Huxit, avagy mit üzenjünk Brüsszelnek?

Előbb a grexit, majd a brexit árnyéka vetült a nem túl fényesen teljesítő Európai Unióra. Mielőtt még bárki félreértené, ezek nem a Muppet-show kevésbé ismert szereplői, hanem Görögország és Nagy-Britannia uniós kilépésének rövidített formái. Emlékezhetünk, tavaly nyáron még úgy tűnt, a görög válság és annak (félre)kezelése következtében vége az egész uniónak, az eurózónának, s ha esetleg még sincs, a görögöknek akkor is feltétlenül távozniuk kell az EU-ból. Ehhez képest egyelőre nem lett vége semminek, Görögország pedig, ha nem is szűnt meg jól fejlett válsággóc lenni, továbbra is teljes jogú tagja az európai közösségnek. Közben viszont úgy alakult, hogy immár nem az unió beteg embere, hanem az egyik legkicsattanóbb tagja gondolkodik az angolos távozáson.

Hogy a britek miként döntenek, azt bő egy hónap múlva megtudjuk. De ha végül úgy alakul, hogy maradnak, a viharfelhők akkor sem tűnnek el Brüsszel egéről, hiszen egyre valószínűbb, mondhatni, küszöbönálló Magyarország kilépése, stílszerűen a huxit. Hogy önök még nem hallottak róla? Mi sem, de őszintén szólva csodálkozunk. Mert azok után, amiket a magyar politikai elit jelentős részétől, különösen a kormánypártoktól az utóbbi időben az unióról hallhattunk, egyáltalán nem nyilvánvaló, miért akarunk egy percig is ebben a társaságban maradni. Most épp népszavazással készülünk üzenni Brüsszelnek – mit is? Egy összetett, nehezen megjegyezhető mondatot. Miért nem mondjuk ki inkább nyíltan, ami a szívünkön, az a szánkon alapon: pá, agyő, viszlát?!

Brüsszel nem Moszkva – állapította meg korábban Orbán Viktor. A tétel most is igaz, de jobboldali körökben illik hozzátenni: sajnos. Hiszen Moszkva időközben korrekt, kiszámítható partnerré vált, már-már védőbástyává, miközben az unió megunta, hogy egyszerűen kiszipolyozzon bennünket, és egyenesen az elpusztításunkra tör. És ezt ma már nem csupán a Jobbik kemény magjától hallhatjuk vagy a Fidesz-tábor jobbszélén sátorozó háttérhatalom-szakértőktől, hanem felelős kormánypárti politikusoktól. A szabadságharcról eddig is tudtunk, az viszont újdonság, hogy immár a kormányfő is olyasmiket mond egy március 15-i ünnepi beszédében, hogy Brüsszel azért készül migránsok tömeges betelepítésére, mert fel akarja számolni a nemzetállamot. Ha ez igaz, akkor egy ilyen beszédnek nem hajrával kellene zárulnia, hanem sokkal inkább azzal: meneküljünk!

Félreértés ne essék, a görög válság, majd a menekültkrízis valóban az unió súlyos működési zavaraira mutatott rá. A nagyobb tagállamok rövidlátó, önérdekű politikájára, az erősebb kutya elvének gyakori érvényesülésére, és igen, a sokat emlegetett kettős mérce használatára. Ám egy dolog egy általunk választott szövetségi rendszer ésszerű kritikája, és egészen más belpolitikai célokból történő démonizálása. Mert leginkább erről van szó: ami a baloldal számára Orbán Viktor, az lett újabban a jobboldal számára az Európai Unió. A patás ördög, akiről minden rosszat el lehet mondani, ha az a cél, hogy felrázzuk elkényelmesedett híveinket. Brüsszelnek ugyan nincs arca, de ettől még remekül lehet közösen utálni, különösen ha maga is tesz érte épp eleget.

Persze ez az utálat csak itthoni használatra szól. A kormány szerencsére okosabb, mint amilyennek a választóit tartja, és pontosan tudja, meddig mehet el Brüsszellel szemben Brüsszelben. Tudja, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig az uniós takarónk ér, mert odakint minden ellenkező híresztelés ellenére nagyon hideg van. A briteknek talán nem, de nekünk biztosan. Ezért nem lesz itt egyhamar huxit.

Csakhogy ez így nem több, mint egyszerű Muppet-show.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »