Horváth Martin- Meleg helyzet

Szinte minden évben hatalmas felháborodást vált ki a melegfelvonulás, vagy is most már LMBTQ+ még bármi amit kitalálnak. Ugyanígy a könnyű drogok legalizálása is valamint az abortusz témája egy-egy népszavazás kapcsán, vagy valamelyik ország parlamentjének döntése nyomán heves frontvonalakat nyit konzervatívok és liberálisok között. Háborút vívnak és mintha egyik országban elfogadnák a melegházasságot, úgy a konzervatívok egy hatalmas vereségnek élik meg. A liberálisok pedig győzelemnek. A probléma az, hogy ennek nem feltétlen kellene háborúnak lennie, és egyik vagy másik fél nézőpontja sem indokolná ezt meg.
A legkiélezettebb frontvonal egyértelműen az azonos neműek jogait illető csatatér. Nyilván senkinek nem mondunk újat, ha azt mondjuk a klasszikusan jobboldali, konzervatív, kultúrkeresztény intézményesedett egyházi szféra zsigerből utasítja el a homoszexuálisok, biszexuálisok és most diszkriminatívan meg nem nevezett társaik valamennyi egyenlőségi jogát. Legyen az élettársi kapcsolat, házasság, gyermek örökbefogadás, vagy akárcsak a Pride programjai. Igazából ha Concitha Wurstal és a 10 évvel ezelőtti melegfelvonuláson pap ruhában vonagló fazonnal meg „ Emma vagyokkal” azonosítjuk a nem heteroszexuális közeget, akkor joggal érzünk ellenszenvet. És persze tudjuk, hogy Conchitán és Emmán kívül is vannak ebben a közegben emberek, akik nem feltétlen érdemlik meg ezt végtelen ellenszenvet. Ehhez elsősorban a nem hetero társadalomnak ki kéne vetnie magából a Nagy Magyarországra falloszt rajzoló vonuló látványosan felháborító tagokat, másik oldalról pedig elkellene sajátítani a kirakat-keresztény jobboldalon az árnyalt gondolkodás készségét. És igen tudjuk, mindenki ismer valakit, aki meleg és megveti a provokatív buzikat és ismerünk teljesen korrekt árnyalt világlátású jobboldaliakat is. De akkor nézzük első sorban a konzervatív oldal szemszögéből. Azért nem akarják, hogy legyen felvonulás meg házasság és egyebek, mert a társadalom egészséges összetétele megbomlik, s mint egy fertőző pszichés betegség terjed szét majd ártatlan gyermekeink között. Aztán nem elég, hogy a demográfiai rátánk zuhan még ez is rátenne. Érezhető az irónia a soraimban? Becsapós, mert  teljes mértékben megértem ezt a nézetet. Ez a nézet megállja a helyét és jogos. Praktikus, realista. Mint a vegytiszta jobboldali világszemlélet. „Ez a világ rendje”. Ahhoz pedig igazodunk. És ugyan ki az, aki teljes bizonyossággal állna ki egykét elvetemültön kívül, hogy azt állítsa, hogy a természet rendje szerint ez így ahogy van beleillik. Persze ilyenkor mindig előkerül az pár szerencsétlen homokos pingvin példaként valamelyik állatkertből. 
De valljuk be őszintén, nem ez a világ rendje. A jobboldal pedig mindig ahhoz igazodik. Ezt következetesen teszi. A probléma már csak a keresztény mázzal van, ahogy az sokszor fájdítja a szívemet. Mert a jobboldal a világ rendjéhez igazodik meglehetősen reális szemlélettel az ókor óta, a addig a kereszténység messzemenően idealista. A kereszténység eredendően egy percig nem foglalkozik a világ rendjével ebben az értelemben. Minek is tenné ha „e világ fejedelme” a Sátán? Jézus csak olyan princípiumokat adott nekünk, amik kifejezetten arról szólnak, hogy haladd meg a világ rendjét. Isten szellemisége a világ szellemiségével nem összeegyeztethető. Persze nem azt jelenti, hogy a homoszexualitás a világ rendjének krisztusi értelemben vett meghaladása volna. Krisztusi szempontból is probléma. Ahogy a paráznaság, a hazugság, a lopás is. Mindegyikre érzünk vágyat ösztönösen. Ne mondja senki, hogy semmiféle parázna vágy nem fordult meg még a fejében. Csak van aki átadja magát ennek és igen, léteznek kóros állapotai. Vannak kényszeres hazudozók és kleptomániások. És igen ebben a szemléletben itt van az LMBTQ közösség megannyi szivárvány színe. A jobboldal és az intézményesedett egyház viszont nem úgy viszonyul a kérdéshez, mint egy krisztusi ember, hanem úgy mint a pogány Róma, amely a világ társadalmi rendjének állapotát félti mindentől. Mindentől, ami nem az addigi megszokott gyarló, beállt rendszer. Lehet persze, hogy még rosszabb is jöhetne mint ez a rendszer, de a jobbtól ugyanúgy félti, mert idegen neki. Ha pedig azért zárjuk ki a jobb világ lehetőségét is, mert félünk, hogy rosszabb lesz esetleg, na az csak az igazán gyarló, kicsinyesség. Ez jelenleg a konzervatív oldal. Pedig keresztény szemszögből mi változik, ha nem házasodhatnak össze a melegek? Fene nagy örömmel szemléljük, hogy a drága magyar alkotmány kimondja, hogy férfi és nő között lehet házasság, de a keresztényi szeretet szemszögéből mit változtat ez a nem heteroszexuálisokon? Krisztus a lelkekért jött, és azt nézi ami a szívben van. Ha pedig törvényileg tiltva van egy melegházasság, attól még ugyanúgy az van a szívükben, és ugyanúgy együtt vannak, csókolóznak, szeretkeznek, csak egy darab papír nélkül. Ha ezeket a kultúrkeresztényeket valóban a lelki állapotuk izgatná, nem érdekelné őket a jog játéka a téma körül. Az ebben való hercehurca vita valójában azt jelenti, hogy nem akarják látni, hogy vannak melegek. Ahogy nem akarjuk látni, hogy vannak csövesek, úgy hogy örülünk ha eltüntetnék őket az utcáról. De sem a melegek, sem a csövesek nem változnak attól, hogy valamit nem látunk velük kapcsolatba. Csak ehhez kéne érdekeljen az ő sorsuk. Ahhoz pedig felebaráti szeretet kéne. Ha valóban pokolra való dolog, aki homoszexuális, és valóban keresztény az, aki ezt habzó szájjal mondja, hát hol vannak ők a melegek környezetétől? Pont nekik kéne sietve igyekezni, keresztény szeretetükből vezérelve, hogy meg mentsék  az eltévelyedett honfitársaikat. De persze tudjuk, hogy őket nem érdekli a homoszexuálisok lelke, vagy akár sok másnak a lelke sem. Még talán néhányan örülnének is ha pokolra jutnának azok a „mocskos b*zik”.
Természetesen vannak jobboldali mozgolódások, szervezetek vagy különböző egyházi körök, amelyek teljesen korrekt módon, hitükkel összeegyeztetve állnak a kérdéshez. Nem gyűlölnek, de érzik, nem is helyes ha úgy kezeljük, mintha ezzel semmi probléma nem lenne. Persze ők vannak kevesen. És ott van a túloldal, a kultúrbaloldaliság szellemisége által megfertőzött „kereszténység”. Akik teljesen normálisnak mondják keresztény szemszögből ezt az egészet.
De nem csak keresztény berkekben nem hűek önmaguk szellemiségéhez. Legyen az akár jobbról vagy balról fertőzött hiteltelenség. A liberális oldal ugyanekkora hibában szenved. Mert sok mindent jelent a liberalizmus, de nem ezt. A liberalizmus volt az első eszme mely kiállt minden egyén lelkiismereti szabadságáért. Azért, hogy lehessen azt mondani valamire magunktól, hogy nem. Vagy akár, hogy igen. Amikor pedig valaki azt mondja: nem, nem értek egyet a melegházassággal/ genderizmussal/ negyedik hullámos feminizmussal. Akkor kíméletlen haraggal csap le az ellenszegülőkre, mert nem fogadja el azt, hogy mindenkit el kell fogadni. Vagy a korcsliberális fellegvár Kanadában, mikor elveszik a szülőktől a gyermeküket mert nem akarták „nem semlegesen” nevelni. Rideg és orwelli. Hol van ez az egész már a Voltairenek tulajdonított híres mondatától: „ Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd”. Valójában a liberalizmus nem azt találta fel, hogy mindent és mindenkit el kell fogadj, hanem, hogy eldönthesd mit és kit fogadsz el. Persze ezt a megannyi, sokszínű identitást és nézetet nem lehet egy államba tuszkolni és közös nevezőre hozni. Azt, hogy ez a megannyi identitás és nézet, hogy létezhet egymás mellett, arra már az anarchizmus adott válaszokat. De ezt majd máskor, mert olyan téma, ami külön is meleg helyzeteket szül.
Horváth Martin


Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »