Húsvét 4. vasárnapja “C” év – Gondolatok

Juhaim hallgatnak szavamra.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyok. Jn 10, 27-30

 

FEGYELEM

Hírdetés

Juhaim hallgatnak szavamra. – Ilyen fontos lenne az engedelmesség?  A Katolikus Lexikon szerint az engedelmesség (a latin oboedientia, az obaudire, ‘oda-hallgat’ igéből): erkölcsi erény, mely készségessé teszi az akaratot a parancsoló akaratának teljesítésére. Ennek ellentéte a szolgalelkűség és az engedetlenség – tanúsítja a lexikon. Az engedetlenség mint ellenkezés kézzelfogható ellenpárnak tűnik, de az már ugye meglepő, hogy a szolgalelkűség is ellentéte lenne a hiteles engedelmességnek. A tekintélyellenes lázongók, a mindenkori ’68-asok szemében mindenféle alávetettség bármilyen felsőbbségnek már-már szolgalelkűség, legalábbis nagy lépés afelé. Gyanús. „Ne higgy senkinek harminc felett” – hirdették. Persze idővel maguk is túllépték ezt a mágikus (kor)határt, de örökre kaotikusok maradtak és ezt mástól is elvárt/ják. Aztán jött az „X” generáció, és ők már engedelmességükről voltak híresek. Szabálykövetők. Az engedelmesség múló korjelenség lenne, amelynek értelme nemzedékről nemzedékre változik?

Kire hallgatnak?

A héber nyelvnek nincs külön szava az engedelmességre, hanem a ‘valakire hallgat’ (Ter 22,18), ‘valakinek felel’ (Iz 66,4) v. a ‘megbízást, parancsot teljesít’ (Kiv 7,6) igével írták körül. A mai evangélium ezt az odahallgatást, az engedelmesség párbeszéd-jellegét hangsúlyozza. A „hallgatnak szavamra” a kommunikáció előfeltétele. Az utánuk jövő „Y” nemzedék tagjai magukban bíznak és nem a környezetükre, a világra támaszkodnak. Ezzel ellenétben viszont elvárásaik vannak. Vajon oda tudnak hallgatni, amikor az Úr szól hozzájuk? No és a „vibráló” Z generáció? Ők a szociológusok szerint az internet mindenhatóságában bíznak. És ha Jézus nem trendi? És az örökkévalóság sem az? Meg lehet azt is unni, mint egy Facebook bejegyzést vagy Twitter üzenetet? A jó hír, hogy közösségben gondolkoznak, nem olyan individualisták, mint szüleik voltak. Őket el kéne, hogy gondolkoztassa, mit is jelent, hogy Én és az Atya egy vagyok? És ha Jézus a valós közösségi portál?

2019. MÁJUS 12. HÚSVÉT 4. VASÁRNAP – „C” ÉV


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »