de nem tudom elfogadni a választ. (Taps a DK soraiban.)

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  110  igen szavazattal, 28  nem ellenében, tartózkodás nélkül  elfogadta.

Miért zárja be a Fidesz-kormány az egyetemek kapuját a tanulni vágyó fiatalok előtt?

TORDAI BENCE, (Párbeszéd): – Államtitkár Úr! A magyar egyetemeken, főiskolákon 2010-ben még 72 ezernél is több államilag finanszírozott férőhely volt, 2018-ban már 60 ezer sem. 2010 óta folyamatosan csökken a felsőoktatásba jelentkezők és beiratkozók száma is. A jelentkezők száma 24 százalékkal esett vissza, azaz minden negyedik egyetemista eltűnt Magyarországról, illetve meg sem jelent a rendszerben. Az történt, hogy a kormány mind ez idáig lopakodva vezette be a tandíjat! Ennek az eredménye, hogy Magyarországon az EU-ban egyedüliként ‑ Luxemburgot leszámítva ‑ csak itt csökkent a diplomások aránya a fiatalok között.

– Az Orbán-kormánynak azonban ez sem elég! Az egész közoktatási rendszert úgy alakítják át, hogy minél kevesebben jussanak el a felsőoktatásba jelentkezés lehetőségéig is. Központilag szabják meg 2019-től, hányan tanulhatnak tovább gimnáziumban, szakgimnáziumban, szakközépiskolában. Lenyesnek a gimnáziumi férőhelyekből, és a lebutított szakközépiskolai és szakiskolai férőhelyek felé terelik a gyerekeket. Mindez párosul az alapfokú oktatás lezüllesztésével. Az iskolák ipari léptékben termelik a funkcionális analfabétákat! 2009-ben még jócskán az OECD átlaga fölött volt Magyarország, kisebb arányban voltak a gyengén teljesítők a PISA-teszt szövegértési feladataiban, mint Németországban vagy Belgiumban. 2015-re viszont mélyen az átlag alá csúsztunk, az utolsó helyek egyikét foglalja el a fideszes iskolarendszer. Csoda-e, ha már a gyáriparosok is a tankötelezettség korhatárának felemeléséért könyörögnek? Mert a magyar iskola lassan már arra sem képes, hogy egy összeszerelő üzemben végzett szalagmunkára felkészítse a gyerekeket! Márpedig ennél jóval többre lenne szükség. A szalagmunka ugyanis leáldozóban van. Jönnek a robotok, és a munkaerőpiacon csak a képzett, kreatív, rugalmas gondolkodású emberek boldogulnak majd. Eközben a magyar iskola egyre kevesebb gyereket képes megtanítani olvasni is. Tehát sikerült a kormánynak az elmúlt 8 évben az oktatás teljes lezüllesztése, de ezzel sem elégszenek meg!

– Államtitkár Úr! Olyan átalakításra készülnek, amelynek eredménye még kevesebb államilag finanszírozott hely a felsőoktatásban. Nem lassan, sunnyogva csökkentenék tovább az államilag támogatott helyek számát, ahogy eddig, hanem radikálisan és büszkén!. A szerényebb körülmények között élő fiatalok előtt önök már nemcsak szűkebbre szabnák a felsőoktatás bejáratát, ahogy eddig, hanem becsukják a kaput, lakatot tesznek rá, és kettőre zárják! Ez minden eddigi tolvajlásuk közül a legrosszabb, merthogy most a fiatalok jövőjét lopják el, és ezzel mindannyiunk jövőjét, Magyarország jövőjét lopják el! Arra kérem államtitkár urat, nyíltan válaszoljon:

– Mit tervez a kormány, hogyan csökkentik tovább az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát a jövőben?

– Mit tervez a kormány, hogyan csökkentik tovább az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát a jövőben?

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Először nem értettem az ön dühét a magyar felsőoktatással szemben meg a magyar diákokkal szemben, hogy ön miért butázza le azokat a diákokat is, akik itt ülnek most a karzaton. Aztán felmentem a Markmyprofessor honlapra, és rájöttem, hogy ön miért dühös a magyar diákokra. Ott ugyanis értékelték önt!

– Képviselő Úr! Ön a Kommunikációs Főiskolán tanított, és mint minden oktatót, önt is értékelték. A következőket lehet az ön óráiról olvasni, társadalomtörténetet tanított egyébként a Kommunikációs Főiskolán: „A hallgatóság az elején aktív volt, a végére szinte elfogytunk. Csak a kitartóak bírták szusszal. Nem túl izgi.” Aztán van, aki azt írta, hogy „előadásmódja borzasztó, nagyon monoton, a vizsgakövetelményeket, esszétémákat az első vizsga előtt 3-4 nappal teszi közzé, kriminálisan lassan javít”. Sokan mondtak még negatív jelzőket, ezeket most kihagynám. Az ön összértékelése a saját diákjai véleménye alapján 2,76-os! (Moraj, nagy zaj, közbeszólások.) Az előadásmódjára kapta a legkritikusabb értékelést, 2,3-as átlagpontot összesen. (Nagy zaj az ellenzék soraiban.) Ez az oka tehát az ön agresszivitásának a magyar diákokkal, magyar hallgatókkal szemben, ez lehet az oka, amiért lebecsüli őket! Arról nem is beszélve, hogy egyik felszólalása mond ellent a másiknak, hiszen néha arról beszél, hogy a bemeneti követelményeket kell csökkenteni, néha arról, hogy a tananyagot kell csökkenteni, máskor meg arról, hogy nagyobb tudást kell átadni.

– Képviselő Úr! Ha összesen mindenhol csökkenti a követelményeket, akkor hogy várja el, hogy nagyobb tudás, használható tudás legyen a fiatalok birtokában? Szeretném valamelyest cáfolni azokat a számokat is, amelyeket ön mondott, hiszen amikor arról beszélt, hogy a 60 ezret sem éri el a hallgatók száma, lehet, hogy egy korábbi esztendőről beszélt, mindenesetre 2018-ban 62 ezer hallgatót vettek föl állami ösztöndíjra, míg az azt megelőző évben 59 ezret. Tehát itt egy érezhető emelkedés volt, ugyanúgy, mint az összes felvett számában, nemcsak az állami ösztöndíjas, hanem az összes többi felvett számában is, 77 ezerről 79 428-ra. Az informatikából volt a legnagyobb az emelkedés: 2015 és ’18 között 35 százalékkal növekedett az informatikai képzésre felvettek száma a magyar felsőoktatásban. Összességében is több diplomás van ma Magyarországon, mint volt 2010-ben. A számuk 276 ezerrel növekedett. Azok a keretszámok vagy visszafogások bármilyen gimnáziumi vagy egyéb képzés esetén, amiről ön beszélt, nem léteznek, azok csak az önök sajtójában, az önök sajtóbuborékjában léteznek!

– Képviselő Úr! Arra is felhívnám a figyelmét, hogy ön egy nemzetközi felmérést idézett, amellyel megpróbálta a magyar diákok teljesítményét lebecsülni. De van egy másik, a 2016-os nemzetközi szövegértési vizsgálat, az úgynevezett PIRLS-vizsgálat, amely a 4. évfolyamos tanulók teljesítményét vizsgálja 50 országban. Ez 2011 és ’16 között 15 pontos javulást mutat, és itt a magyar diákok egyébként nemcsak az 50 ország átlagát haladták meg 54 ponttal, hanem előtte vannak a német diákoknak is 17 ponttal, meg a belga diákoknak is 29 ponttal. Ezeket miért nem idézi, képviselő úr? Miért nem idézi, ha a magyar diákok jól teljesítenek? Önnek miért csak az a felmérés fontos, ahol a magyar diákokról negatívumot lehet mondani, a magyar tanárokról negatívumokat lehet mondani?

– Képviselő Úr! Összességében az oktatás forrásait a 2010-re és a ’19-re elfogadott költségvetés között 606 milliárd forinttal emeltük! Pontosan azért, hogy a felnövekvő generációnak minél jobb tudása, minél jobb ismeretanyaga legyen, nem beszélve a digitális fejlesztésekről, a pedagógus- és a felsőoktatási béremelésről! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

– Képviselő Úr! Összességében az oktatás forrásait a 2010-re és a ’19-re elfogadott költségvetés között 606 milliárd forinttal emeltük! Pontosan azért, hogy a felnövekvő generációnak minél jobb tudása, minél jobb ismeretanyaga legyen, nem beszélve a digitális fejlesztésekről, a pedagógus- és a felsőoktatási béremelésről! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

TORDAI BENCE: – Akkor, csak hogy értsék a történetet a Markmyprofessorról, ha már nem képes az államtitkár úr válaszolni. Itt az történt, hogy a Fidesz propagandamédiájává tett Origo úgynevezett újságírói elmentek szépen a Markmyprofessorra, lepontoztak, majd írtak egy cikket arról, hogy milyen durván le vagyok pontozva. (Felzúdulás, derültség és szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) Tökéletesen dokumentálták, meg lehet nézni a lejárató cikkben, meg lehet nézni a negatív kommenteknek és az alacsony értékeléseknek a dátumát.  (Felzúdulás.)  Úgyhogy maga ezt a fake newst idézi itt. (Nagy zaj, közbeszólások. ‑ Az elnök csenget.)

– Államtitkár Úr! Miért zárják el több tízezer magyar fiatal elől az ingyenes felsőoktatás lehetőségét? A Párbeszéd továbbra is azt a célt tűzi ki, hogy 10 féléven keresztül mindenkinek járjon az ingyenes felsőoktatási képzés. (Rétvári Bence: Most 12-t adunk, lerövidítenéd, csökkentenéd!) Így nem fogadom el a válaszát, és egy kicsit legyenek halkabban!  (Szórványos taps a Párbeszéd soraiban.)

***

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ  113  igen szavazattal, 31  nem ellenében, 1 tartózkodás kísértében elfogadta.

Meglesz-e a lengyel államtól ellopott pénz?

BÖRÖCZ LÁSZLÓ, (Fidesz): – Államtitkár Úr! A hírek szerint a lengyel ügyészség költségvetési csalás miatt nyomozást rendelt el Staudt Gábor és társai ellen, mert a gyanú szerint több mint 2,5 milliárd forint értékű kárt okoztak a lengyel államnak.

– A gyanú szerint Staudt és társai néhány évvel ezelőtt az ország egyik legjelentősebb, nemesfémekre szakosodott áfacsalási hálózatát szervezték meg. A hierarchikusan felépített csapatban az egyszerű katonák havonta körülbelül ezer eurót tettek zsebre, miközben a vezetők több milliárd forintos bevételen osztozhattak. A feljelentés részletezi a bűnbanda módszereit, leírja, hogy kezdetben csak ezüsttel csaltak sok száz kilogrammos, esetenként tonnás tételben, majd később külön erre a célra gyártott arany ékszerekkel és platinával is. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik soraiból.)  A feljelentés szerint a banda vezetői rendszeresen hordtak éleslőfegyvert, és az alvilág legerőszakosabb szereplőivel álltak napi kapcsolatban… (Felzúdulás a Jobbik soraiban.) köztük drogkereskedőkkel is. Egy alkalommal a kábítószer-kereskedőnél rejtettek el 65 millió forint értékű színaranyat, amit a BRFK munkatársai egy másik ügyben folytatott házkutatás során foglaltak le.

– Államtitkár Úr! Bár a bűnszervezetet Magyarországon működtették, nem a magyar, hanem a lengyel költségvetést károsította meg, mert azt remélték, így elkerülhetik a felelősségre vonást.

– Van-e remény arra, hogy az elkövetőket sikerül a törvény elé állítani?
– Megtérülnek-e a lengyel államnak okozott károk?

– Van-e remény arra, hogy az elkövetőket sikerül a törvény elé állítani?
– Megtérülnek-e a lengyel államnak okozott károk?

VÖLNER PÁL, (igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselőtársaim! Sajtóinformációk szerint, ahogy képviselő úr is említette, egy Magyarországon működő bűnszervezet korábbi tagja a lengyel állam kárára elkövetett több mint két és fél milliárd forint értékű költségvetési csalás gyanúja miatt jelentette fel a lengyel ügyészségen a Jobbik parlamenti képviselőjét, illetve a Nemzeti Nyomozó Iroda két korábbi alezredesét és több társukat. Sajtóértesülések szerint a lengyel ügyészség elrendelte a nyomozást, lehetséges, hogy a lengyel hatóságok még ebben a hónapban tanúként fogják kihallgatni a feljelentőt.

– Tájékoztatom a Tisztelt Házat: ha Magyarországon mentelmi jogon vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személlyel összefüggésben az Európai Unió tagállamában büntetőeljárás indul vagy e személy ilyen büntetőeljárással összefüggésben érintettnek tekinthető, akkor az ezzel összefüggő eljárásra az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény rendelkezései az irányadók. A törvény értelmében az európai elfogatóparancs vagy bármely európai nyomozási határozat magyarországi végrehajtása esetén a végrehajtás megtagadható, ha az eljárási cselekménnyel érintett személy Magyarországon mentelmi jogon vagy nemzetközi jogon alapuló mentességet élvez s mentelmi jogát, illetve mentességét az arra jogosult nem függesztette fel. A jelzett határozatok végrehajtásának megtagadását megelőzően a bíróság vagy az ügyészség saját hatáskörben intézkedik az eljárási cselekménnyel érintett személy mentelmi jogának, illetve nemzetközi jogon alapuló mentességének felfüggesztése iránt. Ezek alapján elmondható tehát, hogy egy magyar országgyűlési képviselő esetében a tagállami hatóság megkeresése esetén a büntetőeljárás vagy annak egyes részcselekményei végrehajtásához rendelkezésre kell állnia az Országgyűlés mentelmi jogot felfüggesztő döntésének. Tájékoztatásul jelzem, hogy dr. Staudt Gábor csak abban az esetben lehet egy büntetőeljárás során gyanúsított, ha mentelmi jogát az Országgyűlés felfüggeszti.

– Képviselőtársaim! Felhívom figyelmüket arra, hogy Staudt Gábor magyar ellenzéki párt egyik vezető tagja, aki mind az elkövetés idején, mind jelenleg felelős pozíciót tölt be a Magyar Országgyűlésben mint a Jobbik parlamenti képviselője. Staudt képviselő úr a frakción belül szakmai szempontból fontos szerepet tölt be, akivel akár a parlamenti viták, akár a hétpárti egyeztetések során mindig konstruktív szakmai vitákat tudtunk folytatni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Amint önök előtt is ismert, az elmúlt időszakban egyre többet hallhatunk a Jobbikot körülvevő hírekről, botrányokról. A jelenlegi interpellációban említett ügyben egyelőre nem lehet tudni, hogy kapott-e vagy sem ebből a pénzből a Jobbik pártpolitikusa. Személy szerint számomra is nagy csalódás lenne, ha bebizonyosodnának képviselő úrról azok az állítások, amelyek jelenleg a sajtóban olvashatók. (Szilágyi György: Érkezett megkeresés bárkitől?) Ugyanakkor, ha igaznak bizonyulnak a képviselő úrról szóló értesülések, felvetődik a kérdés, ki marad a Jobbik frakciójában, aki nem keveredik különféle kínos, kétes ügyekbe. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Miért nem nyomoznak, államtitkár úr?)

– Összefoglalóan azt mondhatom: a Jobbik álláspontjával ellentétben, amely a mentelmi jogot mindig ellenezte, ebben az ügyben kiadatása nélkül nem folyhat büntetőeljárás a magyar parlament egyetlen országgyűlési képviselőjével szemben sem. (Taps a kormánypártok soraiban.)

– Összefoglalóan azt mondhatom: a Jobbik álláspontjával ellentétben, amely a mentelmi jogot mindig ellenezte, ebben az ügyben kiadatása nélkül nem folyhat büntetőeljárás a magyar parlament egyetlen országgyűlési képviselőjével szemben sem. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BÖRÖCZ LÁSZLÓ: –  Az ügyészséghez eljuttatott dokumentumokban egyébként az is szerepelt, hogy a bandának Staudton kívül egy másik politikus is a tagja volt: R. Sándor Marcell, aki 2014-ben az MSZP színeiben a Baloldali összefogás listáján is helyet kapott. (Derültség és közbekiáltások az ellenzéki padsorokból.) A szervezet egyik vezetője a Nemzeti Nyomozó Iroda nyugállományú alezredese, F. László volt, aki állítólag Staudt Gábor szűkebb bizalmi körébe tartozott. Staudtnak és F.-nek a hírek szerint komoly terveik voltak, Staudt ‑ idézem ‑ „minimum a belügyminiszteri posztig akart eljutni”.  A Jobbikon belül az egyre komolyabb szerepéhez a feljelentés szerint jelentős anyagi háttérre volt szüksége, amit ebből az áfacsalásból akart gyorsan megteremteni. Amennyiben igazak a hírek, ez azt a kérdést is felveti, hogy vajon a Jobbik kasszájába a lengyel államtól ellopott pénzből is került-e? (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Felzúdulás, közbekiáltások a Jobbik soraiból.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »