Horváth Martin- Szláv szellemtől szétszabdalt szocializmus

Mivel kis hazánkban kiváltképp, de egyébként világszerte nagy divat a vitapartnerünk, vagy csupán egy számunkra nem szimpatikus személy lekomcsizása, vagy lenácizása (meg számos más tisztázatlan jelentésű fogalom rádobálása) így nem győzök eleget utána járni, hogy ténylegesen mit is jelentenek valójában ezek a fogalmak. Valahol olvastam egyszer, úgy emlékszem Konfuciusztól, hogy ha egy valami csodát tehetne a világban, amely varázsütésre teljesül, az az lenne, hogy minden ember tisztába lenne a fogalmak valódi jelentésével, amit használ és egycsapásra rengeteg konfliktus megoldódna. Szívembe zártam ezt a gondolatot és már számtalan esetben próbáltam felderíteni, hogy mit is jelentenek valójában olyan ideológiák, mint a kommunizmus. Több alkalommal írtam így az oroszok és a (kamu)kommunizmusuk kapcsolatáról (ide kattintva) és még vlogot is készítettem a kommunista címszó alatti jobboldali rendszerekről (ide kattintva). De most tovább ástam és az érdekelt, hol és főleg miért és hogyan csúszott el a dolog.Mint tudjuk a jobboldali ideológiákban és rendszerekben a közös, hogy a világ rendjéhez kívánnak igazodni, azt az emberre, egyénre alkalmazandónak és érvényesnek tartja. A baloldali eszmeiségek közös vonása egyfajta álmodozás, ha úgy tetszik, mely számára az elsődleges magának az egyénnek, az embernek a belső vágyainak megtestesítése, amihez a körülötte lévő világot kell alakítani és ennek érdekében nem állhat útba semmiféle világi rend. Tehát a feudalizmus értelemszerűen a leginkább működőképes világ és természet törvényeit figyelembe vevő rendszer volt. (Na, jó a vérmérgezett uralkodók a 17. századtól talán a természet darwini törvényeinek már nem annyira feleltek meg). Persze korábban a világ rendjét, elsősorban tudományos ismeretek hiányában, másrészt még ősi időkből maradt ösztönös spiritualitásuk révén, nem annyira a természet rendjéből vezették le, hanem a vallásból. Erre természetesen az eredeti pogány vallások alkalmasak is voltak a maguk értékrendjével, mely egyébként a természet rendjéből indult ki és jelentős panteista vonásokkal rendelkeztek. Így végső soron tényleg mindig a természet rendjéből építkezett a konzervativizmus és a jobboldal. Aztán a keresztény megjelenésével, majd államvallássá váló „elprostituálódásával”, megpróbálták ezek a rendszerek annak alapján levezetni a hatalmi rendjüket. Ehhez természetesen a krisztusi tanrendszert erősen megkellet erőszakolni és szelektálni belőle, mert bizony sajátos, izzadságszagú magyarázat kellett ahhoz, hogy a kereszténységből levezethető legyen a hierarchikus hatalmi, „igazodjunk a világ rendjéhez” kultúra. Persze nincs mit csodálkozni, az ember alapjelleme ilyen. Ha úgy tetszik, alapvetően, ösztönösen jobboldali. Ezzel azonban a krisztusi tanok szociálisan érzékeny részei és a megértés, elfogadás részei erősen mellőzve lettek. Tisztelet a pár kivételes szerzetesrendnek, akik a legsötétebb korszakokban is életben tartották ezt is. A kegyelem, egyenlőség érzés, szociális kérdések azonban menthetetlenül úgy tűntek az ezekre érzékeny emberek, gondolkodók számára, hogy ezek nem az egyház, nem a kereszténység, nem az Isten hatáskörei. A baloldal így lett szükségszerűen materialista, ateista filozófiai alapokon nyugvó eszmeiségek összessége. Ahogy szoktam mondani, a jobboldal megértette Krisztusból a tekintélyt, a baloldal pedig a kegyelmet. Csak utóbbi nem tudta, hogy ebből Krisztus egy részét értette meg. A baloldal ezért menthetetlenül Isten nélküli Mennyország másolatokat gyárt ideológiában, ahol az egyenlőség, szabadság dominálnak. A jobboldal pedig Jézus Krisztus elől happolja el magának a Mennyei Királyság szerepet, amit pedig Krisztusnak kéne betölteni, minthogy csak is egyedül övé minden hatalom, abból eloroz magának, hogy igazolja a saját hatalmát, és kicsi földi helytartó, fenntartó szerepeben tetszeleg. Ennek okán a jobboldali gondolkodás ilyen értelemben meggyalázza Istent, holott ráhivatkozik, míg a baloldal nyíltan gyalázza Istent de közben idealistább, krisztusibb ember-ember viszonyon alapuló utópiákat farag.
Hogy jön ez a sok agymenésem a kommunizmushoz meg a szlávokhoz? Úgy, hogy amint egy ilyen Mennyország „copy” baloldali ideát gyakorlatban próbálunk megvalósítani, rögtön elkezd jobbra tolódni és a világrendjéhez igazítva megfolytja annak kiteljesedését. Ebből a szempontból igaz az a lózung, hogy „ a kommunizmus jó, csak megvalósíthatatlan”. Az, hogy kinek mi lenne a jó mér szubjektív, de, hogy megvalósíthatatlan ilyen módon valós. Ez a folyamat a kommunizmus esetében pedig már nagyon korán tetten érhető. Marx még egy idealista volt a maga módján, mikor az úgynevezett marxizmus elméletét megalkotta. Lenin már egy reálpolitikus volt, akinek ahhoz, hogy a hatalmát igazolja erősen belekellet piszkálni a marxizmus elméletébe. Ő maga természetesen úgy nevezete ezt, hogy tökéletesítette és a 20. század kihívásainak megfelelően módosította Marx elméleteit. Így született meg a leninizmus, vagy bolsevizmus. Amit aztán később marxizmus-leninizmus néven tettek ismertté, de Marx nem biztos, hogy asszisztált volna már ehhez. Számos magát kommunistának tartó személy gondolja úgy a mai napig, hogy a lenini út egy elhajlása az eszmének. Köztük Rosa Luxemburg talán a leghíresebb, vagy későbbiekben Trockij. Nézzük is, hogy mik ezek a jobboldali torzulások:
–  Marx úgy vélte, hogy a világforradalom a legfejlettebb tőkés államokban fog elindulni, ahol a proletariátus megelégeli a kapitalista kizsákmányolást. Lenin ezzel szemben azt vallotta, hogy nem kell a legfejlettebb országokban indulnia, sőt a legelmaradottabb országokban reális. Nyilván ezt Oroszországban nem is gondolhatta volna másképp, különben esélye sincs arra, hogy igazolja a hatalomra jutását.  Egyik jelentős következménye még így egy új különbség, hogy Marx koncepciójában a kapitalista hatalmat megdöntő munkások egy iparilag és gazdaságilag fejlett országot kaptak volna meg, melyet a saját szükségleteik szerint használnak fel. Ezzel szemben Leninnél a feudális romhalmazból kell kiépíteni még szerencsétlen munkásoknak azt, hogy épkézláb körülményeik legyenek. Arról nem beszélve, ha már jobboldali torzulás, hogy egy feudális államban, amely sem struktúrájában, sem kultúrájában nem szakadt még el a konzervatív tradícióitól sokkal inkább megmaradnak ezek a jobboldali berögződések.
– Marx úgy vélte a világforradalom – nagy meglepetés a nevéből adódóan-, egyszerre fog világszerte lezajlani. Talán nem percre pontosan, de a legfejlettebb országokból indulva, mint az 1848-as forradalmak söpörnek végig a világ jelentős részén. Lenin természetesen ezzel szembement és azt vallotta, hogy a proletárok forradalma egyetlen országban is elérheti a célját, függetlenül a világ többi részétől. Ez egyébként rögvest egy nacionalista jelleget is ad az egésznek. Marxnál a nemzetek, hagyományok gyakorlatilag majdnem egyszerre tolódnak a háttérbe és jön el az osztályok nélküli társadalom. Leninnél viszont úgy tűnhet, hogy egy-egy nemzet, nép tagjai hamarabb ismerik fel a forradalmat és előrébb is járnak benne, mint mások. A Szovjetunió himnuszába már meg is jelenik az a strófa, hogy „ a nagy Oroszország kovácsolta frigy”. Miféle nacionalista, imperialista beütés ez gondoljunk bele. Végül pedig a Szovjetunió ezzé is vált. A kommunizmus kirakata mögé bújtatott orosz birodalmi, nacionalista törekvéssé. Ez adhatott sokak szerint okot például a román Ceausescu-féle nacionalista diktatúra, ahogy ez megjelent kisebb mértékben de Albániában is Enver Hoxa alatt. De ha  Észak-Korea helyzetére gondolunk, ahol a Kim-dinasztia uralkodik…gondoljunk bele, dinasztia! A koreai nép felsőbbrendűségét hirdetik és az általuk módosított bolsevizmus, a dzsucse alapján kijelentik, hogy nem osztályok, hanem nemzetek közötti versengés van a világban, mindehhez pedig a sajátos kreált vallásos mítoszaikat is hozzávesszük, már nem is kommunizmussal állunk szemben, hanem egy valóságos kelet-ázsiai nemzetiszocializmussal.
– Marx úgy vélte, hogy a proletariátus önmaga helyzetét tapasztalva tudatában lesz a forradalom mikéntjével és egyértelműen érzi majd, hogy hogyan kell megvalósítania az elnyomóikkal szembeni lázadást. Lenin már nem volt idealista ennyire, nem hitt az emberekben. Ő azt mondta, hogy kell egy élcsapat, a proletár élcsapat, mely alkotja a pártot, amely vezeti a népet a szocialista társadalom megvalósításának útján. Itt már megint az eredeti marxizmushoz képest jobboldali torzulással állunk szemben, mert elkerülhetetlenül egy hierarchikus társadalmat eredményez. Így lett Sztálin is a „vörös cár”, ahogyan a hűbérurakat felváltotta a pártitkár.
– Marx kifejezetten csak is a proletárokat, vagyis a 19. században létrejött munkásokat tekintette a forradalom megvalósító erejének. Lenin ezzel szemben, mivel nem volt elég ilyen munkása Oroszországban, azt mondta, hogy a parasztság is a proletariátus része és a munkások, velük kiegészülve alkotják ezt a folyamatot. Marx jogosan alapozott csak a munkásra, mely abban a korban egy valóban gyökértelen, minden korábbi tradíciójától elszakadt társadalmi réteg volt, ezzel szemben a parasztság mindig is a népi kultúra őrzője és melegágya volt, mely ezer szállal kötődött a Marx által megvetett vallási és nemzetiségi szokásokhoz. Mondanom sem kell, mi ebben a Lenini paraszt koncepcióban a jobboldali elhajlás. Egyébként a Mao féle kínai irányzat már abszolút kizárólag a parasztságra helyezi a hangsúlyt.
Így láthatjuk, hogy a kommunizmus és a Szovjetunió, de talán még Kína is és az összes csatlós ország, soha, egy pillanatnyira sem volt kommunista. A marxizmust egy tizedmásodpercig nem kezdték el megvalósítani a szocialistának magukat nevező országokban. Nem kisiklott a megvalósítása valahol. Hanem már elméletben megerőszakolták Marxot úgy, ahogyan a feudalizmus erőszakolta meg Krisztust, hogy tetszeleghessen a nevével és eredeztethesse onnan hatalmát. Mind a kettő egy sajátos jobboldali, pogány jellegű struktúrába torkollott és végül a keleti blokknak is meglettek a maga királyai, kiskirályai, hűbérurai és jobbágyai, ahogy a maga vallásos Marx, Engels, Lenin szentháromsága és a kommunista társadalom soha be nem teljesedő ígérete, mely a megváltást hivatott pótolni. Marx torz Mennyország másolatából így lett a kommunizmus. A kommunizmus megvalósításából pedig így lett feudalizmus másolat. A kör bezárult. Miközben pedig még mindig Putyint és a kínaiakkal meg az egyéb autoriter vezetőkkel vagyunk elfoglalva, hogy lekommunistázzuk őket, a marxizmushoz sokkal inkább közelebbi kommunista elveket a Nyugati mainstream pártok és popkultúra között kellene keresnünk. Horváth Martin

Hírdetés


Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »