Horváth Martin- Jobboldal és a "kamujobboldal" különbsége

Gyakran lehetünk tanúi annak, hogy különböző jobboldali pártok Európában, vagy a nagyvilágban nem értenek egyet egymással. Miközben mindegyik konzervatív, kereszténydemokrata és jobboldali jelzővel illeti magát, hatalmas világnézeti feszültségek vannak a két fél között. Ennek oka, hogy jelenleg a jobboldaliságnak és a baloldaliságnak többfajta értelmezése van, s egyik értelmezés szerint a másik értelmezés szerinti jobboldal, valójában az ő szemében baloldali.

Hírdetés

Mi is a jobb illetve a baloldal közti alapvető különbség?
A filozófiai, szellemi irányultságú megközelítés egyben a legalapvetőbb értelmezése is a két világszemléletnek. El kell fogadnunk egy általánosan érvényes értelmezést, amely lényegi magvát ragadja meg ennek a két világnézet különbözőségének. Ilyen általános érvényű definíció, ha úgy tetszik, lehet az, hogy a baloldal számára a világ szubjektum, az ember pedig abszolútum. Ezzel ellenben a jobboldal számára az ember szubjektum, míg a világ abszolútum. Ez az elsőre roppant elnagyoltnak és elvontnak tűnő meghatározás ragadja meg e két világszemlélet különbözőségének gyökerét. Magyarán fogalmazva tehát, a baloldal számára az „ember”, sőt kifejezetten az „egyén” mindennek az alapja. Ehhez képest a világ, és a világban létező ezernyi minket körülvevő tényező az másodlagos. A jobboldal esetében ez pont fordítva történik. Számára a világ rendje az elsődleges. Legyen az a természet törvénye, vagy Isten, vagy egyéb univerzális értékek, princípiumok. Ebben a hatalmas, mindenkire érvényes rendszerben pedig evidens, hogy az ember és kifejezetten az „egyén” másodlagos. Másodlagos, hiszen ebben a tökéletes, mindenkire érvényes világrendszerben már eleve rendelt helye van, eleve rendelt szabályokkal, amik között élhet, tevékenykedhet, gondolkodhat. Még egyszerűbben fogalmazva: a jobboldaliság szerint létezik abszolút igazság, egy univerzális-, vagyis mindenkire érvényes-, igazság, amely tértől és időtől függetlenül létezik. Az ember számára pedig az ehhez való viszonya jelenti, hogy mi „helyes” és mi „helytelen. Értelemszerűen, ha az ember ehhez az univerzális igazsághoz igazodik, az „helyes”, míg ha eltér tőle az „helytelen”. A baloldal világlátásában ez teljesen máshogy néz ki.
Az emberi lény, a baloldali világképben alapvetően „kész” van. Vagyis az ember úgy, ahogyan van egy teljesen egész, változtatásra nem szoruló létező. Minden, ami körülveszi pedig,- tehát a világ-, egy olyas valami, amit ehhez a teljesen kész, egész emberi egyénhez kell igazítani. Mint, hogy a világ szubjektum ez azzal is jár, hogy egyen-egyenként az emberek teljesen mást látnak jónak, helyesnek, vagy normának a világban. A baloldaliság pedig evégett óhatatlan abba a megállapításba sodródik bele, hogy egy olyan társadalmat kell létrehozni, egy olyan világot kell alkotni, amelyben minden egyes egyén a lehetőségek szerint megélhesse a saját maga által jónak vélt életformát. A baloldal, így ha tetszik, ha nem, s ha beismeri, ha nem, önkéntelenül is tagadja, hogy örökérvényű igazságok és értékek léteznének. Hiszen, ha volna abszolút igazság, akkor az minden emberre érvényes volna, s az embernek kellene ahhoz igazodni. Ezzel szemben a baloldal az embert jelöli meg az abszolútumnak, amihez/akihez kell minden mást igazítani. Így tértől és időtől független princípiumok létezését szükségszerű tagadnia kell. Ezen egyszerű filozófiai állásfoglalás vezet ahhoz, hogy a baloldal szüntelen azon kapja magát, hogy a vallás, a nemzeti, kulturális hagyományok, társadalmi szokások ellen lép fel. Bár nyíltan a legtöbb baloldali mozgalom és csoportosulás egyáltalán nem így tekint önmagára, még is be kell látnunk, hogy a világ szubjektumként való értelmezése összeegyeztethetetlen egy emberek sorsába beleszólni kívánó Isten képével, és annak minden erkölcsi és társadalmi szabályával.
Gazdasági értelmezés, avagy a „kamujobboldal”
A gazdasági természetű értelmezése a jobboldaliságnak egy főleg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban elterjedt forma. Mifelénk Közép-Kelet-Európában szinte majdnem ismeretlen ez az irányultságú megközelítés, ez pedig sokszor okoz laikusok számára zavarodottságot, ha egy-egy külföldi jobboldali párt programját vagy nyilatkozatait megtekinti. A gazdasági értelemben vett jobboldal leginkább a laissez-faire féle felfogás híveire vonatkozik. A laissez-faire gazdaságpolitikai gondolat szerint a legfontosabb és elsődleges a szabad piac, a piaci verseny, ebbe pedig az államnak nincsen, vagy nagyon minimálisan van joga beleszólni. Adam Smith és a hasonszőrű közgazdászok szerint az állam szerepe korlátozódjon kizárólag a rend és a törvény fenntartására, a gazdaságban zajló cselekményeket pedig hagyja rá a szabad piacra, a piaci versenyzőkre. Nyilvánvalóan ezzel szemben áll a baloldali gazdaságpolitikai koncepció, amely pedig a minél nagyobb állami szerepvállalás híve a gazdaságban.
Az egyértelműen látszik, hogy a politikai spektrum gazdasági szemléletű felosztása teljesen más szempontok szerint indul el, és teljesen más értelmezést és képet ad a jobb és a baloldalról. Olyan képet mely az eddig tárgyalt jobb és baloldal jelentésének teljesen ellentmond, de úgy általánosságban az angolszász államok politikai életén kívüli országok számára is kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen értelmezések ezek. A jobb és a baloldalt már tárgyalt általános értelmezésének fényében, tehetünk pár drasztikus megállapítást a gazdasági szempontból jobboldalnak nevezett politikai csoportosulásokkal szemben. A gazdasági értelemben vett jobboldal, szinte totálisan eltávolodott a jobboldaliság eredeti jelentésétől. Egészen pontosan a gazdasági jobboldal, a nem gazdasági értelemben vett, valódi baloldaliság előtt behódolt, fejet hajtott, térden csúszó jobboldal. Önmagában véve a jobboldal-baloldal felosztás gazdasági, és nem szellemi, elvek mentén történő értelmezése a baloldaliság érdeke volt.  A gazdaság, mint elsődleges, a politikát meghatározó tényező, a baloldalnak a szellemi terméke. A baloldaliság materialista, kizárólag anyagi érdekek mentén történő gondolkodása idézi elő, hogy a gazdaságot minden más társadalmat meghatározó tényezőnél fontosabbnak kezelje. A jobboldaliság alapvetően metafizikai jellegű világszemlélete az anyagi világot másodrendűnek tartja a principális elvek és a lelki-szellemi értékek megőrzése és érvényesítése mellett. Tehát a baloldal már akkor sokkal jobb pozícióval bír a jobboldalisággal szemben, ha nem ezen számára elvont és másodlagos, nem örök-érvényűnek gondolt jelenségek alkotják a politika és a közélet elsődleges kérdéseit. Sokkalta inkább az anyagelvű kérdések, melyeknek politikában leginkább látható formája a gazdaság. Kijelenthetjük, hogy a baloldal és jobboldal felosztás, gazdasági szemszögből való értelmezése egy baloldali vívmány. Szigorúan véve, aki gazdasági értelemben jobb vagy baloldali, az eredeti értelmezését tekintve a politikai palettának, mind baloldalinak mondható. A gazdasági jobboldal, valódi jelentését tekintve, nem jobboldal.
Bár nem a gazdasági értelmezéshez szigorúan kapcsolódó jelenség, de még is annak hozadéka valamelyest a jobboldali ideológiák átértelmezése. A konzervativizmus szenvedte el talán leginkább ezt az átértelmezést. Az angolszász mainstream politikában, ahol ugyebár a gazdasági értelmezésű politikai paletta lett érvényesítve már a múlt századtól, a konzervativizmus egészen mást jelent. A konzervativizmus immáron itt nem a hagyományos értékek konzerválását, megőrzését, azokhoz való ragaszkodást jelenti, hanem lassú átalakulást! A Nyugat-Európai jobboldal értelmezésében a konzervativizmus azt jelenti, hogy a lassú átalakulás elve. A hagyományos értékeket ideiglenesen megtartva, azokat figyelembe véve lassan halad és alakítja a társadalmat a valójában baloldal által kijelölt jövőkép felé. Tehát ez a konzervativizmus nem látja helytelennek a progresszívizmust, és a vele járó hagyományos értékek eltűnését, hanem asszisztált hozzá.  Magyarán ugyanazt szeretné, mint a baloldal, csak lassan vinné véghez. Miután pedig az Egyesült Államokban, Kanadában és Nyugat-Európában, beleértve a fejlett skandináv világot is, a liberális világnézet óriási diadalt aratott, s sem lassan, sem gyorsan nem maradt átalakítani való a társadalom szellemi alapjain, a konzervativizmus lassú átalakulásának funkciója is kiüresedett, feleslegessé vált. Az angolszász, gazdasági értelmezésű jobboldal így mégis csak hangsúlyozni kezdte a konzervativizmus eredeti nyelvi jelentését, azaz a régi értékekhez ragaszkodni, megőrizni. Igen ám, azonban már ezen értékek alatt nem a konzervativizmus megszületésekor eredetileg konzerválni kívánt értékeket érti, hanem a felvilágosodás értékeit. Azzal a paradox helyzettel szembesülünk itt, hogy eredetileg a konzervativizmus a felvilágosodás értékei ellenében jött létre, hogy a felvilágosodás progresszív elveivel szemben, megóvja az addigi hagyományos elveket. Ezzel szemben a nyugati, fejlett „jobboldal” a konzervativizmus alatt, éppen a felvilágosodás értékeihez és elveihez való ragaszkodást érti. Így lehetséges, hogy az eredeti konzervativizmust, manapság inkább külön jelzővel, „nemzeti konzervativizmus”-ként emlegetik.
Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a modern, nyugati, gazdasági értelmezésű jobboldal, a baloldaliságnak egyfajta bábja. Látszat jobboldal, melynek céljai megegyeznek a baloldallal, csupán módszereiben mások. Így jöhetnek létre jobb és baloldali pártkoalíciók, mint Németországban, CDU-SPD, vagy Ausztriában a Néppárt és a Szociáldemokraták. De ahol a rivalizálás megmaradt sem igazán láthatók a programok és a célok közötti különbségek, csupán a retorikában. AZ USA Republikánus és Demokrata ellentéte erre talán a legjobb példa. Valamint, így lehet a német Angela Merkel és pártja a CDU konzervatív és jobboldali jelzővel ellátva, csakúgy, mint a magyar Orbán Viktor és a Fidesz. Azonban míg Angela Merkel és a CDU gazdasági értelemben vett jobboldaliságot képvisel, és a konzervativizmusuk is a felvilágosodás értékeit konzerválná, addig Orbán Viktor és a Fidesz szellemi tekintetben jobboldali és konzervativizmusuk sokkalta inkább „nemzeti konzervativizmus”. A jobboldaliságnak és konzervativizmusnak ez a két ellentétes értelmezése pedig mindinkább több belső feszültséget szül az Európai Néppártban, mely Európa konzervatív jobboldali pártjait hivatott összefogni. Horváth Martin


Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »