Hrubík Béla a Körképnek: Nem egységes, hanem hiteles magyar képviseletre lenne szükség

Hrubík Béla a Körképnek: Nem egységes, hanem hiteles magyar képviseletre lenne szükség

Nem hisz az egységes magyar képviseletben, csak a hitelesben. Szerinte a felvidéki magyar politikának vissza kellene térnie az alapokhoz.  Úgy véli, hogy általános kisebbségi törvényre, Felvidéki Magyar Nemzeti Tanácsra és egy új politikusi generációra van szükség. Azt mondja, a jelenlegi helyzetnek véget kell vetnünk, vagy nekünk lesz végünk.

Hrubík Bélával, a Csemadok korábbi országos elnökével beszélgettünk a kolozsnémai 57. Dal- és Táncünnepélyen a Csemadok előtt álló kihívásokról és a felvidéki magyar politika kilátástalanságáról.

Idén hetven éves a Csemadok, az Ön most megjelent könyve is ebből az alkalomból íródott egy tízéves időszakot felölelve. Mi lenne az, amit kiemelne, ami leginkább jellemezte ebben az időben a Csemadokot?

A Csemadokot a hetven év alatt mindig a küzdelem jellemezte, és az az időszak, míg elnök lehettem a Csemadokban, 2006 és 2012 között, szintén nagyon küzdelmes volt, nem csak nekem, hanem az egész szövetségnek. Egy olyan időszakban voltam Csemadok-elnök, amikor Szlovákiában egy Mečiar-Slota-Fico kormány volt hatalmon, Magyarországon pedig a Gyurcsány-SZDSZ kommandó verte szét az egész nemzetet, és ebben a helyzetben kellett összetartanom az ötvenezres Csemadok-tagságot, az alapszervezeteket.

Hát, nem volt egyszerű, de sok munkával, hittel, elképzeléssel és aktív kapcsolattartással próbáltam pótolni azt, ami akkor nem volt meg, és most megvan. Gondolok itt az anyagi támogatásra. Nem mondhatom, hogy abban az időben nem volt támogatás, mert akkor is támogatta a magyar kormány a Csemadokot, csak nagyon minimális szinten, ami csak a működésünkre volt elég, a fejlesztésekre már nem futotta. Természetesen ezért is hálásak vagyunk, hiszen magyarországi adófizetők pénzéből kaptuk, és ezt mindig illik megköszönni, akármilyen kormány van.

De a nemzetpolitikában amit egyik kézzel adtak, azt a másikkal elvették, ez egyértelműen érezhető volt. Ebben a helyzetben nem volt egyszerű dolgozni.

Ön szerint napjainkban melyek a Csemadok előtt álló legnagyobb kihívások?

 

A Csemadokot ugyanúgy érik azok a külső hatások, amelyek a felvidéki magyar közösséget is. Ide is be-begyűrűzik a felvidéki magyar politika megosztottsága. Mégis, talán ez az egyetlen szervezet a kulturális szövetségek vagy civil szervezetek között, ahol ezt tudjuk valamilyen módon semlegesíteni.

Mindig azt szoktam mondani, hogy aki kiáll a színpadra, nem énekelhet hamisan, mert lezavarják, és nem táncolhat rosszul, mert kifütyülik. A színpad az egyetlen hely a világon, ahol nem lehet hazudni, ott az embernek önmagát kell adni,

és nagyon sajnálom, hogy a politikát nem érte el ez a kultúra, és hogy aki egyszer kiállt a színpadra és hazudott, azt nem zavarták le onnan. Márpedig épp ezt kellene elkezdeni a politikában. Aki hazudik, azt elzavarni, és többet nem engedni a színpadra.

Hírdetés

Akiket a Csemadok hetven év alatt a színpadra engedett, azok még mindig hitelesek a közönség számára. Nem tudom, hogy a mostani politikusgeneráció mennyi ideig mondhatja majd ezt el magáról.

Nagy figyelem övezi és sok indulatot szül a jelenlegi felvidéki politikai helyzet. Fennáll annak az esélye, hogy teljes mértékben magyar képviselet nélkül maradunk a szlovák parlamentben – nem firtatva azt, hogy a jelenlegi képviseletet mennyire tarthatjuk magyarnak. Ebből kifolyólag hárulnak-e valamilyen feladatok a Csemadokra és ha igen, milyen feladatokról lehet szó?

 

A Csemadoknak ebben a kérdésben egyértelműen felelőssége van, hiszen a legnagyobb magyar civil közösség a Felvidéken, de Közép-Európában is. Felelős például azért, hogy a tagságát olyan módon informálja a lehetőségeiről, hogy a hitelét ne vessze el közben. A tagságnak tudnia kell, hogy mi mögé sorakozhat be, a szövetség vezetése milyen elképzelésekkel rendelkezik a jövőnket illetően.

Igaz, hogy a felvidéki magyarságnak közel tíz éve nincs már képviselete a szlovák parlamentben, mert ez minden, csak nem magyar képviselet. Nem hiszek abban, hogy egységes magyar képviselet kellene, mert inkább hiteles képviseletre lenne szüksége a felvidéki magyarságnak.

 

Azzal, hogy a vizet, a tüzet, a szelet meg a földet összegyúrjuk, attól még nem lesz egységes képviseletünk. Szerintem egy új generációra lenne szükség, amely lebontja ezt a harminc év óta épített Kőmíves Kelemen-várat, amit építettünk magunknak, és helyette elindulhatunk egy új úton. Vagy pedig civil vonalon kell megerősödnünk annyira, hogy mindent újra tudjunk kezdeni.

Meggyőződésem, hogy a mostani helyzet oka, hogy nem beszélünk egymással. Elbeszélünk egymás mellett, alatt, fölött, csak épp a párbeszéd hiányzik. Valami az elején nagyon elromlott, tévútra ment. Úgy vélem, hogy ez az 1994-es komáromi nagygyűlés volt. Vissza kell térni az alapokhoz, meg kell teremtenünk annak az esélyét, hogy egy Felvidéki Magyar Nemzeti Tanácsot létrehozzunk, ahol hiteles emberek képviselhetik a közösségünket. Ha ezt nem tesszük meg, a jelenlegi rendszer toldozása-foltozása csak rontani fog a helyzeten.

Ön szerint a mostani helyzetben kell politikai szerepet vállalnia a Csemadoknak?

 

A Csemadoknak nem kell politikai szerepet vállalnia, mert az amit csinál, az önmagában is politizálás, a nemzetért való kiállás. Meggyőződésem, ha a Csemadok nem lett volna, ma már nincsenek magyar iskoláink. Annak idején a Csemadokot vezető Sidó Zoltán és mások, mint Dobos László, akik kiálltak a Csemadok mellett és a felvidéki magyar közösségért, megtették a magukét.

A ’68-as alkotmánytörvény, ha életbe lépne, olyan jogokat teremtene, amit akkor elképzeltek a felvidéki magyarságnak. Ez azóta sem történt meg. Kell egy átfogó kisebbségi törvény, ami szintúgy hiányzik, helyette pénzalapokat hoznak létre.

A döntéshozók által politikai célokból, saját, közeli embereiknek továbbított pénzek nem jelentenek kulturális autonómiát, még akkor sem, ha ezt egy most-hidas államtitkár vagy miniszter állítja.

Még egyszer hangsúlyozom: egy általános kisebbségi törvény kell, amelyben rögzítik a felvidéki magyarság jogi helyzetét. Ez eddig nem történt meg, így bármikor jöhet egy politikai kalandor, aki átírja a szabályokat. Ennek véget kell vetni, vagy mi is véget érünk.

Komjáthy Petőcz Andrea, Komjáthy Lóránt


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »