Hunvald: A puding próbája az evés

Hunvald: A puding próbája az evés

Hiába fejezték ki nemtetszésüket az MSZP frissen megválasztott vezetői, Hunvald György nem bánta meg, hogy újra a párt VII. kerületi szervezetének elnöke lett. A szocialista politikus a Magyar Nemzetnek adott interjújában azzal érvelt, hogy az erzsébetvárosiak nap mint nap kérték, hogy térjen vissza. Szerinte múltja – jogerős elítélése és több, felmentéssel végződött ügye – nem tünteti fel rossz színben pártját. Azt viszont korainak tartja, hogy esetleges, 2019-es polgármesteri ambícióiról beszéljen.

– Az MSZP frissen megválasztott vezetői mintha nem igazán lelkesednének az ön szerepvállalása miatt. Molnár Gyula úgy fogalmazott, nem boldog ettől, és Tóth Bertalan frakcióvezető sem örül annak, hogy „az ügyei lezárultáig vállalt pártfeladatot”. Ezen nyilatkozatok után nem bánta meg, hogy újra VII. kerületi elnök lett?
– Nem az a kérdés, hogy én megbántam-e, hanem azok megbánták-e, akik megválasztottak, illetve azok az erzsébetvárosiak megbánták-e, akik nap mint nap kérték, hogy térjek vissza.

– Beszélt azóta Molnár Gyula pártelnökkel?
– Nem.

– Tervezi?
– Nem tervezem.

– Befolyásolja majd az elnöki munkáját, hogy hamarosan ismét bíróságra kell járnia, miután perújítást rendeltek el a kerületben az ön vezetése alatt kifizetett, az ügyészség szerint túlságosan magas tanácsadói díjak miatt?
– Nem befolyásolja. Az elnöki munka helyi politikáról szól, a másik jogi természetű. Az ügyészség vádjai rendre elbuktak a különböző szintű bíróságokon.

– Nem érzi úgy, hogy a korábbi ügyek és a hamarosan újrainduló eljárás miatt rossz színben tünteti fel az MSZP-t?
– Szerintem ha valaki küzd az igazáért, azt az emberek értékelik. Ha az emberek értékelik a küzdelmet, az nem kelthet rossz színt. A választók nem a véleményvezér lejárató cikkeket olvasva alakítják ki a véleményüket egy-egy témáról, emberről, vagy netán politikusról. Azt a kérdést nem tette fel, hogy milyen színben tünteti fel az engem gyalázókat és vád alá helyezőket az a tény, hogy gyakorlatilag minden hazugság volt, amit írtak rólam a hosszú eljárás során, és összedőlt szinte minden vád és gyanúsítás, amit az ügyészség tízéves munkával összehordott ellenem.

– Azért önt jogerősen elítélték hivatali visszaélés miatt…
– Az egyik, amiért elmarasztaltak hivatali visszaélés miatt, egy lakáscsere volt. A bérlő leadta a lakását, és egy szobával nagyobbat kapott, mint lehetett volna. Nem én terjesztettem elő, nem vettem részt a döntésben, viszont polgármesterként én írtam alá a kiutaló határozatot. A másik ügy, a Dózsa György út 68. szám alatti társasház, ahol a hivatal lefolytatott egy 23 millió forintos közbeszerzési eljárást, ami során a közbeszerzési törvényt megsértettem. Valószínűleg én vagyok az egyetlen, akit a közbeszerzési törvény megsértése miatt büntetőjogilag elmarasztaltak. Fontos, hogy egyik esetben sem érte kár az önkormányzatot. A választókat nem kell hülyének nézni, az a baj, hogy sokan annak nézik őket.

– Mégis: ez a múlt szimpatikus lehet a választóknak?
– A puding próbája az evés. Hogy a választónak mi szimpatikus, azt, úgy látom, nem tudja megfejteni sem a politika, sem az újságírás. Látják, mi megy a világban, és szerintem meg tudják ítélni, hogy ezek a pöttyök jelentenek-e valamit számukra. Arról viszont világos képük van, hogy bilincsben hurcoltak éveken keresztül, temérdek váddal illettek, és a vége ez a gyakorlatilag nagy semmi lett. Látták, hogy tudok küzdeni az igazamért, és sok erzsébetvárosi tudja azt is, hogy az ő igazukért ugyanúgy megharcolok, ha szükséges.

– Mi volt az első dolga, miután megválasztották kerületi elnöknek?

– Mindenkinek jó nyarat és pihenést kívántam.

– Mit tervez a jövőben a kerületben?
– Határozott elképzeléseim vannak, de ez nem 2016 júliusának a kérdése. Térjünk vissza rá ősszel.

– Szeretne 2019-ben elindulni a kerület polgármesteri posztjáért is? Molnár Gyula erre is azt mondta, hogy nem támogat további szerepvállalást.
– Nem tudni, hogy 2018-ban, a választások után megmarad-e az önkormányzati rendszer. Erre a kérdésre akkor kellene visszatérni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »