Húsvét harmadik vasárnapja “C” év (2019)

MÁJUS 05. HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA „C” ÉV

A harmadik eset

 

Közös étkezés

Hírdetés

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványiaknak a Tiberiás-tó partján.  Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a gaileiai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány.  Simon Péter így szót hozzájuk: Megyek halászni. Mi is veled megyünk – felelték. Kimentek, és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.  Jézus megszólította őket: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Nincs – felelték. Erre azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok. Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: Az Úr az!  Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öntötte köntösét – mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe.  A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messzi a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: Hozzatok a halból, amit most fogtatok. Péter visszament, és partra vonta a hajót, mely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.  Jézus híva őket: Gyertek, egyetek! A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: Ki vagy? – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadás után Jézus megjelent nekik. Jn 21,1-14

„Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadás után Jézus megjelent nekik.” – jelzi a szent szerző. Kissé meglepődhetünk ezen, hisz nem csak az előző két „vasárnap” jelent meg, előbb tíznek – Tamás távol lévén – majd a tizenegynek, hanem megjelent Mária Magdolnának, Péternek és az emmauszi tanítványoknak is. A hangsúly a „nekik” névmáson van, hisz azt jelzi, hogy a közösségnek, mint olyannak jelent meg. S jó tudni, hogy a közösség teljes, akkor is, ha egy tagja nincs jelen. S minden találkozásnak más értéke és jelentése van. Így van ez a mi életünkben is.

Az első csók

Különösen az első esemény kap kitüntetett helyet emlékezetünkben, tudatunkban. Sok millió lépést teszünk életünkben, de az elsőt az egész család velünk ünnepli. Életünkben sok millió szó hagyja el ajkunkat, de a szülők ujjonganak, amikor először mondjuk ki, hogy „Mama”. Felejthetetlen az első csók, az első iskolanap, az első munkanap, az első áldozás és a többi „első”. A János apostol által leírt halfogás és közös étkezés is „első” volt, amennyiben az első közös étkezés volt a feltámadás után. Az utolsó vacsora méltó párja ez az első. A viszonyítási pont a Feltámadás. Mindent megváltoztat. Hogy ezt lássuk, a hit szemével kell látnunk. Mint János, aki rögtön felismerte az Urat, még Péter előtt. Nem hivatalból, hanem a szeretet okán. S mégis, az Úr Péterre bízta a nyájat. A „legeltetés” előfeltétele pedig a szeretet, amit háromszor is megvallat vele. Sőt, azt kérdi, hogy jobban szereti-e, mint „ezek.” Beleértve Jánost. János érzelmeiben nincs hiány, de az Úr nem elsőszámú vezetőnek szánta őt. Ezért visszalép, alázattal elfogadva az Úr akaratát. Az ő szeretete az engedelmesség.


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »