Horváth Martin- Szexuális projekciók ködfátyla

Lassan lecsengett az idei Budapest Pride és a szokásos ekörüli reakcióhadjárat, úgyhogy itt az ideje kicsit higgadtan kivesézni ezt az egész szexuális orientáció dolgot. De ha azt hiszi valaki, hogy ez a sokadik melegekkel foglalkozó írás lesz akkor téved.  Elsősorban spirituális szemszögből nézve elmélkedjünk el a szexualitásról. Azért nem mondom, hogy keresztény mert a következő gondolatmenet nem csak kifejezetten a kereszténységre áll, hanem valamennyi nagyobb vallásra és spirituális tanításra. Természetesen a mai modern, ezoterikus, new age baromságok nem értendők ide.
A kereszténység helyzete talán némileg mégis sajátosabb és ezért foglalkozik annyit a melegházasság, LMBTQ jogok témájával pró és kontra. A kereszténység  történelme során egyértelműen hozzátapadt a jobboldali értékekhez, holott azok felett kellene állnia. Aztán persze nyugaton most hozzátapadt a baloldali értékekhez, melynek keretében a melegházasság elfogadottá vált például a protestáns nyugati egyházakban. Erre csak mindinkább válaszreakció a konzervatív keresztények részéről, az ettől való elhatárolódás. Ahhoz, hogy ebből az öngerjesztő folyamatból kilépjünk felül kell kerekednünk mind a jobboldali, mind a baloldali kereszténység berögzött értékein. Egyszóval az egyetlen ezek felett álló szellemiséghez kell nyúlnunk: Krisztushoz.
„Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1Kor 6:9-10)
Konkrétan a Bibliában igen kevésszer szerepel a homoszexualitás, de ez az egyike azoknak akkor is, ha a magyar fordításból nem tűnik ki rögtön. A „fajtalanok” kifejezés eredeti görögben úgy szerepel:  ἀρσενοκοῖται, vagyis nagyjából „férfival hálók”. Mit szűrhetünk le tehát ebből? Igen, hogy a melegek és tágabb értelemben leszbikusok, biszexuális stb. nem örökölhetik Isten országát. Csakhogy ez a felsorolásban csak egy tulajdonságot képez a sok másik között. Egyenértékű problémának van feltüntetve, nem csak a heteroszexuális paráznaságokkal, hanem az alkoholizmustól kezdve a legtöbb lelki indíttatású önös, élvezeti tevékenységig. Magyarán a kereszténység semmivel sem kritizálja jobban a homoszexualitást (és társait), mint a házasságon kívüli heteroszexuális kapcsolatokat. Az egyetlen különbség, hogy a férfi és nő közötti kapcsolatot biblikusan lehet olyan mederbe terelni, ami biblikusan megengedett. Viszont minden olyan szexuális tevékenység egy férfi és egy nő között, mely az életen át tartó házasság kötelékén kívül valósul meg az egyazon szinten van a homoszexualitással. Tömören bármilyen szexuális tevékenység (legyen bármilyen nemű emberek között is) amely házasság keretén kívül zajlik, az ugyanúgy problémás. Házasság alatt pedig ne valamiféle formális, bürokratikus, kirakat baromságot értsünk, hanem az Isten szellemében és szeretetében egybeforrott lelkeket. Persze könnyebb az egyházaknak felháborodni a homoszexuálisokon, mint a házasságon kívül nemi életet élőkön, mert az egyház háza táján is sokaknak a mézes bödönben ragadt a keze. Gondoljunk bele a hívek közül mennyien támogatnák az egyházukat, ha olyan vehemenciával kelne ki az, a házasságon kívül szexuális életet élők ellen, mint a melegek ellen. Pedig biblikusan ez lenne a helyénvaló.
A másik probléma – és ez a fő- amiért a vallás homoszexuálisok elleni magatartása okolható, hogy megerősíti azt a hibás, téves és abszolút világi elképzelést, hogy a fizikai testem adottságai, a testem kívánalmai, vágyai azonosíthatóak az ÉN-el. Azt a hibás gondolatot eredményezi, hogy az embert a veleszületett identitása határozza meg. A nemi identitásunk, hogy kihez vonzódunk, de még maga a nemünk is másodlagos. Az embert a lelke határozza meg. Ezzel a mércével pedig nincs heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, transzszexuális vagy bármi, hanem jó szándékú ember és önző ember. Valaki vagy jó ember vagy nem. Ez a mérce, amivel az Isten mér és ebben a tekintetben bármelyik is az ember, csak egy másodlagos tulajdonság, hogy milyen a nemed és milyen a szexuális orientációja, ahogyan az is, hogy milyen a haja színe vagy hányas a lába. Semmivel sem több, semmivel sem kevesebb. A Biblia a paráznaságot a homoszexuális tevékenységgel együtt azért emeli ki negatívan, mert aki ezeket teszi az önző. Önző, testi vágyai után jár és azt éli ki. Azért szerepel a Korinstusi levél felsorolásában is egyenértékűen egymás után mind a paráznaság, mind a házasságtörés, mind a homoszexualitás, más bűnökkel, mint az alkoholizmus, mert egy olyan lelkiállapotot fejez ki a művelése, mikor saját önös vágyainkat éljük ki, ahelyett, hogy Krisztus példáját követnénk és más emberekért élnénk. Ha a nemiségünk, szexualitásunk alapján határozzuk meg az identitásunk és önmagunk, akkor mi is ilyen önös, földhözragadt emberek vagyunk, akik nem látják Krisztus példáját és nem a lelkek indítékait vizsgáljuk, hanem az anyagi világ külsőségei szerint definiáljuk magunkat és másokat, testi adottságok, ösztönök és identitások szerint. És ez a definiálás a probléma, nem az, hogy ezt büszke melegként, vagy mellünket verő heteróként tesszük e. A nemi identitás egyébiránt olyannyira másodlagos Istennél, hogy maga Jézus mondja ki mikor a szaddaceusok arról kérdezik, hogy egy férfi, akinek a földön több neje is volt, a Mennyországban melyikkel lesz együtt, hogy „Amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.” (Mk 12: 25)”. Ugyanezt erősíti meg később Pál apostol is „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal 3:28).
A hindu Mája filozófia szerint semmit nem látunk a világban valóságosan, mert mindenre ráhúzzuk a saját tudatunk projekcióit. Ez a mája. Egyfajta fátyol mellyel letakarjuk a valóságot és nem látjuk azt tisztán. A hinduk maguk is a szexualitást hozzák fel ennek szemléltetésére példaként. Ha egy férfi kíván egy szép nőt, annak szép idomait, mellét, fenekét, combját, akkor valójában a férfi ösztöneinek projekcióját látja. A férfi ösztöneinek projekciója fátyolként borítja le a valóságot. A valóságot, mely szerint az a nő sem más, mint hús, vér, széklet, vizelet térből helyet foglaló anyagi összessége. Ebben az értelemben, a mell nem más, mint zsír és mirigyek összessége, ahogyan a smárolás is objektíven két ember szájszervének összeérintése mely alatt az ízérzékelésre szánt szájszervüket összeérintgetik és keveredik az emésztést elősegítő váladékuk. Ugye milyen undorítóan hangzik? Pedig ha nem lennének evolúciós ösztöneink és ebből fakadó projekcióink, akkor a valóság ez. Éppen ezért is hiba, ha valakihez kizárólag szexuálisan vonzódunk, mert az semmimás, mint az ember állati lényének eluralkodása a szabad akarat és tudat felett. Gyakran pedig felnemesítjük ezeket az ösztönöket és szerelemnek nevezzük. Persze nem nehéz vonzódni egy szép nőhöz, egy karakán férfihoz, csak ha valóban a lelkét szeretjük, a személyét, akkor érdemes belegondolni, szeretnénk és együtt lennénk vele akkor is ha 70 éves és öreg és ráncos? Mert úgy gondolom többnyire nem így vannak az emberek. Ahogyan Jaqueline Saburido-t is elhagyta a barátja, miután egy autóbalesetben brutálisan összeégett a felismerhetetlenségig. Ő nem a lányt szerette, csak azt, ami a „mája”, az ő ösztönös projekciója. 
Egyszer egy aszexuálissal készített interjúban olvastam az aszexuális válaszaként, hogy többfajta vonzalom létezik. A szexuális, az esztétikai és az érzelmi. Én magam is éreztem már mind a hármat. A szexuális és az esztétikai egyértelműen külsőségre, az anyagi testre megy rá, de az érzelmi vonzalom kilóg a sorból. Az érzelmi vonzalom, ha valakit a személyiségéért és a lelkéért szeretünk olyan jelenség, amiről nem lehet lerántani a hinduk májáját. Sőt, pont fordítva, a belső lelki lényege szépíti meg a külsőt is akár és fed el olyan hibákat vagy adottságokat, melyekért ösztönösen akár nem is vonzódnánk. Ez az „anti-mája”. Ezt a hinduk már nem ismerték. Ez a Jézus Krisztus. S ha már lélek és személyiség iránti vonzalom, akkor elmondhatjuk, hogy ennek legmagasabb formája a barátság. Igen, ha valaki személyiség, lélek alapján szeret bele valakibe az is fantasztikus és a krisztusi házasság egyetlen lehetséges alapja. Azonban velejárója, hogy ez az érzelmi vonzódás előhozza az esztétikai vonzódást és végső soron a szexuálist is. A barátságnál ez a helyzet nem áll fenn, nincs benn semmiféle szexuális vonzódás, sem ösztönök. Barátot az ember mindig annak lelke miatt választ és mást nem vesz figyelembe. C.S Lewis is azt mondja a Szeretet négy arca c. művében, hogy „A szeretet valamennyi válfaja közül csak a barátság által lettünk istenekhez vagy angyalokhoz hasonlókká.” A tiszta, igaz barátságon kívül minden kapcsolatban van ösztön, vagy érdek, vagy birtoklási vágy. A barátunkat csak a lelke miatt szeretjük és ezt a szeretett lelket bárkivel meg is osztjuk és még sokak barátja lehet. A szerelmünk, még ha a legnemesebb és igazabb módon is a szerelmünk, akkor is birtokoljuk és nem képzelhető el, hogy megosztjuk a társasága örömét és más szerelme is legyen úgy, ahogy a miénk. Hamvas Béla ezen a témán úgy értekezik, hogy a szerelmet két lélek egybeolvadásának fogja fel, míg a barátságot egyazon lélek két külön testben való lakozásának: A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.
Bárhogy is nézzük egyértelmű, hogy az Isten a lelkeket vizsgálja. Azt, hogy az adott lélek az adott helyzetekben miféle módon, milyen indítékkal reagál és cselekszik, érez, vagy dönt. Hogy az a lélek a jó szándék útján jár, vagy a maga világi projekciói zsákutcáiban önös érdekei mentén tévelyeg. Ha pedig Isten ezt vizsgálja, akkor mi sem tehetünk másképpen, minthogy a lelkeket látunk. Mert mindannyiunk lényének magva csak is ez. Mind lelkek vagyunk, szeretni való és szeretni képes lelkek, öltsön is ránk bármilyen testet, identitást, vonzalmat a sors.Horváth Martin

Hírdetés


Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »