Horthy-kori filmhíradóktól az ÁVH-s múltú krimiiíróig – történelemtanítás a 21. században

Horthy-kori filmhíradóktól az ÁVH-s múltú krimiiíróig – történelemtanítás a 21. században

Milyen kihívásokkal szembesül manapság egy történelmet tanító pedagógus? Miként hozhatja közelebb tanítványaihoz a történelmet? Milyen haszonnal jár az oral history beemelés a történelemtanításba? – többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Péterfi Gábor és Fekete Bálint szerkesztésében a l’Harmattan Kiadónál Történelemtanításról a XXI. század elején címmel megjelent, a korszerű történelemtanítás lehetséges útjait boncolgató kötet.

A munka – mint azt Péterfi Gábor az előszóban leírja – alapvetően öt tematikus részre bontható. A kötetben a köznevelésben bekövetkező változásokat számba vevő írások, a hosszú időn át tabusított témákat, valamint a helytörténet, a fotográfia és a filmhíradó (Fekete Bálint tanulmányában elsősorban a Horthy-kori filmhíradókra fókuszál) történelemtanításban játszott szerepét körüljáró tanulmányok is helyet kaptak. Emellett a magyar katonai hagyományokról, a tanítás Biblia és reformáció korában betöltött szerepéről, első világháborús hadtörténeti kiállításokról és a Kárpát-medencében élő magyar történelemtanárok és diákok részére szervezett szakmai és szabadidős programok közösségformáló szerepéről is olvashatnak az érdeklődők.

A kötetben helyet kaptak a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által kiírt, Emlékpontok címet viselő projekt aszódi tapasztalatairól szóló írások is. Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb, diákok bevonásával zajló projektje során középiskolások készítettek interjúkat – javarészt – helybéli idősebb emberekkel, de ismert személyiségek (Tamás Gáspár Miklós, Duray Miklós, Karátson Gábor stb.)  is a kamera elé álltak. A programban 69 iskola vett részt, és 3200 interjú készült el. Az aszódi tapasztalatokat számba vevő írásokból kiderül, milyen fontos szerepet játszott a projekt a diákok történeti tudatának erősítésében, az emlékezés kultúrájának fejlesztésében, a generációk közötti párbeszéd erősítésében, vagy éppen a középiskolások 1945 utáni magyar történelemmel kapcsolatos tudásának gyarapításában. Az oral history tananyagba történő beemelésének mikéntje a következő évek egyik kulcskérdése lehet.  

Dalos Tibor tanulmányában amellett érvel, hogy kulcsfontosságú azon órák szerepe, amelyek a „létező és megfogható valóságot biztosítják a tanulók számára, például az oktatás és a hagyományőrzés módszereit, eszköztárát összekötve”. Dalos szerint a Mátyás hadseregéről szóló tananyag elsajátítása jóval könnyebb feladatot jelent a diákok számára, ha bele is bújhatnak egy korabeli páncélba, és korhű fegyverrel a kezükben hallgathatják végig a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános és Alapfokú Művészeti iskola interaktív rendhagyó történelemórákon igyekszik megismertetni a diákokkal a magyar történelem jelentős eseményeit. Az iskola tapasztalatai azt bizonyítják, egy több százéves koponya, egy honfoglalás kori íj, vagy az első világháborús katonai ruházat és fegyverek jóval közelebb hozhatják a magyar történelem eseményeit a diákok számára, mint egy hagyományos, sokszor meglehetősen száraz történelemóra.   

A kötet azonban korántsem csak a történelemtanárok és a történelemtanítás módszertani kérdései iránt érdeklődők számára szolgál érdekes és értékes információkkal. Mirák Katalin két tanulmánya – az első a pártállam és a Magyarországi Evangélikus Egyház titkos belügyi kapcsolatait boncolgatja, míg a másodikban a szerző Berkesi András, a Kádár-korszak bestsellerírójának különleges pályaképét rajzolja fel – például bármelyik, a Rákosi-és Kádár-korszak idején működő magyarországi titkosszolgálatok tevékenységét a középpontba helyező tanulmánykötetben megállná a helyét. Berkesi András volt kétkezi munkás, a Rákosi-korszakban ÁVH-s tisztként tevékenykedett, majd a Kádár-korszak művelődés- és kultúrpolitikájának meghatározó alakja, egyben a legsikeresebb krimiíróinak egyike lett. Az 50-es években – sok társával együtt – őt is bebörtönözték, de ez nem akadályozta meg abban, hogy 1956-ban fegyverrel védje a pártállami rendszert. Már csak az ő történetéért is megéri kézbe venni a Történelemtanításról a XXI. század elején című munkát.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »