Hurrá, okosodunk!

JEGYZET – A szokásos kéretlenséggel tolakodott be a postaládámba egy reklámhirdetés: csak most, csak nekem, csak egyetlen napig olyan potom áron kapható a legújabb fejlesztésű okoskaróra, hogy kihagyni a legnagyobb butaság volna.

Oké, vállalom a butaságom: nemcsak hogy kihagytam, de a hirdetett potom áron való mélázás nélkül ki is töröltem a küldeményt. Hogyne, már csak ez hiányzik, hogy a karóra is okosabb legyen, és kényére-kedvére irányítsa az életemet!

Egy ideje kering a frászbukon az Einsteinnek tulajdonított, azokra az időkre vonatkozó gondolat, amikor a technikai eszközök rabigába hajtanak majd mindnyájunkat. Nem kételkedem a világ előrehaladását régóta meghatározó relativitást végre fehéren-feketén megfogalmazó tudós jövőbe látó képességében, emellett viszont nagymértékben irigylem is a zseniális Albertet. Merthogy nem kellett megérnie azt, hogy a maga pucér valóságában teljesül be a víziója. Ennyire hamar és ennyire hódító dominanciával! Mert ha nem csalódom, a ki tudja hányadik generációs okostelefonok számára már tulajdonképpen semmi sem lehetetlen. Az pedig, amilyen mértékben szervesen beépült a gyerekek életébe, nagyon gyorsan nagyfokú elbutuláshoz vezethet majd. Vagy mondjak inkább restséget a gondolkodásra, netán épp gondolkodáshiányt?

Nincs szándékomban senkit sértegetni, de már évekkel ezelőtt észrevettem, hogy félév végén, a kőkemény reál szakos osztályokban a telefonjukon babrálgatták a három-négy feleleti jegy összeadását, majd az osztást és a dolgozat jegyével közösen a végső átlag, a féléves érdemjegy kiszámítását. Többször szóvá tettem, hogy én, az ámolygó irodalmár fejben kiszámolom egy naplóoldal három tanulójának a jegyét addig, amíg ők a telón piszmognak. És persze megkérdeztem, miért nem számolnak fejben is, ők, a híres matek-infósok?! Kikérték maguknak, miért várom el, hogy fárasszák az agyukat, amikor csak be kell ütni, és kész az eredmény.

Nem akarnék versenybe szállni Einstein jövőlátásával, de megkockáztatok én is egy félelmetes víziót: nemsokára odajutunk, hogy ha a világ felé épp nyitó gyerkőc megkérdi valamelyik szülőjét, hány nap van egy héten, a gyors válasz elmarad. Ők már ugyanis az „okos” eszközök nemzedéke, s ha nincs egy régimódi nagyszülő a közelben, akkor kénytelenek lesznek kisimogatni nem is a telefon, hanem esetleg az okoskaróra lapján a választ. Vagy talán akkor már a távhalló toalettpapír a mosdóból azonnal bekiabálja majd a bűvös hetest?!


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »