Hyundai i30 SW 1.6 CRDi: Lágy hibrid és sportcsomag

Hyundai i30 SW 1.6 CRDi: Lágy hibrid és sportcsomag

A koreai kompakt modell legutóbbi frissítésének volt egy igen látványos hozadéka. Mégpedig az, hogy a kombi változat számára is elérhetővé vált az attraktív N Line/N Line+ csomag.

Mi az utóbbival kaptuk meg tesztelésre az eleve sportos szabású kombit, dízelmotoros mild hibrid hajtással és hétfokozatú automata váltóval kombinálva.

Az optikai sportpakett első rápillantásra kiemeli az autót a civil rokonok sorából. Az egész orr-rész ijesztően fekete méhsejtrács-mintázatú, a lökhárítók is jóval agresszívebb szabásúak, a hátsó alatt áldiffúzor és dupla kipufogó fokozza a hatást. A kívül elhelyezett N Line emblémák közül az orrot díszítő a legmutatósabb, a másik kettő az elülső sárhányókon található.

A keskenyebbre húzott fényszórók (bennük a nappali fények V alakú füzéreivel) ezen a szinten full LED kivitelűek, és kanyarba világító funkciójuk is van. Felül jól mutatnak a mattezüst tetősínek, alul pedig gyönyörű 18 colos alufelnik ékesítették a tesztautót, rajtuk 225/40-es papucsokkal.

…ismertetését szintén a sportcsomag Plusz verziójának többleteivel kezdjük: elektromosan állítható, Alcantara bőrbevonatú sportülések, kitűnő fogású vastag kormány, piros varratok, „N” embléma az üléstámlán, a volánon és a sebváltó karján, elektromos kézifék. Ennyi, ami első pillantásra látszik, a többi pedig: táblafelismerő rendszer, sávtartó automatika, holttérfigyelő, térdlégzsák.

Az infotainment rendszerről külön megemlítendő, hogy 10,25 colos képernyőjén többféle „hangulatjavító” funkciókat is kínál, a képeknek megfelelő akusztikai aláfestéssel. Általánosságban pedig ezen a tesztelt csúcsszinten érződik leginkább, hogy az autó tervezésébe a BMW is beszállt: az anyagok többsége kiváló minőségű, a megmunkálás színvonala a legkisebb kívánnivalót sem hagyja maga után.

Hírdetés

Ami a térkínálat illeti, elöl nincs ember, aki szűkösnek érezhetné (legfeljebb a 100 kg felettiek a kagylós szabású sportüléseket), hátul pedig kb. 180 cm az a testmagasság, ameddig elegendő a láb- és a fejtér. Ami még itt, mármint a hátsó szektorban felpanaszolható: az elektromos/elektronikus csatlakozók teljes hiánya.

Pláne, hogy tulajdonképpen a csúcsszerelt verzióról van szó. A koffer a „600+”-osok kategóriájába tartozik, magyarán igen tágas. További előnye, hogy bővítésekor teljesen sík padló keletkezik, hátránya pedig, hogy láblendítéssel nem nyitható, ami pedig ezen a szinten már szintén elvárható lenne.

A „mild hibrid” kifejezést a magyar szaknyelvben fokozatosan kiszorítja a „lágy hibrid”, de természetesen ugyanarról a technikáról van szó. Jelesül egy általában 48 V-os generátorról (= indítómotor + áramfejlesztő), amely, bár minimális mértékben, de be tud segíteni a hajtásba.

Tesztautónk esetében az 1,6-os, 136 lóerős dízelmotort támogatta, de az autó egy másik erőforrásával (1.5 GDi) is párosítható. Ez a rendszer különben egyetlen centiméternyi elektromos hatósugarat sem képes produkálni, tényleg az a bizonyos (főleg gyorsításkor megmutatkozó) besegítés az összes tudománya. Ami a működéséből még érezhető: intenzívebb a motorfék, éspedig az energia-visszatermelő funkciónak köszönhetően. A hétfokozatú, kétkuplungos automata váltó kifogástalanul tette a dolgát, és jól érezhetően reagált a hárompozíciós (Eco, Normal, Sport) menetmód-választó aktuális állására.

A kapcsolgatás attraktív vizuális adaléka volt az egyes rezsimek külön megjelenítése a digitális műszerfalon.

Ami pedig a menettulajdonságokat illeti: csupa piros pont. A sportcsomag ugyanis keményebb rugózást is jelent, ami a rendkívül precíz kormányművel kombinálva akár kanyargyilkos vezetésmódra is kiprovokálhatja a sofőrt. A kasztni megdőlése ilyenkor is szinte észrevehetetlen, a kerekek pedig hajszálpontosan követik a kormány által kijelölt ívet. Magyarán: egy 136 lovas dízelkocsival is lehet adrenalinosat autózni, ha adott hozzá egypár dolog. Esetünkben az N Line+ csomag adalékai…


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »