Horváth Martin- Fiatalság bolondság

Sokan szidják a mai fiatalokat. Sokszor okkal. Főleg az idősebb korosztály tagjaitól hallhatjuk az „ezek a mai fiatalok” mantrát. Azonban azt figyeltem meg, hogy már nem csak a 60-50-40-es korosztály zsörtölődése és meg nem értettsége ez a fiatalság magatartása miatt, hanem már a fiatalok is szidják a fiatalokat. Az X-generáció az Y-generációt és az Y-generáció most a Z-t. És persze a saját maguk generációjának többségét is. Amiből természetesen a hangadó saját maga- és az éppen ott levő baráti kör, hallgatóság- kivételt képez éppen. Ne kerülgessük a forró kását, a fiatalságon van mit kritizálni, ezt tény. A kérdés sokkal inkább az, hogy mit? Valamint mennyire jogosak, azok a hangok, amik a mai fiatalokat minden téren a lehető legrosszabbként definiálják?
A mai fiatalságról- mint, hogy magam is részese vagyok- rengeteg tapasztalatot mondhatunk. Elmondhatjuk, hogy a fiatalok erkölcse laza, moralitásuk ingoványos, kapcsolataik beszűkültek és a virtuális világ korlátai közé szorulnak. A szexualitás túlértékelése és deviáns formáiban való elveszés jellemzi őket. Nihilizmus, alkohol és egyéb tudatmódosítók. Céltalanság vagy túlzott karrierizmus és önző egzisztencializmus. Az önmagáért való létezés. A létezés pillanatnyi látható, kézzelfogható örömeinek hajszolása. Hedonizmus.
Ezek alighanem elmondhatóak a rendszerváltás utáni fiatalok túlnyomó többségére. A kérdés, hogy tényleg csak a ’90-es évektől számíthatjuk, hogy ifjoncaink ilyen „elkanászodottak”? A véleményem szerint alapvetően nem. Bármely égtáj, bármely kor is legyen a fiatalok mindig is próbálgatják a szárnyaikat, feszegetik a határokat. Megismerik önmagukat, megismerik az életet. Megismerik a testüket, a szexualitást. Annak könnyed élvezetét. Mindig és mindenhol a határokat feszegetik. Az alapvető princípiumokat, értékeket, irányokat, szabályokat kérdőjelezik meg. Megkérdőjelezik, mert számukra új, nekik ez még friss. Megakarják érteni, és a megértés első pontja a kérdés. Megkérdőjelezés.  Ez évezredek óta a fiataloknak nem tulajdonsága, sajátossága, hanem a kötelessége. A fiatalság feladata az élet alapvetéseinek megismerése, új szempontból való reflektálása és ha kell kitágítása, felülírása. Fiatalnak lenni hihetetlenül nemes dolog az életünk során. A megismerés és a kritika észrevétele ez a kor, mely után a saját magunk által kiszült eredmények mentén építkezhetünk, idős korunkban pedig bölcs tapasztalatokkal ezeket átadhatjuk az új nemzedékeknek, hogy legyen mit megismerni, megkérdőjelezni és még jobbá csiszolni új szempontjaikból.
Nem védem a hedonista, züllött többséget azonban. A testiség túlértékelése folyik, önmaguk degradációja. Spiritualitás híján a kizárólag anyagi örömökre és javakra való fókuszálás. Azt viszont látnunk kell, hogy a körülmények tolják keserves irányba ezt a generációt. Egyrészt a világ felgyorsult, a világ a technológiai fejlődés által korábban elképzelhetetlen módon kitágult. Az internet segítségével pillanatok alatt olyan információkhoz, tartalmakhoz és emberekhez jutunk, amiről régen álmodni sem mertek és el sem tudták képzelni.  Ennek az éremnek is két oldala van. De tény, hogy a világ hihetetlenül kitágult és annyi inger éri a fiatalokat, amit korábbi nemzedékeket soha. Mint pedig a feladata és ösztönös cselekvése a megkérdőjelezés és a korlátok feszegetése és átértékelése, manapság ez a korlát nagyon messze van. Nagyon messze kell menni, hogy elérjük a jelenlegi világ határát. Nagyon tág az erkölcs, nagyon tágak az elvek. Óhatatlanul beteges dolgokba, devianciákba futnak a mai gyerekek és kamaszok a világ megismerése és ösztönös tágítása közben.
A másik ok pedig, hogy a világerők a háttérben szándékosan terelik őket a hagyományos értékszemlélet ellen. A nemzetközi háttércsoportok évszázados mesterkedése mely a nemzetiség, tradicionális vallásosság, kultúra és minden organikus identitás ellen munkálkodik, úgy minden kor következő generációját is ez ellen kívánja hangolni és ezen is munkálkodik. Iszonyatos propaganda zúdul a fejlődésben lévő, értékrendszerét még csak kialakító, roppant befogadó gyermekre és kamaszra. Olyan materialista, kozmopolita, internacionalista, multikulturális fertő özönlik nap mint, nap a TV képernyőn, az internet fősodratában, filmekben, sorozatokban és zenében, az egész popkultúrában, divatban erre a generációra ami rettenetes erő a befolyásolásukra. Minden korszak és ideológia arra törekedett, hogy a befogadó, formálható ifjúságot a maga igája alá vonja. Elég a Hitlerjugendre, vagy a KISZ-re gondolni. Nincs ez másképp a materialista liberálfasizmussal sem. A különbség, hogy utóbbi minden eddiginél hatékonyabban teszi. Az idősebb korosztály pedig acsarkodás és megvetés helyett jobb ha több megértést tanúsít egy ilyen szellemi teher alatt felnövő generációval szemben.  Persze rájöhetünk, hogy az idősebb generáció nagy többsége szintén nem kivétel a szellemi propaganda hatása alól. Legtöbbet a kádárizmus agymosásának proletárjaival találkozhatunk a mai világ kritikusai köréből, akiknek kritikája annyit ér, mint halottnak a csók. A jelenlegi világ moráltalansága és pitiáner, önző, lagymatag közömbössége egyenes ági leszármazottja Kádár elvtárs lagymatag, susmus rendszerének. A másik véglet a konzervatív háborgó.
A konzervatív háborgó kritikái jogosak. Jogos a szex, drogok, túlzó és önös individualizmus és hedonizmus mételyében tocsogó nemzedékről. De azon a lényegen nem változtat, hogy míg a kritika célpontjában álló mai nemzedék zöme azért liberális, materialista és anyagelvű, mert az őt körülvevő rendszer erre kényszerítette és terelte ebbe az irányba, addig az ő konzervatív értékrendje is családi körülmények és ráhatások eredménye. Valójában a régi korok konzervatív értékű emberei ugyanannyira őszintétlenül hazafiasak és keresztények, mint a mai kor liberálisai. Kényszer és körülmények ráhatása miatt. Nem szabad akarata, nem szabad beismerésének és döntőképességének eredménye az értékrendje. Így amikor a ligetben „trombitázó”, borosüvegek között ülő fiatalok a templomba járó, Orbán szavazó nénikkel vitázik, valójában nem értékrendek ütköznek meg, hanem bábok. Két értékrendet helyesnek vélő propagandisták bábjai. Mi pedig azt hiszem kijelenthetjük, hogy nem szeretnénk bábokat. Nem liberális bábokat nem szeretnénk. Nacionalista, konzervatív bábokat sem szeretnénk. Úgy általában bábokat nem szeretnénk látni.
Manapság a radikális jobboldali ifjúsági mozgalmakban fel-fel bukkannak szép számmal ismét a bábok. Összecsapásokat tesznek több fronton a modernizmus, kozmopolita bábjaival. A színjáték megy tovább, új korosztályokon át. De azt kijelenthetjük, hogy soha még a történelemben nem jelentett annyi előnyt a hátrány, mint ma. Gondolok itt például az internetre. Az internet a fiatalok egészséges identitásának és irányelveinek első számú sárba tiprója. De lehet egyben a megismerésük eddig soha nem ismert mértékekkel bíró kulcsa is. A mai tágra nyílt világ olyan gigantikus lehetőségeket ad, hogy a fiatalság meglelje önmagát, megismerjen másokat, és elhelyezze magát egy minden eddiginél nagyobb és reálisabb koordináta-rendszerben amire előző nemzetékeknek nem volt lehetősége. Ez a hatalmas lehetőség még a hedonizmus ordító propaganda szócsövein is átszűrődik óhatatlanul. Mert soha nem láttam idősebb korosztályban olyan megértést és olyan arányban, mint a mi züllött ’90-es években/után született generációnkban. Mérhetetlen széles ismeret és megértés munkál bennük. Jobban ismerik a világot és több nézőpontból, több problémát is, mint más korosztályok. Ebből adódóan hatalmas önismeret és mérhetetlenül munkálkodó lelkület birtokában vannak. Ezt a materialista propaganda ugyan folyton folyvást ostromolja és ennek iszonytató terhe, nem kevésben járul hozzá még reménytelenebb, örömillúziókba és önön lényük fényének hedonista lefojtásába.  Ez a generáció és az eljövendők állnak egyáltalán olyan esélyek előtt, hogy nyitott szívükkel és hatalmas megértésükkel tényleg saját maguk leljék meg a konzervatív értékekben rejlő örömöt. Saját maguk jussanak el a hazaszeretet, nemzeti identitás, a hit és hagyományos értékek megbecsülésére. Konzervatív értékekre, a konzervatív beszűkült hozzáállás nélkül. Bár a mai fiatalság helyzete mindennél nehezebb is, mindennél nagyobb reményekkel is kecsegtet. Ha pedig csak kicsiny része is él ezzel a lehetőséggel, ami a valódi értékek megértése és vallása felé vezeti őket, már több lesz, mint bármely korban, ahol ezeket tették törvénnyé és a propaganda erőltetett főelvévé. A kép a generációnkról rettentő szomorú, de soha nem látott, ugyanilyen rettentő hatalmas lehetőségek is munkálnak benne. Itt az ideje kihasználni, mert előttünk a jövő, és a jövő olyan lesz, amilyenné mi, fiatalok tesszük. 
Horváth Martin


Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »